Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Folytatva azt a gondolatmenetet, amire Répássy frakcióvezető-helyettes úr imént megadta az irányt, valóban fel kell tenni a kérdést, hogy miért elfogadhatatlan a salátatörvény mint műfaj. Segítségül az Alkotmánybíróság 42/1995. számú határozatát és annak indoklását hívom, idézek ebből: „ A jogállamiság nem merül ki bizonyos szervezeti keretek létrehozásában, hanem magában foglalja a különböző szervek, így egyebek között az Országgyűlés hatékony működésének követelményét, amely elképzelhetetlen a törvényszerkesztés és a törvény-előkészítés egyfajta racionális rendje nélkül.ö

(18.40)

Egy mondattal tovább így folytatódik az indoklás: “Nagymértékben nehezíti az egyes képviselők és képviselőcsoportok alapos felkészülését és felelősségteljes döntését, hogy a módosításokkal érintett szakterületek rendkívül szerteágazóak, és azokat esetenként semmiféle kimutatható logikai kötelék nem kapcsolja egybe, továbbá a módosítások jogtechnikai módja szerfölött nehézzé és időigényessé teszi a változások lényegének megismerését, illetőleg a módosítások nyomán keletkező normaszöveg megállapítását és a különböző rendelkezések közötti összefüggések feltárását. E nehézségek hatványozódnak, ha a szóban forgó törvény megtárgyalására igen rövid idő áll rendelkezésre. Mindezek a gondok fokozott mértékben jelentkeznek a jogszabály címzettjeinél, a különböző jogalkalmazó szerveknél és az állampolgárok körében.ö

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a körülmények, amelyekről az Alkotmánybíróság 1995-ben meghozott határozatában beszélt, halmozottan jelentkeznek a mostani előterjesztésnél, ahol százötven szakaszban - nekem most már azt kell mondanom - megszámlálhatatlan törvény módosítására kerül sor, és köztük ugyancsak vitatott számú kétharmados törvény megváltoztatására. Az idézett alkotmánybírósági határozat ugyan annak idején eltekintett a Bokros-csomag egészének eljárási okból történő megsemmisítésétől - csak emlékeztetőül, ez a határozat ugyanis a Bokros-csomaggal kapcsolatban született -, most azonban a kormány átlépett egy küszöböt. Ilyen túlburjánzó méreteket öltő törvényjavaslat már összeegyeztethetetlen a demokratikus jogállammal szembeni törvényalkotási követelményekkel, így sérti a jogállam deklarációját tartalmazó alkotmányos tételt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alkotmánybíróság által említett és határozatából idézett körülményekből most a jelen törvényre aktualizáltan két elemet kívánok kiemelni. Egyrészt a salátatörvényeknek a jogalkalmazás nehézségét kiváltó hatását, másrészt azokat a körülményeket, amik a törvény áttekinthetetlen labirintusából következnek. Vegyünk számba néhány érintett törvényt, csak cím szerint - messze el fogok maradni a hetvenhármas számtól, és gyorsan mondom, hogy ne csak ezzel teljen a felszólalási időm, de eléggé igénybe fogja venni azt -: ügyészségi törvény, mérésügyi törvény, köztisztviselők jogállásáról szóló törvény, ügyészségi szolgálati viszonyról szóló törvény, fegyveres erők hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény, bírók jogállásáról szóló törvény, igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló törvény, társadalombiztosítási törvény, atomenergiáról szóló törvény, kőolaj-felhasználással kapcsolatos törvény, környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény, tűzoltóságról szóló törvény, menedékjogról szóló törvény, külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény, agrárpiaci rendtartásról szóló törvény, egyesülési jogról, gyülekezési jogról, államigazgatási eljárásról szóló törvények, választójogi törvény, a magzati élet védelméről szóló törvény, szakképzésről szóló törvény, honvédelemről szóló törvény, állatorvosi kamaráról szóló törvény, és még sorolhatnék nagyon sok törvényt.

Fel kell tenni a kérdést, tisztelt képviselőtársaim, hogyan lehet a képviselőnek erre a halmazra korrektül és megfelelően felkészülni. Ezt a törvényjavaslatot két héttel ezelőtt kaptuk kézhez, és ma egynapi tárgyalást szánunk rá, talán néhány órát. Pedig olyan törvénycsomagról van szó, amely a jogrendszerünknek egy nem kis részét átfazonírozza. Kihatásaiban, összefüggéseiben, kodifikációs problémáiban áttekinthetetlen és felmérhetetlen ez a javaslat.

Azt mondta Kósáné Kovács Magdolna képviselő asszony, hogy kérlelhetetlen vagyok. Kérem, abban igenis kérlelhetetlen vagyok, hogy olyat megszavazni, aminek képtelen vagyok fölmérni az összefüggéseit, a kodifikációs kihatásait, nem vagyok hajlandó, mert minket nem bólogatójánosoknak választottak meg és küldtek ide, akiknek talicskával idehányt törvényjavaslat-tömeget annak kellő megismerése, mélységének föltárása és megvitatása nélkül kellene vagy szabadna megszavaznia. Erről van szó!

Egyébként nagyon örülök, és tiszteletre méltónak tartom, hogy Kósáné Kovács Magdolna tizennyolc perces felszólalásában négy témát kiemelt. Miért nem lehet így megtárgyalni a többi nagyon fontos témát is? Válasszuk külön a technikai kérdéseket! A Fidesz partner lenne abban is, hogy azt, ami tényleg technikai ügy, akár kivételes eljárásban tárgyaljuk meg, mert nincs szükség a plenáris ülést terhelni ilyen kérdésekkel. De a gyülekezési jog, az egyesülési jog és más fontos kétharmados törvények megtárgyalását hogy lehet ide hozni, és megfogalmazni azt, hogy aki nem hajlandó bólogatójánosként az összefüggések kellő felmérése nélkül erre igent mondani, azt súlyos felelősség terheli az uniós csatlakozás szempontjából. Szerintem azt terheli a felelősség, aki ezt az ügyek kellő ismerete, kellő kitárgyalása nélkül szavazza meg, de leginkább azt, aki ilyen helyzet elé állítja a parlamentet.

Másfél éve lett volna a kormánynak ezeknek a törvényjavaslatoknak az előterjesztésére. Nem történt semmi! Szili Katalin hosszú ideje vissza-visszatérően a nyilvánosság előtt is bírálta a kormányt, hogy a jogalkotási tervet nem teljesíti, és nem terjeszti elő a törvényjavaslatokat. Konkrét, a dolgok előmozdítását szolgáló törvényjavaslatok helyett a miniszterelnök közjogi barkácsolással szórakoztatta a közvéleményt és a politikai élet szereplőit ahelyett, hogy ezek a javaslatok kellő időben, egyeztetve, előkészítve a Ház elé kerültek volna, megfelelően szétbontva, tárgyalásra, megismerésre, megalapozott döntés meghozatalára alkalmas módon. Én ezt tartom felelőtlenségnek, tisztelt képviselőtársaim.

Engedjék meg, hogy én is kiemeljek két problémát, csak azért, mert nem lehet ezekről két óra alatt csak úgy dönteni. A 149. § (1) bekezdése - Répássy képviselő úr már foglalkozott vele - a gyülekezési jog lényegét érinti. A gyülekezési jog korlátozásáról szól, olyan kérdésről, ami Magyarországon aktuális problémákat vetett föl az elmúlt esztendőben, és amiben a közvélemény, a sajtó, a politikai élet szereplői hosszas és éles vitát folytattak egymással. Aztán itt van a közlekedés rendjének aránytalan sérelme passzus mint korlátozó kitétel, vagy helyette más jogi szabályozás. Hogy lehet ezt a kérdést ide belegyömöszölni, és azt mondani, hogy erre van másfél óra más, százféle különböző problémával együtt, és majd automatikusan meg kell szavazni, amit a kormány javasol, mert ha ez nem tetszik, és vele leszavazzuk az egész javaslatcsomagot, akkor a felelősséggel lehet revolverezni az ellenzéki oldalt.

Vagy itt ütötte meg a fülem Hankó Faragó államtitkár úr expozéjában valami: alkotmányos jogok korlátozására a kormány kapna felhatalmazást. Hogyhogy? Az alkotmány 8. § (2) bekezdése azt mondja, hogy alkotmányos jogot csak törvényben lehet korlátozni. Ez az elképzelés alkotmányellenes! A római egyezményben foglalt felhatalmazás ellenére. A magyar jog a római egyezményt nem építette be az alkotmányba. Egyébként lehet, hogy az jó megoldás lenne, de nincs beépítve. A 8. § (2) bekezdése azt a megoldást, amit Hankó Faragó Miklós felvetett és elmondott, nem fogadja el, és az alkotmányos.

Úgy vagyunk ezzel a törvényjavaslattal, tisztelt képviselőtársaim, mint a pártállami korszakban, amikor a Népköztársaság Elnöki Tanácsa egy évben kétszer egy hatalmas, mázsányi törvényerejű rendeletet a Ház asztalára letett, és az volt a szabály, ha nem tesz senki ellene óvást, akkor érvényben van. Ez az eljárás akkor az Országgyűlés működését formálissá tette, és most is ez a veszély fenyeget. Ebbe az irányba menetelünk, és ez ellen fel kell emelni a szavunkat.

Tisztelt Országgyűlés! Lesz még mondanivalóm, és van is egy írásban jelentkezett külön felszólalási szándékom. Köszönöm a figyelmüket. A másik felszólalásomban néhány szempontra még rá fogok mutatni.

Még egyszer köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)