Felszólalás adatai

KÓSA FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A mozgóképtörvény általános vitája alkalmából a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportjának vezérszónokaként e törvény céljáról, tartalmáról már kifejtettem a véleményemet. Az akkori hozzászólásomat azzal fejeztem be, hogy ezt a törvényt nyugodt lelkiismerettel ajánlom elfogadásra valamennyi képviselőtársam számára úgy is, mint filmrendező és úgy is, mint országgyűlési képviselő.

A véleményem azóta nem változott. A beérkezett módosító indítványok nem változtatták meg a törvénytervezet jellegét, eredeti céljait és tartalmi törekvéseit. A módosító indítványok értékelése során természetesen előfordultak véleménykülönbségek egy-egy részletkérdés megítélésével kapcsolatban, de különösebben éles vagy súlyos viták nem alakultak ki. Érkeztek olyan indítványok a kormányzó és az ellenzéki oldalról egyaránt, amelyeket a kulturális bizottság teljes egyetértéssel fogadott, és elfogadásra ajánl az Országgyűlésnek. Azok a módosító javaslatok, amelyeket a kulturális bizottságban elutasítottunk, jogi vagy szakmai szempontok miatt nem illeszkedtek a törvénybe. Politikai jellegű megfontolások nem merültek föl, így nem torzították és nem is befolyásolták a filmszakmai követelmények érvényesülését.

Örvendetes tény, hogy a mozgóképtörvény vitája során sem a kulturális bizottságban, sem az Országgyűlés plenáris ülésén egyetlen sértő szó vagy vádaskodó megjegyzés nem hangzott el. Az általános vita alkalmával ezt a törvényt a szabadság és a felelősség törvényének neveztem, ezt a két jellemző fogalmat most kiegészíteném egy harmadikkal, mégpedig a béketeremtés szándékával. Ezt a szándékot igazolja a 8. § (3) bekezdése, amelyet most idézek, s amely szerint lehetőséget kell adni a különböző filmalkotói nemzedékek, műhelyek, irányzatok esélyegyenlőségen alapuló, minél teljesebb körű bemutatkozására, alkotói céljaik megvalósítására, az elosztási rendszer kialakítása során meg kell határozni az egyes részterületek közötti arányokat, egyensúlyt kell teremteni az alkotói, film-előállítói, terjesztési szempontok, valamint a gazdasági érdekek között.

A filmszakmán belüli béke biztosítását szolgálja a 8. §-hoz tartozó indokolás is, amely így hangzik: a közalapítványnak biztosítania kell a mindenkori fiatal, közép- és idősebb nemzedékhez tartozó filmalkotók hasonló mértékű támogatását.

A filmszakmán belüli béke biztosítékai mellett e törvény kapcsán fölsejlett a parlamenti pártok közötti konszenzus esélye is. Azt hiszem, ezt nemcsak a szorosabban vett magyar filmszakma vagy a magyar kultúra ügyes-bajos dolgaival foglalkozó szakemberek, hanem hazánk valamennyi választópolgára joggal el is várja tőlünk. Szinte akármerre járok az országban, és akárkivel beszélek, mindenhol és mindenkitől azt hallom: vessünk már véget az Országgyűlésben az oktalan és folytonos vitatkozásnak. Mutassuk meg, hogy készek és képesek vagyunk egymás megértésére, tiszteletére, a közös felelősség vállalására is.

A magyar társadalom igénye jogos. Az Országgyűlés bölcsen cselekedne, ha a mozgóképtörvény végszavazása során a közös felelősség és a béke szándéka is megnyilatkozna. Én magam az emberi szó, az emberi hang és az emberek közötti béke feltétlen híveként hiszem, hogy a mozgóképtörvény kapcsán ez hamarosan megtörténik majd.

Advent van, bizakodjunk együtt! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban, szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)