Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Tény, hogy ebben az EU-s költségvetési ciklusban érkezik Magyarországra a legtöbb uniós támogatásfejlesztési forrás. Mint ismert, az európai uniós támogatások jelentik a gazdasági növekedés egyik legjelentősebb tényezőjét, éppen ezért ez nagy lehetőség az ország számára, de nagy felelősség is, hogy hogyan költjük el. Különösen annak tudatában, amit Lázár miniszter úr az expozéjában is állított, nevezetesen azt, hogy ez elsősorban a magyar adófizetők pénze, és nem az uniós állampolgároké. Én magam is azt gondolom, hogy ez a magyar adófizetők pénze tulajdonképpen, és nem az uniós állampolgároké. Egy kis kacskaringót tesz ez a pénz, elmegy Brüsszelbe, és címkézve visszajön. Tehát az a kérdés, tudunk-e élni a lehetőséggel, hogy ezek a források felemeljék az ország gazdaságát, normális életlehetőséget teremtsenek vidéken, és fenntartható pályára állítsanak minket. Tehát még egyszer hangsúlyozom, még nagyobb a felelősség, mint ha ez az uniós polgárok adója lenne.

Mi viszont úgy látjuk, hogy a válasz nem túl biztató. Az adatok azt mutatják, hogy a ciklus elején meghatározott célokat ‑ nevezetesen a fejlődésben elmaradott területek felzárkóztatása, strukturális átalakítás, 11 tematikus cél ‑ nem vagy csak töredékesen fogjuk elérni. Korábban is kritizált folyamatok folytatódnak tovább, sajnos ezt kell látnunk. Egyetlen lehetőséggel éltek kiválóan, ez pedig a közösségi pénzek magánzsebekbe vándoroltatása. A közjó helyett magánérdekek kielégítése, a források elherdálása folyik. Nagyon sok projektet lehetne felsorakoztatni ennek bizonyítására. Mindenkinek vannak ebben kedvenc példái, nekem is van néhány, de kettőt általában meg szoktam osztani. Amikor vidéken járok, azt látom, hogy kilométerek sokaságában karámok építésére adtak sok-sok milliós uniós forrást, és bizony ezek a karámok néhány év alatt kidőltek, elkorhadtak, tönkrementek, elenyésznek. Ez azt jelenti, hogy sok-sok millió forint így tűnik el. Vagy a másik: én nagyon nem szeretem ezt a panziótámogatást az ökoturizmus támogatására. 20-30 millió forintot is adtak panzió létesítésére. Mi történik? Öt éven keresztül valamilyen módon fenn kell tartani a panziót, és öt év múlva magántulajdonba megy, vagyis magántulajdonba kerül át 20-30 millió forint, és ez nagyon-nagyon sok esetben megtörtént.

Az LMP nagy problémának tartja ‑ és ezt már többször elmondtuk, Hadházy kollégám is utalt rá ‑, hogy a rendelkezésre álló összes forrást önök 2019-ig mind el akarják költeni, pedig az európai uniós pénzek rohamszerű kiszórása nem jó a gazdaságnak és az országnak sem. Ehelyett a forráslehívást kiegyenlítetté kellene tenni, elhúzva 2022-ig, hogy a gazdaság tudjon épülni és alkalmazkodni, hangsúlyozom, alkalmazkodni.

A gazdaság rángatása egész iparágakat tehet tönkre ahelyett, hogy versenyképessé tenné a vállalkozásokat, ágazatokat. Sajnos a kormány a siker egyetlen kritériumának az elköltött, kiszórt pénz nagyságát tartja. Ez egyébként kihallható volt Lázár miniszter úr beszédéből is. Mi viszont azt gondoljuk, hogy ehelyett azt kellene nézni, hogy a pénzek elköltése mennyire hasznos, és mennyire jó ez a magyar embereknek és a magyar gazdaságnak. Viszont azt látjuk, hogy önök politikai hasznot remélnek elsősorban a pénzek gyors elköltésétől, azt gondolják, hogy 2018-ban egy mesterséges konjunktúra közepette könnyebben nyerhetnek választást, és az nem számít, hogy mekkora kárt okoznak az országnak.

Pillantsunk vissza az előző ciklusra, amikor már szintén ezen elvek alapján dolgoztak! A 2007-2013 közötti időszakban egy belső adatokkal dolgozó kutatás szerint az egyszeri hatások tették ki a beruházások felét. Az EU-s pénzek úgy folytak át az országon, hogy a GDP 5 százalékát kitevő forrás 2015-ben mindössze 1 százalékkal emelte a GDP-t. Ennek tudható be, hogy miközben soha nem látott, a Marshall-segélyt meghaladó forrás áramlott be az országba, Magyarország nagyobbik fele továbbra is leszakad, a hétből négy magyar régió az EU legszegényebbjei között van. Szintén utalok Lázár miniszter úrra, nem véletlen, hogy a kormánynak ismételten azt kell kitűznie ebben az évben is, hogy a cél a területi különbségek mérséklése. És itt nemcsak azon különbség mérsékléséről van szó, amely az Európai Unió fejlett országai és Magyarország között van, hanem Magyarországon belül az egyes régiók közötti különbségről. Azt látjuk, hogy Magyarországon a régiók között nemhogy csökkenne, hanem sokkal inkább nő a távolság. Tehát valamit másképpen kellene csinálni, hogy ez megváltozzon.

Azt is lehet látni, hogy fontos jelzője a folyamatoknak a beruházások alakulása is. Ebben mindennél jobban megmutatkozik a már említett káros rángató hatás, és még valami más is: 2016-ban a beruházások volumene 20 százalékkal zuhant. Sokszor elmondtuk, és a kormányzat is elismerte, ez azért van, mert a magyar gazdaság kritikusan függ az európai uniós forrásoktól.

Ami viszont kevésbé ütötte meg az ingerküszöböt, az az, hogy mennyire alacsony volt a 2015-ös szint, és ehhez képest milyen óriási volt a zuhanás. A kormány úgy tett, mintha történt volna egy kis korrekció, majd jövőre úgymond felpörgetjük. Nem erről van szó. Még 2015-ben is a beruházási ráta alulról súrolta azt a mértéket, a 20-21 százalékot, ami egy fejlődő gazdaság képét mutatná. Ez az arány zuhant 2016-ban ötödével. Ez azt jelenti, hogy alacsonyabb, mint 2013-ban volt, és alacsonyabb, mint 2002-ben és a következő években. A nagy pénzszórás az adatokban csak 2014-ben és 2015-ben okozott kiugrást, de aztán visszatértek a szokásos alacsony szintre.

Összefoglalva: sajnos azt látjuk, hogy az ország nem tud élni az uniós források adta történelmi lehetőséggel. A betonozás és a saját zsebek tömködése megy gőzerővel. Ettől nem lesz jobb sem az életminőség, sem a gazdaság, és nem lesz fenntarthatóbb Magyarország. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiból.)