Felszólalás adatai

SZABÓ ISTVÁN, az európai integrációs ügyek bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány az elmúlt évben aktualizált dokumentumokban határozta meg az uniós csatlakozásra való felkészülés fontos, ütemezett lépéseit. Ezeknek a dokumentumoknak a célja és hivatása egyrészt az volt, hogy ütemtervet szolgáltassanak ezen tevékenységhez, egyfajta zsinórmértékül, viszonyítási alapul szolgáljanak arra nézve, hol tartunk a felkészülés folyamatában, a jogharmonizációs és intézményfejlesztési feladatokban. Másrészt pedig az Európai Unió felé volt hivatott prezentálni, hogyan, milyen lépésekben kívánjuk elvégezni az előttünk álló feladatokat.

A közösségi vívmányok átvételéről szóló nemzeti program, a jogharmonizációs program, illetve a taggá válással, a tagsággal járó kötelezettségeknek való megfelelés fontos lépéseit határozták meg ezek a dokumentumok.

Az európai integrációs bizottság feladata ebben a folyamatban az, hogy a kormány törvény-előkészítő tevékenységét, illetve a parlament törvényalkotó tevékenységét jogharmonizációs szempontból vizsgálja. Ezt tette most is és ez volt a célja és feladata most is az integrációs bizottságnak. Ezt a feladatát, ahogyan korában is, most is törvényről törvényre igyekezett volna, szerette volna ellátni. Mert ez az eljárási rend, amelynek most tanúi vagyunk - 12 törvényjavaslat és záró rendelkezések tömkelege került egyben az asztalunkra -, nem biztosítja azt a lehetőséget, hogy alapos vizsgálat tárgyává tegye a bizottság az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és megvizsgálja, mennyire felel meg az előttünk fekvő módosítás az Európai Unió vonatkozó szabályozásainak.

Abba a helyzetbe került a bizottság tehát, hogy 12 törvény együttes módosítását, az ehhez kapcsolódó záró rendelkezések sokaságát kellett volna egyetlen bizottsági ülésen egybevetni az érintett uniós szabályozással. Azt tapasztaltuk ezen munka során, túl azon, hogy több törvény vonatkozásában kellene elvégezni ezt a munkát, ezek közé a törvények közé oda nem illő, a törvényjavaslat címével ellentétben kifejezetten nem jogharmonizációs célú elemek kerültek be. Hiszen mi másnak lehetne mondani a telefontörvény névre keresztelt új adónem bevezetését, a Sulinettel kapcsolatos szabályozásmódosítást, illetve a gyógyszerárak megállapítására vonatkozó szabályozást, amelyek egyáltalán nem jogharmonizációs célú módosítások.

Mindezek alapján tehát elmondható, hogy egyrészt ez a fajta eljárási rend bizonyítja, hogy a kormány a saját maga által elkészített ütemtervet sem tartotta. Zárójeles megjegyzésként el kell mondani, hogy ez annál inkább is érdekes, mivel egy éven keresztül valóságos törvényínségben szenvedett a parlament. Erre maga a házelnök asszony is felhívta a kormányfő figyelmét, hogy nagyon fontos jogalkotási lépések nem történnek meg, és a kormány legyen szíves tartani a jogalkotási tervét. Másrészt pedig egy üzenet az Európai Unió felé, hogy mennyire lehetett komolyan venni azokat az aktualizált dokumentumokat, amelyek a folyamat ütemezésére vonatkoztak.

Mindezek alapján tehát az európai integrációs ügyek bizottságában az a kisebbségi vélemény fogalmazódott meg, amelyet egyébként lelke mélyén valamennyi, integrációs kérdésekkel foglalkozó kormánypárti honatya és honanya is osztott, hogy ebben az eljárási rendben az integrációs folyamat felügyeletét, a jogharmonizációs szempontok érvényesítésére való törekvését a bizottság nem tudja érvényesíteni. Ezért a kisebbségi vélemény szerint az ellenzéki képviselők nem tartották általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)