Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Esküszöm, a betegek javát szolgálom legjobb képességem és tudásom szerint, óvom őket az ártalomtól és a jogtalanságtól - vallottuk meghatottan, mielőtt átvettük orvosi diplománkat. A hippokratészi eskü lényege a "nil nocere!", a "ne árts!", mely tevékenységünk alapeleme, és úgy gondolom, ez a hitvallás kell a szeme előtt legyen a törvényalkotónak is, amikor az élet bármely területén jogi szabályozást kísérel meg.

Joggal kérdezheti bárki, miért ez a moralizálás, amikor az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló törvényjavaslatról kell véleményt alkotni. A kívülállóban - és ebből a szempontból az egészségügyben dolgozók túlnyomó többsége is ebbe a kategóriába tartozik -, aki a sajtóban figyelemmel kísérte a törvényjavaslat körül kialakult vitát, az a benyomás alakulhatott ki, hogy most az egészségügyi ellátás tönkretételére tesz kísérletet a kormányzat. Bizonytalanná teszi a betegellátást. Az állam kivonul az egészségügyi ellátásból. Csak a gyors meggazdagodásban bízók látnak benne fantáziát - és még lehetne sorolni a napvilágot látott véleményeket.

A rendszerváltoztatás óta ilyen heves reakciókat nem váltott ki - legalábbis ami a nyilvánosságot illeti - még az 1996-ban elfogadott úgynevezett ágylábtörvény sem. A heves reakciók - jóindulatúan feltételezve, hogy nem a néhány hónap múlva esedékes parlamenti választások indukálták - bizonyítják, hogy a ciklus legjelentősebb, egészségügyet érintő törvényjavaslata fekszik a tisztelt Ház előtt. Az előterjesztés nem előzmény nélküli, és nem árt, ha röviden áttekintjük a rendszerváltoztatás óta az egészségügyben történteket.

A nyolcvanas évek második felében az egészségügyön belül is egyre erősebbé vált a változatás iránti igény. Ezt nem csupán a katasztrofális népegészségügyi mutatók, hanem az egészségügy igen mély társadalmi és anyagi megbecsülése indokolta. A heves viták ellenére, így visszatekintve, meglepő konszenzus alakult ki az alapvető kérdéseket illetően. A politika és a szakmai élet szereplői egyetértettek abban, hogy az egészségügyi ellátást továbbra is a kötelező, az általános, a szolidaritás alapján működő társadalombiztosítás keretei között kívánják megvalósítani.

Az 1990-ben megalakult, MDF vezette koalíciós kormány a szakmai igények érdekeit követve, a gazdasági lehetőségeket is figyelve egyre szélesebb teret engedett a jogszabályi és strukturális átalakításnak, megfontolt fejlesztési elképzeléseknek. Megalakult az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat és a társadalombiztosításon belül az önálló egészségbiztosítási rendszer. Tisztázódtak az intézményi tulajdonviszonyok. Kialakult az ágazatban a teljesítmény fogalma és ennek mérése, a teljesítményarányos finanszírozás. Megvalósult az egészségügyi alapellátás és a járó-, illetve fekvőbeteg-szakellátás önállósága, biztossá vált a háziorvosi és házi gyermekorvosi rendszer működtetése. Törvényi szabályozás alapján ismét megkezdhette munkáját a Magyar Orvosi Kamara és a Magyar Gyógyszerész Kamara. Szintén törvényi úton megvalósult a gyógyszertárak tulajdoni és működési feltételeinek rendezése.

Mindezzel együtt az ágazat egész területén nagyléptékű intézményi rekonstrukció zajlott műszerbeszerzéssel, a technikai feltételek korszerűsítésével. Objektív szükségletek alapján indultak a szakmai fejlesztések.

(11.00)

Az 1994-es választásokat követően az ágazat átalakítása megrekedt, s az újjáalakult parlament első két évében csupán egy alkalommal tárgyalt egészségügyet érintő javaslatot, a korábban már említett 1996. évi LXIII., úgynevezett kapacitástörvényt. Kezdetét vette egy azóta is tartó vita a pénzügyi kormányzattal. Állításuk szerint a torz egészségügyi struktúrába felesleges a minimálisnál több pénzt fektetni, mert az elvész anélkül, hogy legcsekélyebb hasznát látnánk. Ha figyelembe vesszük, hogy az idei évben az elfogadott költségvetésen kívül több tíz milliárd forint forrás került a rendszerbe, és ennek semmiféle pozitív hatását nem észleljük, érdemes egy pillanatig elgondolkozni ezen a véleményen. De csupán egy pillanatig, mert az egészségügy sajátságos közgazdasági viszonyai nem hasonlíthatók össze a gazdasági élet más területeivel. Itt az átalakítás alatt is működőképesnek kell maradni, s ez többletforrás nélkül igen nehéz. A felvetés arra mindenesetre jó, hogy ráirányítsa a figyelmünket a torz struktúrára.

Eközben az élet más területein bekövetkezett változások az egészségügyben is éreztették hatásukat. Az ágazaton belüli jogi és közgazdasági értelemben kedvező helyzetbe hozott családorvosi rendszer mintájára a többi szereplő is hasonló jogosítványokat követelt, követel magának, s a törvényi szabályozás hiányát kihasználva, ahol tudott, élt a lehetőséggel. A egészségügyi intézmények többségét birtokló és üzemeltető önkormányzatok is észlelve, hogy a törvényhozás nem kíván a kérdéssel foglalkozni, számos helyen az egészségügyből induló nyomásnak engedve, saját hatáskörben láttak a probléma megoldásához. Ezen kezdeményezések jóformán minden esetben félelmeket és ebből fakadó konfliktusokat generáltak. Halaszthatatlanná vált tehát a törvényi szabályozás, melynek nagyon szűk keretet enged a csupán kétharmados többséggel megváltoztatható önkormányzati törvény. Tehát igazat adok Vojnik képviselő asszonynak, valóban, a törvényt akkor kell megalkotni, ha a helyzet szabályozást igényel. Úgy gondoljuk, hogy most eljött ez az idő.

Miről is szól a kormány javaslata? Elöljáróban le kell szögezni és nyomatékosan hangsúlyozni, hogy diszpozitív törvényjavaslatról van szó, azaz az abban foglaltak megvalósítása a résztvevőkre nem kötelező, saját belátásukra bízza a döntést, élnek-e a lehetőséggel vagy sem.

Két lényeges részre lehet bontani az előterjesztést. A törvényjavaslat első része az egészségügyi közszolgáltatásról szól. Meghatározza, hogy mit értünk ez alatt, és tételesen felsorolja, hogy az állam milyen formában gondoskodik az alkotmányban is rögzített kötelezettségeiről. Ezt követően a javaslat a feladatellátási és a feladatátvállalási szerződést definiálja. Előző esetben az egészségügyi közszolgáltatásról gondoskodó szerv nem a tulajdonában vagy fenntartásában álló szolgáltató útján látja el a feladatot, de saját létesítményében. Utóbbi esetben az egészségügyi tevékenységhez szükséges létesítmények és eszközök is a feladatot átvállaló szolgáltató tulajdonában vannak.

Mindkét variáció esetén a javaslat tételesen felsorolja a szerződés kötelező tartalmi elemeit. Ez biztosítja, hogy a szakmai követelményeknek megfelelően, az ellátás biztonságát garantálva jöjjenek létre az új működtetési formák, de úgy, hogy közben se az ellátottak biztonsága, se pedig az ott dolgozók helyzete ne kerüljön veszélybe.

A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint az ellátás biztonságának érdekében további garanciális elemek beépítése szükséges a törvénybe. Elejét kell venni annak, hogy veszteséges működés miatt felszámolásra kerüljön az egészségügyi intézmény, és jogutód nélküli megszüntetése veszélyeztesse az ellátást. A feladatot ellátó legyen köteles évente benyújtani a vele szerződött, egészségügyi közszolgáltatásról gondoskodó szerv részére pénzügyi és vagyoni mérlegét. Szintén kötelezővé kell tenni, hogy a 60 napot meghaladó tartozásairól, kötelezettségvállalásairól haladéktalanul értesítse a közszolgáltatásról gondoskodó intézményt. Ezen adatok birtokában felelősen lehet határozni a további teendőkről.

A törvényjavaslat szerint a feladatellátási és feladatátvállalási szerződés megkötésére vonatkozó szándékot nyilvános pályázat útján meg kell hirdetni, kivéve, ha az egészségügyi közszolgáltatásról gondoskodó szerv a kötelezettségét más egészségügyi közintézmény útján látja el, vagy a feladat ellátására egyházi tulajdon visszaadásával összefüggésben kerül sor. Megítélésünk szerint ez kiszolgáltatott helyzetbe hozza a szolgálatot jelenleg ellátó dolgozókat. Javasoljuk, hogy ne kelljen nyilvános pályázatot hirdetni; ha az egészségügyi közszolgáltatásról gondoskodó szerv a kötelezettségét e feladatot ellátó orvosoknak adja át, pályázat kiírására csak abban az esetben kerüljön sor, ha az orvosok nem veszik át a feladatot.

Üdvözöljük és támogatjuk, hogy szerződés kötése nem lehetséges olyan gazdasági társasággal vagy kht.-val, amely gyógyszer, illetve orvostechnikai eszköz gyártásával, forgalmazásával foglalkozik, vagy ha tagjai között ilyen vállalkozás van. Megfontolásra ajánljuk, hogy ezt a tiltó rendelkezést a közvetlen gyógyító ellátást vállaló alvállalkozói szerződésekre is terjesszük ki. Az előterjesztés szerint egészségügyi szolgáltató alvállalkozói szerződést csak teljes egészségügyi szakfeladat vagy külön jogszabályban foglalt feltételek fennállása esetén egy részfeladat ellátására köthet. A jogalkalmazói tevékenység megkönnyítése érdekében a bevezető rendelkezésekben egzakt módon meg kell határozni, hogy mi minősül teljes egészségügyi szakfeladatnak, illetve ezen belül egészségügyi részfeladatnak.

A javaslat elejét kívánja venni, hogy az egészségügyi közszolgáltatás nyújtására értékesített ingatlan más célra kerüljön felhasználásra, ezért bevezeti az egészségügyi célvagyon fogalmát. Ezen ingatlanok kizárólag egészségügyi szolgáltatás nyújtására használhatók. Abban az esetben, ha az eredeti ingatlan helyébe új vagyontárgy lép, vagy a feladat megszűnése miatt feleslegessé válik, az átminősítéshez, illetve a más irányú hasznosításhoz az egészségügyi hatóság hozzájárulása szükséges. Javasoljuk, hogy ezekben az esetekben a közszolgáltatásokról gondoskodó szerv hozzájárulását is szükséges legyen megszerezni.

A törvény meghatározza az egészségügyi szolgáltatók típusait, és kimondja, hogy fekvőbeteg-szakellátás költségvetési szervként vagy nonprofit társaságként működtethető. Aggályosnak tartjuk a közalapítványoknak biztosított lehetőséget, hisz az élet más területein ezzel a működtetési formával kapcsolatosan igen sok negatív tapasztalatunk van, másrészt ebben az esetben az egészségügyi közszolgáltatásról gondoskodó szerv ellenőrző lehetősége a minimálisra csökken az ellátási felelősség további kötelezettsége mellett.

Az előterjesztés elfogadása esetén az orvostudományi egyetemek által létrehozott klinikai központok is nonprofit formában, közhasznú társaságként működhetnek. A szabályozás ebben az esetben is diszpozitív jellegű, tiszteletben tartva az egyetemi autonómiát.

A törvényjavaslat második része az egészségügyi tevékenység végzésének formáiról rendelkezik. Szakdolgozók esetében is lehetővé válik az egészségügyi vállalkozási tevékenység folytatása. Orvosi tevékenység a törvény hatálybalépését követően alkalmazott orvosként, szabadfoglalkozású orvosként, valamint vállalkozó orvosként látható el. Vitatkoznom kell Vojnik képviselő asszonnyal, aki beszédében azt mondta tételesen, hogy az orvosi diploma átvételével automatikusan szabadfoglalkozásúvá válik minden orvos. A törvényjavaslatból egyértelművé válik, hogy ez csak a szakorvosi bizonyítvány birtokában lehetséges. Tehát a szabadfoglalkozású orvoslás is a működtetés egyik formája lehet.

A szabadfoglalkozású orvosok közkereseti társaság formájában orvosi praxisközösséget is létrehozhatnak. A javaslat felsorolja az orvosi tevékenység ellátásáról szóló szerződés kötelező tartalmi elemeit. Ilyen szerződést az egészségügyi szolgáltató a szabadfoglalkozású orvossal, illetve orvosi praxisközösséggel - amennyiben alkalmazni kívánja - köteles megkötni, de vállalkozó orvossal is köthet. A szabadfoglalkozású orvoslás jogi kategóriája a korábbinál rugalmasabb, szabadabb munkavégzést tesz lehetővé.

Összegezve: a Magyar Demokrata Fórum módosításokkal a törvényjavaslatot alkalmasnak tartja arra, hogy elfogadása esetén - a tulajdonosok szabad döntési lehetőségét meghagyva - keretet szabjon a spontán elindult magánosítási törekvéseknek. Az átalakulást választó intézmények új gazdasági környezetbe kerülve lehetőséget kapnak a költséghatékonyabb működtetésre, s megítélésünk szerint ez hosszabb távon az igazságosabb kapacitáselosztás kialakulását is elősegíti.

(11.10)

Mindehhez azonban az állami források jelentős bővítésére van szükség, hiszen nem tartjuk valószínűnek, hogy a törvény hatására nagyobb volumenű magántőke áramolna az ágazatba.

A bevezetőben megfogalmazott "ne árts!" elvének a törvényjavaslat már diszpozitív jellegéből következőleg is mindenképpen megfelel. Az, hogy használni fog-e, az már a jogszabály alkalmazóin, a tulajdonosokon, és valljuk be őszintén, legfőképpen rajtunk, egészségügyi dolgozókon múlik.

Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)