Felszólalás adatai

Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára önök is tudják, hogy nemsokára ünnepelni fogjuk az örökségvédelmet az örökségvédelmi világnapon, amikor is a Felsőházi teremben április 20-án a kulturális és sajtóbizottság a Kulturális és Örökségvédelmi Hivatallal együttműködve nyílt napot rendez a Kárpát-medencei kulturális örökségvédelem helyzetéről, valamint a 140 éves intézményesített állami örökségvédelemről. Nagyon nagy évforduló ez az életünkben, hiszen 140 éve van Magyarországon állami intézményesített örökségvédelem. A tanácskozáson Réthelyi miniszter úron kívül a romániai kulturális miniszter, Kelemen Hunor is részt fog venni, és előadást fog tartani. Mindezt azért mondom el, mert a 140 éves állami intézményesített örökségvédelemnek nemcsak az anyaország, hanem a teljes Kárpát-medence magyarságának épített és szellemi örökségvédelme a feladata, és ennek gondozása közös felelősségünk.

Az önök előtt fekvő határozati javaslatról el kell hogy mondjam, hogy ezt határon túli képviselőtársaink és barátaink kezdeményezték. Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke személyesen kért bennünket arra, hogy az egyetemes nemzeti örökségünkről szóló határozati javaslatot nyújtsuk be a parlament elé, fogadjuk azt el, és ha lehet, még az április 20-i ünnepi, a Felsőházi teremben tartandó rendezvényünk előtt. Ez a határozati javaslat természetesen elsősorban szimbolikus értékű, de a szimbolikus értéken túlmutatóan jelzi azokat az irányokat, amelyeket a szakpolitikának figyelembe kell vennie mind a jogszabályalkotás, mind a jogalkalmazás, mind a kormányzati munka tekintetében.

Ez a rövid határozati javaslat az épített és szellemi örökség kulturális, illetve nemzetpolitikai jelentőségét rögzíti, különös tekintettel éppen a kezdeményező Tőkés László európai parlamenti alelnök javaslatára és személyére, a határon túli értékek megőrzésére. Engedjék meg, hogy két passzust idézzek a határozatijavaslat-tervezetből: "Meggyőződve arról, hogy a határon túli magyar kulturális örökség megmentése és fenntartható fejlesztése nemzeti érdek, a nemzetpolitika egyik eszköze, mivel közös örökségünk megőrzése esetén az egyes örökségvédelmi célok teljesülése jótékony hatással lehet a határon túli magyar közösségek identitástudatának erősítésére, életminőségük javítására, alkalmas a szomszédos országok területén élő magyar nemzetrészeknek a szülőföldjükön való megtartására az örökségvédelemben rejlő gazdaságfejlesztési lehetőségek révén. Meggyőződve arról, hogy a kulturális sokszínűség eszményét az egyesülő Európában több ezer éves közös múltunkra és hagyományaikra alapozva lehet megtölteni konkrét tartalommal, éppen ezért büszkén mindarra, amit eleink szerte a Kárpát-medencében megalkottak, és ezáltal Európát és a világörökséget is gazdagították.

A Magyar Országgyűlés tehát megerősíti, hogy a Kárpát-medencei kulturális örökségünk nemzetünk múltjának és jelenének pótolhatatlan és egyedi forrása, valamint az európai és az egyetemes kultúra elválaszthatatlan összetevője." Határozatban támogatjuk, reményeink szerint, amennyiben ezt elfogadjuk, "...a magyar-magyar örökségi turizmust annak érdekében, hogy a XX. században a történelem viharai által szétszakított nemzetrészek ismét egymásra találjanak".

Ennek a határozatijavaslat-tervezetnek, tisztelt képviselőtársaim, természetesen több előzménye is van. Gondoljanak csak arra, hogy 2010-ben az új Országgyűlés megalakulását követően elfogadtuk a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényt, kiterjesztettük a kettős állampolgárság intézményét, Magyarország új alaptörvényében, illetve annak preambulumában, a Nemzeti hitvallásban egyértelművé tettük, hogy közös örökségünknek tekintjük a magyar nyelvet és a magyar kultúrát, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit, ennek ápolását és megóvását közös alkotmányos kötelezettségünknek tekintjük.

Ilyen előzmények után szükségszerű az, hogy egy erős országgyűlési határozatban fejezzük ki azt a szándékunkat, akár gondoljunk csak a határon túlra irányuló iskolásprogramokra, turisztikai programokra és kötelező osztálykirándulásokra, de mindezeken túlmutatóan is a magyar-magyar örökségi turizmust erősítsük, a határon túli magyarság épített és szellemi örökségét közösen megóvjuk, ezért anyagi felelősséget is vállaljunk, legyen szó akár temetőkről olyan településeken, ahol már nem élnek magyarok, vagy akár olyan temetőkről, mint amilyen a házsongárdi temető, legyen szó templomokról, várakról, kastélyokról, parasztházakról, legyen szó az élő hagyományról, vagy legyen szó akár az olyan szellemi örökségről, mint az a csíksomlyói búcsú, amelyet egyébként a román kulturális minisztérium éppen most kezdeményezett, hogy az UNESCO szellemi örökség listájára felkerüljön.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyen előzmények után tisztelettel kérem önöket, hogy az önök előtt fekvő határozati javaslatot szíveskedjenek támogatni. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)