Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Látszólag tényleg csak technikai jellegű módosítások vannak ebben a salátatörvényben, de hát igazából attól lenne jó, ami nincs benne. Én fogok arról is beszélni, ami benne van, de talán még többet arról, ami nincs benne.

Ez egy igazi salátatörvény; több kisebb terjedelmű, egymással gyakorlatilag semmilyen összefüggésben nem lévő energetikai tárgyú törvény módosítását hozta ide a minisztérium, amelyeket az indoklás szerint részben a jogalkalmazói tapasztalatok diktáltak, egyes esetekben jogharmonizációs kötelezettségek tesznek szükségessé, ugyanakkor más rendelkezések éppen hogy ellentétesek az uniós szabályokkal, vagy azzal, amerre az energiaunió mozdulni kíván, mozdulni szeretne.

(18.40)

Ezzel semmi baj nincs jogfilozófiailag vagy akárhogyan sem, hogy a jogosított nélkül maradó bányatelkek esetében milyen megoldást választ a jogalkotó. Azzal együtt, hogy természetesen feltételezzük, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő ki fogja dolgozni ennek a hasznosítási szabályzatát, és kellően transzparens módon fog élni a bányatelkek hasznosításával. Nem lehetünk ebben teljesen biztosak, amilyen mértékű lenyúlások történnek ebben az országban. Épp az előző napirend, a takarékszövetkezeti törvény mutatja ‑ ideteszem, odateszem, államtitkár úr lelkendezett, hogy milyen szépen lement. Hát igen, 30 milliárdot úgy elpacsiztak, hogy minden a lehető legszebben ment, csak éppen az érintettek, a kistulajdonosok nem vették észre és jártak rosszul. Tehát azt javaslom, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnek azért nézzünk a körmére, esetleg egy parlamenti vizsgálóbizottság áttekinthetné, hogy mit tettek az elmúlt időszakban.

A hites bányamérők által elkövetett hibákkal kapcsolatos engedékenység valóban életszerű lehet, de megint egy kis kitétellel, azzal, hogyha megvizsgálták a jóhiszeműséget. Ugyanis a bányamérők munkájának rendkívüli anyagi vonzata van. Tehát ha nem jóhiszeműen téved, hanem azért, mert ezért több pénzt kapott, és azt követően még arra is lesz módja, hogy folytassa a munkáját, ezt nem biztos, hogy törvényben kellene garantálni. Tehát nagyobb körültekintésre hívnám fel a figyelmet, vagy legalábbis erre a kitételre. Az atomerőműnél van egy apró kis szabály a beléptetésnél, hogy ki kaphat állandó belépési engedélyt, és az a szabálysértés szándékossága, szándékoltsága: ebben szerepel ilyen, hogy aki állandó belépővel ittasan megy be dolgozni, az még egyszer nem mehet be. Mert azt mondják, hogy véletlenül nem lehet inni. Az egy szándékolt magatartás, hogy valaki úgy dönt, hogy alkoholt fogyaszt. Tehát úgy gondolom, vannak nagyon egyszerűen megítélhető részei a hites bányamérők által elkövetett hibák vizsgálatának, és itt a jóhiszeműség legyen egy sarkalatos pont.

A módosítás sikertelen része ‑ pedig akár jó is lehetett volna ‑, hogy a lakossági fogyasztók szempontjából az ellátási minőséget javító, 2018. január 1-jén bevezetni tervezett mérőóra-leolvasáshoz kapcsolódó intézkedések sajnos nem lépnek hatályba. Indoklás nincs mögötte, illetve most szóban államtitkár úr mondta, hogy nem mindenkinek egyforma az együttműködési hajlama ‑ ennél nagyobb ellenállást is legyűrtek maguk a jogalkotás során ‑, és hogy bizonyos információvédelmi problémák adódnak. Nem akarom bagatellizálni, de valószínűleg a gáz- és a vízadatok nem fognak összekeveredni, mert jelentősen eltérő számokról van szó. Nagyon sajnáljuk, hogy ilyen mértékig ellen tudtak állni az ágazati szereplők, illetve hogy az ENKSZ nem tudott felkészülni arra, hogy január 1-jétől ezt a feladatot ellássa. A dolgozó emberek számára az nagyon nagy problémát tud jelenteni, amikor kapnak egy cédulát, hogy ezen a napon reggel 8-tól délután 4-ig valaki legyen otthon. Ez nem így működik. Tehát egy szolgáltatás legyen szolgáltatás, legyen egyre jobb színvonalú, és ne a felhasználók idejét rabolja, hanem az ellátás minőségét javítsa.

Bár akár pozitív is lehetne, hogy az előterjesztő a jelenlegi rendszer hosszabbításaként 2019. szeptember 30-ig szabályozott árú és mennyiségű földgázforráshoz kívánja juttatni az egyetemes földgázszolgáltatót, ez a módszer azonban nem egyeztethető össze az Európai Unió szabályaival. Úgy látjuk, hogy részben ezzel függ össze a jelenlegi brüsszeli energetikai kötelezettségszegési eljárás is, különös tekintettel arra, hogy ez a megoldás elvonja a szolgáltatótól a szerződéses partnereik megválasztásának jogát azzal, hogy szerződéses kötelezettségen alapuló ellátási láncot hoz létre.

A másik ilyen pont, hogy rögzíti, hogy meghatározott földgázforrást a termelő köteles meghatározott szereplőknek értékesíteni, hazai termelésű földgázt kizárólag egyetemes szolgáltatási célra lehet felhasználni. Ez utóbbi rendelkezés tételesen elsődleges uniós jogot is sérthet, nevezetesen az áruk szabad áramlásának a jogát. Ugyanis ezt nemcsak a határok között kell biztosítani, hanem a nemzetállamok területén belül is.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a jól működő versenypiac kifejezetten csökkentheti az árakat. Tapasztaltuk, hogy az európai nagykereskedelmi villamosenergia-árak 2008 óta 70 százalékkal csökkentek. Tudom, erre azt szokta mondani államtitkár úr, hogy nálunk a legjobbak az árak. De ha a beszerzési árak csökkennek, akkor nálunk még jobbak lehetnének, mert a tendencia az, hogy csökkennek a határainkra érkező árak, ebből adódóan, ami idebent van, az is csökkenthető lenne. Az Európai Unió nagykereskedelmi gázárai, tehát az az ár, ami Magyarország határaihoz érkezik, csak 2013 óta több mint 50 százalékkal csökkentek. Teljesen érthetetlen számunkra, hogy akkor miért nem csökken, ami bent van, ami az önök választási rezsicsökkentése volt, hogy 2011-12-ben harmadával megnövelték a gáz árát és aztán ’13-ban negyedével csökkentették, most is azon az áron tartják, mikor a határainkhoz 50 százalékkal alacsonyabb áron érkezik a gáz.

Kérdés, hogy ez miért nem jelent meg a magyar végfelhasználói árakban, kit támogat azzal a kormány, hogy a drágább orosz gáznak így teremt piacot. Nem az energiaunió az, amely akadályozza a rezsicsökkentést, hanem épp a Fidesz-kormánynak ez a magatartása, amely évek óta drágábban adja a lakosságnak a gázt, a villanyt és a távhőt. Tudom, államtitkár úr, mondja, hogy a többiekhez képest még mindig milyen jó. De önmagunkhoz képest sokkal jobb lehetne, mint amennyi most. És azt is hiába mondja, államtitkár úr, hogy az elmúlt nyolc évben hány gázáremelés volt. Akkor azért valahogy olyan 40 dolláros hordónkénti árról 120 dollárra ment fel az világpiaci ár, úgyhogy ezt is kicsit figyelembe kellene venni.

A földgáz ára, ahogy említettem, jelentősen csökkent, és úgy látjuk, hogy a Fidesz-kormány évek óta drágábban adja a lakossági gázt, a villanyt és a távhőt, különösen a kapcsolt energiatermelés megszüntetése vagy tönkretétele következtében, mint amennyibe az valójában kerül. A földgáz ára, mint mondtam, ’14 óta a felére csökkent, és a kőolajat is 60-70 százalékkal lehetett olcsóbban beszerezni. Eközben a magyar emberek három éve azt tapasztalják, hogy ugyanazt a ’13-ban meghatározott drága tarifát fizetik, nem érzékelhető, hogy az országhatárhoz jóval alacsonyabb áron érkezik az energia. Ez, úgy gondoljuk, méltánytalan, igazságtalan nyerészkedés, és jó lenne kideríteni, hogy kinek a javára történik ez. Hogy van az, hogy 2005-ben 50 dolláros olajárnál 50 forint volt egy köbméter lakossági gáz, 2006-ban 60 forintos olajárnál 60 forint volt egy köbméter lakossági gáz, ma pedig, amikor 50 dollár körül jár az olajár, miért fizetünk a gázért kétszer annyit, 101 forintot?

(18.50)

Ez az az összehasonlító számsor, államtitkár úr, amit elhiszem, hogy Németh Szilárd nem fog föl, mert neki másmilyen diagramokat adnak, és ő csak annyit tud, hogy kilenc-kilenc kilencszer, de ezzel szemben én egy másik kilencszert szeretnék szembeállítani: az MSZP, ha megfigyelte, minden korábbi árcsökkentő intézkedését a kormánynak támogatta, ezzel szemben a Fidesz képviselői az elmúlt két és fél évben kilenc alkalommal mondtak nemet az indokolt árcsökkentésre. Erre behoztuk az Országgyűlés elé a vonatkozó törvénymódosítást, kilencszer szavazták le az árcsökkentés lehetőségét.

A lakossági földgázszolgáltatás és a nagykereskedő állami kézben van, a villany egyértelműen, a földgáz is, a villamosenergia-szektorban is döntő már az állami tulajdon. Az a kérdésem, hogy miért nem adják akkor olcsóbban a gázt és a villanyt, mert piaci eszközökkel is meg tudnák oldani, hogy lenyomják az árat. Miért nem akarják így lenyomni a saját cégeiken keresztül az árakat? Miért nem akarják érvényesíteni a versenyben azt a pozíciót, ami a lakosság számára igazán kedvező lehetne? Akár van árszabályozás, akár nincs, az állami cégek annyiért adhatják az energiát, amennyiért ők maguk meghatározzák, mert ők a piac szereplői, tehát ebbe semmiféle stoptáblát nem kell Brüsszelnek állítani, mert az állami vállalatok ugyanúgy szereplői a piacnak, tehát ők saját ármeghatározással élhetnek. Ehhez nem kell szembemenni Brüsszellel, és ezért nem értjük, hogy mi volt a cél. Ezért erősítették az állami tulajdonosi pozíciókat az energiaszektorban, hogy amikor az önök kezében van az árak meghatározása, akkor ne éljenek vele? Ez számunkra nem elfogadható.

Mindezeket összefoglalva: a technikai részletek támogathatóak, azokkal kevés probléma van, viszont azért, mert a fogyasztók számára hátrányos intézkedéseket is tartalmaz az előterjesztés, illetve nem rendelkezik az előterjesztés a lakossági gáz, az áram és a távhő árának csökkentéséről, indokolt csökkentéséről, ugyanakkor uniós szabályokba ütköző rendelkezéseket is tartalmaz ‑ mint kifejtettem, teljesen feleslegesen, mert piaci eszközökkel is megoldható lenne ‑, mindezek alapján mi nem tudjuk támogatni.

Egy gondolatot még szeretnék megemlíteni a rendelkezésemre álló egy percben: ez az Országos Atomenergia Hivatal összeférhetetlenségi szabályzata. Tehát én teljesen egyetértek azzal, hogy itt szigorú összeférhetetlenségi szabályokat kell megfogalmazni, ugyanakkor különös tekintettel a készülő új blokkok építésére és az ezzel arányos vagy talán ezt arányosan is meghaladó feladataira az Országos Atomenergia Hivatalnak, rendkívül fontos, hogy a fizetés lehetőségeit, a javadalmazást megoldják. Tehát legalább egy bértömeg-gazdálkodást és a normális hivatali fizetési struktúrához képest egy enyhébb, kedvezőbb bérezést tegyenek lehetővé az Atomenergia Hivatalnak, mert lehet, hogy lesznek összeférhetetlenségi szabályaink, de nem lesznek olyan felkészült mérnökeink, akik megnyugtatóan tudnák garantálni a nukleáris biztonságot, mert fizetési okokból máshová mennek el. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm a lehetőséget, elnök úr.