Felszólalás adatai

JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A kormány teljesen természetesen megfontolta már korábban is azt a felvetést, amelyet a Magyar Demokrata Fórum tett. Megfontolhatta ezt, hiszen a parlament honvédelmi bizottsága is foglalkozott ezzel a kérdéssel, és a nagy többség úgy javasolta, hogy a kormánynak nincs teendője, hiszen a parlament többsége és a parlament többségét reprezentáló képviselők azt az álláspontot fogalmazták meg, hogy nincs olyan új ok, nincs olyan új információ, amelynek alapján a korábbi döntésünket, nevezetesen azt, hogy ez év december 31-éig Irakban szerepet vállalunk, felülvizsgáljuk.

De ha képviselő úr szófordulataival élhetek, akkor tisztelettel szeretném kérdezni: igaz-e, hogy egy nemzetnek, egy országnak a legnemesebb ambíciója az lehet, hogy békében éljen maga is, és hogy másutt is béke lehessen? Igen, igaz.

Igaz-e, hogy ehhez nem elég magunkra rácsukni az ajtót, és abban reménykedni, hogy soha nem ér el bennünket semmiféle támadás? Igen, igaz.

Igaz-e, hogy Balin, Pakisztánban és másutt, ahol terrortámadás volt, még híre nem volt annak, hogy Irakban részt vegyenek katonai akcióban, a terrortámadás mégis bekövetkezett? Igen, igaz.

Igaz-e, hogy a madridi választásokra készülő baloldal még a választások előtt már azt az álláspontot fejtette ki, függetlenül mindenféle terrortámadástól, hogy nem látják szívesen a spanyol katonákat Irakban? Igen, igaz.

Igaz-e tehát, hogy a spanyol visszahívás és a terrorcselekmény között nincs közvetlen összefüggés? Igen, igaz.

Igaz-e, hogy Szaddám Huszeinnek volt tömegpusztító fegyvere, amelyet a kurdok ellen bevetett? Igen, képviselő úr, igaz.

Igaz-e, hogy több százezer áldozata volt annak a rezsimnek? Igen, képviselő úr, igaz.

Igaz-e, hogy tizennyolc nemzet részt vesz ma is ebben a katonai akcióban, felelősségük tudatában, és eredményesen? Igen, álláspontunk szerint igaz.

Igaz-e, hogy a Magyar Köztársaság, köztük a Magyar Demokrata Fórum is jó néven vette a hasonló típusú segítséget akkor, amikor Boszniáról, Koszovóról, egyáltalán a délszláv térségről volt szó? Igen, képviselő úr, igaz.

Igaz-e, hogy Antall József emlékét nem csak úgy lehet ápolni, hogy a festéket lemossuk az arcáról egy durva köztéri sérelem után, hanem úgy is, hogy azt a szellemiséget, amely az ország nemzetközi integrációjára vonatkozik, azt a szellemiséget, amely az együttműködésre vonatkozik, fönntartjuk? Igen, képviselő úr, igaz.

A Magyar Köztársaságnak nincs oka szégyenkezni az iraki szerepvállalást illetően, hiszen mi olyan feladatot látunk el, amely az ottani csapatok működéséhez nélkülözhetetlenül fontos. Mi nem keveredtünk még olyan típusú harci cselekménybe, amilyenbe mások belekeveredtek, de ha belekeverednénk sem lenne föltétlenül okunk a visszahívásra, egyszerűen azért, mert az nem más, mint megfutamodás, nem más, mint gyengeség.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Igaz-e, hogy egy terrorcselekményre nem lehet megfutamodással válaszolni? Igen, képviselő úr, azt gondolom, hogy igaz, mert ezzel bátorítást adnánk mindenkinek arra vonatkozóan, hogy tegyen nyugodtan belátása szerint; tegyen olyan lépéseket, amelyek az emberiséget, egy-egy nemzetet, népcsoportot, vallási csoportot veszélyeztetnek. Nem engedhető meg, képviselő úr, csak és kizárólag a nemzetek összefogásában lehet bíznunk!

(9.10)

Igaz-e, hogy azok, akik korábban ellenezték az iraki katonai akciót, németek és franciák, most közösen kérik a spanyolokat, hogy maradjanak? Igaz, képviselő úr. Vajon miért? Én azt hiszem, pontosan azért, mert mindenki tudja, hogy a világnak egy olyan válságtérsége és válsággóca Irak, amelyből és ahová sok veszély terjedhet. Ennek a veszélynek a megakadályozására a nemzetközi erők összefogtak. Én nem vagyok abban biztos, és teljesen természetesen egyet is érthetek önnel abban, hogy minden egyes állítás és tétel igaznak bizonyult abból, ami a katonai akció megindítását eredményezte.

De, képviselő úr, tessék különbséget tenni aközött, hogy ki a megszálló, és ki az, aki utána megy oda! Ha párhuzamot vonhatok, akkor nézzen, legyen kedves, most Koszovó környékére! Hogyan mentünk mi oda? Mi a szerepünk? Miért vagyunk ott? Ugyanezeket a kérdéseket, amelyeket ön most Irakkal kapcsolatosan fölvet, akár ott is föl lehetne vetni; merthogy nincs béke, merthogy ölik az emberek egymást, merthogy nem hoztunk eredményt.

Azt gondolom, bölcsebb és eredményesebb volna, ha mély megfontolás után a Magyar Demokrata Fórum is visszatérne az eredeti álláspontjához, és tudomásul venné, hogy az országnak van erkölcsi, morális (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), politikai és nemzetközi kötelezettsége.

Köszönöm szépen a figyelmét. (Taps a kormánypárti képviselők és a Fidesz padsoraiban.)