Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A harmadik hullámnak vége, és ilyenkor fontos visszatekintenünk a jó dolgokra is, hiszen több olyan honfitársunk van, akitől rengeteget kaptunk. Elsősorban az egészségügyi és a szociális dolgozók között találjuk őket, de többen voltak olyan kisvállalkozók és nagyobbak is, akik készek voltak tenni már a járvány első hullámában is annak érdekében, hogy a lehető legtöbbeknek enyhítsük a fájdalmát, legyen szó a karanténban rekedt idős honfitársainkról, azokról a betegekről, akiket otthon ápoltak a családtagok, vagy azok, akik kontaktszeméllyé váltak, és így maguk nem tudtak bevásárolni járni. De az idősek és azok, akik szociálisan rászorultak, ahol például kiesett egy kereső a családból, és azonnal segítségre volt szükség, szóval, tényleg azt kell mondjam, hogy Érd a legszebb arcát mutatta már az első hullámban is.

Hogy az egészségügyi dolgozókra tekintsünk, mindenekelőtt Érden a Romics László Egészségügyi Intézményben, a tárnoki Egészségházban, Sóskúton, Pusztazámoron, Diósdon, Törökbálinton, a háziorvosi rendelőkben olyan emberfeletti teljesítményt nyújtottak az egészségügyi dolgozók, amiért a legmélyebb tisztelet illeti őket.

Az oltópontokon változatlanul folyik az oltás, bár a tömeges oltásnak jelenleg hazánkban vége van, legalábbis ami ezt a hullámot illette, de azt kell mondjam, hogy nem elég egyszer-kétszer megemlékeznünk arról, hogy akár a törökbálinti tüdőgyógyintézetben a felállított, kijelölt parkolóhelyekkel, a fesztelen gondoskodással, az észrevétlen biztató mosolyokkal, azokkal a pillanatokkal, amikor mondjuk, felütötte a fejét valamifajta káosz, és akkor az ott szolgálatot teljesítő honvédségi dolgozók az egészségügyesekkel karöltve küzdöttek azért, hogy ebből alig-alig vegyünk észre valamit mi, páciensek, akik oltásra jelentkeztünk, nos, ha valami, akkor ez egy óriási nagy dolog volt.

Tényleg a helyzet komolyságához mért fesztelenség, ami fegyelmezettséggel párosult, és olyan emberséggel, amiben, azt hiszem, hogy éreztük azt, hogy tényleg ez a vírus nem válogat, tényleg egymásért vagyunk, és tényleg vannak olyan honfitársaink, akik kizárólag arra áldozták az idejüket, nemcsak az elmúlt években, hanem feltehetően az egész életükben, hogy más honfitársainkat szolgálják, és ezért köszönet illeti őket.

Köszönet illeti továbbá a védőnőket, akik egyébként zavartalanul megvalósították a szolgáltatást. Legyen szó azokról a kistestvérekről, akikkel megérkezett a bölcsődés nagytestvér, akár az átmeneti helyre szorulva, ellátták őket, segítették a nagytestvéreket abban, hogy egy kicsit játsszanak, amíg ellátják a piciket, segítettek a várandósoknak, segítettek azoknak, akik első szülő kismamák, és tényleg zavartalanul folyt minden Érden és térségében.

A szociális gondozót illeti még óriási tisztelet és köszönet, amiért egy pillanatra sem állt le az ellátás, sőt azt kell mondjam, hogy az önkormányzatokhoz befutott extra igények, amik abból eredtek, hogy egyre többen veszítették el a munkájukat, vagy akár időlegesen lehetetlenültek el mint vállalkozók, egy percre sem, pedig nagyon nehéz helyzetbe került a finanszírozás, nem állt le a hajléktalanellátás, nem állt le az idősgondozás, és nem állt le a rászorulók gondozása sem. Ez is egy óriási dolog volt Érden és térségében, és azt hiszem, hogy a szociális gondozó is egy olyan szolgálatot teljesített, amire méltán lehetünk büszkék.

Végezetül beszélnünk kell azokról a civilekről, akik sosem láttak még ilyet, és azt hiszem, hogy egyikünk sem látott még ekkora világjárványt, legalábbis az én korosztályom biztosan nem. Megmozdultak kicsik és nagyok, megmozdultak zöldségesek, pékek, azt mondták, hogy ezeket a rekeszeket én azért raktam félre, hogy aki most nem tud gyümölcsöt és zöldséget venni, annak is kerüljön valami az asztalára húsvétkor, annak is legyen holnap mit enni, annak is legyen zsömléje, annak is legyen kenyere.

Én azt mondom, hogy le a kalappal önök előtt, és nagyon köszönöm ezt az élményt itt az elmúlt másfél évben. Tényleg azt hiszem, hogy jó volt Érden lenni, jó volt érdinek lenni, jó volt Érden körbenézni és azt mondani, hogy számíthattunk egymásra. Bár én magam még csak egy bő hét múlva fogom megkapni majd Törökbálinton a második oltást, de azt hiszem, hogy mondhatom, hogy a lehetőségekhez mérten mindannyian biztonságban éreztük magunkat, és ha valami, akkor ez egy világjárványban óriási.

Még egyszer köszönöm, és örülök, hogy így búcsúzhatok ettől a parlamenti évadtól. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)