Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Valóban egy kicsit irányt váltott a vita, elkanyarodott. Én sem időutazással akartam foglalkozni. Szerintem olyan jelentőségű kihívással szembesülünk, hogy érdemes  bár egyébként nagyon fontos kérdéseket vetettek fel képviselőtársaim  egy parlamenti vitát a kiegyensúlyozott területi fejlődés céljainak elérésére fordítani. De muszáj reagálnom néhány mondat erejéig a Bányai képviselő úr által elmondottakra.

(13.40)

Tisztelt Képviselő Úr! Számokat említett. Én is mondok egy számot: 17 ezer kilométernyi közút várja az azonnali felújítást ma Magyarországon. És én arra utaltam, hogy ugyan lehet  én is sokszor megtettem  kritizálni a 2010 előtti kormányokat, de az a helyzet, hogy azóta sem sikerült ezt a problémát megoldani, sőt nem sikerült odáig eljutnunk, hogy elkezdjük ledolgozni ezt a problémát. Tehát ha a hivatalos statisztikákat nézzük, akkor látható, hogy sajnos évről évre egyre nagyobb arányt képviselnek azok az utak, mint már említettem, amelyek a rossz és a nem megfelelő kategóriában vannak. Tehát 17 ezer kilométernyi út.

A vasúthálózat állapotáról itt, én úgy érzem, az elmúlt hónapokban igen erőteljes és heves vitákat folytattunk. Ugye, ezek a különböző hírek bejárták az országos sajtót, nem is véletlenül.

Itt nagyon sokat vitatkoztunk, főleg Nacsa képviselő úrral, a Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztéséről. Ugye, tudjuk, hogy ez a projekt körülbelül ezermilliárdos, ha csak a hazai szakasz felújítását nézzük, és ha még a tervek szerinti árutömeg Budapesten történő átszállításának az infrastrukturális fejlesztési feladatait is nézzük, akkor ennek több mint a duplájába fog kerülni. A másik oldalról pedig a magyar emberek, a magyar vidék számára rendkívül fontos vasúti infrastruktúra fejlesztésére pedig alig-alig jutott forrás.

Amikor én említettem ezeket a hibákat, ennek a kormánynak a hibáit, az előző kormány hibáit  lehet emlegetni egyébként az M6-os autópálya alagútjait is , akkor azok mind-mind arra utalnak, hogy alapvetően elrontott kormányzati döntések, a jelenlegi és az az előtti kormányzat döntései is hozzájárultak ahhoz, hogy nem sikerült érdemi lépéseket tenni például a déli országrész felzárkóztatása érdekében.

És még egy számot mondok. A víziközmű-ágazat tekintetében, ami kifejezetten súlyos probléma vidéken is, a 3000 milliárd a legutolsó és már sok évvel ezelőtti becslés, ami azt mutatja, hogy mennyi pénz hiányzik. Tehát nem mennyibe kerülne a víziközmű-infrastruktúra felújítása, hanem mennyi hiányzik a felújítási feladatok ellátásához.

Én most itt nem akarok  tényleg egy nagyon fontos kérdésről vitatkozunk  populista húrokat pengetni, hogy soroljak különböző gigantikus projekteket még, meg olyan költéseket, amelyek százmilliárdos nagyságrendűek, de próbáljuk lezárni azzal, hogy lettek volna források ezeknek a fontos feladatoknak az ellátására vagy legalábbis a feladatellátás megkezdésére.

De szeretnék visszakanyarodni a területfejlesztési törvény vitájához. Amit az iménti felszólalásom végén nem tudtam részleteiben kifejteni, tisztelt miniszter úr: én azt gondolom, akkor lesz érdemi változás a területfejlesztési politika hatásosságában, hatékonyságában, ha a partnerség valóban megvalósul. És ha egy adott térség  valóban fontos, hogy felismerjük a valódi térségeket, a közigazgatási határokkal nem feltétlenül egybeeső térségeket, a valódi vonzáskörzeteket  szereplői megkapják a számukra fontos feladatot, és megkapják a partnerség lehetőségeit az együttműködésben. Tehát gondolok egy megyei jogú városra. Egy megyei jogú város  az ország bármelyik megyéjében  vezetése nagyon komoly politikai legitimációval rendelkezik. Tehát ott a helyben élők, az adott térség vonzáskörzetében élő polgárok megválasztanak egy városvezetőt, egy városvezető koalíciót vagy városvezető szövetséget, és nekik kell hogy szerepük legyen az adott térség, az adott vonzáskörzet fejlesztéspolitikai döntéseiben. Ugyanakkor ez most hibádzik. És egyébként itt az elmúlt néhány perc vitája aláhúzta, hogy ez sajnos nem volt meg a korábbi időszakokban sem. Tehát mindig valahogyan a pártpolitikai csatározás áldozatává vált az a fajta partnerségi szemlélet.

Tehát egy megyei jogú városnak szerepe kell hogy legyen a fejlesztési döntésekben, szerepe kell hogy legyen azoknak a döntéseknek a meghozatalában, ami nemcsak az adott város, hanem a térség jövőjére kihat. És ebben valóban felül kell tudni múlni a jelenlegi vagy az elmúlt tízéves meg az elmúlt, nem tudom, harmincéves szemléletet is. És ezzel kapcsolatban vannak nyilván nekünk aggályaink, mert ez nem kiolvasható, konkrétan ilyen részletességgel nem íródott meg ez a törvény, hogy milyen szerepe lesz a megyei jogú városoknak, milyen szerepe lesz az ilyen fontos szereplőknek, mint például nagy vidéki egyetemek, amelyeknek a központi, az egyetemi funkciót tekintve vagy azon túlmutatóan is óriási szerepük van egy térség és egy város jövőjében.

Ugye, most látjuk azt, hogy vannak a megyei önkormányzatok, kivétel nélkül a fideszes többséggel, vannak a megyei jogú városok, sok közöttük ellenzéki vezetéssel, és vannak az immár kiszervezett egyetemek. És ismét csak szeretném aláhúzni, hogy sajnos a partnerség nem tetten érhető, nem jelenik meg, és ennek tragikus következményei lesznek. Csak egy példát szeretnék még mondani, a Pécsi Egyetem, csak hogy milyen jelentősége van. A Pécsi Egyetem költségvetése lényegesen nagyobb, mint Pécs város költségvetése. A Pécsi Egyetemnek körülbelül 7 ezer munkavállalója van, és nyilván össze sem vethető a város és minden cégének összesen a foglalkoztatáspolitikai lehetőségeivel. Tehát a partnerség, a helyi felelősségvállalás az alapja annak, hogy sikeres legyen a területfejlesztés. És az, hogy a döntések valójában hol születnek meg. Tehát valóban, a döntéseknek abban a térségben kell megszületniük, ahol azoknak a fejlesztési forrásoknak az elköltése meg fog történni.

És itt nagyon röviden utalnék csak a fejlesztési tanácsokra. A fejlesztési tanácsok sok esetben megmaradnak. Itt is rendkívül fontos, hogy a fejlesztési tanácsok is be tudják tölteni azt a funkciót, amiért létrejöttek. Például, ha említjük a Balaton Fejlesztési Tanácsot: az a tendencia, hogy egyfajta ilyen gyámság érvényesül egy fejlesztési tanács tekintetében, az kizárja, hogy az a tanács megfelelő hatékonysággal tudjon működni. Annak idején Bóka polgármester úrral, mert mi nagyon vehemensen kiálltunk, én őt ismerem személyesen is, egy rendkívül jó városvezetőnek tartom és egy nagyon hiteles vezetőnek, hogyha a Balaton térségét tekintjük, ezért nagyon nehezen tudtuk azt elfogadni, mondjuk úgy, hogy kormányzati gyámságot kapott ő is egyébként a Balaton Fejlesztési Tanács tekintetében.

Még egy fontos dologra szeretnék utalni, tisztelt miniszter úr: területfejlesztési célok. A megfogalmazott célok teljesen rendben vannak. Valóban, sorskérdés, hogy a kiegyensúlyozott területi fejlesztést meg tudjuk valósítani, de lesze az új minisztériumnak  vagy ha megnézzük a technikai kialakítást, mondhatjuk, az új minisztériumoknak, mert itt azért érdekes szerkezetet vetítettek előre , lesze olyan súlya, illetve vane ambíciója, hogy magát a kormányzati szemléletet úgymond alakítsa, hogy ebben a kormányzati szemléletben vagy a kormányzati szemlélet mögött megjelenjenek ezek a területfejlesztési célok.

Ugye, utaltam itt több szakpolitikára, amelyek, ha nem ez irányba mutatnak, akkor semmi értelme területfejlesztésről beszélni. Közlekedéspolitika. Most visszatért Nacsa képviselő úr, hadd utaljak az ő felszólalására. Ugye, utaltam már a vasútfejlesztés kérdésére, beszéltünk az alsóbbrendű úthálózat fejlesztéséről. Valóban, rengeteg forrást költöttek el a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésére (Nacsa Lőrinc: Így van!), de a gyorsforgalmi úthálózat sem sokat fog érni, ha amúgy, mondjuk úgy, ráhordó funkciót vagy a vidéki térségeken belül az összekötő funkciót, alapvető napi közlekedési funkciót ellátó infrastruktúra rossz állapotban van. Tehát én azt tudom mondani, tisztelt képviselő úr, most a jelenlegi kormányt kritizálva, de hosszan tudnám, higgyék el, kritizálni a megelőző kormányokat is, hogy arányt tévesztett a kormány, amikor a gyorsforgalmi utak fejlesztését ilyen mértékben preferálta az alsóbbrendű úthálózat fejlesztésével kapcsolatban. (Arató Gergely: A pécsiek mondják, hogy miért építettünk nekik autópályát!) Hát igen, a pécsi autópálya is egy érdekes kérdés. (Nacsa Lőrinc: Miért loptátok el, ez a kérdés.) Tehát annak a vonalvezetése, a völgy nélküli völgyhidak vagy éppen a hegy nélküli alagutak kérdése, azt gondolom, hogy nagyon sok kérdésre választ adhat.

Baranya megyének és a dél-dunántúli régiónak egy nagy átka volt az, hogy a nagy régióközpontok közül utoljára kapott autópályát (Nacsa Lőrinc: Nem kellett volna ellopni, Gergő!), és amikor a tőkebeáramlás a területfejlesztési hatásait úgymond kifejtette Magyarországon (Arató Gergely: Akkor mégse mellékutakat kellett volna fejleszteni?  Az elnök csenget.), akkor olyan hátrányban volt a dél-dunántúli régió ezzel a késlekedéssel, amit azóta is érez. Persze a délszláv háború is megtette a hatásait. De én azt gondolom, ebből is látható, hogy egy-egy ilyen infrastruktúra-fejlesztésnek milyen hatásai vannak.

Én azt gondolom, egyértelműen kijelenthető, hogy most már nem is feltétlenül a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése a prioritás. Nyilván azzal maximálisan egyetértünk, hogy ott, ahol ezek az utak még nem érik el az országhatárt, annak meg kell adni a lehetőségét.

És nyilván itt ez a feladat Lázár miniszter úr felé is, hogy egy átfogó, országos szemléletű közlekedési reformot kell tudni érvényesíteni. Tehát akkor beszélhetünk majd vidékfejlesztésről és területfejlesztésről, ha lesz egy országosan integrált közösségi közlekedési rendszer, ahol az autóbusz-közlekedés, a vasúti közlekedés egy rendszerben működik; ahol a vasúti mellékvonalak is meg tudják kapni a funkcióikat; ütemes, integrált menetrend lesz; tarifaközösség lesz. Ennek a szakmai koncepciói mind-mind hosszú évek óta ott vannak a kormány asztalán, valamiért, nem tudom, nem volt meg a politikai szándék vagy nem volt meg a politikai bátorság, hogy ezt meglépjék, de akkor lesz hatása és akkor lesz pozitív eredménye egy ilyen területfejlesztési politikának.

Még néhány dologra szeretnék csak utalni. Említettem már, nagyon fontos, hogy a döntések helyben tudjanak megszületni vagy legalábbis a régiók szintjén tudjanak megszületni, ott, ahol a fejlesztési forrásokat fel kell használni. Én megint csak egy példát szeretnék hozni. Sokat beszélünk, szerencsére sokat beszélünk már, hogy a déli térségek milyen szinten maradtak el a befektetések tekintetében, és hogy ennek milyen hatása van például a népességmegtartó képességre vetítve.

(13.50)

Július környékén hozott egy döntést a kormány, miszerint Pécs mellett hatalmas beruházási területet jelöltek ki. A nagy akkumulátorgyár-építési mizériában nyilván jogosan horkant fel a város, hogy Pécs legfontosabb vízbázisai felett, konkrétan azon a kijelölt iparterületen, ahol működő kutak vannak, Pécs legfontosabb vízbázisának kútjai, milyen jellegű beruházás lesz.

(A jegyzői székben Földi Lászlót dr. Aradszki András váltja fel.)

Én sokszor elmondtam, helyben és országosan is, hogy Pécsnek és Baranyának szüksége van munkahelyteremtésre, gazdaságfejlesztésre, befektetésekre, de ezt nem lehet olyan módon megtenni, hogy ez veszélybe sodorja a város fontos vízbázisát. Én minden irányból megpróbáltam egyébként a kormánytól információt kérni. Megpróbáltam megkeresni a helyben megválasztott fideszes képviselőket, és én úgy jártam, ahogy még soha, hogy levelet írtam a helyi fideszes képviselőknek mint mondhatjuk, igen aktív pécsi országgyűlési képviselő, és választ sem kaptam. Annyit sem tudtam elérni a helyben megválasztott fideszes képviselőknél, hogy adjanak egy lehetőséget, egy időpontot, hogy le tudjak ülni, hogy egyáltalán bármit felfedjenek a tervekből, hogy mégis milyen befektetési szándékot akarnak megvalósítani. (Arató Gergely: Üljél le!)

Aztán én úgy láttam, hogy nagyjából ezeknek a képviselőknek sincs információjuk arról, hogy mit próbált kifőzni a kormány a különböző boszorkánykonyhákban, tehát ez így nem fog menni. Ha tehát ilyen szinten  és most nem abszolút magamról beszélek  egy megyei jogú város vezetésének ennyire nem lehet szerepe a város életére kiható befektetési döntések meghozatalában, vagy egyáltalán azt jelezni, hogy milyen jellegű befektetéseket tudnának támogatni, vagy egyáltalán partnerként bekapcsolódjanak ebbe a folyamatba, akkor megint csak nem lesz sikeres a területfejlesztési törekvés.

Tehát ebben kell, azt gondolom, nagyon sok lépést tenni, és amellett, hogy a számunkra egyébként sok szempontból szimpatikus törvényjavaslat által, meg aztán a másik törvényjavaslat által majd lesz egy új területfejlesztési törvény, lesz új minisztérium, amellett az a fajta szándék és az a fajta érdekérvényesítési képesség is kell, hogy a kormányzati szemléletben és az ilyen szakpolitikák irányításában is érvényesüljön az a cél, ami valóban fontos, hogy minden magyarországi térség hasonlóképpen tudjon fejlődni, és a lemaradott vagy elmaradott térségek fejlesztése végre-valahára megindulhasson. Úgyhogy reméljük, hogy ez érvényesülni fog.

Alapvetően mivel ez a törvény kellőképpen általános, de érdemi kivetnivaló nincs benne, úgy látom, az LMP-frakció ezt fogja támogatni, azonkívül természetesen nyilván nem önmagában ezen fog múlni, hogy ez a cél sikeresen elérhető lesz vagy nem. Köszönöm szépen.