Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Jámbor András utolsó mondata megdöbbentett, hogy a családi típusú adórendszert, úgy, ahogy van, eltörölné (Szabó Rebeka: Ezt ki mondta?), mindezt a neomarxizmus jegyében. Erre számíthatunk tőlük.

Pár dologra szeretnék reagálni. Fontos tény, fontos szám, fontos adat, hogy a baloldali kormányok gyermekvédelemre, szociális támogatásra 325 milliárd forintot szántak, ez a kormány idén 1463 milliárd forintot szán.

(17.50)

Csak azért, mert önök mindig elmondják, hogy szociális támogatásokra egyre kevesebb jut Magyarországon: 325 milliárd helyett 1463 milliárd jár, és a családtámogatások is ezzel párhuzamosan megháromszorozódtak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor 2008-ban azt kérte a baloldali kormánytól az IMF, az Európai Bizottság és a Világbank, hogy csökkentsék a szociális támogatásokat, akkor ezt első szóra megtették. Első szóra csökkentették a szociális normatívát 30, illetve 100 ezer forinttal; 100 ezerrel a kiemeltnél, 30 ezerrel az alapnormatívából. Elsőre megtették, hogy a szociális szférában dolgozóknak csökkentették a bérét. Első szóra megtették, hogy a tanároknak csökkentették a bérét. Első szóra megtették, hogy a gyermekorvosoknak csökkentették a bérét. Első szóra megtették, hogy a gyermekvédelemből elvontak 13 milliárd forintot, és még sorolhatnám, hogy mennyi minden intézkedés volt  vizitdíj, tandíj és társai , amiket külföldi kérésre első szóra megtett a magyar baloldali kormány. Amikor kormányon volt és külföldről azt kérték, hogy vegyenek el a gyerekektől, vegyenek el a rászorulóktól, vagy vegyék el a 13. havi nyugdíjat a nyugdíjasoktól, akkor azt rendre mindig az elsőtől az utolsóig elvették. (Arató Gergely: És hány év után adtátok vissza? Különben meg most veszitek el a nyugdíjprémiumot!) Azért nem lehet a baloldalban bízni, mert ha egyszer kapnak egy külföldi utasítást arra az IMF-től vagy bármelyik más szervezettől, hogy a magyar embereket szegényítsék el azért, hogy utána ők a hitelezőknek vagy másoknak jobban tudjanak fizetni, ezt megteszik. És ne feledjük, hogy mellette a privatizált közműcégeknek nem csökkentették a profitját, hanem megengedték, hogy szabadon tovább emeljék a rezsi árát, a külföldi cégek több rezsit szedjenek be az emberektől, míg a gyerekektől, a pedagógusoktól és másoktól viszont elvették ezeket az összegeket. Sose felejtsük el a magyar baloldalnak, hogy külföldi kérésre akkor is és most is rögtön ugrik; most már a kampányát is onnan finanszírozzák, úgyhogy erre még nagyobb esély van.

Fontos volt, amire Ander képviselő úr utalt, hogy az oktatásban valóban fontos a kiegyenlítő funkció, hogy akik otthonról kevesebbet hoznak, azokat jobban segítse az oktatási rendszer. Azért vezettük be a hároméves kortól kötelező óvodáztatást  amit a baloldal folyamatosan támad , hogy ne a gyerekek hatéves korától kezdődjön meg ez a kiegyenlítés, hanem már hároméves kortól. Ne nyíljon tovább az olló, hanem kezdődjön el záródni, és sokkal korábbi korban. Sajnálom, hogy önök ezeket nem támogatták.

Azt mondják, hogy mennyire fontos, hogy az iskola segítsen a különbségek csökkentésében. Ezzel egyetértünk, mi is ezt tartottuk fontosnak, ezért vettük állami fenntartásba az iskolákat a teljesen heterogén önkormányzati fenntartásból, ahol volt olyan, hogy november-decemberben nem is fizettek már bért a pedagógusoknak, hanem majd január elején pótolták az év végén elmaradt béreket. S ezért tartjuk fontosnak az önök által folyamatosan támadott teljesítményarányos bérezést. Például azt, hogy aki az ország hátrányos helyzetű térségében pedagógus, az alapból 20 százalékkal többet keres, mint bárki más. Nem kell ehhez semmit tenni; ha olyan osztályban tanít, ahol jóval magasabb a hátrányos helyzetű gyerekek száma, akkor már 20 százalékkal magasabbról indul. Ezt sem támogatták önök az új pedagóguséletpálya-törvényben. Az egyéni minősítésben pedig még további bértöbblet lehet arra, ha valakik még többet tesznek a gyermekekért. Az új életpályatörvény pont azt célozza, hogy aki nehezebb szociális helyzetben lévő gyermeket segít, annak a számára legyen pluszösszeg.

Szóba kerültek a nevelőszülők. Mennyit szánt egy gyermek gondozására a nevelőszülőnél a baloldali kormány 2010-ben? 15 ezer forintot. És mennyit kap ma egy nevelőszülő? 98 711 forintot. Mennyit kapott három gyermek után egy nevelőszülő 2010-ben, a baloldal mennyit adott? 45 ezer forintot. És mennyit kap ma? 240 120 forintot. Össze nem hasonlítható különbségek, hogy a nevelőszülőknél lévő gyermekek számára mekkora összeget biztosított az a kormány és mennyit biztosít ez.

Különféle támogatási formák. Mi abban hiszünk, hogy valóban, minél több támogatást munkavállaláshoz kell kötni, minél több szociális vagy más támogatást munkavállaláshoz kell kötni. Ez a gyerekek esetében természetesen nem így van, mert a gyerek nem tehet róla, hogy a szülei dolgoznak vagy nem dolgoznak, odafigyelnek vagy nem figyelnek oda, hiszen a gyerekeknek minden alanyi jogon jár. Önök sok mindent mondtak az iskolában járó támogatásokról, hogy a tankönyveket se kapják a gyerekek alanyi jogon, és a többi, és a többi. Mi meg azt mondtuk, hogy nem, a gyerekek között nincs különbség, ők mindent alanyi jogon kapnak. S ha észreveszik, ezért nyújtunk a gyerekeknek minél több támogatást természetben. Tehát nem a szülőnek adjuk oda a pénzt, hogy fordítsa a gyerek étkeztetésére, hanem az önkormányzaton keresztül az iskolában az ételt természetben adjuk oda, és az önkormányzaton keresztül a szünetekben is természetben kapják meg az étkeztetést. Választhattunk volna más formát is. A baloldal részéről mindig az van, hogy segélyt, segélyt, segélyt. Mi pedig azt mondjuk, hogy nem, az a célzott juttatás, amit a gyerek közvetlenül kap. Ingyen tankönyvet, mert azt a pénzt nem lehet másra költeni, kedvezményes vagy ingyenes étkezést, mert azt a pénzt nem lehet másra költeni, az Erzsébet-táborban jelképes, ezerforintos összegért nyári tábort, mert akkor azt a pénzt nem lehet másra költeni. Ezért nyújtjuk ezeket a támogatásokat mind természetben, tisztelt képviselőtársaim. Sajnáljuk, hogy ezt nem támogatták önök, hanem csak a segély, segély, segély szavakat mondták.

Önök is tudják, hogy a 300 leghátrányosabb helyzetű településre külön programot indított a kormány, azért is, mert ezen a 300 településen körülbelül annyi gyerek születik, mint máshol egy egész vármegyében, pedig ezek kistelepülések. De itt jóval magasabb a gyerekszületések aránya. Ezért egy Jelenlét-programot indítottunk. Lehet akadémikus vitát folytatni itt a parlamentben vagy máshol jól fűtött vagy légkondicionált termekben, hogy mit és hogyan kéne csinálni, no de csinálni is kéne. Ezért indítottuk el ezt a programot, ott helyben. A szakemberek odaköltöznek, ott élnek. Az én választókörzetemben is van Jelenlét-program, ahol létrejött egy hely, ahova a szociális szakemberek járnak, és oda behívják azokat, akiknek segítségre van szükségük. S ezt 300 helyszínre kívánjuk az országban vinni, és ott helyben segíteni azt, amit kell. Tehát nem a rózsadombi szociológusok által tanulmányokban leírt dolgot akarjuk segíteni, hanem azt, amire ott szükség van. Ha éppen az kell, hogy valamilyen végzettséget szerezzen valaki, akkor abban segítünk, hogy végzettséget szerezzen. Ha utána az kell, hogy be tudjon menni a munkába, akkor kisbuszt veszünk, hogy a munkába be tudják őket vinni. Ha már egy éve dolgoznak, és volt pénzük és saját autót tudtak venni, akkor már nem a kisbuszra van szükség, hanem másfajta támogatásra, mert végzettségük már van, munkájuk van, munkába járni tudnak, tehát léphetünk tovább. Ezért kezdjük a játszóterek építésével ezeket a programokat, ahol először az édesanyák a gyerekekkel jelennek meg, és így lehet eljutni a család többi tagjához is. Ezek nagyon aprólékos munkák. De elindult az egyik legmélyebbre menő, legátgondoltabb, leginkább a hétköznapokba belemenő program a 300 településen, ez a jelenlétre épülő program. Azt hiszem, az nagyon fontos, hogy ez elindulhatott, és látható eredményei lesznek. Aki eljön egy-egy ilyen összegzésre, évenkénti bemutatóra, az ezt láthatja is.

Egyvalamit próbáljunk meg elkerülni, tisztelt képviselőtársaim, önök is, mi is, mind a két oldalon. Próbáljuk meg elkerülni azt, hogy ha valamikor pedofíliának vagy erőszaknak az áldozata egyik vagy másik oldalhoz köthető, akkor elkezdjük csak ahhoz az oldalhoz kötni. Mindenki ellen fel kell lépni! Az, hogy nyolcszor annyi pedofil ül ma a börtönökben, egy nagyon fontos eredmény, és nem politikai oldaltól függ, hanem a gyermekek érdekeitől függ. De hogy önök Újbudán erősen közömbösebbnek tűnnek az ügy kapcsán, mint máshol, ahol pedofília áldozatáról van szó, vagy Varga Judit esetében önök közömbösebbek a családon belüli terrorizálás kapcsán, mint máshol, és az ő esetében önök teljesen közömbösek, süketek és vakok, nos, az szerintem sehova nem vezet, ha az erőszakot, a pedofíliát nem egyenlő mércével mérjük és nem egyenlő mércével ítéljük el. Szerintem ez is fontos lépés lehetne ahhoz, hogy valóban egy jobb világot építhessünk a gyerekeknek.

Szerintem nem szégyen az a baloldal részéről, hogy elismernek egy-két dolgot, ami az elmúlt években történt. A 300 településen folytatott munkához a kormány csak a fedezetet biztosítja, de amit tényleg öröm nézni, hogy ott miket érnek el, az azoknak a szociális szakembereknek a munkája, akik ott dolgoznak nap mint nap, és tényleg erre teszik fel az életüket. Hát elismerés illeti őket azért, hogy ezt a nehéz feladatot vállalták. Annak, hogy pedagógusok sokszor tényleg nagyon sok időt fordítanak a diákok felzárkózására, és ezt most már végre törvény is elismeri tavaly november óta egy plusz 20 százalékos bértöbblettel, szerintem közösen is örülhetnénk, s akkor biztosan előrébb jutnánk. Meglátjuk, hogy a vita melyik irányba megy még a maradék időben. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)