Felszólalás adatai

DR. SURJÁN LÁSZLÓ, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök úr, köszönöm a szót. Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Annak a 11 embernek, 11 képviselőnek a nevében szólok, akik ezt a törvényt talán nemcsak általános vitára alkalmasnak tartották, hanem kifejezetten nagy reményekkel fordultak ezen törvénytervezet felé. Azok nevében is szólok, akik sokszor elgondolkodtak már egészségügyünk mai helyzetén, és úgy érezték, hogy itt alapvető változtatásokra van szükség; azok nevében, akik felfigyeltek arra, hogy a magántőke egyre fokozottabb érdeklődéssel fordul az egészségügy felé, és a lehető legkülönfélébb területeken megpróbál behatolni, nyilvánvalóan önérdekétől vezetve, de nem eltagadva, hogy mindebből a betegeknek is lehet valamilyen haszna, hiszen egy fejlettebb, szervezettebb, több és jobb eszközrendszert fölhasználó ellátás körvonalazódik a magántőke bevonása során.

(9.40)

A probléma csak az, hogy ha ez a folyamat a maga spontaneitásában, csak az egyéni érdektől vezérelve folyik, akkor feltehetően rövidesen előáll az a helyzet, hogy a jelenleg haszonnal működtethető területek átkerülnek a magánszférába, és ott marad az ellátási felelősséget hordozó önkormányzatok nyakában a végképp kezelhetetlen és önmagában működésképtelen ellátórendszer.

Mit tehet a jogalkotó, mit tehet a jogot tervező kormány és mit tehet a parlament ebben a helyzetben? Az egyik megoldás, ami kézenfekvő: megtiltani. Átkozott a magántőke; a gazdaság számos területén nagyszerűen működik, de ide bizony soha semmilyen körülmények között be nem jöhet. Lehetett volna, jogi eszközök megvannak arra, hogy ezt válasszuk. Van más megoldás, és a kormány más útra ment, azt mondta, ha jön az áradat, nem tudom vagy nehezen tudom megakasztani, akkor inkább mederbe terelem, szabályozom, és megpróbálom az egyéni érdeket és a közjót összhangba hozni.

Mi tizenegyen úgy láttuk, hogy ez a törvény ebbe az irányba mozdul el. És innentől fogva a részletek tulajdonképpen már lényegtelenek, a részletek már a részletes vitába tartoznak, a részletekről lehet ezer módosító indítvánnyal ötleteket előhozni, ezek közül a parlament ki tudja választani a használhatókat és el tudja felejteni a használhatatlanokat. Minthogy az élet számos területén Magyarországon és számos más országban az egészségügy területén ez a megoldás bevált, azt hiszem, nyugodt lélekkel támogathatjuk azt, hogy a magyar egészségügyet ebbe az irányba fordítsuk el.

Természetesen más problémája is van az egészségügynek, gondoljunk csak az orvosok gondjaira és bajaira. Fiatal szakorvosként pontosan annyi joggal rendelkeztem, mint több éve kinevezett docensként a saját szakterületemen és intézetemben. Egy nagyon hierarchizált világban él az egészségügy, nagyon felülről vezérelt, a szakma teljességét az tudja megélni és művelni, aki vezető beosztásba került, miközben tömegével állnak rendelkezésre jól képzett emberek, akik felelősséggel tudnák vinni az egészségügy meghatározott részét. Van erre lehetőségük, ha a családorvosi praxisba mennek vagy ha a járóbeteg-ellátásban végeznek szakorvosi tevékenységet, a szakma teljessége azonban a fekvőbeteg-ellátásban nyugszik, és ott egy főorvos és sok beosztott orvos viszonyában, főnök-beosztott koordináta-rendszere szerint működnek.

Erre a problémára lehetne azt a megoldást adni, hogy szétaprózzuk az osztályokat; a működési költség megugrik és ellehetetlenül a rendszer. A törvényjavaslat ehelyett jogokat biztosít szellemi szabadfoglalkozású kollégáknak ahhoz, hogy megéljék a maguk javára és a köz javára szakmai működésük teljességét. Miért ne segítenénk őket ebben az öntevékeny tevékenységükben, ebben az önmagukról és a betegekről való gondoskodási vágyukban?

Ezen gondolatok alapján a bizottság tizenegy tagja teljes mértékben támogatta ezt a törvényjavaslatot, és reméli, hogy a többi képviselő is így lesz ezzel.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)