Felszólalás adatai

DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A bortörvény tárgyalása során természetesen nagyon sok olyan kérdés vetődött fel, amely nem konkrétan az előttünk lévő törvényjavaslat szabályozási keretébe tartozik, sokan mégis úgy ítélték - s én magam is úgy ítélem - meg, hogy azokat itt érdemes felvetni ahhoz, hogy ezt a témát komplexen tudjuk nézni. Engedjék meg, hogy előtte néhány szóban én is ezekkel a kérdésekkel foglalkozzam, majd utána a bortörvényről, az előttünk fekvő javaslatról ejtsek néhány szót.

A legtöbbet felvetett és vitatott kérdés a jövedéki törvénynek az a módosítása, amely mindennapi standolást tesz kötelezővé ez év augusztus 1-jétől, ha jól emlékszem. Az előtörténetekről mindenkinek érdemes tudni, hogy ez a javaslat egyszer már megszületett, és egyszer már meg is bukott. Az Orbán-kormány idején az Országgyűlés egyszer már elfogadta a jövedéki törvény ilyen jellegű módosítását, majd belátva a hibáját, azt visszavonta. Azt javaslom önöknek is, hogy lássák be a hibát, tanuljanak az Orbán-kormánytól, és vonják vissza ezt a javaslatot, mert szándékait tekintve értelmetlen. Nem a borhamisítás elleni küzdelmet szolgálja, nem tudnak értelmes célt megjelölni mögötte, fölösleges és értelmetlen.

Néhány szót a többi területről: az egyik kormánypárti képviselő vetette fel, de én magam is úgy gondolom, hogy a hegyközségi törvény újragondolásra szorul. Ahhoz, hogy a borigazgatásról érdemben tudjunk beszélni, megkerülhetetlen lesz a hegyközségi törvény problémáinak a kezelése, lehet, hogy nem ebben a törvényben, hanem egy későbbi időpontban. De két kérdésnek mindenki előtt világosnak kell lennie - ami gyenge pontjának mutatkozik -, az egyik a felvetett szavazati arányok kérdése, a másik pedig a hegybíró státusa, aki azoktól függ, akiket ellenőriz. Ez tehát nehezen kezelhető helyzet. Megoldásként több minden kínálkozik.

A cukorforgalmazás is a borhamisításhoz kapcsolódik. Ez olyan kérdés, ami magánál a borhamisításnál is a végrehajtásnak, az ellenőrzésnek egy szigorúbb, határozottabb megnyilvánulását követelné meg. Bár vannak eredményei a vám- és pénzügyőrségnek, érdemes arról is szót váltani. Tény és való, hogy egy normális helyen termett szőlőhöz - mondjuk meg őszintén - nem kell cukrot tenni. Az egy teljesen másik pálya, amikor cukorból próbálnak meg valamilyen alkoholos folyadékot készíteni, ezt ne nevezzük bornak. Az a két cukorfok-növelési lehetőség pedig, amit a bortörvény jelenleg megenged, rendkívül toleráns dolog, ennél egy grammal sem szabad többet megengedni. Véleményem szerint még ennyit sem, de legyünk toleránsak, legyen ez a két gramm, de ennél egy dekával sem többet. Ha a cukorforgalmi adatokat tekintjük, az ország aranyháromszögnek nevezett részében nem ilyen mennyiségekről van szó, bár mentségükre legyen mondva, más helyen is tapasztaltam már, hogy kedvet kaptak nagy mennyiségű cukorfelhasználásra, ahol mellesleg még szőlőt is termeltek.

De a megoldandó és fontos feladatok közé tartozik az is, hogy Szlovákiával kössünk megállapodást a “tokajiö név használatáról is, amit Hörcsik Richárd említett, vagy ide kapcsolódik mint megoldandó feladat a Tokaj Kereskedőház Rt. privatizációja. Ehhez szorosan kapcsolódik a kutatóintézeti háttér kérdésköre. Ezt a feladatot úgymond elvégzi ma Tokaj-Hegyalján a kereskedőház, de ha privatizálásra kerül, akkor még remény se lesz arra, hogy úgy elvégezze, mint most, és azt érdemes tudni, hogy már most sem elegendő.

Hasonlóképpen gondolom én is, mint ahogy Lasztovicza Jenő mondotta, hogy érdemes lenne okosan, megfontoltan és céltudatosan a bormarketingre, a közösségi marketingre is fordítani, és pontosan azokban a körökben, azokban a minőségi szegmensekben, amire államtitkár úr utalt, a csúcsminőségben, mert ezek a legmarketing-költségigényesebb termékek. Az, hogy a világon mindenki tudja, melyik a jó bor, nagyon komoly befektetést igényel, erre a franciák igen jó példával tudnak szolgálni.

Csak érintőlegesen szóltam azokról a kérdésekről, amiket érdemes átgondolni, és ha már egymás véleményét meghallgatva és keresve próbálunk közös nevezőre jutni, fontos felvetni.

Az előttünk lévő javaslatról, illetve az alaphelyzetről is mondanék pár szót. December elején kezdtük el tárgyalni az előttünk lévő javaslatot, és a benyújtott javaslatról az derült ki mindannyiunk számára, hogy az tulajdonképpen a régi bortörvénynek egy kicsit elrontott változata, hozzátéve némi EU-s elvárásoknak megfelelő regisztrációs rendszert.

(21.30)

Azt is megállapíthattuk, hogy nem volt ennek a bortörvénynek megfelelő egyeztetése a szakmai körökkel, és azt is megállapíthattuk, hogy az a javaslat, amely eredetileg előttünk feküdt, vagy talán látszólag még most is fekszik, nem bírja a szakma támogatását. Ebből a felismerésből következően történt olyan kezdeményezés, hogy dugjuk össze a fejünket, és próbáljunk meg közösen egy jó bortörvényt csinálni, hogy leegyszerűsítsem a dolgot. Történt is egy szakmai, politikai egyeztetés, amelynek az eredményét abban tudom összegezni, hogy azok a sarokpontok, azok a cövekek rögzítésre kerültek, amelyek mentén remélhető egy közös egyetértés, és egyetértés mutatkozott közöttünk, hogy mik azok a fő pontok, amelyek köré csoportosítani kell a tennivalókat, illetve a szabályozás elemeit.

Az első ilyen felvetés a kerettörvény jellege. Karakas képviselőtársam utalt már erre. Az a szakmai, politikai együttes vélemény fogalmazódott meg a paletta mindkét oldalán, hogy célszerű egy kerettörvényt készíteni, amit természetesen miniszteri rendeletekkel kell megtölteni és élővé tenni azért, hogy a parlamenti rész egy stabilabb, időtállóbb legyen, míg a borgazdálkodás mozgó szakmai, technológiai, készítési és egyéb kérdéseit a rugalmasság miatt érdemesebb miniszteri keretek között szabályozni, tehát egy miniszteri rendelettel, illetve sokkal szabályozni.

A másik, amiben egyetértés mutatkozott szándékát tekintve, hogy egyszerűsíteni kellene kicsit ezt a bortörvényt. Ez az egyszerűsítés a borkategóriákra és a területekre is vonatkozna. A borkategóriáknak most kicsit átláthatatlan és sokrétű a rendszere, amit ha az Európai Unióba beérkezünk, bizony ott nem fognak érteni, mert ott jóval egyszerűbb a rendszer: asztali bor, tájbor, eredetvédett bor. Nálunk még a minőségi bor egy olyan, a piaci szegmensben jelentős szerepet betöltő minőségi kategória, amire megítélésem szerint átmeneti jelleggel, de - elfogadom és elismerem - még egy ideig szükség van. Ebben egyetértés mutatkozott közöttünk.

A decentralizáció: magának a borigazgatásnak a decentralizációja, hogy következzen már be itt is valamilyen változás az 1990-et megelőző időszakhoz képest, hiszen akkor tizen-egynéhány nagy borkombinát borigazgatását kellett elvégezni. Az igazgatási rendszer elveit, struktúráját tekintve ma ugyanaz, amikor több ezer piaci szereplő van, tehát ez nem járható út. Természetesen itt a borigazgatás decentralizációjának kérdésekor célszerű lenne a hegyközségi törvénnyel is foglalkozni, és megvizsgálni, hogyan lehet ennek a kívánalomnak megfelelővé tenni. Valószínűnek tartom, hogy ez túl nagy falatnak bizonyul most per pillanat, de ez nem jelenti, hogy a későbbiekben se foglalkozzunk ezzel. Egyetértés egyelőre abba az irányba mutatkozik, hogy az OBB-nek, az Országos Borbíráló Bizottságnak a sokat vitatott és kritizált tevékenysége helyett helyben, tehát a borvidéken történne meg az eredetvédett borok és a különleges minőségű, a tokaji borkülönlegességek minősítése.

Itt elérkezünk az eredetvédelmi rendszer kialakításához, amiben szintén együttműködés mutatkozott közöttünk. Eljutott oda ma már a magyar borászat - hasonlóan, mint ahogy az Európai Unióban és azon túlmenően számos országban működik -, hogy egy eredetvédelmi rendszerrel hozzuk helyzetbe azokat a különleges, egyedi jellegű és minőségi borainkat, amelyek erre méltóak. Természetesen mindenhol az adott helyi közösségnek kell ezeket az egyedi paramétereket meghatározni, szabályzatba foglalni és megalkotni magát az eredetvédelmi rendszert, amit majd aztán a jelenlegi elképzelések szerint a miniszteri jóváhagyás követne.

Az eredetvédelemnek, az eredetvédett boroknak van egy speciális területe, történelmi adottságokból és kivételes, isten adta lehetőségünkből adódik, ez pedig maga Tokaj-Hegyaljának a különleges volta és annak a szabályozása. Itt is egy eredetvédett borról kell beszélnünk, egy olyan speciális eredetvédett borról, ahol magát az eredetvédelmi rendszert évszázadokkal ezelőtt részben törvény, részben a történelem már kialakította. Tehát nekünk ezt a helyzetet tudomásul véve, hogy van egy eredetvédett rendszerünk, gyakorlatilag a tokaj-hegyaljai, ezt kell a törvénybe speciálisan belefoglalni, amit tokaji borkülönlegességeknek hívunk.

Ez az a hat pont, amelyet igyekeztem összegezni, amely kapcsán az igény megfogalmazódott, hogy ezekre a kérdésekre kapjunk válaszokat, és az ismereteim szerint erre született egy javaslat módosító javaslat formájában, a jelenlegi bortörvényhez hozzáigazítva. Ha jól gondolom, a holnapi napon erről lesz egyeztetés a szakma és a politikai pártok képviselői között. Az egyeztetés kapcsán mindenféleképpen fontosnak tartanám - nyilván ennek a tartalmát a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium ismeri -, hogy kaphassunk egy biztató szót arról, hogy ennek a tartalma a tárca álláspontját képviseli vagy sem. Úgy gondolom, hogy ezt örömmel, megköszönve fogadnám, mert kicsit zavart, hogy a címlapon egy kettős előterjesztő szerepelt. A Magyar Köztársaság kormánya mellett egy HNT nevezetű szervezet is szerepelt, gondolom, nem váltotta még le a Magyar Köztársaság kormányát. Tehát érdekelne, hogy ki a javaslat megtevője, és mennyire bírja a tárca álláspontját, mert ez jelentősen fogja segíteni a tárgyalásokat. Természetesen abból adódóan, hogy… (Közbeszólásra reagálva:) HNT, bocsánatot kérek.

Természetesen abból adódóan, hogy ez egy keret jellegű törvény lesz, azt javaslom és indítványozom, hogy azokat a részeit is, ami miniszteri rendeletben kerül meghatározásra, megismerhesse előtte a parlament mindkét oldala. Nem a döntés felelősségében osztozva azt kérjük és elvárjuk a minisztertől, az előterjesztőtől, hogy kapjunk lehetőséget a miniszteri rendeletek megismerésére. Nyilván arról véleményt mondunk, és a miniszter e vélemény megismerése után a legjobb belátása szerint hozza meg a döntését és a miniszteri rendeletet. Ezzel csupán azt kérjük, hogy legyen lehetőségünk a véleményünk elmondására, amit a miniszter aztán jó belátása szerint figyelembe vesz vagy sem. Úgy gondolom, így komplex a törvény, a törvénynek az a része, hogy keret jellegűvé tették és a miniszteri rendeletek.

Nagyon remélem és úgy gondolom, hogy a holnapi tárgyalásokon sikerül egy olyan megállapodást létrehozni, amely a magyar borászatnak, a magyar bortermelőknek és a magyar gazdaság egy nagyon fontos részének, mind szimbolikus, mind komoly gazdasági erővel rendelkező és komoly gazdasági potenciállal bíró részének adhat valamit, azt, amit mi a legtöbbet meg tudunk tenni.

Ehhez kérem mindannyiuk segítségét és köszönöm a figyelmüket. (Taps.)