Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Először is szeretném megköszönni háznagy asszonynak, hogy itt van és végighallgatja a mi véleményünket is. Ez azért is fontos, mert sajnos se államtitkárt, se kormánytagot nem látok (Hende Csaba: Nincs köze hozzá.), pedig azt gondolom, hogy érdemi párbeszédről csak akkor beszélhetünk, ha a másik fél is képviselteti magát. Igen, kormánypárti képviselőtársaim itt vannak néhányan, ami elég furcsa, merthogy amikor nekünk vannak különféle törvényjavaslataink, amit szeretnénk behozni a Ház elé, és legalább arról vitázni, legalább vitázni róla, akkor az egyik képviselőtársam, aki ennek a törvényjavaslatnak az egyik beterjesztője, ideszólt nekem, hogy nem is érti, hogy miért terjesztjük be, hiszen már a bizottság lesöpörte. Neki akkor elmagyaráztam, hogy tesszük ezt azért, mert minket azért küldtek ide. Én tudom, hogy mi zavaróak vagyunk itt a kormánypárti képviselők szemében, hiszen zavart okozunk a hülye kérdésekkel, a balga felszólalásainkkal, jókat lehet rajtunk nevetgélni sok esetben; szerintem ez is rontja a Ház tekintélyét.Én azt gondolom, hogy ez a jogszabály vagy törvénytervezet abszolút nem pontos. Pontos akkor lenne, hogy társulna hozzá egy etikai kódex, ami pontosan leírná, hogy melyek azok a szavak, amik a jövőben itt nem hangozhatnak el. Remélem, hogy a „fajankó” szó is köztük van, és azt a mondatot is tartalmazni fogja, hogy vegyen be nyugtatót a képviselőtársam, és ezt se mondhatják majd senkinek, ugye?! Mert én sem értek egyet azzal, hangsúlyozom, hogy pláne a fejem fölött fölmutatnak egy nem mondom meg, milyen táblát, ki se mondom ezt a szót, ez nekem sem tetszik. De az sem, hogy erre válaszul valakit fajankónak lehet nevezni, hatalmamnál fogva, hatalmammal visszaélve lefelé közlök egy ilyen dolgot. Szerintem ez is sérti a Ház méltóságát. De nem csak erről lehetne itt beszélni.

Egyébként eszembe jutott néhány közmondás. Az egyik például, hogy máséban a szálkát is, magáéban meg a gerendát se, és akinek nem inge, az ezt nem veszi magára. Már ne is haragudjanak, de egyszerűen elképesztő az, hogy lassan hátratett kézzel kell majd itt ülnünk, szépen csendben maradni, nem megszólalni; csak nehogy úgy járjunk, mint a versben, hogy így hát egy se ment oda, meg is szűnt az iskola. Ezt önök sem akarhatják, hiszen legalább a demokrácia látszatát fenn kéne tartani, úgy gondolom, mindannyiunk nevében.

Néha már azt érzem, hogy csak látszatdemokrácia van, mert engem még önök itt nem hallottak káromkodni, sem kormányt szidni, mert úgy gondoltam volt polgármesterként, hogy talán hatásos lehet az a kommunikáció, ha emberi nyelven, kulturáltan szólalunk föl. De ez nem mindig igaz, mert én is megkaptam már, hogy hazudok, meg mindenféle egyéb jelzőket. Csak nem értem, hogy miért. Legalább díjazhatnák azt, ha nem politikaifrázis-pufogtatásokkal élek itt az Országgyűlésben, hanem szakpolitikai vagy társadalompolitikai problémát hozok ide. De önök élből elutasítanak minden olyan kezdeményezést, amit az ellenzék talál ki, kivéve azt a négyet  Szilágyi képviselőtársam mondta , elnézést kérek a tévedésért. De általában elmondható, hogy önöket abszolút nem érdekli, hogy mi itt miről beszélünk, hiszen sokszor ide se jönnek, ezzel is kimutatva, hogy mi körülbelül mennyit érünk az önök szemében. Én ezt meg tudom érteni, a kétharmad, az kétharmad. De ne feledjék, hogy a kétharmad, az nem teljhatalom, nem önkényuralom, nem diktatúra és nem királyság. Mi azért jöttünk ide  vagy legalábbis én , mert ide küldtek.

A múltkor megkaptam az egyik képviselőtársamtól, hogy: ja, listáról? Igen, mint ahogy önök között is vannak olyanok, akik listáról kerültek ide. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Nekem ez a bűnöm, hogy listáról jöttem, ez tény. De ettől még ugyanolyan jogaim vannak, mint annak, aki nem listáról jött, szerintem.

A másik, hogy én nem érzem azt, hogy engem káromkodás miatt ki fognak zárni, mert nem szoktam káromkodni. De azért beszéljük már meg, hogy mi számít káromkodásnak, mert én attól tartok, hogy majd gumiszabályként furcsán értelmezve itt emberek valóban ki lesznek tiltva sokszor olyanért is, ami nem biztos, hogy feltétlenül obszcén. Tehát akkor fektessük le a szabályokat, írjuk le azokat a szavakat, kifejezéseket, mondatokat, amiket majd itt nem lehet elmondai, és majd ehhez tartjuk magunkat.

A másik pedig az, hogy arra gondoltam  most nem elviccelni akarom a dolgot , hogy például körmösöket is lehetne osztogatni. Rossz vagyok, kimegyek, durr, tíz körmös, képviselő asszony, szégyellje magát, megjár önnek a körmös, mint az iskolában régen. Ott is egyszer kaptam tenyerest  soha nem fogom elfelejteni , mert nem tollal írtam a házi feladatot. Szerintem itt is meg kéne ezt próbálni.

Már ne is haragudjanak, én megértem, hogy december 12e egy olyan nap volt, ami számomra is egy felkavaró élmény volt, hogy így mondjam. (Dr. Kovács Zoltán: No fene!) No fene, ez így van, engem is felkavart ez a nap, de önök nem hagytak más lehetőséget, mert hiába mondjuk itt a magunkét; már rengeteg választótól megkaptam, hogy tulajdonképpen mi a fenének készülök én föl bármilyen törvényből, úgyse érdekel senkit, hogy mit mondunk. Bár én úgy gondolom, hogy esténként azzal töltik az idejüket, hogy megnézik, hogy mit mondtunk, elolvassák a jegyzőkönyveket, és azt tanulmányozzák, hogy mit mond ez a szerencsétlen ellenzék, ha már egyszer itt ül a parlamentben. Én úgy gondolom, hogy mindenkinek lehetne önvizsgálatot tartani; ez háznagy asszonyra nem vonatkozik, mert őt még soha nem láttam olyan szituációban, hogy megsértette volna a házszabályt.

De ha már az etikánál meg a protokollnál tartunk, akkor bocsánat, köszönni nem kell annak a szerencsétlen ellenzéki képviselőnek? Bemegyek az ülésterembe  mondjuk , köszönök hangosan, és nemhogy nem köszönnek előre, mert nő vagyok  kit érdekel? , de nem is fogadják a köszönést sok esetben. Ne haragudjanak, miért nem? Ez nem tartozik bele a Ház méltóságába, hogy visszaköszönnek? Legalább visszaköszönni. Ja, merthogy én nem vagyok fideszes, elnézést, valahogy ilyen furcsa gondolataim vannak, hogy nem vagyok fideszes, ez tény.

Azt szeretném még elmondani, hogy lehet, hogy az ellenzék kicsi és kevesen vagyunk, de kicsi a bors, de erős, szokták mondani, ez is egy közmondás. Rengeteg közmondást lehetne itt elmondani önöknek, beleférne az időmbe, hogy felsoroljam az összes magyar közmondást, de ezt most nem fogom megtenni. Viszont még egyszer határozottan kérem, legyen egy kódex  ezt komolyan mondom , legyen lefektetve, hogy mely szavak nem mondhatóak ki a Házban, de akkor az mindenkire vonatkozzon, mert pont olyan van a beterjesztők között, aki nagyon sokszor átkiabál, nagyon sokszor bekiabál. Azt olvastam, hogy majd nem lehet bekiabálni. Rendben van. De akkor ne csak nekünk, mert érdekes módon sok esetben, elnézést kérek, elnök úr, előfordul, hogy csak mi vagyunk figyelmeztetve, miközben a terem túlsó feléből ugyanúgy bekiabálások vannak. Ugyanúgy! Pillanatnyi érzelmi hatás.; szégyellem, de én is néha bekiabálok, ez tény. Bekiabálok, mert nem látok más megoldást, és felháborodok azon, hogy nem tudom én, már hatvanszor voltam Soros-ügynök meg bevándorláspárti nem tudom micsoda. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Akkor százszor. De már úgy szeretnék találkozni egyszer ezzel a Sorossal, hogy legalább ismerjem meg, ha már ezzel vagyok vádolva.

Én úgy gondolom, hogy ezek az általános panelek, amiket önök alkalmaznak itt rendszeresen velünk szemben, ez már több mint felháborító. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.) Lehet, hogy ez vicces, nem tudom, hogy mennyire vicces, de én ezt komolyan mondom. Mert egyszerűen az embernek néha már elege van, és kénytelen elmondani a véleményét néha, hogy meghallgassák és önökhöz is eljusson.

(0.10)

Higgyék el, hogy ez nem csupán az én véleményem, ezt nagyon sokan így gondolják az itt ülők közül is, meg azok közül is, akik ebben a késői órában még biztosan nézik feszülten a képernyőt, és megpróbálják kihámozni, hogy miről beszélek.

Szó van arról, hogy intézmények látogatása, s a többi. Az M1-et tiszteltetem. Én még soha nem mentem be közintézménybe hívatlanul.

Mentem már közintézménybe, orvoshoz vagy kórházba, ha beteg voltam, de egyébként nem. De gondolkodtam ezen, hogy szeretnék. Nem azért szeretnék, hogy odamenjek verekedni vagy pofozkodni, de valahogy információhoz kell jutnom. Sajnos, néha azt tapasztalom, hogy itt aztán erőből mindent lenyomnak a torkunknak. Egyetlenegy darab, mondjuk, általam vagy a nevemhez is köthető módosító javaslatot még el nem fogadtak. Mert mind rossz, mind szakmaiatlan, mert mi teljesen aluliskolázottak és abszolút tájékozatlanok vagyunk, ugye? Mert ez tűnik ki. Ezzel a törvénnyel is az lesz, tudjuk, hogy ez is le lesz nyomva a torkunkon, hiszen kétharmad van, kit érdekel, hogy mit mondunk.

Én annyira szeretném megérni azt, ha nem leszek itt, akkor is, hogy önöknek le kelljen ülni és kelljen egyeztetni. Néha előfordul, ezt beismerem. (Z. Kárpát Dániel: Pitizni fognak!) Nem, csak hogy kelljen, legalább annyira  remélem, a magyar választók ezt majd meghallják , csak annyira, hogy igenis kelljen leülni és kelljen néha kompromisszumot kötni. Mert mi elmondjuk, hogy mondjuk, egy szakmai szervezet mit javasol, tehát nem a Hohn Kriszta találta ki, hogy adott törvényben módosítani kellene a jogszabályt, hanem a szakma képviselői, akik hozzám még oda mernek jönni, mert én nem bántom őket, már szavakkal. Elmondják, hogy mit adjak be vagy mi a probléma. Én ezt idehozom, önök meg, sutty, lesöprik már bizottsági szinten. (Derültség.  Kunhalmi Ágnes: Sutty?) Sutty! Mert egyszerűen nem lehet mást mondani. (Közbeszólás az LMP padsoraiból.) Ja, a sutty is csúnya! Jó. (Dr. Varga-Damm Andrea: Jobb, mint a „franc”!)

Most térjünk ki erre is, mert az is fontos, hogy igenis vannak olyan országgyűlési képviselők… De nem a Hoppál Péter, ezt előre mondom, mert múltkor megsértődött, pedig ő nem volt ilyen. El kell hogy mondjam, ő nem volt ilyen soha az életben, engem polgármesterként nem bántott és semmiféle rosszat nem tett nekem, ezt ezúton is üzenem neki, mert sajnos nincs itt. De igenis tudok olyanokat, akik a polgármestereknek akár obszcén kifejezésekkel élve olyanokat mondanak, hogy elájulok, de tényleg. Hogy meri  és itt jön az intézménylátogatással összefüggésbe  egy egyéni országgyűlési képviselő az adott polgármestert fenyegetni, szőnyeg szélére állítani és mondogatni, hogy nem leszünk ám jóban? (Derültség az ellenzéki képviselők padsoraiból.) Meg hadd ne mondjam… Ne nevessetek, mert ez tényleg így volt! És azt mondja, hogy én nem mondom, de ha jót akarsz magadnak, akkor ezt ne csináld! Micsoda?! Hát, hol van az leírva, hogy az országgyűlési képviselő főnöke a polgármesternek, már ne is haragudjanak? Ez nem sérti a Ház tekintélyét? Úgy gondolom, feltételezem, hogy a miniszterelnök úr nem is tudja, hogy mi folyik a terepen, a vidéken néhány esetben. Nem mindenki csinálja ezt, még szerencse, de legalább öt-hat olyan országgyűlési képviselőt tudok, aki rendszeresen presszionálja a polgármestert. Ezt szabad? Ez teljesen normális, hogy odamegyek és fenyegetőzök? Még jó, hogy nekem nem ilyen országgyűlési képviselőm volt, mert különben nem tudom, mit csináltam volna. (Dr. Varga-Damm Andrea az elnök felé: Beszélhet még 15 percet?) Nem, elég ennyi! Adott esetben előfordul olyan, hogy szerencsétlen polgármester próbál annak az országgyűlési képviselőnek udvarolni, mert vannak ilyen körzetek is, és az országgyűlési képviselő a többi polgármester előtt azt mondja neki, hogy ne nyaljad a micsodámat, mert utálom, ha ezt csinálod. Már bocsánat! Tehát nem csak minket kell nézni.

Igen, igazuk van, nem tartunk fel ilyen táblákat, teljesen, totál egyetértek. Nem trágárkodunk, nem beszélünk csúnyán, nem azért küldtek minket ide. De az etikai kódexet szorgalmaznám, hogy melyek azok a szavak, kinek kell köszönni. Tessék megtanítani! Ki az, akinek köszönni kell, kinek kell köszönni, milyen mértékben, hogyan illik köszönni, mit illik válaszolni, és hogy illik viselkedni. Akkor ezt is írjuk le, mert úgy látom, hogy ezt sem tudja mindenki! Köszönöm szépen a szót. (Dr. Varga-Damm Andrea: Ne hagyd abba!  Nagy taps az ellenzéki padsorokból.)