Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BERKI SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A jövő évi Orbán-csomag még tovább nehezíti majd a magyar emberek mindennapi megélhetését. Élelmiszerválság lesz, el fognak szabadulni az energiaárak, az alapvető élelmiszerek az elszabadult infláció miatt már most is megfizethetetlenül drágák. Persze az infláció és a gyenge forint van, akinek jól jön. Eközben az állami szférában a bérek nem nőnek, nem lesz pedagógusbér-emelés, nem lesz béremelés az egészségügyi és a szociális dolgozók esetében sem. Azokról az emberekről beszélünk, akik vigyáznak, tanítják a gyermekeinket, segítenek az idős szüleinknek, vagy éjt nappallá téve dolgoznak azon, hogy cigány honfitársaink többsége végre emberhez méltó életet élhessen.

De akkor vegyük végig, mégis mennyire kiszolgáltatott helyzetbe hozza az Orbán-csomag ezeket az ágazatokat, a bennük dolgozó szakembereket és azokat a honfitársainkat, akiken ők segítenek! Ma egy szociális munkás átlagkeresete nettó 164 600 forint a KSH adatai szerint. A szociális ágazat az utolsókat rúgja. Miközben a társadalmi juttatások GDP-arányosan még 2010-ben 21,8 százalékot tettek ki a költségvetésben, 2020-ban már csak 18,1 százalékot, vagyis a legelesettebb emberek egyre kevesebb támogatásra számíthatnak.

(9.20)

A szociális családtámogatások kiadásai GDP-arányosan szintén csökkentek, a 2010-es 2,1 százalékról 2020-ra 1,4 százalékra. A családi pótlékban részesülők száma 2010-ben 1 224 042 fő volt, 2020-ban 1 073 101 fő.

Magyarországon 1,5 millió embert korlátoznak egészségügyi problémái mindennapi tevékenységei elvégzésében. Minden második fogyatékossággal élő polgártársunkat súlyosan, mintegy háromtizedüket mérsékelten akadályozza az egészségi állapota. Az érintettek legtöbbször a munkavégzés és a tanulás terén érzik magukat hátrányban. Összességében több mint kétharmaduk tapasztal a társadalomban való részvételt illetően akadályoztatást. Minden második embernek okoz gondot a közlekedés; az önellátásban akadályozottak aránya eléri a 30 százalékot. Ennek ellenére a többletköltségek mérséklésére az egészségkárosodottak kevesebb mint egyharmada kap valamilyen pénzbeli vagy természetbeni juttatást. Ha belevesszük a hozzátartozókat is, több mint 2 millió érintettről beszélünk.

A 2019-től igényelhető gyermekek otthongondozási díjának rendszere jelenlegi formájában diszkriminatív, és ennek összege sem éri el a minimálbért. A szakellátás, az otthonápolás súlyos problémákkal küzd. A pénzhiány miatt a szegényebb önkormányzatok nem tudják megfelelően ellátni a kötelező feladataikat sem. Az ápolási díjakkal kapcsolatos legutóbbi kormányzati döntés szerint a tartós ápolásra szoruló gyermekek utáni ápolási díjat emelték meg havi 100 ezer forintra, de a felnőttek után differenciáltan járó ápolási díjak összegei továbbra is rendkívül alacsonyak. Az 50 ezer forint/hó nyugdíj-kiegészítés csak annak a szülőnek jár, aki a súlyos beteg gyermekét legalább 20 éven át otthon ápolta.

Jelentősen szigorodtak a jogosultsági feltételek is, nem vették ugyanis figyelembe a szakemberek ajánlásait. Lehetséges, hogy többek között az autisták, az epilepsziában vagy az üvegcsontbetegségben szenvedők közül többen is kevés pontot fognak elérni az új rendszerben, mert tudják használni önállóan a vécét, vagy tudnak öltözködni, így papíron úgy tűnhet majd, mintha nem szorulnának egésznapos felügyeletre. Nem kapják meg a támogatást a Down-szindrómával érintett családok sem.

De beszéljünk a gyermekeink helyzetéről is! Az UNICEF-nek a napokban kiadott friss jelentése szerint 2010 óta csaknem háromszorosára nőtt a súlyosan szegény 0-17 évesek aránya Magyarországon. (Rétvári Bence: Nem igaz!) Az Európai Unió országai közül Magyarországon emelkedett a legjobban a mutató értéke. (Rétvári Bence: Nem igaz!) Jelentősen megnőtt a súlyos szegénységben élő gyerekek száma. Míg 2004-ben 77 ezer gyermek tartozott ebbe a csapatba, addig 2019-re a számuk elérte a 126 ezret. Míg 2004-ben öt szegénységben élő gyerekből egy, 2019-ben ötből négy gyerek az alacsonyabb szegénységi küszöböt alkalmazva is szegénynek minősült. A magyarországi lakosok 74 százaléka az uniós szegénységi küszöb alatt él; a rossz lakhatási körülmények között élő kiskorúak aránya pedig 19-ről 27 százalékra emelkedett.

Mindez még súlyosabban érinti a hazai roma lakosságot, ezt pedig nemcsak én mondom, hanem a kormány maga, hiszen Vecsei Miklós, aki jelenleg miniszterelnöki megbízottként dolgozik, és egy nagyszabású integrációs programot vezet, két éve elborzasztó számokat közölt a magyarországi cigányság helyzetéről. A programban részt vevő települések szegregátumaiban a telkeken átlagban 7-8 milliós adósság volt, így az első lépés mindig a helyi uzsorással való megállapodás, függetlenül attól, hogy a kormányzati kommunikáció szerint már több mint hét éve felszámolták az uzsorázást. Vecsei korábban egy olyan történetet is elmesélt, amikor a 40 fokos hőségben negyven háztartásban kikapcsolta a szolgáltató az áramot a környéken. Arra a kérdésre, hogy a nyomor és a leghátrányosabb helyzetű települések kapcsán felmerülő roma gyermekek kérdése pontosan hány gyermeket érint, Vecsei az alábbiakat mondta: elképzelhetetlenül sokat. Ha csak 10 ezer gyermek nélkülöz, már az is egy városnyi ember, de ennél sajnos nagyobbak a számok, bár ezen a téren állandó számháború van. A nyomorúságot úgy kell kezelni, mintha egy járvány lenne, és a legutolsó pillanatig, az utolsó esetig kell küzdeni ellene.

Most 1,49 a születési ráta hazánkban, ami jobb, mint pár évvel ezelőtt volt, de még mindig alacsony. (Rétvári Bence közbeszól.) Ezen belül a nem roma emberek mutatója átlagosan 1,3, míg 2,3 a másik adata. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a roma nők átlagosan fiatalabb korban szülnek, akkor látszik, hogy jelentős demográfiai változásokra számíthatunk. De az, hogy egy megszülető gyermeknek milyen színű a bőre, nem fontos. Az számít, hogy milyen minőségű életet fog tudni élni. Eközben csupán a roma fiatalok 1,3 százaléka jut el a diplomaszerzésig, míg a nem romák körében ez a szám 19,8 százalék.

De hogy még konkrétabb legyek, beszéljünk Nógrád megyéről, ahol én is élek. Nógrád megyében az idei első negyedévben nettó 268 202 forint volt az átlagkereset; ezzel szemben Komárom-Esztergom megyében 320 120 forint, míg Budapesten 425 586 forint. Ezek a számok bizonyítják, hogy elképesztő területi egyenlőtlenségek vannak Magyarországon. A keresetek azokban a megyékben a legrosszabbak, ahol a legtöbb szegény ember él.

A nyilvántartott álláskeresők havi átlaga Nógrád megyében 10 507; ez lakosságarányosan az egyik legrosszabb adat. A betöltetlen háziorvosi praxisok száma 33 Nógrád megyében, ebből 6 praxis Salgótarjánban található, vagyis nemhogy a kistelepülések lakosainak, de még a megyeszékhelyen élőknek is nehéz háziorvosi ellátáshoz jutniuk.

A sürgősségi ellátás súlyos helyzetben van a megyében, csak két helyen látják el a betegeket ilyen osztályokon. Nógrád megyében 20-25 százalék a roma lakosság aránya, többségük szegénységben és szegregátumokban él, ezért az alapvető közszolgáltatásokhoz való hozzáférésük, az előbb elmondott számok alapján, súlyosan korlátozott.

A benyújtott költségvetési módosítóimban azt kérem a kormánytól, Salgótarjánt támogassák abban, hogy a közmunkaprogram helyett versenyképes fizetést biztosíthassanak a városüzemeltetési feladatokat  ilyen időszakban például fűkaszálást, vagy máskor hóeltakarítást és a többi  ellátó dolgozóknak.

Azt is el szeretném érni, hogy a kormány támogasson minden társadalmi kérdésre kiterjedő kutatásokat, mert a sikeres felzárkóztatás alapja a hiteles, pontos adatfelmérés. A kutatás célja az lenne, hogy a demográfiai mutatók mellett olyan adatokat is feltérképezzen, amelyek alapján láthatjuk, hogyan alakul a városban születendő gyermekek iskolai, foglalkoztatási, egészségügyi mutatója.

Mondandóm végén kitérnék egy-két konkrétabb dologra Nógrád megyével kapcsolatban, ez pedig mindkét győztes kormánypárti jelölt programjában szerepelt, az egyik pedig a Salgótarján-Hatvan, a másik pedig, azt hiszem, a Balassagyarmat-Aszód vasútvonal. Aki járt Nógrád megyében vagy ismeri a megyét és a mi életkörülményeinket, tudja, hogy szinte mindannyian vagy nagyon sokan nem helyben, hanem az ország több részén dolgozunk, ezért az érti, hogy mennyire fontos a vasúti közlekedés fejlesztése, a tömegközlekedés fejlesztése főleg ilyen benzinárak vagy várható benzinárak mellett; jelen pillanatban még nem ez áll fönt. De készülve a jövőre, szerintem teljesen érthető, hogy erre szüksége van a megyénknek, ezért kérem kormánypárti képviselőtársaimat is, Balla Mihályt és Becsó Zsoltot is, hogy támogassák a vasútfejlesztést Nógrád megyében. Köszönöm az együttműködésüket, hogyha ez megtörténik. Én azt gondolom, ők is tudják, hogy ez mennyire fontos a megyénk számára.

A másik nagyon fontos kérdés Nógrád megyében, de szerintem ez az ország többi részére is vonatkoztatható, ez pedig a közbiztonság. Módosítómban kértem Salgótarján megyei jogú város rendőr-főkapitányságának felújítását, mégpedig azért, mert hogyha kevés is a rendőr, a körülmények jobbak legyenek, és ezáltal is arra készülve, hogy remélhetőleg még nagyobb rendőri állomány szolgálhat majd mind Salgótarjánban, mind pedig Nógrád megyében. Nem tudom, hogy mit hoz a jövő, de én arra szeretnék készülni, mert ez nagyon fontos, tehát a vidéki ember számára a közbiztonság elengedhetetlen, de azt gondolom, ez vonatkozik a fővárosra is vagy bárhol is élünk.

A rendőrkapitányság mellé természetesen odaraktam a polgárőrséget, hiszen jómagam is polgárőr vagyok, és azt gondolom, hogy mi, polgárőrök, amikor tudjuk, kivesszük a részünket mind a járőrözésből, mind a feladatellátásból, tehát a közbiztonság megteremtéséből.

(9.30)

Ezért nagyon fontos lenne a polgárőrség magasabb szintű finanszírozása is. Nem feltétlenül ez a megoldás, viszont a megoldáshoz vezető úton, kéz a kézben, azt gondolom, ez is egy fontos szerep, hisz nagyon sokan önként, a szabadidejükben látják el ezeket a köz- vagy rendvédelmi feladatokat.

A másik, ami nagyon fontos. Igen, van változás Magyarországon is, azt mondom, hogy van változás a cigányság, a romaság életében, de még mindig nagyon sok a munka. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a megyeszékhelyen belül is vannak olyan településrészek, nevezzük ezeket szegregátumoknak, ahol még mindig nincs vezetékes víz, csatornarendszer. Ezek olyan dolgok, amelyek ma már, azt gondolom, elengedhetetlenek a normális életkörülményekhez. Ezért kérem a kormányt és kérem képviselőtársaimat, a Nógrád megyeieket, hogy ebben is támogassák Nógrádot, hogy ezek a telepfelszámolások, ezek a rendezések, tehát a közművek fejlesztése még hangsúlyosabban, még látványosabban történhessenek meg, hiszen ez egy nagyon fontos feladat.

Szeretnék válaszolni Nacsa képviselő úrnak is a kereszténységről való megszólalása kapcsán. A kereszténységhez vagy felekezethez való tartozás nem politikai oldal kérdése, hogy ki hova tartozik. Azt gondolom, nagyon sok baloldali ember is egyházak tagja, és remélem, hogy politikai hovatartozástól függetlenül ezenkívül azért egységes az egyház, az egyháztagok és az egyház megítélése. Abban hiszek, hogy bizonyos szinten az egyháznak és az államnak el kell válnia, mégpedig azért, hogy mindkettő tökéletesen el tudja látni a feladatát.

Én támogatok minden olyan törekvést, tényleg azt tudom mondani, amely az egyházak működését elősegíti. Számomra is ezek fontosak, és azt gondolom, hogy nagyon sok baloldali ember számára, főleg a vidéki emberek számára a hitük megélése, gyakorlása kiemelten fontos feladat. De azt is el kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik éppen nem tartoznak egyházakhoz vagy felekezetekhez, az ő érdekeiket, az ő elveiket is természetesen tiszteletben kell tartani, hiszen az állam feladata az, hogy az állampolgárok érdekeit képviselje.

Én csak bízni tudok abban, és tényleg kérni tudom a képviselőtársak támogatását. Kis megyéről van szó, és elnézést kérek, hogy kifejezetten Nógrádról beszélek, hisz nekem az a szívügyem, de ettől függetlenül a teljes vidéken, Északkelet-Magyarországon és más területeken is szükség van nagyobb mértékű beruházásokra. Ennek a kis megyének nagyon sok támogatásra van szüksége, és én ezért is említem meg többször a megye nevét, akár a város nevét. Ezért is kívánom azt, hogy a 2023-as költségvetésben legyenek olyan részek, amelyeknek ténylegesen, láthatóan, politikai oldaltól függetlenül, figyelembe véve a másik oldal szándékait is, tényleg az emberek életének a javítása a céljuk; szülessenek olyan döntések, amelyek mindenki megelégedésére szolgálnak. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a DK soraiból.)