Felszólalás adatai

DR. SZAKÁCS IMRE ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A Ház falai között ez nem az első hozzászólás, amely a 2012-es olimpia pályázatával kapcsolatos.

Szeretném újra elmondani, hogy a 2012-es olimpia megpályázása egy olyan vállalkozás a nemzet részéről, amely nem képzelhető el úgy, hogy emögött ne legyen széles nemzeti összefogás. Nem képzelhető el, hiszen, mint korábban is elmondtam, egy sikeres olimpiai pályázat nem képzelhető el anélkül, hogy a Nemzeti Olimpiai Bizottság, amely egy társadalmi szervezet, az a város, amely beadja a pályázatot, illetőleg az adott kormányzat, amely a pénzügyi garanciákat biztosítja, ne legyen összhangban, ne akarjon egyet és ne ugyanaz legyen a cél. Ilyen szempontból már három olyan szervezetnek az együttes akarata és összefogása szükséges, amely lehetetlenné teszi azt, hogy bármilyen erő ma Magyarországon a többiek akaratának, elképzelésének figyelembevétele nélkül dönthessen ilyen kérdésben.

A másik nagyon fontos elem, hogy mióta a köztudatba bekerült ez a kérdés, a legkülönbözőbb közvélemény-kutatásokat szervezik ez ügyben, és a megkérdezetteknek a többsége szimpatizál az ötlettel, úgy gondolja, hogy ez egy olyan vállalkozás, olyan kihívás az ország, a főváros, a nemzet előtt, a magyar sportélet előtt, amely mindenképpen pozitív, és érdemes belevágni, megfontolni. Emögött egyébként, úgy tűnik, egyre szélesebb egység is kialakul, politikai szinten is, épp egy mai napilapban olvastam, hogy a főváros egyik helyettes főpolgármestere úgy nyilatkozott, hogy a 2012-es olimpia megrendezése támogatandó cél.

Biztos vagyok abban, hogy azok a gondolatok, amelyeket a képviselő úr a legnagyobb magyartól, Széchenyi Istvántól idézett, megfontolandók mindenki számára, hiszen az is elhangzott, hogy ha egy ilyen vállalkozásba belevág a nemzet, az nemcsak a fővárosnak, hanem az egész országnak hozhat a konyhájára. Nem igazak azok a tételek, hogy nem elég fejlett az ország, a gazdasága nem bírná el, erőnket meghaladó lenne az a fejlesztési tőkeigény, amely egy sikeres olimpia megrendezéséhez szükséges.

Gondoljunk csak a mexikói olimpiára 1968-ban: Mexikó sokkal rosszabb anyagi, gazdasági, pénzügyi helyzetben volt 1968-ban közép-amerikai államként, mint jelenleg Magyarország, és akkor a jelenlegi állapotot hoztam fel, nem pedig a 2012-est; rosszabb állapotban kitűnő olimpiát tudott megrendezni, amelynek a megrendezése után Mexikó nemzetközi presztízse a világ nemzetei között jelentősen megnőtt, mindenki elismeréssel adózott az olimpia megrendezéséért.

Én úgy gondolom, hogy egy volt szocialista tömbbeli országnak - a reménybeli rendezés közel húsz évvel a rendszerváltoztatás után valósul meg - bizonyítania kell, hogy ez a közép-európai régió, Magyarország, amelyik annak idején szovjet elnyomás, szovjet gazdasági rend, a Varsói Szerződés, illetőleg a KGST keretei között mozgott, sikerült a negyven évnyi hátrányt ledolgoznia, van olyan helyzetben, hogy sikeresen meg tud egy ilyen nagy világeseményt rendezni.

(16.50)

Ehhez azonban az kell, amit a képviselő úr is mondott, hogy ebben a nemzet döntő többsége egyetértésre jusson, és azokat a hagyományokat, azokat az értékeket, amelyeket a felszólalásában a képviselő úr is jelzett, ápolva, továbbvive, közösen küzdjünk azért, hogy sikeres olimpiát tudjon rendezni ez az ország, ez a nemzet. Azt gondolom, hogy ez mindenkinek az érdeke. Ez a politikai erők érdeke, ez a főváros érdeke és ez az egész ország érdeke.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)