Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BANA TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! „Elhazudtátok az ifjúkoromat. Mindent ígértetek, semmit sem teljesítettetek. Kiüresedett a remény, értelmetlenné vált a mérnöki diploma. Éhbérből lakást? Legalább megpróbáltátok, hogy nekünk is jó legyen?” Szomorú képet fest Imre, egy nemrégiben diplomázott fiatal hozzánk intézett levele, amely a Jobbik Ifjúsági Tagozat „Hallasd a hangod!” kampánya keretében érkezett, és amely sajnos jól ábrázolja a mai fiatal nemzedék helyzetét.

Kampányunk során arra vállalkoztunk, hogy párbeszédet, valódi konzultációt folytatva a fiatalokkal, diákokkal bevisszük az oktatással vagy általában a fiatalok helyzetével kapcsolatos véleményüket és javaslataikat az Országgyűlésbe. Örömmel jelenthetem, tisztelt képviselőtársaim, hogy szép számmal, folyamatosan érkeznek a középiskolások, fiatalok meglátásai, amelyeket szeretnék önök elé tárni egyfajta irányjelzőként, ami utat mutathat az oktatás megreformálása során.

Semmit rólunk nélkülünk ‑ tartja a bölcs mondás, amely ma is és főleg az oktatás kérdésében igaz kijelentés. Ennek jegyében engedjék meg, hogy ismertessem önökkel a „Hallasd a hangod!” kampányunk immáron tizenegyedik véleménycsokrát.

Noémi szerint „több cserediákprogram kellene, hogy a fiataloknak több lehetősége legyen világot látni, tájékozódni, tanulni.” Igen, valóban jó ötlet ez, hiszen ezáltal nemzetközi tapasztalatokban gazdagodhatnának a diákok, és az a kalandvágy, amiről miniszterelnök úr rendszeresen, teljes tájékozatlanságáról tanúskodva beszél, valójában itt és ilyen módon nyilvánulhatna meg.

A túlterheltségre vonatkozóan Dorina véleménye így hangzik: „Szerintem nagyon nagy a kötelező óraszám, tömény a tananyag. Sok olyan dolgot kell tanulni, amit sehol sem fogunk használni az életben. Iskola után sokszor éjszakába nyúlóan kell otthon tanulni.” Az egyik leggyakoribb vélemény a túlterheltségre vonatkozó. A korábbi sorozatokban is már utaltunk arra, hogy ezzel valamit feltétlenül kezdeni kellene.

Tamás problémája az általa fogalmazott diákhitel-propagandával van. Azt írta: „Nem kellő a tájékoztatás, magas a kamat, úgy érezzük, életünk végéig kell fizetni.” Sajnos, én magam is széles körben tapasztaltam ezeket a problémákat, amelyek könnyen adósságspirálba taszíthatják már életük elején a fiatalokat. Éppen ezért szorgalmazta korábban a Jobbik kötelező jelleggel, nem az amúgy is magas óraszámokat növelve, hanem azokat már eleve csökkentve egy alapvető gazdasági ismeretek elsajátítását célzó tárgy bevezetését a középiskolákban.

Tulajdonképpen a gyakorlati tudás megszerzéséhez ezt kiegészítve kapcsolódik Anti meglátása is: „A diákokat az életre kell nevelni. Legyen hangsúlyozottabb például a technika és életvitel vagy a hon- és népismeret. Emellett az idegen nyelveket kellene még rendesen oktatni.”

Máté, egy pályakezdő fiatal gondolatai is idekapcsolódnak: „Vegyésztechnikusként remekül elsajátítottam a kémia fortélyait, de egy adóbevalláshoz már édesanyám segítségére volt szükségem. Első munkahelyemen úgy vezettek meg, ahogy akartak. Több figyelmet kellene fordítani a mindennapi élet elsajátítására, mert a mai fiatalok így életképtelenek.”

„Szeretném, ha bevezetnék kötelezően a honvédelmi és önvédelmi órákat középiskolásoknak.” ‑ írja Levente. Azt gondolom, hogy ezt is meg kellene fontolni, hiszen mi is azt mondjuk, hogy önkéntes alapon a sorkatonaság lehetőségét biztosítani kellene, hiszen bár a sorkötelezettség felfüggesztésre került, ez még nem jelentheti azt, hogy ezáltal a honvédelmi kötelezettség esetében is ez a helyzet. Tehát az, hogy valamilyen módon ez beépüljön a tananyagba, szerintünk is fontos lenne, ki kell találni ennek a legjobb módját.

Bence véleménye így hangzik: „Az oktatásban nem fektetnek hangsúlyt a magyar hagyományokra és hazafias kötelezettségekre. A magyar fiatalok nagy része nem ismeri a történelmet és saját hazáját. Ezen változtatni kell.” ‑ teszi hozzá határozottan Bence, én pedig határozottan egyetértek az ő véleményével.

„Lexikális tudás helyett készségek fejlesztése, korszerű informatikai tudás.” ‑ írja Gergő. Igen, ez is egy nagyon fontos szempont. Judit ötlete pedig az, hogy 16 évről 14 évre csökkentsék a diákmunka-vállalás korhatárát.

Az elmúlt hónapok pedagógustüntetéseire reagálva Hajnalka ezt írta: „A pedagógustüntetéseket más megoldással kellene elintézni, mert a diákok jogait sértik azáltal, hogy elveszik a tanuláshoz való jogukat, amikor ők bent voltak az iskolában, a tanárok pedig nem.” Én azt gondolom, hogy nagyon helyénvaló az, hogy a kiállásnak különböző eszközeit találták meg a tanárok és a diákok, ettől függetlenül ténylegesen mind a tanárok, mind a diákok érdekeit figyelembe vevő, megfontolt és felelős, szakmai alapon nyugvó reform hozhat csak eredményes változásokat.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kö­szö­nöm a lehetőséget. Az időkeretbe ennyi fért bele. Továbbra is biztatom a fiatalokat, hogy osszák meg velünk bátran a véleményüket a jobbikit.hu/hallasdahangod oldalon, és hallassák hangjukat általunk itt az Országgyűlésben is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)