Felszólalás adatai

DR. POLT PÉTER legfőbb ügyész: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt szeretnék utalni arra, hogy dr. Katona Béla és Tóth Károly képviselő urak azonos című, és lényegében megegyező tartalmú interpellációira szeptember 25-én és október 16-án részletesen válaszoltam - ezt nem kívánom megismételni.

A képviselő úr interpellációjában új elemként jelenik meg az a bírálat, hogy Szabadi Béla, volt politikai államtitkár ügyében még a vádemelésig sem tudott eljutni az ügyészség, ugyanakkor a képviselő úr ezt az ügyet a Schlecht Csaba ellen folytatott nyomozással állítja párhuzamba. Ha ez utóbbival kapcsolatban egyébként annyi szakmai kifogás merül fel, amit Szalay képviselő úr az előbb itt előadott, akkor megmondom őszintén, nagyon csodálkozom, hogy miről is beszélünk.

A volt politikai államtitkár ellen folytatott eljárás kapcsán megjegyzem, hogy az egyes nyomozások időtartamát a bűncselekmények száma és jellege, a bizonyítékok felkutatásának módja egyaránt befolyásolhatja. Szabadi Béla ügyében - megnyugtathatom a képviselő urat - a több irányú, igen kiterjedt nyomozás szakszerűen halad előre, és azt is tudom mondani, hogy ha ez az ügyészségen múlik - megismétlem: ha az ügyészségen múlik -, akkor ez a továbbiakban is így lesz; nyilván, ha nem az ügyészségen, akkor nem így lesz. (Moraj az MSZP soraiban.) Arról tudom még tájékoztatni a képviselő urat, hogy a belügyminiszter úr ellen tett feljelentés ügyében az ügyészség napokon belül döntést fog hozni.

Tehát csak megismételni tudom, amit az előző két interpellációra adott válaszomban már elmondtam, hogy az ügyészség az ügyekben érintett vagy gyanúsítottként kihallgatott személyek nemére, foglalkozására, korára vagy pártállására tekintet nélkül az alkotmányos alapelvek messzemenő tiszteletben tartásával, a vonatkozó jogszabályok előírásai szerint jár el. Ebből, azt gondolom, okszerűen következik, hogy a jelenlegi bűnüldözői gyakorlat ilyen irányú megváltoztatását nem tartom szükségesnek.

Az interpelláció negyedik kérdéséből egyértelműen kitűnik, hogy a képviselő úr a büntetőjogi felelősség problematikáját emocionális alapon közelíti meg. A jogalkalmazónak azonban alkotmányos kötelessége, hogy a büntetőügyek megítélésekor kizárólag a jogszabályi rendelkezéseket vegye figyelembe. A különbség egyébként úgy is lefordítható, hogy más dolog hinni valamiben, és más dolog azt oly módon tudni, hogy azt bizonyítékokkal alá lehessen támasztani. Büntetőjogi felelősséget csak ez utóbbi alapján lehet megállapítani, ha ennek nincsenek meg a feltételei, akkor az alkotmány szerint az ártatlanság vélelme kell hogy érvényesüljön. (Dr. Répássy Róbert: Érted?! - Derültség a Fidesz soraiban.)

Kétségtelen az, hogy sok tekintetben, akár a közvélemény, akár a közvéleményt formáló tényezők megpróbálnak emocionális alapon hatást gyakorolni a büntetőügyekben eljáró hatóságokra.

A jogalkalmazónak azonban ilyen esetekben is csak egyetlen lehetősége van - csak egyetlen útja, ezt hangsúlyozni szeretném -, a törvényi előírások maximális tiszteletben tartása, az ügyek objektív, minden szubjektivitástól mentes elbírálása. Ez tehát minden jogalkalmazónak, így az általam vezetett ügyészségnek is a legalapvetőbb kötelessége.

Ezért azt gondolom, hogy az ügyészség tevékenysége ennek figyelembevételével csak egyfajta üzenetet közvetíthet az állampolgároknak, és ezen belül természetesen a vállalkozóknak is, ez pedig az, hogy Magyarországon a törvények uralma érvényesül. (Moraj az MSZP soraiban.)

A képviselő úr rákérdezett, miben hiszek. Ha úgy tetszik, akkor én ebben hiszek, a törvények uralmában hiszek; ennek a védelmére én esküt tettem, és akármi is történik, képviselő úr, ezt az eskümet nem fogom megszegni.

Kérem, hogy fogadja el válaszomat. (Taps a kormánypártok soraiban.)