Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Még mielőtt rátérnék, egy-két mondattal hadd beszéljek arról, hogy egyrészt a Fidesz mennyire olyan, mint az MSZMP. Én azt gondolom, egy nagy különbség biztos, hogy van, egy pártállami világban egyrészt az állampártnak nincs akkora tagsága, a Kádár-rendszerben a pártnak az utolsó években már 850 ezer tagja volt, itt viszont önök a teljes igazgatást és államigazgatást pártosították el. És nem volt akkora vagyonosodás sem, és olyan mérhetetlen korrupció, ami hihetetlen személyi vagyonosodásra ad módot ma a Fidesz párthoz közel álló tagoknak és strómanokon keresztül a politikusoknak is. Inkább én azt mondanám, hogy a Fidesz, kedves ellenzéki képviselőtársaim, egy neokonzervatív, keresztény, autoriter, neohorthysta rendszer, ha kellene egy definíciót adnom. És természetesen a Kádár-rendszerben volt hosszú évszázad óta egy nagyon nagy társadalmi felemelkedés, ha tetszik, ha nem, tömegek jutottak a hárommillió koldus országából, a cselédekből szakmunkásokká. Most meg a szakmunkásból is cseléd válik. Tehát ez azért mindenféleképpen megjegyzendő különbség, anélkül, hogy nem vágyom vissza, mert demokrataként egy demokráciát szeretnék olyanná tenni, hogy mindenki megtalálja a számítását benne. Kövér Lászlóra szeretnék egy mondatot mondani: Kövér László nem volt MSZMP-tag. Kövér László apja és a nagyapja párttag lehetett, én azt hiszem, hogy párttag is volt. Kövér László az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetében dolgozott, tehát nem volt annyira elnyomva, mint ahogy egyébként sokant szeretik ezt beállítani. Olyannyira nem volt elnyomva, hogy az akkori Soros-iroda, amelyik bent lehetett az országban, konkrétan kereste az ifjú ellenállókat, és elkezdték őket kiképezni és egyebek, egyebek. Tehát bizonyos értelemben a nyolcvanas évek utolsó évei szabadabbak voltak a bent lévő külföldi civil szervezetek tekintetében, mint egyébként a mostani rendszer. Erről ennyit.

Szeretnék egy korábbi szakaszra visszautalni, nem csak azért, mert ismétlés a tudás anyja, de a vita óráiban többször felmerültek nemzetközi példák, a jobbikos képviselőtársam is sokat idézett belőle, az Európai Parlamentből. Szeretném tisztázni, hogy a nemzetközi példákra előszeretettel hivatkoznak, brit, német, francia, most már hallottuk az európai parlamenti példákat is, meg kell érteni, hogy ott alkalmaznak szankciókat, ez így van, de az ott dolgozó ellenzéki képviselők jogainak teljes biztosítása mellett léteznek ezek a szankciók. Itt viszont Magyarországon már nagyon sok tekintetben csorbították a képviselők jogait, nagyon kemény keretek közé zárták őket, és most megint példátlanul erre készülnek.

Tehát ezt Mátrai Márta képviselőtársnőm figyelmébe is ajánlom, aki azt mondta, hogy nem értjük azt, amit ő mond. De igen, képviselő asszony, kristálytisztán értjük, és én kristálytisztán figyeltem az ön mondataira, az ön szavaira. Meg kell önnek is értenie azt, képviselő asszony, hogy csak akkor lehet alkalmazni ilyen szankciókat, asszonyom, ha minden ellenzéki jogot egyébként biztosítanak alapból. (Mátrai Márta: Mindig is biztosítva volt…) Ezt ön is tudja, hogy nem így van, képviselő asszony. Korábbi felszólalásaimban elmondtam, ha marad időm, megint fel fogom sorolni tételesen, de az egész éjszakánk arról szólt, hogy minden tekintetben a Ház tekintélyének csorbítása egyben sokszor a képviselőknek a jogait, szólásjogát csorbította. Meg egyáltalán a képviselői mozgásterét csorbította az egész házszabály átalakítása, a részletes vita elvitele a plenáris ülésről, a bizottságok beszigorítása. Elképesztő, korábban nem így volt, és ezt ön is tudja, asszonyom, mert sokkal régebb óta képviselő, mint én, és ön élhetett a korábbi politikusok és kormányok által biztosított jogosítványokkal. Szeretnék én egyszer úgy ebben a Házban még beszélni, hogy olyan jogaink vannak, amiben ön is működhetett korábban.

Ki szeretnék még térni arra, hogy önök kikérték maguknak Korózs Lajos fenyegetését, aki azt mondta, hogy egyszer ennek vége lesz. Ez így van, aki politikusnak adja a fejét, az tudja, hogy mindennap, amikor belenéz a tükörbe, borotválkozik vagy éppen sminkel, hogy a politikai világ olyan, hogy egyszer annak vége van. Négy évről négy évre éljük az életünket. Semmi nem tart örökké, a legautoriterebb önkényuralmi rendszerek is valahogy elfogynak. És az, hogy önök ezt fenyegetésnek vették, egyenesen bizonyította számomra azt, amit korábbi hozzászólásaimban a Horthy-rendszerrel húzott párhuzamok és az akkori korlátozott parlamentarizmussal húzott párhuzamok bizonyítottak, hogy a politikai váltógazdaságot önök nem viselik el.

És ez a lényeg, a leválthatóságtól való teljes menekülés és félelem hajtja önöket, és megrémülnek akkor, amikor az ellenzéki némi mozgástérhez jut vagy sikereket ér el. Nem szeretnék önök a médiatörvény, a választójogi törvény megváltoztatását; az állami ellenőrizni hivatott, korábban független szervek teljes bekebelezése és bunkósbotként való használata akár a pártok felett, akár más intézmények felett, a gyülekezési törvény megváltoztatásától egészen mondhatnám az Alkotmánybíróság, a bírói függetlenség, a fékek és ellensúlyok rendszerének a teljes felbomlását. (Sic!) De kezdhetném az ügyészséggel, ami lényegében az önök rendszerének az egyik legerősebb pillére; a korrupciós ügyeknek a fel nem tárása.

Tehát sorolhatnám önöknek, hogy mi mindent tettek a leválthatóság megakadályozása érdekében. És igenis hűen követik, kimondottan is és vállaltan Bethlen Istvánnak azt a mondatát, hogy az ellenzék maximum kritizálhat, de mindent meg kell tennünk azért, hogy hatalomra soha, de soha ne jussanak. Önök ezt a politikát követik, és ennek szellemében cselekszenek.

Nem tekintik partnernek az ellenzéket. Ez is a politikai kommunikációnak egy fontos eszköze. A miniszterelnök, amikor nem válaszol érdemben a képviselőknek, és lekezelő, degradáló módon viselkedik, személyeskedik, nem érdemben a társadalom- és gazdaságpolitikai szakmai kérdésekre válaszol, hanem a pártokat támadja, ezek jól bevált politikai trükkök, ezzel nincs is semmi baj, ezt tudomásul kell venni. Ha a miniszterelnök partnerként kezelné a politikai ellenfeleit, akkor nem tudná őket ignorálni és rendszeren kívül helyezni.

Tehát lényegében azt üzeni, hogy nem érdemes az ellenzékre szavazni, mert ők nincsenek, nem juthatnak szóhoz, nem lehet leváltani a mostani hatalmat. Ennek az egésznek ez a lényege, ez a politikája, ennek megvannak a történelmi előzményei. És ez okozza azt is egyébként, hogy nem vitázik a miniszterelnök, nem tekinti a kihívójának a mindenkori miniszterelnök-jelöltet az ellenzék részéről, de most a főpolgármester-jelöltet sem vállalták vitára. Ez most visszaütött, és igaza van Tarlós István úrnak, amikor azt mondta, hogy vitázni kellett volna, mert egész egyszerűen megbosszulta magát, és az emberek azt gondolták, hogy nem lehet így viselkedni.

A cél az ellenzék elhallgattatása, ahogyan a szót már önkényesen többször is elvették, még szorosabbra húzni a szájzárat, szorosabbra fűzni az ellenőrzést. Ez ugye, tovább erodálja már a korábban említett fékek és ellensúlyok rendszerét. És nem győzzük unos-untalan említeni azt sem, hogy közel 3 millió ember van, aki nem ért önökkel egyet. Nem azt mondom, hogy aki ránk szavazott, mert lehet az önkormányzati választásokon azt az 1,6 millió szavazót emlegetni, de én mindig inkább az országgyűlési választásokból indulok ki, amely arról szólt, hogy 52,6 százaléka a magyar választópolgároknak nem önökre adta a voksát, ezt önök is tudják. Csak akkor, ha egységes lett volna az ellenzék, ahogy az most az önkormányzati választáson megvalósult…  és higgyék el, mindent meg fogok ennek érdekében tenni, hogy újra ezeket a pártpolitikai feltételeket megtegyük, amivel biztosítani tudjuk az ország többségének, hogy önök leválthatók legyenek.

Ezt önök tudják, ezért emlegetik azt, hogy be fogják vezetni újra regisztráció intézményét. Ezt korábban azért nem tudták bevezetni, mert ha emlékeim nem csalnak  de kérem, javítsanak ki , Szabó Máté volt az, aki az Alkotmánybírósághoz fordult, és akkor Stumpf István  aki akkor került először szembe Orbán Viktorral  adott különvéleményt, hogy ezt nem lehet megtenni. De akkor még más volt az összetétele az Alkotmánybíróságnak. Most már ez is megváltozott azóta.

(6.50)

Ezzel párhuzamosan a győztes kompenzációját is el akarják törölni, tehát elkezdték végiggondolni az ellenzék fejével, hogy igen, az együttműködés és az összefogás nagyon nagy mértékben veszélyes önökre. De hát miért is ne lenne, hiszen a Fidesz is ezt csinálta? Orbán Viktornak 10-12 évbe telt, mire lényegében „egy a tábor, egy a zászló” alatt összeterelte a hazai jobboldalt  alelnök úr biztosan tudja, hiszen ön is egy olyan pártnak volt a tagja, amely a nap végén betagozódott a Fideszbe -: MDF, KDNP, kisgazdák, MDNP, és akkor még a MIÉP volt. Lényegében ezt a politikát Orbán kormányon és ellenzékben vitte, hogy egységesíteni kell a hazai jobboldalt, és ez olyan jól sikerült, hogy én magunknak mondom, hogy egy másik választójogi törvény mellett is egyébként ez egy hatalmas előny lenne  zárójel bezárva.

Summa summarum, látják önök, nagyon jó politikai érzékük van, rendkívül rutinos miniszterelnökkel, aki nagyon sok mindenen átment, sok választást nyert, vesztett is, és nagyon jól tudja azt  ismerve a történelmet is, tájékozott ember , hogy mit kell ahhoz csinálni, hogy lényegében egy szétaprózott, polarizált ellenzéket teljes mértékben megosszon. Ez vezérli önöket minden szinten, és én ezért nem tudom elhinni azokat a kicsit álságosnak tűnő szavakat, amelyeket itt elmondanak, hogy mi ki akarunk békülni, higgyék el, mi jók akarunk, és hogy ez majd ránk is vonatkozik, meg majd igen, az önkormányzati törvény ránk is vonatkozik, úgy fogják konszolidálni egyébként a fideszes önkormányzatokat más néven, kézen-közön  ugyan, kérem, kit akarnak madárnak vagy minek nézni ebben a Házban?! Szóval, csak hogy tisztázzuk azt, hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogy azt önök állítják.

Tehát summa summarum, én nem hiszem el azt, hogy önök konszolidálni akarnak, mert nem akarnak, mert akkor nem így viselkednének, mert akkor betartanák Arató Gergely képviselőtársamnak azt a kérését és azt a javaslatát, hogy vagy  amit Vadai Ágnes mondott  vonják vissza ezt a törvényt, és akkor próbáljunk meg közmegegyezésre jutni a konszenzus, a demokrácia, a polgári magatartás és a parlamentarizmus szentségnek és tisztségének jegyében, vagy legalább akkor azokat a módosítókat fogadják el, amelyeket a törvényhez benyújtunk, de az égvilágon semmit, de semmit nem fogadnak el. Kérem, ennek meg fogják önök fizetni az árát. Én egyébként a konszenzus híve vagyok, de van egy olyan mondás, amit azért mindig elismétlek magamban: persze, gesztusokat tenni kell, de tartsuk szárazon a puskaport. Nagyon köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)