Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon-nagyon örülnék, hogyha csatlakozhatnék somo­gyo­lógus képviselőtársamnak a felszólalásához, hiszen azt hiszem, hogy pont rámutatott arra, hogy mi az, amiről nem esik szó a magyar parlamentben, és ez alapvetően a magyar emberek sorsa, a magyar vidék sorsa, az, hogy mi történik a magyar állampolgárokkal, és hogyan tudunk megmaradni a hazában.

Tehát ezzel nem foglalkozik a parlament, de ennek ellenére az az örvendetes hír, előre is jelzem képviselőtársamnak, hogy bízom benne, hogy számíthatok aktív részvételére, mert hiszen nagy örömömre összejött ‑ amit ezúton is köszönök ellenzéki képviselőtársaimnak ‑ a magyar vidék sorsáról szóló parlamenti vitanap, amikor talán bővebben kifejthetjük ezeket a kérdéseket, és talán most ezért eltekintenek tőle, megbocsát nekem, hogyha visszatérek a jogszabályhoz, hiszen ez is jócskán rejt érdekességeket.

Isten bocsássa meg, de most az MSZP-s felszó­lalóval kell túlnyomó többségében egyetértenem (Ander Balázs nevet.), és nekem is azokat az aggályokat kell megfogalmaznom, amelyeket e jogszabály rejt, és én is egy kicsit óva intenék attól, hogy bárki azt higgye, hogy egy pusztán technikai szabályozásról van szó, és néhány olyan szabályról, amely részletekben néhány dolgot könnyebbé tesz, hiszen ‑ egyet­értve Józsa képviselőtársammal ‑ nekem is pont az a benyomásom keletkezett, hogy jó néhány kockázatot és aknát rejt ez a benyújtott jogszabályjavaslat.

Hogy visszautaljak somogyi képviselőtársam felszólalására, hogy miért ezeket a jogszabályokat tárgyaljuk itt a parlamentben, hadd osszam meg két erős benyomásomat. Alapvetően két dolog jellemzi számomra a kormányzati tevékenységet: az egyik az, hogy a jogalkotásnak alapvetően az a szempontja, hogy mit lehet ellopni, és a benyújtott jogszabályok jelentős részének ez a motivációs háttere, de hogyha véletlenül nem ez, akkor az inkompetencia, az, hogy egy-egy területtel a gyakorlatban nem annyira foglalkoznak, és sajnos ez az FM-et nagyon sok esetben érinti, mint azt már ma az állatvédelmi jogszabály kapcsán feltártuk.

(16.10)

Végignézve a jogszabály különböző vonatkozásait, néhány dologra szeretnék konkrétan rákérdezni, illetve megköszönném, ha az államtitkár úr még a vitában reagálna, mert szeretnék tisztázni néhány dolgot, amire korábban még nem volt lehetőségünk. Az öt jogszabályból, amit módosítani kívánnak ezzel a salátával, elsőként rákérdeznék a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény módosítására. Mi a szakmai indoka annak, hogy a fél kilowattnál kisebb névleges teljesítményű, képességű villamos energiát termelő erőmű esetében a szélerőmű, illetve szélerőműpark kifejezés kihagyásra kerül? Két dologról van szó. Először is szélerőműpark nagy eséllyel fél megawatt ‑ bocsánat, ha nem megawattot mondtam ‑ alatt nem nagyon létezik, tehát ez irreleváns ilyen szempontból, nem kell beletenni. Viszont a kis tanyasi szélkerekek termőföldekre vonatkozó hatása lényegesen csekélyebb, mint mondjuk, a napenergiának.

Államtitkár úr, gondolom, járva a magyar vidéken látja, hogy ha kiterítünk különböző helyeken napelemet, akkor az részben takarással gátolja a termőföld művelését, ha mondjuk, úgy helyezik el, hogy konkrétan energiatermelésre és nem pedig egy hodály tetejére teszik. Egy kis tanyasi szélkerék térfoglaló hatása azonban lényegesen kevesebb, hiszen csak a talapzata foglal helyet. Én tudom, hogy valami miatt a Fidesz-KDNP nagyon nem szereti a szélenergiát, de örülnék, ha egy olyan módosító indítványomat esetleg támogatnák, ami ezt a második mondatrészt, a „szélerőmű és szélerőműpark” kifejezést elhagyja. Ugyanis, ha fél megawattnál kisebbekről beszélünk, akkor a park eleve ki van zárva, tehát irreleváns az, hogy ott van-e, míg egy-egy pici, fél megawattnál kisebb szélkerék véleményem szerint simán elférhet egy tanyaudvaron vagy olyan helyen, ami nem kivett terület, amiről adott esetben beszélünk. Ennek esetleg kérem a megfontolását, mert ez szerintem szerencsés lehetne.

A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosítására vonatkozó rendelkezések kapcsán nem tudok eltekinteni attól a súlyos mulasztástól, amit az önök kormánya 2010 óta folyamatosan és folytatólagosan megvalósít. Ugyanis évről évre költségvetési tízmilliók állnak rendelkezésére az osztatlan közösök felszámolására, de nincs érdemi előrelépés továbbra sem. Én mióta itt vagyok, három éve, évről évre vagy félévente felemlegetem, hogy ez egy őrületesen nagy probléma szerte a vidéken, milliós nagyságrendben továbbra is termőföld van osztatlan közös tulajdonban, amelyeknek a kezelése nagyon-nagyon nehéz így. Az a szörnyű, és államtitkár úr talán ismeri is ezt az eljárást, hogy jelen pillanatban a Fidesz eljárási rendszerében újabb osztatlan közös tulajdonok keletkeznek. Ez az eljárásrend. Nem csökken a számuk ‑ keletkeznek. A térmértékük csökken, tehát ha van egy százhektáros terület, és annak kimérik akár 60-70 hektárját három-négy tulajdonosnak, a maradék megmarad osztatlan közös tulajdonban. Tehát marad egy osztatlan közös, nem csökken a száma, mert ott még marad, csak egy kisebb kiterjedés. Ha pedig abban van, mondjuk, egy akácos, akkor ezt rend szerinti eljárásban megosztják művelési ág szerint, így esetleg két új osztatlan közös jön létre. Konkrét esetet tudok önnek mondani, ahol nem éri el a században mérhető aranykorona-értéket a tulajdoni rész.

Tehát ez egy végtelenül hibás és rossz eljárás. Az a fő problémám, hogy jelen pillanatban nem látom ennek a megoldását. Ha úgy érzi, államtitkár úr, hogy a most benyújtott javaslat ebben bármilyen megoldást nyújt, akkor kérem, mondja el. A legnagyobb problémát pont nem kezeli szerintem, mégpedig azt, hogy ezeknek a kimérési folyamatát hogyan lehet gyorsítani, hogyan lehet segíteni. Egyáltalán mi lesz azokkal, mi lesz velünk, akik 2011-ben jelentkeztünk az állami földkimérési rendszerben, hogy majd az osztatlan közösökre történjen törekvés, de ez azóta sem halad, még annak sem, aki saját forrásból megelőlegezte. Néhány eljárási szabály olyan szinten megnehezíti, mondjuk, a száz fölötti tulajdonossal rendelkező osztatlan közösök kimérését, hogy effektíve lehetetlenné válik. Tehát mindennek a rendezése egy őrületesen fontos kormányzati feladat lenne, ezért egyre kevésbé tudok toleráns lenni az FM-mel szemben, hiszen hét éve kellene hogy törjék a fejüket és kellene hogy megoldást találjanak arra, hogy miként lehet ezt hosszú távon rendezni.

Rengeteg, elképesztően sok eljárásban jelent ez nehézséget. Gondolom, az is ismert az FM számára, hogy az európai uniós eljárásban, az uniós jogrendben a közbirtokosságok működnek, de az ilyen jellegű osztatlan közös gyakorlatilag nem létezik. Nagyon sok esetben ez jóformán ellehetetleníti ezeknek az eljárásoknak a hátterét, hogy mit is tudjunk kezdeni vele. Éppen ezért ezt a jogszabályt leginkább azért érzem hiányosnak, mert megint csak egy pici részletszabályt próbál rendezni, egy pici eljárási rendet próbál helyrehozni, míg a probléma gyökereit abszolút semmilyen mértékben nem érinti. Tehát ez a fő kritikám ezzel kapcsolatban.

Most mondok egy kisebb problémát levezetésképpen. Ez a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 2012. évi XLVI. törvény, amelynek módosításával nekem leginkább fenntartásaim vannak. Az én saját szakmai meggyőződésem szerint egy őrületesen nagy szakmai baki volt a FÖMI-t megszüntetni. Az, hogy egy kormányhivatal alá lett rendelve az egész és megszűnt az önálló eljárási rendje, nagyon nagy mértékben nehezíti konkrétan az agrárkormányzás lehetőségeit. A Miniszterelnökség és az FM között vívott kis csaták harctereit és frontjait nem nagyon látom át, ezt talán önök jobban látják, de azt biztosan mondhatom, hogy megint a kérelmezési eljárásrendben az első pilléres támogatásoknál a FÖMI összes szakmai tevékenysége uniós szinten mindenütt fejlesztendő. Alapvetően a távérzékelés jelentősége mindenütt nő, gyakorlatilag lehetőség lenne arra, hogy akár a korábbi MVH tevékenységének egy jelentős részét csökkenő adminisztráció mellett a gazdák segítségére bocsássák, hiszen az FM-ben továbbra is rendelkezésre áll a bejelentett földhasználati jog, a FÖMI pedig minden további nélkül a mostani technikával tudná mindezeket elemezni. Ehelyett egy bonyolult rendszerben évről évre rajzolgattatják a gazdákat, és nem használják azt a technológiát, ami egyébként rendelkezésre állna. Tehát ez ügyben, a részletszabályok vonatkozásában több olyan támogatandó intézkedés van, ami elfogadható lenne, de miután másokkal van együtt benyújtva salátában, ezért ennek támogatásáról sajnos így egyben nem tudom biztosítani önöket.

Mondom a legsúlyosabb problémát, amit jelen pillanatban látok. Ez a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény módosítására vonatkozó kezdeményezés. Államtitkár úr, bocsásson meg és nézze el nekem, de nem tudom elfogadni azt a véleményét, hogy vannak olyan vagyonai az államnak a földértékelés során, és ezek fás területek, amelyekkel kapcsolatban azt mondják, hogy nincs jó technológia a felmérésükre. Ilyen nincs! Hát, hogyne lehetne! Ha a Soproni Egyetemről előszednek két végzett hallgatót, igenis ki fog menni és köbméterre meghatározza az értékét. Ilyet ne mondjon az FM, hogy ennek nincs meg a rendszere! Ennek akkor nincs meg a rendszere, ha valaki nem akarja nyilvántartani, sőt, ha valaki haza akarja vinni.

Alapvetően számos fás terület nyilvántartási hiányosságáról van szó. Beszélek, mondjuk, a különböző közutak mellett lévő fás területekről, mezővédő fasorok sokaságáról, amelyek esetleg nem erdő művelési ágban állnak, és állami tulajdonban vannak, ott a valós értéke lényegesen meghaladja a térmértékegységen és az aranykorona-értéken szükséges nyilvántartási értéket. Ezt, gondolom, megint nem kell magyaráznom az államtitkár úrnak. Ha van egy adott földterület, hektáronként legyen tíz aranykorona, és rajta van százéves tölgyekből x köbméter faanyag, nekem ne mondják, hogy ott a föld értékét nem lehet felmérni, meg ne mondják azt, hogy csak az aranykoronában kell megfizetni. Ebben, és ezt nézze el nekem államtitkár úr, megint a lenyúlás, a lopás lehetőségének megteremtését látom. Úgy akarnak kijátszani komoly értékeket az állami vagyonból, hogy gyakorlatilag el akarják lehetetleníteni a vagyonnyilvántartás hátterét.

Azt gondolom, hogy létezik jó gazda állam és rossz gazda állam. Az, aki nem akarja a saját vagyonát nyilvántartani és lemond arról a jogról, hogy a valós értékeket számba vegye, azt közös nemzeti javaink érdekében hasznosítsa, az egy rossz gazda. Éppen ezért, pont az ilyen változtatások miatt nem érzem azt, hogy ezt a legkisebb mértékben is szabadna támogatni, annak ellenére, mint mondottam, hogy egyébként a teljes jogszabályi anyagban, tehát a salátában vannak olyanok, amelyek eljárásrendileg esetleg egy-egy pozitív intézkedést tesznek. Közben megteremtik annak a jelentős kockázatát, hogy például az NFA-n keresztül megkezdődjön az állami erdők privatizációja. Bocsánatot kérek, ha erdőt mondtam, hiszen nemcsak erdőről beszélünk itt, hanem faanyagról. Hiszen a nem erdő művelési ágban lévő területek fás borítottsága tartalmazhat olyan sok száz milliós, esetleg milliárdos értéket, aminek az értékesítése most minden további nélkül, ezen jogszabály elfogadását követően könnyebbé válik. Ezen kockázatok miatt ezt így egyben a Lehet Más a Politika frakciója nem tudja támogatni.

Ha esetleg megtisztel azzal, hogy a vitában néhány felvetésemre válaszol, akkor esetleg még el tudok gondolkodni néhány dolgon. Illetve bízom abban, hogy a részletes vitában tudok az FM képviselőjével eszmét cserélni, de jelen pillanatban sajnos lényegesen többnek tartom a salátatörvény kockázatát, mint a pozitív hozadékot, ezért nem tudom a frakcióm támogatásáról biztosítani a kormányt. Köszönöm a szót, elnök úr.

(16.20)