Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BANA TIBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos a Jobbik vezérszónokaként azzal kell kezdenem felszólalásomat, hogy az európai uniós források 2014-2020-as időszak közötti felhasználásával összefüggésben a legnagyobb pozitívumnak az tekinthető, hogy ma itt vitázni tudunk erről a kérdéskörről. Ezért köszönet illeti a kormányt, de ha visszatekintünk az elmúlt évekre, akkor elsősorban Mészáros Lőrinc, Garancsi István, Tiborcz István és társaik azok, akik köszönettel tartoznak önöknek.

Akkor, amikor a második, 2014-20-as teljes hétéves költségvetési időszakot elemezzük, érdemes visszatekinteni a 2007-2013 közötti időszakra is, s az elmondható, hogy a szocialista-szabad demokrata kormányok idején a tényleges fejlesztési igényekkel szemben az értelmetlen projektek voltak többségben. Aztán elérkezett 2010, nagyon sokan komoly várakozásokkal tekintettek a kormányváltás elé, de csalódniuk kellett, hiszen elmaradt a Fidesz által megígért elszámoltatás, nem tárták fel a botrányos ügyeket, és a támogatások felülvizsgálatával kapcsolatban sem történtek érdemi lépések, a felelősségre vonás tehát üres ígéret maradt a Fidesz részéről. Ezzel szemben átgondolatlan intézményi átalakításokra került sor, és azt mondhatjuk, hogy az alapvető szabályozásban folyamatos változásokkal kellett és kell szembesülniük a gazdasági élet szereplőinek, s a kiemelt projekteket leszámítva, amelyekről majd részletesebben fogok beszélni, bizony nagyon lassan születnek a döntések.

(15.50)

Összességében ha megnézzük, hogy mi is történt 2014 óta ebben a tervezési időszakban, akkor azt mondhatjuk, hogy a Fidesz ott folytatta, ahol szocialista-szabad demokrata elődeik abbahagyták, vagyis az uniós források felhasználásának rendszere továbbra is a korrupció melegágyának tekinthető. Annyi változott, hogy egy más körhöz jutnak ezek a támogatások. De ha megnézzük az EU-s csatlakozásunk óta eltelt időszakot, akkor sajnos kijelenthetjük, hogy az eddigi kormányok számára az volt a legfontosabb a fejlesztési pénzek felhasználásával összefüggésben, hogy a hozzájuk köthető cégek nyerjék el a pénzek jelentős részét. Ez minden egyéb szempontot felülírt, és önök, tisztelt fideszes képviselőtársaim, tökélyre fejlesztették a korrupció rendszerét.

A presztízsberuházások és a gazdaság szempontjából hasztalan projektek továbbra is középpontban állnak ‑ itt elég az előző időszakban a felcsúti kisvasút ügyére utalnom ‑, de ha megnézzük például az egészségügy területét, akkor látható az, hogy kamutanulmányokra és különböző képzésekre nagy összegben mennek el pénzek, miközben nem történnek érdemi fejlesztések akkor, amikor sajnos 2017-ben Magyarországon arról kell beszélnünk, hogy bizony ezekben az intézményekben nap mint nap komoly fertőzéseket kapnak el emberek. Ez ellen kellene tehát érdemi lépéseket tenni. Magam is szívügyemnek tartom például a kiskórházak ügyét, így a körmendi kórház szülészet-nőgyógyászatának visszaállítása vonatkozásában is számtalan megnyilvánulásom volt, és különböző helyi akcióink is voltak ebben a tekintetben.

Visszatérve a 2014-20-as időszak tágabb értelemben vett elemzéséhez: egy komoly ígéret hangzott el a Fidesz oldaláról, ami arra vonatkozott, hogy a támogatások 60 százaléka közvetlenül gazdaságfejlesztésre jut majd. Látható az, hogy ez nem fog teljesülni. De ami ennél is fontosabb, ha megnézzük, hogy kikhez jutnak ezek a pénzek, akkor bizony ezekből egy szűk kör tud részesülni, a Fideszhez becsatornázott oligarchák, pénztárosok azok, akik dörzsölik a tenyerüket, és ők azok, akik elégedettek lehetnek az elmúlt időszak tekintetében.

Nőttek a különbségek és mélyült a szakadék ebben a költségvetési időszakban is, holott az Európai Unió fennen hangoztatja a kohéziós célt. Egy hónappal ezelőtt Günther Oettinger német uniós biztos, márciusban pedig Sigmar Gabriel német külügyminiszter beszélt arról, hogy Németország valójában jól jár azzal, hogy befizet az EU-s kasszába, hiszen azok a fejlesztések, amelyek például a mi régiónkban is megvalósulnak, német anyagok, német gépek segítségével készülnek el, így tehát Németország vissza is kapja azt a pénzt, amit támogatásként ad. Ez egyértelműen a magyar vállalatok megerősödésének ellenében hat.

Továbbra is rendkívül magas a korrupció aránya a pályázatok terén, a haverok tudnak részesülni a támogatásokból, Mészáros és társai azok, akik dőzsölni tudnak. Nem volt az véletlen, hogy legutóbb, amikor Lázár János miniszteri meghallgatására került sor a bizottságunk ülésén, az európai uniós ügyekkel foglalkozó bizottságban, akkor én megkérdeztem, hogy miért nincs itt Mészáros Lőrinc, és ma is felteszem ezt a kérdést, hiszen ő lenne az, aki első kézből tudna a támogatások felhasználásával kapcsolatban érdemi információkat nyújtani. Nem a magyar gazdaság növekedését, hanem az oligarchákat szolgálják ezek a fejlesztési pénzek, így aztán nem is érhető el tartós növekedés, holott a gazdasági élet szereplőinek kiszámíthatóságra, tervezhetőségre lenne szükségük, és a munkahelyteremtő, gazdaságélénkítő beruházásokat kellene középpontba állítani.

Esett szó a kis- és középvállalkozásokról. Komoly ígéreteket fogalmaztak meg az ő helyzetbe hozásukra vonatkozóan is, de valójában azt láthatjuk, hogy ellehetetlenítik a működésüket, és a körön kívüli kkv-k csak elvétve tudnak hozzájutni a támogatásokhoz. Szintén fontos lenne a kutatás-fejlesztés területének erősítése, már csak azért is, mert azt alátámasztják statisztikai adatok, hogy az innovatív vállalatok nagyobb mértékben tudják növelni az alkalmazotti létszámukat, és ez a kis- és közepes méretű cégek esetében kiemelten jellemző.

Tisztelt Országgyűlés! Alapvető szerkezeti probléma, hogy a forráselosztásban nincs verseny, az állami szereplők nagyprojektjei vannak túlsúlyban. A közszférára jut a legtöbb támogatás, az állam magára költ, közben pedig a kicsik nem tudnak részesülni ezekből a pénzekből. Idehoznám egyébként az épületenergetikai felújítások kérdését is, ahol azt láthatjuk, hogy a lakosság nem tud majd részesülni ezekből a támogatásokból, miközben intézményekre jutnak majd ezek a pénzek.

S ha megvizsgáljuk azt, hogy mely települések tudnak részesülni a forrásokból, akkor bizony itt is láthatjuk azt, hogy a nem fideszes, tehát független vagy más színezetű polgármesterek által vezetett falvak, városok kevesebb mint a felét kapják a pénzeknek, mint azok a települések, ahol kormánypárti a polgármester.

Az HEBC, a Magyar Európai Üzleti Tanács tagjaival számtalan alkalommal találkozunk bizottsági keretek között, sok vitánk is van velük, de azzal egyet tudok érteni, hogy egy országstratégiát mindenképpen meg kellene fogalmazni, amely a közép- és hosszú távú célokat felvázolná, és megadná azokat a fejlesztési irányokat, amelyek ciklusokon átívelően irányadóak lennének, hiszen olyan befektetéseket kellene középpontba állítani, melyek azokat a vállalkozásokat és munkahelyeket támogatják, ahol magas a hozzáadott érték. Így tudnánk csak egy erősebb gazdaságot teremteni. De az oktatás, az egészségügy és a szociális rendszer területe is több támogatást kellene hogy kapjon. Ezek nélkül nem lehet érdemi előrelépést elérni. S ha már itt régiós összehasonlítások elhangzottak, akkor bizony látni lehet azt, hogy ezeken a területeken hátul kullogunk a sorban, szégyenpadon ülünk még a régiós összevetésben, közép-európai szinten is.

Felháborítóan magas, kis híján 50 százalékos a kiemelt projektek aránya ‑ mint utaltam rá, erről kicsit részletesebben beszélnék ‑, amikor az történik, hogy a kedvezményezett gyakorlatilag verseny nélkül jut hozzá a pénzhez, ez előre le van játszva. Mondanom sem kell, hogy ez az eljárás növeli a túlárazás, így a korrupció kockázatát, így aztán Magyarország előkelő helyet foglal el az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal feketelistáin.

Aztán nemrégiben módosult egy rendelet a költségnövekményre vonatkozóan, aminek következtében a kormány a saját maga által meghatározott eljárási szabályoktól egyedi döntéssel eltérhet. 30 százaléknál magasabb túllépés esetén is támogatható lesz a költségnövekmény, és már csak 15 százaléknál nagyobb drágulás esetén kell kirendelni igazságügyi szakértőt. Ez az intézkedés is egyértelműen a korrupció erősödésének irányába hat.

Összességében kijelenthető, tisztelt képviselőtársaim, hogy a rendszereket kézi vezérléssel irányítják az egyéni érdekek szolgálatában. A kiemelt projektek gyorsan mennek, hiszen egy szűk kör a kedvezményezett ezekben az esetekben, viszont a másik oldalról a kis- és középvállalkozások fuldokolnak a bürokrácia mocsarában, s a közbeszerzések az EU-s pénzek magánzsebekbe vándoroltatásának legfontosabb eszközeinek tekinthetők.

Mit tud ígérni a Jobbik? A 2018-as kormányra jutásunkat követően olyan helyzetet fogunk teremteni Magyarországon, hogy tisztességesen versenyezhessenek a vállalkozások, érdemeik szerint tudjanak részesülni a támogatásokból. Átlátható, kiszámítható és tiszta viszonyokat fogunk teremteni, hogy tartós, hosszú távú és fenntartható növekedés jöhessen létre, aminek aztán az eredményeit, gyümölcseit a magyarok a saját bőrükön is érezhetik. A végcél természetesen az, hogy az uniós források nélkül is megálljon hazánk a lábán, hiszen a gazdaságnak ezt a fajta függőségét mindenképpen érdemben csökkenteni kellene. Emellett pedig most zajlik az európai bérunióra vonatkozó kezdeményezésünk ‑ egy európai polgári kezdeményezésről van szó ebben az esetben ‑, amely érdemi fokozatos bérfelzárkóztatást céloz meg. Megtaláltuk azokat a közép-európai és balti országbeli partnereket, akikkel közösen tudunk fellépni ennek a célnak az elérése érdekében, így aztán tisztességes megélhetést biztosító munkahelyek jöhetnek majd létre Magyarországon a Jobbik 2018-as választási győzelmét követően. Az lesz a leg­fontosabb a forráselosztás tekintetében, hogy érdemben változtassunk a jelenlegi helyzeten, amikor is érdekalapon történik a pénzek elosztása. Mi ezzel szemben egy érdem- és értékalapú pénzelosztást fogunk majd bevezetni. Erre készülünk a jövő évi választásokat követően. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)