Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Csodálatos termelési értekezletet hallhattunk ma, és én is azt gondoltam egyébként, hogy kevesebb lesz itt majd ma a százalék, kevesebb lesz itt majd az öndicsőítő fanfár ‑ (Németh Szilárd István: Melyik százalék?) ahányfajta százalékot a miniszter úr itt elmondott ‑, de aztán mégis persze belement ebbe, mert nem lehet másképpen legalábbis azt elmondani meg azt megmagyarázni, amit valójában nem lehet megmagyarázni.

Miniszter úr, ön azt mondja, hogy leköröztük Szlovákiát, Romániát, Csehországot a források kiírása és a pénzek lehívása tekintetében. Miért ez az egyetlen mérőegység, hogy mennyi pénzt kötöttünk le, amikor látjuk mellette, hogy pontosan ez a három ország, amelyiknek ön szerint pironkodnia kellene, mert az európai uniós forrásokat nem tudja lehívni, utcahosszal van előttünk a versenyképesség meg a gazdasági növekedés tekintetében?

Önmaga vallja be, miniszter úr, saját maga vallja be, hogy azok a pénzek, amelyeket lehívtak az Európai Unióból, valójában nem szervesültek a magyar gazdaságban, az egy egyszeri tőkeinjekció volt, és valójában annak semmilyenfajta túlmutató, túlhúzódó, a magyar gazdaságot bármilyen módon jó irányba befolyásoló hatása nincs. Azt egyszer elköltötték valamilyen célokra, és erre majd azért visszatérünk, hiszen azért az önök által is sokszor emlegetett KPMG-s tanulmányból, amennyit eddig már a sajtón keresztül lehetett hallani, nagyon hatékonytalanul. Ami eddig elköltésre került, valójában annyira hatékonytalan volt, hogy egy egyszeri tőkeinjekciót kapott a magyar gazdaság, nem szervesült a magyar gazdaságban, és azok az országok, amelyeknek önök szerint, illetve ön szerint most pironkodniuk kellene, úgy mentek el mellettünk, mint a gyorsvonat.

Arról van szó, hogy mi most már csak szeretnénk, ha Magyarországon akkora lenne a gazdasági növekedés, mint Romániában. Csak szeretnénk elérni azt a hatékonyságot és csak szeretnénk elérni azt a termelékenységet, amit az a hatalmas gazdaság tőlünk északra, a szlovák meg a cseh gazdaság tud teljesíteni. Én úgy gondolom, tisztelt miniszter úr, hogy erre nem szabad büszkének lenni. Itt arról van szó, hogy tervezetlenül nagyon-nagyon sok pénz beáramlott Magyarországra, és mindenfajta hatás nélkül önök hagyták, hogy azt elköltsék. Elköltötték ezt a pénzt, természetesen jutott ebből a magyar versenyszférába is, még több jutott ebből a barátoknak is. Ezek a pénzek elköltődtek, és semmilyenfajta hatása nem lesz 2020 után a magyar gazdaságra.

Mondott példákat is, hogy azért vagyunk ma itt, hogy a célvitát folytassuk le, és természetesen azt is nézzük meg, hogy milyen célokra milyen pályázatok kerüljenek kiírásra ‑ ezt mondta három mondattal azután, hogy elmondta, hogy ezeknek a pályázatoknak a 99 százaléka ki van írva ‑, és hogy az önkormányzatok, a civil szervezetek és a cégek hozzájuthatnak egy biztonságosan felépített rendszerben ezekhez a pénzekhez. Miniszter úr, tessék visszaolvasni az önök tavalyi nyilatkozatait meg az állam­titká­rának a tavaly nyári nyilatkozatait: civilek százai adtak be pályázatokat, önkormányzatok százai adtak be pályázatokat, TÁMOP-, TIOP-pályázatokat, és háromsoros közleményekben (Dömötör Csaba: Soros? ‑ Derültség a kormánypártok soraiban.) először három-négy hónapra tolták el egyébként ezeknek a… Igen, soros, háromsoros meg négysoros közlemény. Örülök, ha tudtam egy kis vigadalmat is okozni azon az oldalon. Tehát sikerült 200-500 civil szervezettől úgy megvonni a forrást, hogy egy közleményben először arrébb tolták 3-4 hónappal az elbírálást, utána pedig ezekhez a pályázati pénzekhez nem lehetett hozzájutni.

Miközben ezeket hallgatjuk, meg hogy hibásak voltak a korábbi célok ‑ egyébként a fideszes képviselőtársainkkal közösen alakított regionális fejlesztési tanácsokban sikerült, általában egyébként nagy többséggel a fideszesek szavazatával ezeket az operatív programokat megszavazni ‑, most már mindenkinek jobb az emlékezete, és most már kiderül, hogy ezek a pályázatok korábban, a 2007-2013-as időszakban már nem is voltak annyira hatékonyak. Hát akkor miért önök vezették a tervezési bizottságot, és miért önök voltak azok, akik megszavazták?

Na de most, most aztán vannak kiváló célok! Lesz üveghíd, annyi kastélyunk lesz ebben az országban felújítva, amennyit még soha nem látott a világ (Németh Szilárd István: Itt az ideje!), hogy ez majd kié lesz, ki költözik bele, majd figyelemmel fogjuk kísérni. Egy álom kipukkant, olimpia nem lesz, hát akkor űrprogram meg űrközpont, ezekre van társadalmi igény, tisztelt képviselőtársaim. Ezt hallgattuk, ezt figyeltük, ezt mondta nekünk Bánki Erik képvi­selőtársunk, hogy hatékonyan kell elkölteni, méghozzá a társadalmi és a vállalkozói igényektől nem eltávolodva, a területi különbségek kiegyenlítődése érdekében. Na, ezek lesznek azok a vállalások ‑ az űrközpont meg az űrkutatási központ, a kilátók, a kastélyok, a zenélő 67-es út ‑, amik egyébként ezt a társadalmi és vállalkozói igényt kiegyenlítenék. Én nem olyan régen végigmentem a 67-es úton. Elég furcsa zenét ad most. Egyébként most már annak is örülnénk, ha aszfalt lenne rajta, ha nem zenél, szerintem már akkor is sokkal jobb lenne a 67-es út, ami egy elég komoly fő közlekedési út, egy komoly turisztikai látványosság, tudják, a Balaton irányba, Dél-Magyarország tekintetében.

Szóval, mi úgy gondoljuk, amit most itt önök előadtak, pontosan azért csináltak abból egy termelési értekezletet, hogy ezekbe a vitákba ne kelljen belemenni. Én biztos vagyok benne, hogy minden fideszes képviselőtársamnál ott van a minisztérium főosztályán megírt anyag, mindenki el fogja mondani a saját területéhez tartozó százalékokat, el fogja mondani, hogy hány száz vállalkozás az, amelyik jól járt vele.

(15.30)

Én biztos vagyok benne, hogy szépen szét fogják szabdalni ezt a vitát, nehogy ebből egy olyan rendes, érdemi vita lehessen, hogy hogyan lehet Magyarországon megszüntetni azt, hogy Észak-Magyarország és Dél-Magyarország ne legyen Magyarország szegényháza; hogyan lehet felemelni ezeket a régiókat; hogyan lehet ezeknek a területeknek annyi pénzt és olyan gondolatot juttatni, amivel meg tudnak állni a lábukon, és nem pedig zsáktelepülésként, zsákutcaként kezelni akár Délnyugat-Magyarországot, akár Északkelet-Magyarországot. Ezekre a kérdésekre önök nem akarnak válaszolni, mert nem is tudják rá a választ.

Önöket egyetlenegy dolog érdekli: mennyi pénzt tudnak még leszívni az Európai Unióból, és abból mennyit tudnak a haveroknak kiadni. Én úgy gondolom, korábban volt egy intézményrendszer, amit önök szétvertek. Azt az intézményrendszert nyilvánvalóan érte rengeteg jogos kritika is; érte sok jogtalan is, de biztos, hogy érte rengeteg jogos kritika is. Azt követően mintegy másfél évre megtorpant az európai uniós pénzek lehívása, csak azért, mert önök szétverték ezt a rendszert. Nem jelöltek ki új célokat, semmilyeneket sem jelöltek ki; csak azért, mert önök szétverték, meg kellett oda találni a megbízható kádereket, és utána pedig meg kellett találni azt, hogy merrefelé kanyarítsák a pénz útját azért, hogy azok járjanak jól, akikre önök is gondolnak.

5 százalék ‑ most elment már a miniszter úr ‑ ju­tott volna ezekhez a barátokhoz? Hát, ne nevettessék már ki magukat! Egyébként akkor mondjanak mellé egy abszolút számot is, legyenek kedvesek! Mondják meg, hogy az hány milliárd forint! Amire önök is úgy emlékeznek, hogy az ott van az említett négy embernél; 10 000 milliárd forintokról beszélünk, és itt azon viccelődünk, hogy négy emberhez odakerült ennek az 5 százaléka? Akkor mondjanak egy abszolút számot, számolják ki, hogy mi az, ami önök szerint is ezekhez az emberekhez kerülhetett.

Összegezve, most már csak tisztelt államtitkár úr, mert a miniszter úr megunta a vitát, azt tudom mondani önnek, hogy több tervezést, több hatékonyságot, több szinergiát oda, ahol össze tudnak kapcsolódni fejlesztések, és ott nem csak egy egyszerű és egyszeri tőkeinjekciót kap Magyarország, mert az 2020 után el fog múlni, és akkor önök bajban lesznek. De azért, hogy önök bajban vannak, aggódjanak önök, de egész Magyarország bajban lesz. Én úgy gondolom, hogy ettől mi joggal félünk, mert elképzelés nélkül, fenntarthatóság nélkül és kölcsönhatások generálása, pénzek multiplikálása nélkül nem képzelhető el egy fenntartható, szép és fejlődő Magyarország.

Újra ajánlom a figyelmükbe: akiket önök lenéznek, mert nem hívtak le elég uniós forrást, azok az országok, a V4-ek, amelyekről itt folyamatosan említést tesznek, úgy húztak el mellettünk, mint a gyorsvonat. Én úgy gondolom, hogy ez nem olyan dolog, amire önöknek büszkének kellene lenni, ezért szégyenkezni kell, ezért pironkodni kell.

Úgy gondolom, mi elmondtuk ezeket a gondolatokat, és bízom benne, hogy a későbbiekben majd önök is ezeket fogják figyelembe venni, nem csak a saját érdekeiket. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból. ‑ Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: Ketten vannak! ‑ Dr. Szakács László: A mögöttem lévő frakció száz százaléka tapsol.)