Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy a koronát feltehetem a mai kiváló szónoklatokra, amelyeket a kollégáim itt megtettek. Egy nagyon hosszú, 40-42 perces beszéddel készültem, de tekintettel az 5 perces időkeretre, három rövid gondolatot szeretnék zárásképpen megfogalmazni.Az egyik az, hogy egy költségvetés csak látszólag számok halmaza, az valójában egy pecsét a jelenen, egy kordokumentum. Bemutatja azt, hogy egy hatalom, egy többség, egy kormány miképpen gondolkozik a világról, miképpen gondolkozik arról, hogy milyen jövőt szeretne a saját hazája számára. Egy dolog egyértelműen átsüt és átjön erről a költségvetésről: önök úgy gondolják, hogy a központi hatalom mindenható, a központi hatalom mindennél és mindenkinél okosabb, és jobban tud mindent, ezért lehetőség szerint minél több mindent centralizálnak, minél több mindent szippantanak fel magukhoz, mert úgy gondolják, hogy akkor működik jól a világ, ha önök mondanak meg mindent. Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy a világ másfelé megy. A világ másfelé halad. Pont ez a lényege annak, hogy lehetőség szerint ott szülessenek a döntések, ahol a legtöbb információ rendelkezésre áll. És ne csodálkozzanak a mai és a tegnapi napi vitán! Nem bíznak önökben az emberek  mi nem bízunk önökben, nekünk ez a dolgunk, de nem bíznak önökben az emberek , egyre kevésbé hiszik el, hogy önök a helyi ügyekben is jó döntéseket tudnak hozni. Ezt értsék meg, és ezt fogják fel!

A második dolog, amit képviselőtársaim nagyon világosan és plasztikusan elmondtak részletes számokkal: az önkormányzatiság nem úgy általában van, az a demokratikus intézményrendszer egy olyan fontos pillére, amit nem szabad soha kirúgni, nem szabad kibillenteni, mert akkor az már nem olyan lesz, mint amit mi klasszikus demokráciának mondunk. Többféle módon lehet az önkormányzati rendszert ellehetetleníteni.

Az egyik lehetőség az, hogy csökkentjük a hatáskörét. A másik az, hogy fogyasztjuk a pénzét, elszívjuk a pénzét. Önök azt a zseniális dolgot csinálják, hogy ezt a kettőt egyszerre tudják csinálni. Tehát képesek arra, hogy a hatásköröket, a mozgásterüket is szűkítik, és közben pedig egyre inkább csökkentik a rendelkezésre álló forrásokat.

Az előttem szóló képviselők ezt nagyon világosan elmondták számokkal, de egyet értsenek meg, és szeretném én is megfogalmazni ezt a gondolatot. Csak rövid távon büntetik az ellenzéki önkormányzatokat ezzel, valójában, ténylegesen az ott élő embereket büntetik, az ott élő embereknek pedig ebből a szempontból nincs pártpreferenciájuk, nem mondható az, hogy bármilyen szempontból hibásak azért, mert adott esetben önök úgy gondolják, hogy rossz döntést hoztak.

A harmadik gondolat, amit zárásként szeretnék megfogalmazni, az, hogy mi fog történni, mondjuk, olyan 40-50 év múlva, amikor vissza fog tekinteni a világ Orbán Viktor és a Fidesz-KDNP kormányzásának ezen tíz esztendejére. Azt fogjáke mondani, hogy önök éltek a lehetőséggel, vagy önök visszaéltek a lehetőséggel? Mit fognak mondani akkor  amit államtitkár úr több kétperces reagálásban is elmondott , hogy tulajdonképpen a világgazdasági folyamatokban konjunktúra volt, most például ezekben az években az energiaárak látványosan csökkennek, az európai uniós források jelentős részben hozzáférhetők Magyarország számára. Mondhatjuk azt, hogy a világnak azok a piacai, amelyekkel mi szívesen kereskedünk, azok szárnyalnak, azok rendben vannak, ott béke van, nyugalom van  és akkor az a kérdés, hogy ebben az időszakban mit teszünk azzal a lehetőséggel, amit Magyarország kapott.

(20.30)

Építünk egy modern, innovatív, fejlődőképes Magyarországot, vagy pedig bezárkózunk egy olyan kalitkába, amelyikben rövid távon sincs kitörési lehetőség; hogy kövekbe fektetjük ezeket a pénzeket, vagy pedig olyan dologba fektetjük, ami később jövőt tud termelni; hogy egy olyan országot építünk, amelyik akkor is fog tudni fejlődni, ha egyébként a világban adott esetben válság van. Önök pedig arra büszkék, ami nem innovatív, ami nem egy modern országot épít. Olyan dolgokkal büszkélkednek, olyan dolgok vannak ezekben a költségvetésekben, olyan ügyekre tették a fókuszt az elmúlt tíz esztendőben, amelyek rövid távon sem eredményezték azt, hogy Magyarország ki tud törni abból a keretből vagy abból a helyzetből, mint amiben van.

Rendkívül nagy felelősségük volt az elmúlt tíz esztendőben, nagy lehetőség, hiszen komoly politikai támogatottsággal rendelkeztek a lakosság körében, nagyon jelentős többséggel tudtak döntéseket hozni, egy nagyon kellemes nemzetközi klímában tehették, amit tettek, és ehhez képest az történt, hogy Magyarország egyre inkább elszigetelődik, Magyarország egy összeszerelő üzem felé halad, ha az ipart nézzük, és a pénz jelentős része pedig nem a tudásba, nem a jövőbe, hanem sokkal inkább a múltba fektetődik.

Ezt a három gondolatot próbáltam meg a rendelkezésemre álló rövid öt percben megtenni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)