Felszólalás adatai

Nagy Andor képviselőtársam, Nógrádi képviselőtársam nagyon optimistán nyilatkoztak a költségvetés környezetvédelmi vonatkozásairól, mondván, hogy ha nem is egy látványos elrugaszkodásnak leszünk szemtanúi, de stabil a helyzet, bizonyos területeken forrásbővülésre kerül sor. Én meglepődve hallgattam ezeket a felsorolásokat, ugyanis ebben a kis kiadványban (Felmutatja.), amely a "Törvényjavaslat Magyarország 2012. évi költségvetéséről" címet viseli, semmilyen nyoma nincs annak, hogy a környezetvédelem területén a helyzet ne fordulna katasztrofálisba 2012-ben.

Néhány területen, a Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetében valóban tapasztalható bővülés, például a korábban elsősorban a Ferencváros labdarúgócsapatának finanszírozásában érdemeket szerzett Agrármarketing Centrum költségvetésében, de ha a szigorú környezetvédelmi feladatokat nézzük, akkor ez a költségvetés egy katasztrófa-költségvetés. Azok után, hogy 2011-ben a kormányzati zárolások eredményeképpen a környezetvédelmi intézményrendszernek nagyon súlyos megszorításokkal kellett szembenéznie, bizonyos területeken 30-40 százalékos költségcsökkentéssel, ehhez képest a 2012. évi költségvetés újabb jelentős megszorításokat, újabb jelentős költségcsökkentést jelent. Csak néhány példát hadd említsek: a környezetvédelmi hatósági szervek támogatása, amely, mondom, már 2011-ben is mintegy 30 százalékkal csökkent, 2012-ben újabb 30 százalékos csökkenést kell hogy elviseljen. Ez összességében 50 százalékosnál nagyobb mértékű megszorítás.

Egészen felelőtlen az a döntés, hogyha figyelembe vesszük azt is, hogy például a kolontári katasztrófa kapcsán, amelynek a vizsgálóbizottsága éppen a múlt héten fogadta el a jelentését, és ennek a jelentésnek az egyik következtetése az volt, tisztelt képviselőtársaim és kedves televíziónézők, hogy a kolontári katasztrófa bekövetkeztének egyik oka a hatósági rendszer nem kielégítő működése volt, mert nincs kellő kapacitás ezeknél a hatóságoknál, hogy meg tudják előzni az ilyen környezeti katasztrófákat. Ezek után két év alatt megfelezni ennek a hatóságnak a költségvetését, azt gondolom, egy felelőtlen és a kolontári áldozatokkal szemben is egy vállalhatatlan lépés.

De ugyanez történik a természetvédelmi feladatokat ellátni hivatott nemzeti parkok területén, ugyanez történik a vízügyi igazgatóságoknál, amelyek nemcsak egy 30 százalékos további megszorítást kell hogy elviseljenek, de emellett egy szakmailag tökéletesen indokolhatatlan és egyébként a minisztérium által indokolni sem próbált átszervezésnek is az áldozatai, amelynek keretében mindenféle szakmai indokolás nélkül fogják a vízügy egyik részét, és átdobják a Belügyminisztériumba, anélkül, hogy bárki értené, azon kívül, hogy valakinek megtetszett ez a néhány tíz milliárdos sor a vízügyi igazgatóságok költségvetésében, azon kívül erre miért van szükség.

Elhangzott indokolás, hogy a közmunkaprogramok egy kézben való összpontosítása az ok. Erre túl sok szót nem érdemes vesztegetni, ezzel az erővel tulajdonképpen az állam valamennyi területi szervét a Belügyminisztériumba kellene elvinni, hiszen a nemzeti parkoknál, a közútkezelőnél, mindenhol zajlanak közmunkaprogramok, tehát akkor tessék végigvinni azt az elgondolást, és létrehozni egy mindenségügyi minisztériumot, ahol gyakorlatilag mindent bedobozolnak. Semmilyen szakmai érv emellett nem szól.

(13.40)

Természetesen - és ez a miniszteri meghallgatáson, illetve a költségvetés bizottsági vitáján is elhangzott - előállhatnak olyan érvek, hogy miért kell nekünk sírni itt néhány természetvédelmi őr vagy felügyelőségi munkatárs munkájáért, állásáért. Ezek az érvek azt bizonyítják, hogy tisztelt képviselőtársaim egész konkrétan nem értik, hogy hogyan működik a magyar közigazgatás. Ha nincsenek meg azok a területi szervek, azok a hatósági szervek, amelyek képesek a terepen ellenőrizni a jogszabályok érvényesülését, képesek ezeknek a jogszabályoknak érvényt szerezni az engedélyezés, a lebonyolítás, az ellenőrzés fázisában, akkor ezeknek a jogszabályoknak nincs értelme.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha olyan mértékben lecsökkentik a környezetvédelmi intézményrendszer pénzügyi támogatását és ezen belül különös tekintettel a hatósági rendszerre, ahogy ezt az elmúlt másfél évben az Orbán-kormány megtette, akkor ezzel az erővel eljött az ideje, hogy az egész környezetvédelmi jogszabályi korpuszt húzzuk ki a magyar jogszabályok közül, mert nincs egyszerűen olyan szerv, amely ennek érvényt tudna szerezni. Nincs értelme ezeknek a jogszabályoknak abban a formában, ahogy ezeknek a kikényszerítésére most sor kerül.

Ugyanígy azt mondhatjuk, hogy a vízügyi igazgatóságok költségvetésének megkurtítása azt sugallja számunkra, hogy a kormányzat már most tisztában van azzal, hogy 2012-ben nem lesz belvíz és árvíz, máskülönben fel se merülne, hogy 2011 szomorú árvízi és belvízi tapasztalatait követően a vízügyi igazgatóságok költségvetését olyan mértékben lecsökkentsék, hogy nyilvánvalóan alkalmatlanná váljanak a feladataik ellátására. Itt nem arról van szó, hogy egy picit megszorítjuk ezeknek az intézményeknek a költségvetését; arról van szó, hogy a kormány döntése eredményeképpen, a költségvetés eredményeképpen a magyar állam az alapvető állami funkcióiból vonul ki.

A magyar kormány azt ígérte, a mindenkori magyar kormányok azt ígérik a választóknak, hogy kormányra kerülésük után működtetik a magyar államot, működtetik azokat az alapvető funkciókat, amelyek az állampolgárok alapvető jogainak a megéléséhez szükségesek. Ez a költségvetési javaslat gyakorlatilag ennek a szerződésnek a felmondása, a környezetvédelmi államigazgatás működésének a felrúgása.

Természetesen vannak más elemei is annak, hogy egy kormányzat, egy ország egy fenntartható irányba induljon el. Ezek közül a legfontosabb a közigazgatási, államigazgatási szervek működése, amelyben látjuk, hogy egy katasztrófahelyzetet idéz elő a kormány.

Vannak más eszközök is, például a civil szervezetek jogérvényesítő, érdekérvényesítő tevékenysége. A környezetvédelmi szervezetek az elmúlt húsz évben nagyon hatékonyan léptek föl helyi szinten és országos szinten is olyan elhibázott döntések ellen, amelyekről később az államigazgatás is beismerte, hogy ezek hibás döntések lettek volna. Ha nincsenek civil szervezetek, most kétszer kétsávos autópálya húzódik a budai alsó rakparton. Lehetne a végletekig sorolni; világörökségi területen megvalósuló beruházások, például a szerencsi szalmaerőmű. De a civil szervezetek már 15 évvel ezelőtt megmondták, hogy például a 4-es metró létesítésének igazából sem pénzügyi alapja, sem értelme nincs. Sajnos, ebben nem voltak elég erősek.

Ezt a szektort a kormányzat ebben a költségvetésben ugyancsak a padlóra küldi. Mind a nemzeti civil alapprogram költségvetési megszorításai, mind a VM-fejezetben a civil szervezeteknek szánt források gyakorlatilag ahhoz fognak vezetni, hogy a civil szervezetek bezárják az ajtóikat, lehúzzák a rolót, és beszüntetik a működésüket. Nem kérdés, hogy tulajdonképpen ez volna maga a kormányzati cél is.

Végül a harmadik lehetséges mód az, hogy a kormány közgazdasági ösztönzőkkel próbálja a gazdaságot egy fenntartható irányba elvinni, és a környezetszennyező, környezetterhelő iparágak helyett a zöld-, fenntartható iparágakat próbálja az adórendszer zöldítése révén helyzetbe hozni. Ennek sem a költségvetésben, sem a kapcsolódó törvények módosításában, sem az adótörvénycsomagban igazából nincs nyoma.

A használatarányos útdíj bevezetésének a halogatása, a környezetterhelési díjak, bányajáradék indokolatlan alacsonyan tartása, a hulladéklerakási adó bevezetésének az elmulasztása, a szén-dioxid-kvóták ingyenes osztogatása a vállalatoknak, az EU által előírt aukcióhelyek, a gépjármű-adóztatás egységes környezeti szempontú átalakítása révén százmilliárdos nagyságrendben tudna a kormány forrásokra szert tenni, amelynek egy csekély részével finanszírozni tudná a környezetvédelmi feladatokat.

Sajnos azonban ezek az adórendszerbeli változások sem következnek be. Tehát gyakorlatilag a kormány mind a közigazgatás, mind a civil szervezetek, mind az adórendszer területén teljesen szabadjára engedi a környezetterhelő, környezetszennyező beruházásokat, kockára téve a magyar állampolgárok környezetbiztonságát, az egyébként a kormányoldal által elfogadott alaptörvényben is biztosított egészséges környezethez való jogukat.

Ez a költségvetés a környezet szempontjából mindenképpen egy katasztrófa-költségvetés, és ez azt is elárulja nekünk, hogy mennyire kell komolyan venni annak a kormányzatnak az ígéreteit, amely még a választási kampányban is zöldbankról, zöldköltségvetésről, zöldgazdaság-politikáról beszélt, majd ehelyett láttuk a 2011-es tevékenységet, és most megkaptuk a 2012-es költségvetést, ami ennek éppen az ellenkezője. Köszönöm szépen.