Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

NUNKOVICS TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Bár nem sokan vagyunk már itt, azért mégiscsak elmondanám a napirend utáni felszólalásomat, amelyet egy Facebook-felhívásom ihletett, amelyben arra kértem a munkavállalókat, hogy osszák meg velem azokat a tapasztalataikat, amelyeket az elmúlt időszakban a járvány és a gazdasági válság tükrében tapasztaltak a munkahelyükön, a munkájukkal kapcsolatban, vagy akár azt, hogy milyen anyagi nehézségekkel néznek szembe ezekben az időszakokban. Nagyon sok levelet kaptam. Ebben az öt percben most csak egypárat tudok felolvasni, de majd egy másik napirend utáni felszólalásban szeretném ezeknek a leveleknek a sorát folytatni. A neveket természetesen megváltoztattam, mert senkit nem szeretnék bajba sodorni.

István: „Szeretnék élni annak a lehetőségével, hogy eljut a történetem a mélyen tisztelt Házba. Nos, az én munkahelyem meg volt mentve, vagyis el lettem bocsátva Covid-19-re hivatkozva. Akkoriban hangosan zengett mindenhonnan, hogy hány ezer munkahelyet védtek meg; az én és 149 kollégám munkahelyét nem tudták megvédeni. Miért van az, hogy fiatalként kidolgozom a belem, és ha bajban vagyok, csupán 110 ezret adnak segélyként? Ja, és abból is le kell adóznom.

Az miért van, hogy zengi a média ezerrel, hogy tesztelnek mindenkit, aki a közszférában dolgozik, közben édesanyámat harmadik hete nem tesztelték, és ez csak a jéghegy csúcsa. Remélem, elmúlik ez a bizonytalanság, amit 27 évesen kell hogy megéljek csak azért, mert inkompetens vezetőink vannak.”

Ágnes: „A munkahelyemet március 19-én vesztettem el, egy középiskolai büfében dolgoztam mint alkalmazott. Szeptemberben ki sem nyitott a büfé, mivel a főnököm úgy gondolta, hogy úgyis be kell majd zárnunk. Azóta több helyre is beadtam az önéletrajzomat, de még vissza sem írtak és nem hívtak.”

András: „A családok sorsa se érdekli Orbán Viktort. A problémám, hogy én és a feleségem átestünk ezen a víruson. Hála istennek, semmi bajunk nincsen már, de van egy nyolc hónapos kislányunk, akinek műtötték a szívét, és a kardiológus kijelentette, hogy a páromnak is és a kislányomnak is két-két negatív teszt lesz szükséges. Azt akárhogy is számolom, 80 ezer forint. Mivel a feleségem háztartásbeli, itthon van a fiammal és a lányommal, ezért azt mondták az orvosok, hogy nem írhatnak elő több tesztet neki, mert nem az egészségügyben dolgozik. Kérdem, akkor minek van a tb. Nem támadásként írom ezt, hiszen tudom, hogy önök az ingyenes teszt mellett vannak. Kérem szépen, tájékoztassa Orbán Viktort, hogy ébredjen fel, mert nem mindenki Mészáros Lőrinc, hogy egy ilyet ki tudjon fizetni.”

(21.10)

Babett: „Egyedülálló anyuka vagyok, ráadásul albérletben. Jelenleg regisztrált munkanélküli. Iszonyatosan nehéz így munkahelyet találni, főleg, hogy valószínűleg az ovi is most bezár egy kis időre, mivel koronavírus-fertőzött az egyik óvónő. Jelenleg alkalmi munkán vagyok, amivel egy héten egy-két napot tudok ebben a helyzetben megoldani a három és féléves gyermekem mellett. Iszonyat nehéz nap mint nap azon izgulni, hogy lesze tovább, hogy lesz a holnap, hogy fizetem ki az albérletet. Munkanélkülit keveset kapok, mivel csak hat órában tudtam dolgozni, míg a kisfiam bölcsődébe járt.”

Gabriella: „Ma értesültem arról, hogy az alkalmazottam után százszázalékos bért kell kifizetnem, és persze a járulékát is. Mellesleg november 11-én be kellett zárni a vendéglátóhelyünket. Megkérdezem öntől, miből fizessek, ha nincs bevételem. Felháborító, hogy a katás vendéglátó vállalkozásokat a földbe tiporják. Lassan a gyermekemnek nem tudok enni adni, de rezsit fizetni és az alkalmazottat fizetni persze kell. Kérdem én, hogy miből.”

Alexandra: „Mi körülbelül húszan dolgozunk egy kisvállalkozásnál. Egy nagy németországi cégnek gyártunk és szállítunk paneleket. Két műszakban dolgozunk, nettó 1200 forintos órabérért. A németországi cég e hónaptól márciusig csökkentett munkaidőre állt át, ami azt jelenti, hogy kevesebb anyagot kapunk, kevesebb a munkánk. Nagy valószínűséggel a decemberi hónapunk nagy része fizetetlen szabadság lesz, mivel ilyen cégnek már nem lehet igényelni a csökkentett munkaidőt. Továbbá, amit eddig minden évben kaptunk karácsonyi év végi pénzt, ami az ünnepi időszakban pont jól jött arra, hogy azt a keveset kiegészítse, ami a számlák befizetése után megmaradt, azt majd csak jövő márciusban vagy áprilisban kapjuk meg. És vannak köztünk siketnémák, gyerekeiket egyedül nevelő anyák, rokkantnyugdíjasok, akiknek minden pénz számít. De sajnos ebben az esetben, amikor egy ilyen kis cégnek a kormány segítsége kellene, nem kap semmilyen támogatást, így egyedül kell túlélnie ezt a válságos helyzetet, anélkül, hogy valakit is el kellene bocsátania. Hát, ez a mi történetünk.”

És nagyon sok ilyen történet van az országban, én ezt a jövő héten még szeretném folytatni.

Arra kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy végre ébredjenek fel, lássák a valóságot, és ne leszavazzák az ellenzéki javaslatokat, főleg, ha azok semmilyen költségvetési pénzbe nem kerülnek, hanem támogassák azokat, mert az embereknek nagy szüksége van rá. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)