Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TORDAI BENCE (Párbeszéd), a napirendi pont előterjesztője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Kedves Polgártársak! Érdekes pillanat ez a mostani, mert nagy egyetértéssel hallgattam kormánypárti képviselőtársam szavait, de az a szomorú helyzet, hogy a szép szavak mögött a cselekvések már nem annyira szépek. Ha tehát megnézzük ennek a törvényjavaslatnak a sorsát, a történetét, akkor azt kell látnunk, hogy a tavaly nyári benyújtás óta ez címében, tartalmában  beleértve a célrendszerét és az eszközrendszereit is  alapvetően megváltoztatásra került a kormánypárti frakciók által. Miközben abban természetesen egyetértünk, hogy a klímaváltozás, a klímavészhelyzet, az ökológiai válság az egész emberiség és így nyilván a Magyarország előtt álló legfontosabb kihívásaink egyike, azt látjuk, hogy az a cselekvés, az az intézkedéscsomag, amit ennek kezelésére rendelni szándékoznak, az édeskevés ahhoz, hogy elérjük a klímasemleges gazdasági és társadalmi működéshez vezető utat.A törvény eredeti koncepciója úgy nézett volna ki, úgy nézett ki, hogy kihirdetjük a klímavészhelyzetet, és kötelezzük a kormányt arra, hogy dolgozzon ki egy nagyon részletes klímavédelmi törvényt. Ennek megadtuk a határidejét, megadtuk a kapcsolódó rendeletek elfogadásának a határidejét is; és rögzítettük azokat a célokat, amelyeket ennek a klímavédelmi törvénynek szolgálnia kellett volna, illetve azt a 14 területre kiterjedő eszközrendszert, amellyel el lehetett volna érni a fentebb jelzett célokat.

Ehhez képest a kormánypártok azt mondták, hogy ők nem beszélni, hanem cselekedni akarnak, és ennek örvén gyorsan el is fogadták ezt a törvényt, magukévá tették mint klímavédelmi törvényt. De hát jelzem, hogy egy komoly klímavédelmi törvény nem így néz ki. Az a szöveg, amit most a Törvényalkotási bizottság végleges formában szentesített, körülbelül két és fél oldal. Egy komoly ország komoly klímatörvénye, ahol felelős politikai döntéshozók működnek, több száz oldal, hiszen csak azok a szabályozási területek, amiket megjelöltünk módosítandóként, több tucat törvényben vannak szabályozva, tehát legalább ezeket érintenie kellett volna, vagy érintenie kell majd egy valódi klímatörvénynek, egy olyan klímatörvénynek, amely a felelős cselekvésnek a jogszabályi alapja lehet.

Ha megnézzük, hogy milyen konkrét célok szerepeltek az eredeti előterjesztésben, akkor azt látjuk, hogy a négy meghatározott célból három a kormánypárti módosítók nyomán kikerült a szövegből, maradt egyedül a 2050-re való klímasemlegesség célkitűzése, de a 2030-as, tehát a kézzelfogható időtávon belül megvalósítandó célokat tekintve sajnos mindegyik számot vagy felpuhították, vagy egyszerűen kihagyták.

Tehát konkrétan azt indítványoztuk, hogy mondja ki a törvény, hogy Magyarország 2030-ra legalább 30 százalékkal csökkenti az energiafelhasználását. Ehhez képest a kormánypárti változat azt mondja, hogy ha növekszik az energiafelhasználás, az akkor klímasemleges forrásból kell hogy fedezve legyen, ez nagyon-nagyon más. Azt mondtuk, hogy ennek az energiafelhasználásnak legalább a 35 százaléka megújuló energiaforrásból legyen fedezve. A kormánypárti változatban ez 35 százalékról 21 százalékra csökkent. Azt mondtuk, hogy az üvegházgáz-kibocsátás legalább 55 százalékkal csökkenjen. A kormánypártiak szerint ez elég, ha 40 százalékos csökkenést mutat 1990-hez képest. Tehát fájóan bátortalanok azok a célok, amelyek a mostani változatában szerepelnek ennek az immáron klímavédelminek nevezett törvénynek.

És hasonló a helyzet az alkalmazandó intézkedések területét nézve. Az említett 14 programból 10-et kihajítottak a módosítások során; például a magyarországi lignit- és szénerőművek legkésőbb 2025-ig történő bezárását, természetesen a szociális és munkaügyi szempontokra való figyelemmel. A szélenergia hasznosítását korlátozó intézkedések eltörlését is kivették a szövegből.

(16.00)

A napelemek, napelemes rendszerek áfacsökkentése szintén eltűnt. Ami talán a legfontosabb, hiszen az üvegházgáz-kibocsátásunkat nézve a legnagyobb tétel, a hazai nagyon elavult lakásállomány komplex energetikai felújításának programja és ennek az állami támogatása, ami évente több száz milliárd forint lehetne, és uniós forrásokból volna is erre pénz, ha nem a haveri cégek költhetnék ezt el. Ez lenne talán a legfontosabb a magyar emberek, a magyar családok számára, ezt is száműzték. Nem lesz zöldbank, nem lesz zöld közbeszerzési rendszer, nem lesznek olyan adók, amelyek a klímavédelem ügyét támogatnák, legyen az szénadó, legyen az kerozinadó vagy más, a „fizessenek a szennyezők!” elv tényleges megvalósítását jelentő adórendszerbeli változások.

Kidobták azt, hogy a klímaigazságosság szempontjait megjelenítő társadalompolitikai programokat indítsunk, hiszen minden nagy társadalmi változás a legérzékenyebb, legsérülékenyebb csoportokat érinti mindig a leginkább negatívan. Ezt ellensúlyozni kell vagy kellene. A klímaalkalmazkodás komplex, sok közpolitikai területre kiterjedő programját is kivették az eszközrendszerből, és ami talán az egésznek a legfontosabb intézményi pillére lenne, hogy állítsuk vissza azt a 2010-ben nagyon fejlett környezetvédelmi intézményrendszert, ami adott volt. Az önálló környezetvédelmi minisztériumtól kezdve az önálló zöldombudsmanon keresztül a környezet- és természetvédelmi hatóságok jogköreire, ha gondolunk, nagyon sok olyan terület van, ahol az elmúlt tíz év masszív visszalépést, leépítést hozott. Azt javasolta ez a klímavédelmi törvény, hogy ezeket mindenképpen ismét erősítsük meg.

Nagyon sajnálatos, hogy olyan módosítások is bekerültek a fontos tartalmak törlése mellett, amelyek szintén vállalhatatlanok a zöldpolitika, a jövő iránt felelős politika szempontjából. Az egyik ilyen, ami egy konkrét tényellentétes állítás, nem értem, hogy hogyan szabad, hogyan lehet ilyet Magyarországon törvénybe iktatni, miszerint az atomenergia karbonsemleges volna. Ha megnézzük tetszőleges atomerőmű karbonlábnyomát, akkor azt találjuk, hogy majdnem a gáz, tehát fosszilis erőművek szintjén van ez a karbonlábnyom, nagyon komoly szén-dioxid-kibocsátással jár ezeknek az erőműveknek a felépítése és az üzemeltetése, még akkor is, ha maga az üzemanyaguk nem fosszilis.

A másik súlyosan problémás rész, ami bekerült a szövegbe, az a teremtett világra való hivatkozás. És ez nem egy személyes világnézeti kérdés, hiszen ahhoz mindenkinek joga van, hogy a személyes meggyőződését megvallja akár még itt, a Parlament falai között is. Ha valaki abban hisz, hogy a világ valamely felsőbb lény által teremtetett, szíve joga, de az Alaptörvény, az önök által elfogadott egypárti, vagy ha a KDNP is párt, akkor kétpárti Alaptörvény is azt mondja, hogy tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni. Az pedig egy tényekkel igazolható tudományos igazság, hogy a világ hogyan keletkezett, úgyhogy erősen problémás ennek az ellenkezőjét a törvény szövegében rögzíteni, de ezek apróságok.

Ezek apróságok, és a lényeg az, hogy a Fidesz-KDNP az érdemi cselekvés helyett némi szómágiával és némi kedvezőnek gondolt statisztikaidézéssel akarja megúszni ezt az egész kérdéskört. Az az ellenzék sikere, az a zöldpártok, a zöldpolitika sikere Magyarországon, hogy immár a kormánypártok nem bújhatnak ki egyszerűen egy ilyen törvényjavaslat alól, nem menekülhetnek el előle, nem söpörhetik le az asztalról. Úgyhogy most egy másik utat választottak, teljesen a visszájára fordították a tartalmát, és egy progresszív, valóban jövőbarát, felelős közpolitikai csomag helyett egy egészen silány, üres kis törvényvázat hagytak maguk mögött.

De tulajdonképpen ez nem meglepő, hiszen ha megnézzük, hogy mi az a négy szempont, amit önök követnek, amit képviselőtársam is most ismét idézett, hogy ezek mennyire megalapozottak, és mennyire érvényesülnek a gyakorlatban, akkor látszik, hogy miért sikerült ilyenre a fideszes klímavédelmi törvény, amilyenre.

Négy pont volt. Az első, hogy a klímarongálókkal kell megfizettetni a költségeket. Nagyon helyes, ez jól hangzik, mi is azt mondjuk most már évtizedek óta a zöldmozgalomban és a zöldpolitikában, hogy a „szennyező fizet” elvet érvényesíteni kell, de amikor beleírjuk egy törvénybe, hogy akkor ennek megfelelően legyen szénadó, legyen kerozinadó, és legyenek további olyan adórendszerbeli változtatások, amelyek tényleg érvényre juttatják a „szennyező fizet” elvét, akkor ezt egy vaskos mozdulattal kitörlik a törvényből vagy a törvényjavaslatból.

Aztán a következő azt mondja, hogy ne emelkedjen az energia és az élelmiszerek ára a családok számára. Ez nagyon helyes, népbarát megközelítés. Nemcsak hogy az ár nem kell hogy emelkedjen, ennél sokkal fontosabb, hogy a rezsi összege ne emelkedjen, márpedig a rezsi összege az elfogyasztott mennyiség és az ár függvénye. Tehát önök, akik körülbelül négy-öt éven keresztül a rezsicsökkentés politikájával próbáltak szavazatokat szerezni, talán felismerhetnék, hogy ha kevesebb a fogyasztás, akkor kisebb a rezsiszámla, és nem csak az ár az, ami ilyenkor meghatározó. Nagyon szeretnénk, ha mégiscsak bekerülne akkor a törvényjavaslat szövegébe az, hogy csökkenjen Magyarországon mindenütt az energiafelhasználás, és ezen belül természetesen támogassuk a családokat abban, hogy alacsonyabb energiafelhasználású otthonokban élhessenek. Erről szólt volna az önök által törölt javaslat a lakások, háztartások komplex energiahatékonysági felújításának állami támogatására vonatkozó pontban, de úgy látszik, hogy megint szembemegy a cselekvés a szavakkal, és innentől kezdve az egész politikájuk, zöldpolitikájuk hitele megkérdőjelezhető.

Idehoznak egy egészen sajátos alkut, egy nem mondom, hogy bazári alkudozást, mert ez egy teljesen legitim vita, jelesül, hogy hogyan nézzen ki az Európai Unió költségvetése. Természetesen támogatjuk azt, hogy Magyarországtól ne vegyenek el forrásokat, természetesen támogatjuk azt, hogy olyan beruházásokat, fejlesztéseket támogasson az Európai Unió Magyarországon, amelyeknek a magyar emberek, a magyar társadalom, a magyar gazdaság a haszonélvezője. Az egy másik kérdés, hogy az elmúlt tíz évben az európai uniós források nagy részét önök legalábbis átcsatornázták, és megkérdőjelezhető hatékonysággal használták fel, hogy azt ne mondjam, szétlopták az uniós adófizetők által összedobott közpénzeket. Erre is jó példa, amikor azt mondtuk, hogy igen, az Unió által támogatott energiahatékonysági, lakossági támogatásokat kellene osztani. Ehelyett mit csináltak? A baráti vállalkozásoknak, Lázár János haveri körének, illetve különböző állami intézményeknek a durván túlárazott beruházásait finanszírozták ezekből a pénzekből. Hosszas küzdelmek árán sikerült ezt kiverekedni.

Az utolsó pont, amelyet önök itt megjelöltek mint kiindulási alap, miszerint atomenergia nélkül ne lenne klímasemleges gazdaság  ez az állítás, ami megint csak tényszerűen hamis.

Egyrészt látunk olyan országokat, amelyek sokkal előrébb járnak a klímasemleges gazdasági, társadalmi működésre való átállás útján, és nem használnak atomenergiát, de ennél is fontosabb, hogy Magyarország számára Jávor Benedek különböző szakértőkkel együttműködve kidolgozott egy „Zöld Magyarország  Energia útiterv” című tanulmányt, amely bemutatja, hogy 2050-ig hogyan lehet átállni az energiamixünkben egy teljesen klímasemleges és atomenergia-mentes megoldásra. Tehát ha azt gondolják, hogy nincs megoldás, akkor csak nem elég jók a szakértőik, vagy nem elég bátrak, amikor el kell ereszteni a fantáziát. Javaslom, hogy akkor forduljanak önöknél szakavatottabb politikusokhoz és szakértőkhöz. Jávor Benedek és a Párbeszéd áll rendelkezésre ezen a téren is.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Úgyhogy nagyon komoly gondok vannak az önök által átírt törvényjavaslattal. Komoly dilemma az, hogy mit csinál ilyenkor egy felelős politikus. Én személyesen úgy látom, hogy az mégiscsak egy előrelépés, ha Magyarország is csatlakozik azon országok sorához, amelyeknek van klímatörvénye, klímavédelemről szóló törvénye, még akkor is, ha ez a törvény a jelen formájában nagyon kevés, és amit tartalmaz, az is részben nem vállalható.

Úgyhogy támogatni nem tudjuk előterjesztőként a módosításokat és ilyenformán a végleges törvényjavaslatot, de végső soron mégiscsak örülni kell annak, hogy át sikerült vinni, vagy lassan sikerül eljuttatni a végszavazásig egy klímavédelmi törvényt. Úgyhogy ami ebből a törvényből jó, az a léte, és ez a Párbeszéd és a többi ellenzéki párt sikere. Ami pedig szégyenletes, az a tartalma, ez pedig a kormánypártok szégyene.

Úgyhogy ezzel a záró gondolattal köszönöm a figyelmüket, és azt javaslom, hogy szavazzanak majd lelkiismeretük szerint két hét múlva. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(16.10)