Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Danica Milánovics nagyon régóta, több mint ötven éve dolgozik a gyermekvédelemben. Szakirányú tanulmányait a józsefvárosi egészségügyi szakközépiskolában kezdte, később az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatta. A Fészek Egyesület alapítója volt immáron harminc évvel ezelőtt, jelenleg a Gólyahír Egyesület önkéntese, gyermekvédelmi szaktanácsadó és nevelőszülői tanácsadó. Ez utóbbi tevékenysége kapcsán került kapcsolatba a bicskei gyermekotthonnal és annak áldozatával, Horváth Szabolccsal egy nevelőszülőhöz kerülés kapcsán.

Idézni szeretnék a tisztelt Házban egy interjúból, Telex, 2024. február 9., Patakfalvi Dóra interjúja és összefoglalója:

(16.30)

„Szabolcs várandós édesanyja  aki vajdasági magyar  átjött Magyarországra, hogy itt szülje meg a kisfiát, majd otthagyta az újszülöttet a kórházban. A fiú először csecsemőotthonba, később nevelőszülőkhöz került, akik szépen, szeretettel nevelték, de az idős nevelőmama már nem bírt a kamaszodó fiúval. Ekkor a civil nevelőszülői hálózatot működtető szakemberek próbálták újra családba elhelyezni, még Szabolcs vér szerinti rokonait is igyekeztek megtalálni a Vajdaságban, de ez nem sikerült. Ekkor került be a jó nevű bicskei gyermekotthonba. Danica  Danyica, remélem jól ejtem a nevét  ezután is kapcsolatban maradt vele.

Miután Szabolcs megkereste, a gyermekvédelmi szakértő bevonta őt a nevelőszülők képzéseibe, utána pedig egy ebéd mellett beszélgettek. Danica azt mondja, soha semmi különöset nem érzékelt a fiú viselkedésében; arról beszélt, milyen rendes vele János bácsi, és bár elmondta, hogy próbál keresni magának nevelőszülőt, ebben sem találtam semmi furcsát, végül is minden intézetis gyerek szívesebben élne nevelőcsaládnál, sajnos az sem volt gyanús nekem, hogy laptop és mobiltelefon is volt nála, és hogy ennyire szabadon mászkálhat.

Éveken át tartották a kapcsolatot telefonon és Messengeren, egészen a fiú haláláig. Az ekkor 19 éves fiú egyszer arra kérte Danicát, hogy találkozzanak egy bizonyos szombaton, szeretne valamit neki elmesélni, mire a szakember a következő szombatot javasolta, a megbeszélt találkozóra viszont Szabolcs már nem jött el. Danica napok múlva értesült arról, hogy Horváth Szabolcs az előző héten öngyilkos lett. Rettenetesen váratlanul ért a hír  mondta Danica , és akkor még nem tudtam másra gondolni, hogy talán szerelmi bánata volt; Szabolcs egy életszerető, kommunikatív fiú volt, aki még ha valami butaságot csinált, azt is elismerte  fogalmaz Danica, akit az igazgató ezután Szabolcs temetésére és az azt követő torra is meghívott. A szoba ugyanaz volt, ahol az azóta börtönbüntetését töltő V. János korábban rendszeresen fogadta a kamasz fiúkat.”

Tisztelt Képviselőtársaim! Értik, ugye, hogy ennek a helyzetnek milyen drámai a volta? Egy pedofil igazgató éveken keresztül erőszakoskodik a rábízott gyerekekkel, majd az áldozata halála után halotti tort szervez az emlékére.

Mi is történt valójában az én értelmezésemben? A társadalom a legelesettebb, legkiszolgáltatottabb gyerekeit rábízza az államra, tisztelettel mondom: a fideszes államra; ennyi kormányzás után, ilyen autoriter rendszerben, ilyen államközpontú rendszerben egy fideszes államra bízzuk ezeket a gyerekeket, és nem teljesíti ez a fideszes állam a feladatát. Nemhogy hibázik, hanem amikor vét vagy bűnt követ el, akkor letagad, mismásol, agyonhallgat. A legjobb, ha nem tudunk róla, amikor csípőfogóval kínoznak vagy husánggal vernek rendszeresen egy gyereket, amit később a nevelő róla nevez el  jól értik, a fiú keresztneve volt a „husáng” , mert ez árt a Fidesznek. Senki se tudjon róla, hogy futó vadlövészetet rendeznek, és a gondjaikra bízott gyerekekre lőnek nevelők airsoft puskákkal a sportpályán, mert esetleg ez árt a hatalmasoknak. Mikor telefonkönyvvel verik a gyermek fejét, mert annak nem marad nyoma! Vagy amikor négykézláb köröztetik a gyerekeket egy teremben, és ugatni, nyüszíteni kell nekik, mint egy kutyának!

Ez nem egy újságírói hatásfokozó írásból van, tisztelt Ház, hanem ombudsmani vizsgálati anyagokból, rendőrségi nyilatkozati dokumentumokból és a parlamenthez benyújtott interpellációkból és írásbeli kérdésekből. Ugye, milyen drámai a helyzet?! És akkor önök itt azzal jönnek, hogy a középosztálybeli és a felső tízezerhez tartozó gyerekek juttatásait szembeállítják az országban a legnyomorúságosabb helyzetbe született vagy élő gyerekekével?! Hogy merészelnek gyerek és gyerek között különbséget tenni?! Hogy merik ezt megtenni?! A konzervativizmus az én szociáldemokrata felfogásomban is sokkal többet érdemel ennél az ókonzervatív, poros, avítt hozzáállásnál, amit önök csinálnak. És ez nem egy eset, nem egy intézmény, ez Kalocsától Gödön át Bicskéig tart, talán még most is, ebben a percben.

Ebben a helyzetben különösen nagy tisztelet övezi, és engedjék meg, hogy megköszönjem Danicának, és kiemeljem mindazon szakembereket az országban, akik áldozatos munkával próbálják ezt az áldatlan szörnyállamot egy kicsit jobbá tenni, és a gyerekek kezét megfogni. Csodálatos emberek dolgoznak ma a gyermekvédelemben, köszönet érte. Továbbá köszönet a civil szervezeteknek, az Országos Közös Akaratnak, akik a politikai pártokkal együtt képesek voltak egy országgyűlésihatározat-tervezetet benyújtani és összerakni. Köszönet minden szakembernek, alapítványi dolgozóknak, akik elvégzik sokszor az állam helyett, a fideszes állam helyett a feladatot.

Abból kell kiindulni, ami van. Értem a termelési értekezletet, még csak nem is degradálóan akarom mondani. Kötelesség működtetni egy rendszert, de hogy ez milyen színvonalú, azt mindig a legelesettebbeknek az élethelyzete mutatja meg. Sorra buknak ki ezek az esetek, nem lehet, hogy ne vegye észre a kormány, hogy baj van, baj van, baj van. Minden felelős állampolgár számára világos lett, hogy a magyar gyermekvédelem területén óriási, az egész ellátórendszert átszövő hiányosságok, visszaélések vannak.

Világossá vált az is, hogy az állam a rábízott gyerekeket sokszor abuzálja, gyötri, megalázza, sokszor a saját alkalmazottain keresztül. És még egyszer szeretném mondani, tisztelet mindazoknak, akik nem így cselekszenek, sőt, akik által nyilvánosságra hozzák ezeket az eseteket. Köszönet érte, mert jelzik a politikának  az egyébként nem működő jelzőrendszerek nélkül , hogy baj van és baj van. Felbecsülhetetlen károkat, életre szóló sérelmeket, gyötrelmet, fájdalmat okoztak az érintetteknek, és ezért nem tud más felelős lenni, csak a kormány. Mert a mindenkori kormány az, főleg ekkora hatalommal, aki képes kijavítani a hibákat. Világossá vált, hogy a magyar állam, a felnőttek társadalma nem biztosítja minden gyermek jólétét és védelmét ma Magyarországon. A helyzet súlyosságát megértve most közös megoldást kell keresnünk.

Nem kérünk önöktől lehetetlent. A kormány szakmai és civil szervezetek bevonásával dolgozzon ki átfogó gyermekjogi stratégiát és cselekvési tervet, integrált hozzáértő gyermekjóléti és gyermekvédelmi szakirányítást. A gyermekvédelem alulfinanszírozottságának megszüntetését követeljük. A mindenkori GDP minimum 3 százalékát fordítsák a családokra és a gyerekekre  ma 2 százalék ez. Független szakmai testület létrehozását kérjük, amely a gyermekek jogainak területén végzett tevékenységek átfogó monitorozásáért, minőségbiztosításáért felel. A gyermekvédelmi rendszerben dolgozó szakemberek anyagi megbecsülését, megfelelő kiválasztását, felkészítését és támogatását követeljük. A gyermekvédelmi rendszer túlterheltségének megszüntetését, a megfelelő működéshez elegendő férőhely és szakemberek biztosítását kérjük, követeljük. Nem lehetetlen, politikai akarat kell hozzá. Hatékony prevenciót, korai intervenciót, a gyermekjóléti szolgáltatás kapuőri funkciójának érvényesülését követeljük; a fokozottan sérülékeny gyermekcsoportok hatékony védelmét, a bántalmazás minden fajtájának megelőzését, a bántalmazási esetek kivizsgálását és a tanulságok nyilvánossá tételét; a gyermekvédelmi szakellátás működésének átláthatóbbá tételét, a traumatudatos szemléletmód kialakítását, a gyermekek tájékoztatását, életkoruknak, fejlettségi szintjüknek megfelelő bevonását az őket érintő döntésekbe, és végezetül a gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézmények és más ágazatok közötti szorosabb együttműködést.

Nem kérünk lehetetlent. Kérjük a kormányt, teljesítse. Köszönöm. (Taps a Momentum és a Párbeszéd soraiban.)