Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.04.28.01:10:51 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

127. ülésnap (2011.11.02.), 12. felszólalás
Felszólaló Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP)
Beosztás nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előttihez hozzászólás
Videó/Felszólalás ideje 5:09


Felszólalások:  Előző  12  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Körülbelül 15. alkalommal folytatunk itt párbeszédet a parlamentben, a köz-, illetve a felsőoktatási törvény más- és másképp értelmezett gondolatai, céljai és megvalósítási útjai miatt. Számomra ez egyáltalán nem meglepő. Hiszen azt, amit az önök 8 éves kormányzása idején önök tettek a közoktatás és a felsőoktatás területén, értelemszerűen nemcsak hivatalból, mert ellenzékben voltunk, hanem szakmai meggyőződésünkből kifolyólag nagyon sokszor mi is bíráltuk.

Fordult a kocka, tavaly áprilisban Magyarország jövő iránt felelősséget érző felnőtt lakosságának túlnyomó többsége úgy döntött, hogy az, amit önök csináltak, nem volt jó, változtatni kell, mégpedig jelentős mértékben. És nekünk szavazta meg a bizalmat, hogy változtassunk. Ezek után nyilvánvalóan józan ésszel nem várható el, hogy önök helyeseljenek azokhoz a tervekhez, amelyeket elgondoltunk.

(9.30)

De nézzük tételesen néhány állítását! Azt mondja a képviselő úr, hogy hosszas huzavona után ért körülbelül a finisébe a két törvény. A hosszas huzavona a hosszas egyeztetést jelentette számunkra. Több mint egy év óta folyik a társadalmi egyeztetés. Nyilvánosságra hoztuk - a korábbihoz képest példátlan módon vállalva a kritikát és az átdolgozást is - mind a két törvényjavaslatot. Ez megítélésünk szerint nem huzavona, jóllehet önök előszeretettel állították így be.

Hozzászólása végén azt mondta, hogy vonjuk vissza, mert ez a törvény nem jó. Éppen ezért nem vonjuk vissza, hogy az ön által huzavonának nevezett hosszú előkészületi időt ne hosszabbítsuk meg. (Dr. Józsa Imre közbeszól.) Mindkét törvényünk elérkezett abba a stádiumba, hogy meglehetősen kiforrott állapotban tudjuk a parlament elé terjeszteni.

Azt kérdezi, hogy hol van a 2012-es költségvetésben mindannak a konzekvenciája, amit a törvénytervezetünkben leírtunk. Nos, ami a köznevelési törvényt illeti - és ezt milliószor elmondtuk -, 2012-re nem ütemeztünk elő lényeges változást. A pedagógus-életpályamodell, a megváltozott munkaidő-beszámítás, a magasabb bérek 2013. szeptember 1-jétől lépnek érvénybe, a jövő évi költségvetés pedig 2012-ről szól. Csak a számokat kell jól olvasni.

Egyébként a közoktatási ráfordítások a jövő évi költségvetésben az ideihez képest nem jelentős mértékben, mintegy 6 százalékkal növekednek, szemben az önök kormányzási idejével, amikor évente körülbelül 10 milliárdos nagyságrendben vontak ki a normatívacsökkentés miatt nagyon jelentős összegeket a közoktatásból. Egy eladósodott országtól, amelyet megint csak nem a mi kormányzásunk idézett elő, hanem az önöké, nos, egy eladósodott országtól nem lehet azt elvárni, hogy azt a sok tíz milliárdos kivonást egyetlen év leforgása alatt pótolja, amikor mindenütt baj van, és mindenütt pótolni kell a hiányokat.

Ezzel együtt is 2013-tól az új pedagógus-életpályamodell bevezetésére elszánta magát a kormány, hiszen benne van, azt kérdezte, hogy hol van a törvényben, benne van, tessék szíves lenni megnézni, 2013-tól magasabb bérkategóriák és másfajta követelmények lesznek érvényesek.

Nos, felmelegített levesnek tekinthetem a tankötelezettségről szóló vitát is. Legalább két vagy három ízben válaszoltam ebből a székből önnek. A 16 éves kori tankötelezettséget, aki úgy értelmezi, hogy ki fogjuk hajigálni vagy ki fogják hajigálni a gyerekeket 16 éves kortól az iskolából, az téved. Arról van szó, hogy aki nem tud, nem akar tanulni, viszont vállalna munkát, annak meglegyen a joga arra, hogy munkát vállaljon.

Végül is mindkét törvénnyel az alapvető célunk, és ezt jól szolgálják a törvénytervezeteink, az, hogy jelentős mértékben és gyorsan emelkedjék az oktatás, mind a köz-, mind a felsőoktatás eredményessége, hogy versenyképesek legyünk, hogy azokat a lerontott, szétkuszált szálakat helyre tegyük, hogy az oktatás ismét a tanulásról, a szorgalomról, a munkáról szóljon, ne pedig a lazaságról és a kötelességek elmulasztásáról. Ha ezek a törvények érvénybe lépnek, akkor minden reményünk megvan arra, hogy gyorsan olyan fejlődésnek indulhat az oktatás, és általa az ország, amelyre szükségünk van. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  12  Következő    Ülésnap adatai