Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A választókerületemből hoztam a témát: egy egészen egyszerű dologról szeretnék beszélni, a lokálpatrióták XV. kerületi ténykedéséről, a lokálpatriotizmusról.

Az a kerület, amelyet én képviselek, Rákospalota, Pestújhely és Újpalota hármasából áll. Ez azt jelenti, hogy három típusú történelmi időszakban keletkeztek, három típusú kultúrája van, hagyománya van, és a lokálpatrióták e hagyományok őrzői, folytatói, új hagyományok teremtői. Így van száz körüli civil szervezet, illetve vannak nyugdíjasklubok, vannak lobbiszervezetek és vannak hagyományőrzők is, amelyek nem formalizáltak. Van egy kerületi lokálpatrióták egyesülete is, amely megalakulásakor már azt tűzte ki célul, hogy „a kerület lokálpatriótája” című kitüntetést alapít és ad át minden évben három kerületi legjobb lokálpatriótának, mégpedig úgy, hogy ezt a kerület polgárai javasolhatják, és nem egy esetben akár a százat is eléri a javaslat erre a kitüntetésre. Itt van szerepe annak, hogy a lokálpatrióták, amely egy szövetség is egyben, az aktív lokálpatrióta civil szervezeteket is mint egy ernyőszervezet összetartja, együtt szavazzák meg, hogy ki lesz a kerület lokálpatriótája. Ez most van meghirdetve a XV. kerületben. Az elmúlt esztendőben egy lelkész, egy vezető óvónő és egy sportegyesület elnöke kapta, mégpedig vita nélkül, olyan hosszú, évtizedes szolgálati idejük és lokális teljesítményük volt.

A lokálpatrióták másik jellemzője az, hogy számos helyi rendezvény nélkülük nem bonyolítható, maguk önálló rendezvényeket szerveznek, és azt lehet mondani, hogy minden olyan ellen, ami sérti a jó ízlést, föllépnek.

És vannak persze kétkedőink is. Vannak olyanok, akik nem hajlandók a magánéletükből a lokális ügyek iránt pár órát, vagy nem is beszélve, pár estét vagy egy szombat-vasárnapot, vagy egy nemzeti ünnepen kimenni, de arra igen, hogy a Facebookon, a Messengeren vagy valami más helyen mindezeket kívülről, úgy társadalmon kívülről bírálják, és ilyeneket is meg kell tekintenünk.

Most volt nem régen a nemzeti összefogás napja, és pont ezek a kétkedők, akik egyébként ilyesmiket hiányolnak, nem jelentek meg, egy szál virágot nem hoztak el, noha nyilvánosan meg volt hirdetve, hogy érkezzenek, jöjjenek el. Vannak olyan akciók, amikor közösen elmegyünk, és a parkokat rendbe rakjuk, játszótereket  nincsenek ott.

(21.30)

De ott vannak akkor, amikor bírálni kell valamit, mégpedig a helyi, mondjuk, önkormányzati vezetőt, vagy valami olyan vállalkozót, aki valamit próbál tenni a kerület érdekében. Igaz, hogy ezek arról nem is szoktak szólni, hogy éppen sarc alatt van az önkormányzat, és hogy mennyi pénzünk van megvonva, ami a kátyús utakban jelenik meg, a járdák felújításának hiányában jelenik meg, sok esetben a hulladékok összegyűjtésének hiányában. Ezek erről nem nagyon szólnak.

Persze, szólnak arról, hogy előválasztásra készül a baloldal, ezen gúnyolódnak, vagy hogy Barkóczi Balázs, a DK szóvivője az egyik előválasztási jelölt ott, aki éppen, mondjuk, nem a kerületben él pillanatnyilag, bár pár napon belül már kerületi lakos lesz, ő a „gyüttment”, és mindenkire van egy szavuk az ilyen ellen-lokálpatriótáknak. Azt gondolom, hogy ezt elfeledve a legfontosabb az, hogy szerencsére egy jó közösség akkor alakul ki, ha sokan vannak, akik magukénak érzik a kerületet, akik szinte kerületi hazafiaknak érzik magukat, a saját hazájuknak érzik Pestújhelyt, Rákospalotát, Újpalotát, és azt gondolom, hogy ezért a tettükért hoztam ide ezt a pár gondolatot. Köszönöm nekik, hogy tesznek a kerületükért. Köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)