Felszólalás adatai

DR. POLT PÉTER legfőbb ügyész: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A képviselő úr interpellációja az úgynevezett Kaya Ibrahim-ügyre vonatkozik. A büntetőeljárásról szóló törvény szerint a büntetőügyekben azokat a tényeket kell felderíteni, amelyek az ügy büntetőjogi megítélése szempontjából relevánsak. Ennek figyelembevételével tudok válaszolni a képviselő úr első három kérdésére.

A nyomozó hatóság 15 gazdasági társaság értékesítési láncolatát derítette fel. A nyomozás megállapította, hogy a cégértékesítésekre lényegében folyamatosan került sor, a gazdasági társaságokat alapító személyek többsége az alapítást követően az üzletrészét eladta.

Schlecht Csaba az 1990-91-ben alapított hét cégben alapító tag volt, öt cégben 1992-ben, egy gazdasági társaság esetében '93-ban szerzett többségi, illetve kizárólagos tulajdont, majd '95 júliusában valamennyi cég vonatkozásában kizárólagos tulajdonos lett. Azokban a gazdasági társaságokban, amelyeknek az alapításában nem vett részt, az értékesítések, illetve az úgynevezett kereszttulajdonlások folytán folyamatosan szerzett tulajdonrészt. Schlecht Csaba a gazdasági társaságok tulajdonát a magát Kaya Ibrahimként igazoló személynek e személy kezdeményezésére értékesítette, s az üzletet nyereségesnek ítélte meg. (Moraj az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

Tisztelt Képviselő Úr! Az ügyészség valamennyi ügyben, ebben az ügyben is kizárólag szakmai szempontok alapján döntött és dönt, más érdek - különösen politikai - a döntések meghozatalában nem érvényesült. Ezért vissza kell utasítanom a képviselő úr kérdésként megfogalmazott állítását, amely szerint az igazságszolgáltatás a politika szolgálóleányává szegődött. A magyar ügyészi kar és a magam nevében is a leghatározottabban kikérem azt a sajtóban megjelent, országgyűlési képviselő által megfogalmazott véleményt, mely szerint a magyar ügyészség ahelyett, hogy a bűnt üldözné, inkább pártolja azt. Ez valóban olyan megalapozatlan és sértő állítás is, amely bizonytalanságot kelthet a polgárokban, de a hatóságok tagjaiban is.

Ezzel összefüggésben engedje meg a tisztelt Ház, hogy tartalmilag idézzek egy 1990-ben született legfelsőbb bírósági határozatot, mely szerint az a vádhatósági tevékenység, amely a nyomozás anyagára alapított és a büntető perrendtartásban meghatározott tartalmi elemeket foglalja magában, nem lehet ok arra, hogy az abban közreműködő ügyészeket akár büntetőperben is elmarasztalják. Hangsúlyozta az elnökségi tanács határozata, hogy téves az az álláspont, mely szerint az ügyész a terheltek védekezését, amelyet az eljárás egyéb adataival nem lehet megcáfolni, nem fogadhatja el, ugyanakkor a mentő körülményeket is köteles figyelembe venni, valamint a terhelt nem kötelezhető saját ártatlanságának bizonyítására. Megállapította az elnökségi tanács azt is, hogy a vizsgált elmarasztaló ítéletek az igazságszolgáltatásban részt vevő bírák és ügyészek elrettentését célozták.

Tisztelt Képviselő Úr! Ezt a határozatot azért idéztem, mert nem példa nélküli, hogy az igazságszolgáltatásban részt vevők szakmai tevékenységét éppen az igazságszolgáltatás befolyásolása céljából utólag, politikai szempontok szerint felülvizsgálják. Csakhogy ezt az ítéletet, amelyet a Legfelsőbb Bíróság az előbbiekben idézett határozatával hatályon kívül helyezett, 1951-ben hozták, és azért marasztaltak el benne bírót, ügyészt, mert a hatalom politikai megfontolásból nem értett egyet a felmentő ítélettel. Azt gondolom, képviselő úr, ma már nem élünk olyan időket, hogy valaha is politikai felülvizsgálat tárgya lehessen az ügyészi szervezetben meghozott, hangsúlyozottan szakmai döntés. (Moraj az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

Kérem képviselő urat, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjék. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)