Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A reklámadó már megalkotása óta, 2014 óta az Európai Bizottság célkeresztjében áll, a sávosan progresszív mértékrendszernek köszönhetően ugyanis a nagy árbevétellel rendelkező vállalkozásoknak magasabb mértékű reklámadót kellett fizetniük az adóalapjuk bizonyos, sávhatárokat meghaladó része után. Ennek ürügyén Brüsszel 2015-ben felfüggesztette a reklámadó alkalmazhatóságát, ezért a szabályozás úgy módosult, hogy minden adóalanynak egy egységes, 5,3 százalékos adókulcsot kellett alkalmaznia az adóalapja 100 millió forintot meghaladó része után.

A brüsszeli bürokratáknak azonban ez a változás sem volt elég, megalapozatlan kifogásuk tárgyává az a szabály vált, amelynek értelmében azoknak a vállalkozásoknak, amelyeknek a reklám közzétételéből származó nettó árbevétele nem éri el a 100 millió forintot, nem kell reklámadót fizetniük. Noha az adóalap 100 millió forintjáig egyetlen vállalkozásnak, tehát a nagyobb árbevételű reklámközzétevőknek sem kellett adót fizetnie, a Bizottság szerint a kialakult helyzet rendkívül piactorzító hatással fenyeget, meglátásuk szerint az alacsony, akár néhány millió forint árbevételű adóalanyok azonos és összehasonlítható helyzetben vannak a tőkeerős multinacionális nagyvállalatokkal. Ennek apropóján a brüsszeli testület tavaly novemberben hozott is egy, a kormány szerint uniós jogot sértő határozatot, amelyben a magyar reklámadót olyan állami támogatásnak titulálta, amely gazdasági előnyt biztosít az alacsony árbevételű adóalanyok számára.

A határozat arra kötelezte Magyarországot, hogy visszamenőleges hatállyal fizesse meg az úgymond előnyben részesített kisvállalatoknak azt az adóösszeget, amelyet azoknak nem kellett volna megfizetniük, vagy térítse vissza az adóalanyok számára az általuk eddig megfizetett adó összegét. A kormány az Európai Bíróságon jogorvoslattal élt a Bizottság határozata ellen, a Bizottság határozatát ugyanakkor az uniós tagságunk miatt kötelező végrehajtani, a kormány és a Bizottság közötti jogvita pedig a határozat végrehajtását illetően nem bír halasztó hatállyal.

(11.30)

A kormánynak az Országgyűléshez március 28-án benyújtott, a reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslata tehát elsődlegesen a határozat végrehajtását szolgálja. Az nem született volna meg, ha a Bizottság nem hoz e tárgyban végrehajtandó határozatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűléshez T/14684. számon beterjesztett törvényjavaslat a ha­tá­rozat végrehajtásaként elrendeli az adóalanyok által eddig megfizetett összes reklámadó visszafizetését, az adó-visszatérítés általános szabályai szerint. A reklámadó visszatérítésének lehetőségéről és annak feltételeiről az erre jogosultakat az állami adóhatóság külön is értesíteni fogja a törvényjavaslat alapján.

A törvényjavaslat rendelkezik arról is, hogy a korábbi adóévekre bevallott, de meg nem fizetett reklámadót sem kell senkinek megfizetnie. További változás a bizottsági határozat végrehajtásával összefüggésben, hogy az elhatárolt veszteség 50 százalékának a 2014. évi adóalapból való levonhatóságára vonatkozó szabály hatályát veszti.

Fontos kiemelni, hogy a kormány reklámadóval összefüggő célja nem változott. Továbbra is töretlen a szándéka, hogy a jelentős reklámpiaci szereplőknek kiemelt szerepet kell vállalniuk a társadalmi közös terhek viselésében, miközben a kisebb vállalkozások adminisztrációs költségeit nem szabad növelni, mivel azok, ellentétben a Bizottság nézetével, nincsenek azonos helyzetben a reklámközzétételi tevékenységből jelentős bevételre szert tevő versenytársaikkal. Ezért a törvényjavaslat értelmében, összhangban az uniós állami támogatási szabályokkal, a nettó árbevétel 100 millió forintig úgynevezett de minimis támogatásként mentes lesz az adó alól.

A törvényjavaslatnak az adóalanyok számára a jövőbeli szabályozást illetően további kedvező változtatása, hogy az úgynevezett saját célú reklám közzététele nem lesz adóköteles, így ezen közzététel közvetlen költsége nem fogja részét képezni az adóalapnak. Mindezeken túl a törvényjavaslat rendezi a 2017. adóévre fizetendő reklámadó szabályait is. Ennek keretében rendelkezik arról, hogy az adó mértéke 2017. január 1-je és május 31. között, annak érdekében, hogy egyetlen adózó esetében se következzen be visszamenőleges hatályú tehernövekedés, nulla százalék, 2017. június 1-jétől pedig egységesen 9 százalék lesz.

Az utóbbi kulcsot az adóalanyoknak a 2017. adóévük időarányosan számított adóalapjára kell alkalmazniuk. Ezért 2017 egészére nézve az átlagos adómérték 5,25 százalék, azaz némileg kisebb, mint a jelenlegi 5,3 százalékos adómérték. Szó sincs tehát valamiféle évközi adóemelésről. Sőt, tekintettel arra, hogy a korábban megfizetett reklámadó visszajár, összességében jelentős adócsökkentésről lehet beszélni a 2017. évre vonatkozóan.

Mindettől függetlenül az előterjesztő nyitott arra, hogy a reklámadó mértékére vonatkozó javaslatokat érdemben megvizsgálja és megvitassa. Reményeink szerint egyébiránt az Európai Bíróság előtt folytatott jogvita számunkra pozitív módon zárul, és akkor újra lehet gondolni nemcsak a reklámadó mértékét, hanem a reklámadó mértékrendszerét is. Záró gondolatként jelzem, hogy a törvényjavaslat elfogadásának és a törvény kihirdetésének tervezett napjára tekintettel várhatóan módosítani kell az új adómérték alkalmazásának kezdő napját, s magának a törvényjavaslatnak a hatálybalépése napját is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)