Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány nappal ezelőtt megjelent egy tanulmány a gazdasági hírportálokon, de néhány, ilyen napi közügyekkel foglalkozó hírportál is teret szentelt neki. A Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karának két kutatója egy nemzetközi kutatásba illeszkedően vizsgálta azt, hogy 25 magyar megyei jogú város gazdasági és társadalmi fenntarthatósága hogyan viszonyul az ENSZ által elfogadott 17 fenntarthatósági célrendszerhez.

Ezek közül hármat vizsgáltak meg részletességében: a tisztességes munka és a gazdasági növekedés célját, az ipar-innováció-infrastruktúra célrendszert, végül pedig a fenntartható városok és közösségek célrendszert. A vizsgálatuk során megállapították, hogy a 25 magyar megyei jogú város öt klaszterbe sorolható. Az elsőben Győr és Veszprém kapott helyett, a másodikban pedig olyan városok, mint Sopron, Szombathely, Székesfehérvár és sokak meglepetésére Tatabánya városa is.

A kutatók kiemelték azt, hogy 1990-ben Tatabánya mint megyei jogú város a piszkos tizenkettő egyikeként volt nyilvántartva, és ebben az esztendőben történt meg a nehézipar összeomlása, a bányászat gyakorlatilag mindent maga alá temetett, és 25 százalékos munkanélküliség alakult ki. 25 százalékos munkanélküliség azt jelenti, hogy minden negyedik munkaképes korú ember munka nélkül maradt, és ez azt jelentette, hogy gyakorlatilag minden egyes tatabányai háztartás valamilyen szinten, vagy a szülők vagy nagyszülők révén érintett volt a munkanélküliségtől.

(23.10)

Kutatók azt is megállapították, hogy alapvetően itt az intelligencia, a kreativitás, a műszaki-szellemi infrastruktúra fejlesztése hozta el azt a változást, amely lehetőséget biztosított arra, hogy Tatabányán egy fiatalosnak mondható korösszetétel alakuljon ki, amely lehetőséget biztosított arra, hogy az új gazdasági szerkezet kialakítása során megfelelő felkészültséggel, tudással, aktivitással vegyenek részt egy új helyi és térségi gazdaság kialakításában.

Tisztelt Képviselőtársaim! 32 esztendővel ezelőtt 20 éves polgármesteri szolgálatom első esztendejét kezdtem meg ebben a városban, és valóban ahhoz, hogy ki tudjunk keveredni a munkanélküliség által kialakított megélhetési válságból, fontos döntéseket kellett meghozni. Többek között először is azt, hogy megvárjuke, amíg eljön ismételten a szén reneszánsza Európában és Magyarországon, és addig valahogy ki fogjuk majd bírni, vagy pedig az éhség nagy úr, és a megélhetés, a kenyérkérdés valóban kreatívvá és innovatívvá teszi az embert és a közösséget, elindulunke valami alternatív úton, és megteremtjüke mindennapi megélhetésünk közös alapjait.

Mi ezt választottuk, és kiépítettünk egy új gazdaságszerkezetet, nemcsak a helyi és a térségi, hanem külföldi befektetők együttműködésére is számítva, amelynek köszönhetően ma már az ipari parkban tízezer ember dolgozik, és a korábbi barnamezős területek aktivizálásával és újraiparosításával elértük azt, hogy ezeken a területeken is több mint 3 ezren dolgoznak olyan iparágakban, mint az ivóvíztisztítás, a membrántechnológia, a szanitáció, a vízmozgatás, szivattyúgyártás vagy éppen az orvostechnológia. Kevesen tudják azt, hogy Tatabánya az ország egészségügyi, orvostechnológiai gyártóközpontja, ahol a világ minden negyedik előre tölthető fecskendőjét állítják elő, vagy éppen sztómatasakokat gyártanak, vagy éppen az MRI-berendezésekhez fontos alkatrészeket vagy főegységeket, és ezen túlmenően ott van még általánosságban az elektronika és ott van az autógyártás, a járműipar is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi ebből a megközelítésből vizsgáljuk mindig a változó körülményeket, amelyekhez alkalmazkodnunk kell. Nem minden változásnak örülünk, és a zöldfordulatot is eltérően értékelhetjük, hiszen ahogy az itt már elhangzott, a belső égésű motorral meghajtott járművek 2035 környékén történő Európai Unió általi betiltása nem feltétlenül a legjobb megoldás. Én a magam részéről azt gondolom, hogy ha a sebesség beépített korlátozásával egy autó 160-nál nem mehetne gyorsabban, illetve ha 2000 köbcentinél nagyobb erőforrással rendelkező, személyszállításra alkalmas gépjárműveket, legalábbis személyautókat nem gyártanánk, akkor nem feltétlenül lenne szükség arra, hogy általánosságban az elektrifikáció irányába vigyük el a közútigépjármű-gyártást. Bár le kell szögezni azt, hogy városokban, sűrűn lakott területeken, közösségi közlekedésben az elektromos hajtású járművek jelentős mértékben tudják csökkenteni a környezetterhelést, és van létjogosultsága, de én nem vagyok abban biztos, hogy minden területen szükség lenne ilyen rövid távon egy ilyen mértékű elektrifikációra.

Viszont ezt a döntést nem itt hoztuk meg, ebben a Házban, hanem az Európai Parlamentben, többek között az Európai Parlamentben ülő képviselők támogatásával. 340-300 arányban született meg ez a nagy ívű és bátornak mondható döntés, éppen a vitanapot kezdeményező politikai erők Európai Parlamentbe delegált képviselőinek támogatásával született meg ez a döntés, amit nekünk a továbbiakban figyelembe kell vennünk a helyi döntések meghozatalánál.

Az a helyzet, hogy a magyar gazdaság és azon belül Tatabánya és a Tatai-medence térségének a gazdasága is jelentős mértékben integrálódik az európai gépjárműgyártás hálózatába, és a tét az, hogy Magyarországon lesze autógyártás, amely a hazai össztermék 20 százalékát és az ipari munkahelyeknek egy jelentős részét, közvetlenül mintegy 160 ezer munkahelyet, a beszállítókkal együtt pedig több mint 300 ezer munkahelyet jelent.

Ha mi azt szeretnénk, hogy ezek a munkahelyek ne vesszenek el, akkor meg kell találnunk azokat a kompromisszumokat, amelyek életben tudják tartani, és ezek közé tartozik az akkumulátor előállítása is. Ha Magyarországon, itt, a közép-európai térségben nincs akkumulátorgyártás, akkor azok az autógyártó cégek és azok beszállítói, amelyek a mi térségünkben, a Tatai-medencében is gazdasági tevékenységet folytatnak, és sok-sok ezer ember, család számára biztosítják a megélhetést, azok el fognak lehetetlenülni, és a mostani kedvező, 1 százalék körüli munkanélküliség fel fog ugrani 5, akár 10 vagy 15 százalékos munkanélküliséggé, aminek a kezelése nem lesz egyszerű kérdés. Tehát a tét az, hogy lesze járműgyártás Magyarországon, és megőrizhetőke azok a munkahelyek, amelyek ehhez kötődnek.

Engedjék meg, hogy egy kétperces hozzászólást megspórolva reagáljak két korábbi, délutáni időszakban tett felszólalásra. Itt szeretnék Csárdi képviselő úrnak köszönetet mondani, hogy párbeszédes képviselőtársát helyreigazította, miszerint a komáromi SK Innovation akkumulátorgyára nem karsztvizet fog használni a későbbiekben sem, hanem a Duna-parti szűrésű kútjaiból kinyert vizet fogják felhasználni. Ugyanakkor azt is említette, hogy Komárom városa pedig rácsatlakozik arra a regionális vízhálózatra, amelyet az észak-dunántúli vízműtársaság működtet, ahol egyébként, tisztelt képviselőtársaim, több mint 364 ezer ember számára szolgáltatják az ivóvizet 71 településen.

Ehhez csatlakozik Komárom 20 ezres városa annak érdekében, hogy egészséges ivóvizet lehessen számukra biztosítani az ipari parkjuk fejlesztését követően is, amely 5 százaléka ennek az ellátott létszámnak, és a kitermelt vízmennyiségnek is napi 3500 köbméter vizet jelent, amelyet Komárom csatlakozásával a regionális vízmű biztosítani fog.

Ezek azok a kérdések, amelyeket egy társadalmi és gazdasági fenntarthatósági keretrendszerben végig kell gondolni, hogy mi az, amit visz, és mi az, amit hoz egy beruházás, egy technológiaváltás. És nagyon okosnak kell lenni helyben, és folyamatosan egyeztetni kell a helyben élőkkel, hogy hol van az a pont, amit még erőforrás-gazdálkodás területén el tudunk viselni, nem tudunk elviselni annak érdekében, hogy a mindennapi megélhetést is biztosítani lehessen. Mert mondjuk, egy 400 hektáros ipari park területén fél traktoros megélhetését lehet biztosítani akkor, ha ott mezőgazdasági tevékenységet végzünk, ha az élelem feldolgozására is kitekintünk, akkor, mondjuk, öt család megélhetését lehet még ezen a területen biztosítani.

De mit csináljanak azok a közösségek, ahol korábban iparból éltek, és nem néhány ezren lakják az adott települést, hanem sok-sok tízezren? Számukra is kell megélhetést biztosítani, mert egyébként, ne haragudjanak, de a család tagjainak, köztük a gyerekeknek is enni kell adni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)