Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.05.15.01:12:58 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

204. ülésnap (2021.05.27.), 138. felszólalás
Felszólaló Bencsik János (független)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:55


Felszólalások:  Előző  138  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BENCSIK JÁNOS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szeretném önöket megörvendeztetni egy Orbán Viktor-idézettel  lassan most már szokásommá válik. A miniszterelnök még 1990-ben fogalmazott így a kormányprogramnak a vitájában: ami itt folyik, azt valójában alkalmatlan tárgyon elkövetett megvitatási kísérletnek kellene tekinteni.

Aligha létezik pontosabb megfogalmazása a Fudan és a Diákváros ügyének, amelynek kapcsán folyamatosak az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok és ködösítések. Mégis fontosnak tartom, hogy beszéljünk erről, hiszen nemcsak több ezer magyar egyetemista lakhatásáról van szó, hanem a tét az egész nemzedékünk jövője.

A megszegett ígéretek egyébként egészen 2019 decemberéig nyúlnak vissza, amikor is a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa, ahol egyébként ott ülnek a kormánypártoknak a delegáltjai is, egyhangúlag döntött a Budapest Diákváros-program megvalósításáról. Áprilisban robbant a hír, hogy a kínai Fudan Egyetem magyarországi campusát ugyanerre a helyre tervezik megépíteni. Palkovics László miniszter és Fürjes Balázs államtitkár urak siettek megnyugtatni mindenkit, hogy természetesen a kínai egyetem nem vesz el területet a Diákvárostól, hiszen annak a kijelölt helye a fejlesztési terület északi sarkában lesz, ahova egyébként is irodaépületeket terveztek.

Két héttel ezelőtt aztán kiderült, hogy ennek pontosan az ellenkezője igaz: a Fudan Egyetem a legjobb, a legértékesebb és a legnagyobb területet kapja meg, míg a Diákváros beszorul a kevésbé frekventált, kevésbé előnyös északi sarokba. A minisztérium ekkor még egy újabb hamis ígéretet tett, mondván, a két projekt majd szépen megfér egymás mellett, egymást erősíteni fogják, és a közösségi tereket is majd közösen használhatják a Diákvárosnak és a kínai egyetemnek a hallgatói. A tárca napokban nyilvánosságra került prezentációjából azonban kiderült, hogy ez sem igaz. A sportcsarnok, az edzőtermek és a könyvtár használata csupán a kínai egyetem hallgatói számára lesz ingyenes, a Diákváros magyar lakóinak fizetni kell értük.

A Diákvárost szó szerint sarokba szorító Fudan Egyetem kapcsán elég éles politikai és ideológiai vita bontakozott ki, de nekem meggyőződésem, hogy ez mind elviszi a fókuszt a valódi problémáról. Ellenzéki képviselőtársam szerint a Fudan azért jelent veszélyt, mert a hallgatók kommunista ideológiai képzésben fognak részt venni, ügynököket képeznek belőlük, egyesek még azt is meglebegtették, hogy itt, Magyarországon fog felépülni Közép-Európa legnagyobb kémképző központja. Nem kétségbe vonva annak a valószínűségét, hogy a több ezer hallgató között bizonyára lesznek olyanok, akiket majd a kínai állampárt megkörnyékez és be is szervez  egyébként, teszem hozzá, ne legyen kétségünk afelől, hogy az összes nagyhatalom pontosan ugyanilyen módszerekkel szervez és toboroz hallgatókat, akár az Egyesült Államokat is ideértve , mégis, mindent egybevéve túlzónak tartom az ezzel kapcsolatos ellenzéki félelmeket.

Ami pedig Mao Ce-tung tanításait illeti, bár Kínában az egész tudományos és kulturális élet az állampárt szoros befolyása alatt áll, az azért mégsem életszerű, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy európai országban Kína totalitárius ideológiát tanítson, ezzel tömi a hallgatóknak a fejét. Peking számára éppen azért fontos, hogy az Európai Unióban is működtethessenek egy egyetemet, hogy ezen keresztül is a legszebb arcukat tudják mutatni a nyugati demokratikus világnak. Ugyan miért tennék kockára a hosszú évtizedek alatt gondosan épített országimázst azért, hogy Maónak a Vörös könyvecskéjét tanítsák azoknak a fiataloknak, akik a 2020-as években valószínűleg ezt jórészt megmosolyognák?

A Fudan ideológiai irányultságát veszélyesnek kiáltani ráadásul óriási öngól az ellenzék részéről. Miért is mondom ezt? A CEU elleni kormányzati támadások során pontosan önök voltak azok, ellenzéki képviselőtársaim, akik arra hivatkoztak, hogy egy felsőoktatási intézmény vélt vagy valós ideológiája ellen hangulatot kelteni, támadást indítani nem szabad, és nem szabad ellehetetleníteni egy egyetemet pusztán annak vélt vagy valós ideológiai irányultsága miatt. Önöknek ebben akkor igaza volt.

De, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, nem teljesen mindegy, hogy egy magánegyetemen, egy jogállamban, egy európai jogállamban, a törvényi kereteket betartva milyen világnézeti oktatás folyik? Szerintem teljesen mindegy! Szerintem a CEU is meg a Fudan is békésen megférne, megfért volna egymás mellett, és zavartalanul működhetne, de nem adófizetői pénzből. És ez a lényeg, ezen van a hangsúly, ugyanis a Fudan Egyetem magyarországi campusával ez a valódi probléma.

Ez az intézmény 500 milliárd forintjába fog kerülni a magyar adófizetőknek, ráadásul ebből több mint 400 milliárd forintot kínai kölcsön formájában veszünk fel, miközben a kivitelezést is egy kínai óriáscég végzi, és felveszünk egy hatalmas kölcsönt, majd ugyanazzal a lendülettel ezt betesszük a hitelezőnek a zsebébe úgy, hogy a kamatokat azt mi, magyar adófizető állampolgárok álljuk. És az egészben a legfelháborítóbb, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar adófizetői pénzből felépülő intézmény még ráadásul nem is a magyar állampolgároknak a közös tulajdona lesz, nem állami tulajdon lesz, hanem egy magánalapítvány, egy alapítvány zsebében landol.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Hadd kérdezzem meg önöktől, hogy hányan meneteltek önök közül az úgynevezett békemeneten „Nem leszünk gyarmat!” feliratú molinók mögött. Bizonyosan sokan. Most azt szeretném kérdezni önöktől, hogy miután megszavazzák majd ezt a törvényjavaslatot, hogy fognak tudni tükörbe nézni. Vagy hogyha a tükörrel még elboldogulnak, akkor hogy fognak azoknak a magyar embereknek a szemébe nézni, akiknek az adóforintjaiból most felépítik ezt az óriási campust, hogy aztán ezeknek az adófizetőknek a gyerekei, akik a szomszédos Diákvárosba járnak, majd külön fizetniük kell, hogyha be akarják tenni a lábukat erre a campusra, merthogy ez fog történni. Azokról a hallgatókról beszélek, akik évtizedekre eladósítják magukat, cserébe azért, hogy a könyvtárba meg az edzőterembe majd csak belépődíj fejében mehessenek be.

(17.50)

Sok kétségünk ne legyen afelől, hogy ennek a kínai magánegyetemnek nagyon kevés magyar hallgatója lesz; a tervek szerint önmagában kétharmada külföldi lesz az oda felvenni szándékozott hallgatóknak, és a maradék egyharmadában is csak a legtehetősebb magyar családok fogják tudni majd megengedni, hogy kifizessék az évi több millió forintos tandíjat. A többségüknek csak a kivéreztetett magyar felsőoktatás fog jutni, megalázóan alacsony ösztöndíjakkal, és azokkal az oktatói bérekkel, amelyek most is szégyenletesen alacsonyak. És az is borítékolható, tisztelt képviselőtársaim, hogy a legjobb magyar oktatóknak, akik több nyelvet beszélnek, akik magas publikációs listát, kutatási eredményeket tudnak felmutatni, ezeknek az oktatóknak ez a kínai egyetem fel fogja ajánlani majd a milliós egyetemi tanári fizetéseket, és amennyi a mostani keresetük az egyetemi oktatóknak, sok kétségünk ne legyen afelől, hogy sokan ezt el is fogják fogadni.

És akkor eljutunk oda, tisztelt képviselőtársaim, hogy előállt az a perverz helyzet, hogy a magyar kormány magyar adófizetői pénzből fizeti az agyelszívást Magyarországon. Idáig jutottunk, tisztelt képviselőtársaim, ez szégyenletes és megengedhetetlen! Magyar adófizetői pénzből finanszírozzuk az agyelszívást ahelyett, hogy ezt a pénzt beletennénk a magyar felsőoktatásba, a magyar egyetemekbe. (Nacsa Lőrinc: Nem ez a téma! Ez az előző napirend!) Nem vasba és betonba kéne fektetni ezt a pénzt, ezt a forrást, hanem sokkal értékesebb kincsünkbe: az emberekbe. Ezt a pénzt önök, beszéljünk akkor világosan, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, a magyar diákok és a magyar tanárok, oktatók zsebéből veszik ki akkor, amikor ezt nem oktatói bérekre és nem hallgatói ösztöndíjakra fordítják.

Végezetül: a Fudan Egyetem budapesti campusa világviszonylatban akár még egy tudományos sikertörténet is lehet, ez még a jövő zenéje, ezt most még nem látjuk, de az viszont már most biztos, hogy Magyarországon a gazdasági gyarmatosításnak a jelképe lesz. Mi a Polgári Válasz mozgalomban elkötelezettek vagyunk hazánk függetlensége mellett, és az IMF elzavarására oly büszke magyar kormánnyal ellentétben nemcsak a nyugati, hanem a keleti adósságcsapdát, a keleti függőséget is elutasítjuk. Azoknak a fiataloknak a hangja vagyunk, akik nem akarják, hogy a jövőt a fejük fölött zálogba adják.

És ha már egy Orbán Viktor-idézettel kezdtem a felszólalásomat, végezetül álljon itt egy részlet Nagy Imre újratemetési beszédéből, ahol a volt kormányfő így fogalmazott: „A hatodik jelképes koporsóban nem csupán egy meggyilkolt szabadságharcos, hanem a mi elkövetkezendő húsz vagy ki tudja, hány évünk is ott fekszik, mert a kommunista rezsim ázsiai zsákutcába vezette, kényszerítette hazánkat.”

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Hány nemzedéket akarnak még eladósítani? Hány nemzedék jövőjét akarják még ebbe a koporsóba belezárni? A polgári Magyarország híveinek a nevében várom őszinte válaszát.




Felszólalások:  Előző  138  Következő    Ülésnap adatai