Felszólalás adatai

DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Minthogy ma március 23-a van, kijelenthetjük, hogy Magyarország uniós csatlakozása, teljes jogú taggá válása igazán kézzelfogható közelségbe került.

A csatlakozás nemcsak rendkívüli lehetőségeket kínál, hanem számtalan területen, többek között a jogszabályok harmonizálása terén kötelezettségeket is ró ránk, amelyeket az elmúlt években a tisztelt Ház is megtapasztalhatott a különböző jogközelítést célzó módosítások, törvényjavaslatok tárgyalása során. A jogharmonizáció jogszabályainak az Unió normáihoz történő igazítása évek óta ütemezett rendben, előzetesen meghatározott program szerint zajlott, mely hosszú munkának a csatlakozást megelőző záróakkordjaihoz értünk. Ennek egyik eleme az önök előtt lévő T/9127. számú törvényjavaslat, amely néhány egyéb tartalmú rendelkezés mellett pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításait foglalja magában.

Felmerülhet kérdésként - ahogyan a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát tárgyaló egyes bizottsági üléseken észrevételként, néhol kritikaként el is hangzott -, miért vártunk az utolsó pillanatig az egyes harmonizációs feladatok végrehajtásával, és miért ismét egy több mint tíz törvény módosítását tartalmazó törvénycsomag került a tisztelt Ház elé. Az időzítés ügyében a válasz egyszerű. A törvényjavaslatban szereplő módosítások most váltak aktuálissá, vagy azért, mert a módosításhoz szükséges feltételek mostanra teljesültek - így például a nemrégiben kihirdetett, a csatlakozástól hatályba lépő áfatörvény-módosításhoz értelemszerűen nem lehetett előzetesen eljárási szabályokat alkotni -, vagy azért, mert időközben keletkezett újabb harmonizációs kötelezettségünk. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem dőlhetünk kényelmesen hátra, mondván, harmonizációs kötelezettségeinknek eleget tettünk, ezen a téren nincs több teendőnk. Az Unió szabályrendszere nem statikus normatömeg, hanem folyamatosan változó jogrendszer, mely egyben folyamatos harmonizációs feladatokat is jelent a tagállamok számára, ezért ilyen feladatra a jövőben is bizton számíthatunk, immáron uniós tagországként is.

A jelen javaslattal kapcsolatban azonban mindenképpen említést érdemel, hogy célszerűségi és időszerűségi szempontok alapján fogja össze azokat a pénzügyi szabályozókhoz kapcsolódó törvénymódosításokat, amelyek döntő többségének a csatlakozástól hatályba kell lépnie, vagy bár későbbi a hatálybalépés időpontja, a szabályoknak a csatlakozásig meg kell születniük. Indokolt ezért ezeket a módosításokat csokorba szedve egy törvényjavaslatban tárgyalni.

Tisztelt Képviselők! E rövid bevezető után engedjék meg, hogy ismertessem, mit tartalmaz az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló javaslat.

E javaslat egyik hosszabb lélegzetű része az adózás rendjéről szóló törvény módosításával foglalkozik. Május 1-jétől a közösségen belüli kereskedelemre vonatkozóan új általános forgalmiadó-szabályok lépnek életbe, meghatározva, hogy ezen ügyletek esetének kinek, mikor és hol keletkezik áfafizetési kötelezettsége. Ahhoz azonban, hogy az adózók adókötelezettségeiket illetően a mindennapok során cselekedni is tudjanak, eljárási szabályok is szükségesek, melyeket az adózás rendje határoz meg. A törvényben már most megtalálható, egyes közösségi kereskedelemhez kapcsolódó szabályok az áfatörvény változásához igazodva kiegészülnek, illetve néhol módosulnak is.

A javaslat a korábbi szabályozáshoz képest szűkebb értelemben határozza meg, mit tekintünk eljárásjogi szempontból közösségen belüli kereskedelmi kapcsolatnak, és így kijelöli azt az adózói kört, amelynek ilyen irányú közösségen belüli tevékenységéhez úgynevezett közösségi adószámmal kell rendelkeznie, a 6. közösségi áfairányelv rendelkezéseinek megfelelően.

A közösségen belüli kereskedelemhez kapcsolódó általános forgalmiadó-kötelezettségek ellenőrzését a tagállamok között működő áfainformációs csererendszer biztosítja, melynek segítségével az egyes országok illetékes hatóságai a közösségen belüli termékértékesítésekről és termékbeszerzésekről tájékoztatják egymást. Az információcsere-rendszer alapját a tagállamok által saját adózóik számára előírt adatszolgáltatás adja.

(9.50)

Ennek megfelelően a közösségi adószámmal rendelkező alanyi kör számára a Közösségen belüli ügyleteikről negyedévenként teljesítendő összesítő nyilatkozattételi kötelezettséget ír elő a javaslat. A közösségi adószámmal rendelkezők sem végeznek azonban feltétlenül folyamatosan Közösségen belüli kereskedelmi tevékenységet, ezért az adminisztrációs kötelezettségek szűkítése érdekében az összesítő nyilatkozatot csak abban a negyedévben kell majd benyújtaniuk, amelyben ténylegesen volt is Közösségen belüli értékesítésük vagy beszerzésük.

A hatályos szabályok szerint a termékimportot terhelő áfát a vámhatóság határozattal állapítja meg, azaz kiveti. A javaslat szintén adóadminisztráció-egyszerűsítési célzattal csökkenti azoknak az adózóknak a számát, akik harmadik országból történő beszerzéseinél a forgalmi adót határozattal kell megállapítani. Egyrészt az áfatörvény rendelkezéseinek értelmében termékimport alatt a csatlakozástól csak a harmadik országból, azaz nem EU-tagállamból történő behozatalt kell érteni, s e körön belül is csak az áfalevonásra nem jogosultak esetében veti majd ki a termékimport utáni áfát a vámhatóság, míg a többi áfaalany az adóelszámolás gyorsabbá és egyszerűbbé tétele érdekében maga állapítja meg és vallja be fizetendő adókötelezettségét, és szerepelteti ugyanazon bevallásában a levonható összeget.

Az Európai Tanács 2002/38. EK-számú irányelve az adóadminisztráció egyszerűsítésére kötelezi a tagállamokat az olyan, általános forgalmiadó-alanyok vonatkozásában, akik a tagállamok területén kívülről, az általános forgalmi adó alanyának nem minősülő személynek nyújtanak elektronikus szolgáltatást a Közösség területén. Ezek az adóalanyok az irányelv rendelkezéseinek értelmében egyetlen, a választásuk szerinti tagállam adóhatóságánál elektronikus úton teljesítik az eddig az egyes tagállamok irányában külön-külön fennálló bejelentési, adóbevallási kötelezettségüket. E lehetőséget hazánknak is biztosítania kell, ezért a javaslat kiterjeszti az adózás rendjének hatályát e személyi körre, és bejelentkezésük, bevallásuk, illetőleg adófizetésük rendjét, az áttekinthetőség követelményét is szem előtt tartva, egy új mellékletben szabályozza.

Az adózás rendjéről szóló törvény módosításának kiemelést érdemlő része a tagállamok közötti, kamatjövedelmekre vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettség előírása. A kamatozó megtakarítási formákból eredő jövedelmek adóztatásáról az Európai Tanács 2003/48. EK-irányelve rendelkezik, amelynek célja a tagállamban illetőséggel rendelkező magánszemélyek külföldről származó kamatjövedelmének hatékonyabb adóztatása. Ennek érdekében a tagállamoknak biztosítani kell az Európai Unió más tagállamában illetőséggel bíró magánszemélyekről és bizonyos esetekben személyegyesítő társaságokról, szervezetekről történő adatszolgáltatási rendszer kiépítését.

A kontrollinformáció birtokában a tagállami adóhatóság előtt nem maradnak rejtve azok a kamatjövedelmek, amelyek külföldi kifizetőtől származnak, és amelyek adóját önadózás útján kell megfizetni. Az irányelv átmeneti időszakon átívelő végső célja az, hogy a tagállamok saját adójogszabályaik alapján tudják adóztatni a területükön illetőséggel bíró magánszemélyeknek mint haszonhúzóknak a más tagállamban kifizetett kamatjövedelmeket. Az adatszolgáltatási kötelezettséget Magyarországnak attól függetlenül teljesítenie kell, hogy a magyar szabályok alapján a kamatjövedelem adója jelenleg nulla százalék.

A hatálybalépés napjaként az irányelv olyan bizonytalan, függő feltételt határozott meg, amely a magyar jogalkotásról szóló törvény szerint nem jelölhető meg a hatálybalépés időpontjaként. Ezért a javaslat az adatszolgáltatásra vonatkozó rendelkezések 2005. január 1-jei hatálybalépését írják elő, azonban az irányelv szerinti feltételek tükrében eltolódhat egy későbbi időpontra.

A tagállamok közötti adóbehajtási jogsegélyre vonatkozó szabályozást 2001-től tartalmazza az adózás rendjéről szóló törvény, amelynek alapját képező közösségi jogszabályok azonban időközben változtak. Ezért a javaslat az irányadó tanácsi irányelveknek megfelelően kiegészíti az Art. adóbehajtási jogsegélyre vonatkozó rendelkezéseit a behajtási jogsegély tárgyát képező tartozások tételes felsorolásával, a behajtási jogsegély keretében átadott adóadatok megismerésére jogosultak nevesítésével, a behajtási jogsegély iránti kérelem elutasítására, illetve az adatkérésre irányuló megkeresés teljesítésének megtagadására vonatkozó rendelkezésekkel, valamint a jogsegély keretében behajtott tartozásokra felszámítandó késedelmi pótlék szabályaival.

Tisztelt Képviselők! A személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítása egyrészről jogharmonizációs célú módosítás, másrészről pedig biztosítja a Sulinet kedvezményi rendszer átalakítását az első év működési tapasztalatai alapján, illetőleg az adózási szabályok egyszerűsítését is. A kamatjövedelmek adóztatásáról szóló irányelv harmonizálása az eljárási szabályok mellett a személyi jövedelemadóról szóló törvény néhány rendelkezéssel történő kiegészítését is szükségessé teszi.

A törvény kiegészülő rendelkezés alapján a kamatadót alkalmazó országok által Magyarországra átutalt vagy levont adó 75 százalékát kitevő összeg nem tekinthető külföldön megfizetett adónak, mivel az ténylegesen nem terheli a magánszemély vagyonát. A társadalombiztosítási szabályok változásához kapcsolódva a személyi jövedelemadót érintően a módosítás nem bevételként nevesíti a foglalkoztatót terhelő járulék-hozzájárulás külföldi munkáltató által történő megelőlegezése, megtérítése címén megfizetett összeget, hiszen az említett összegeknek a magánszemély végső soron csak postása, jövedelme ily módon nem keletkezik ténylegesen.

A személyi jövedelemadóról szóló törvény a 2003-as adóévtől külön adókedvezménnyel ösztönzi az információs társadalom terjedését. Az első év működési tapasztalatai alapján indokolt az adókedvezményre jogosultak körének kiterjesztése minden magánszemélyre, ezáltal ugyanis még szélesebb körben válik lehetővé a korszerű számítástechnikai eszközök beszerzése. Az államháztartás egyensúlyi helyzete azonban ezzel egyidejűleg szükségessé teszi önerő megkövetelését is, ezért a törvényjavaslat a számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított 50 százalékában határozza meg a kedvezmény mértékét. Az arányos közteherviselés elvének érvényesülése érdekében az adókedvezmény 3,4 millió forint éves jövedelemig érvényesíthető teljes összegben, majd 4 millió forint éves jövedelemig az érvényesíthető összeg fokozatosan csökken.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat tartalmazza a magánnyugdíjpénztárba történő belépés szabályainak módosítását is. Ezzel összefüggésben mind a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvényben, mind pedig a magánnyugdíjról és magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvényben változik a pályakezdő fogalma. Eszerint az európai uniós csatlakozást követően azok a személyek kötelezettek valamely nyugdíjpénztárba történő belépésre, akik korábban sem Magyarországon, sem más országban nem létesítettek még biztosítási jogviszonyt.

Ez a megoldás összhangban van az Európai Unió egyenlő elbánásra vonatkozó előírásával, valamint a magyarországi kétpilléres nyugdíjrendszer szabályaival is. Ugyanakkor lényegében minimálisra csökkenti a foglalkoztatók és a magánnyugdíjpénztárak EU-csatlakozással összefüggő többletterheit. Változnak az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló 1993. évi LXVI. törvény pénztári belépésre vonatkozó szabályai is. Ennek értelmében a jövőben valamennyi ország állampolgára beléphet majd a hazai önkéntes pénztárakba.

A gyógyszertámogatási kiadások féken tartása, a promóciós költségek csökkentése, a gyógyszerárakra vonatkozó szabályozás ellentmondásosságának enyhítése, átláthatóságának növelése érdekében indokolt módosítani az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvényt. Az ártörvény javasolt módosítása szerint felhatalmazást kap a kormány a gyógyszerek kiskereskedelmi forgalomban felszámítható legmagasabb ára külön jogszabályban meghatározott hatóság által egyedi határozatban történő megállapításának részletes szabályozására.

Tisztelt Országgyűlés! A pénzügyi biztosítéki megállapodásokról szóló 2002/47. EK-irányelv átültetéséhez és a fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000. EK-rendelet alkalmazhatóságához szükséges jogszabály-módosítások a Ptk.-ban, illetve a csődtörvényben kaptak helyet. Az irányelv célja, hogy a dologi hitelbiztosítékokra vonatkozó eltérő tagállami szabályozást egységesítse, ezzel is elősegítve a határokon átnyúló akadálymentes finanszírozást, a pénzügyi szolgáltatások nyújtásának szabadságát és a tőke szabad áramlását és ezeken keresztül az egységes piac megerősödését.

(10.00)

A szabályozás újdonsága, hogy pénzügyi biztosítéki megállapodás korlátozott dologi jog alapításán, illetve tulajdonjog átruházásán egyaránt alapulhat. Mivel tulajdonjog átruházásával járó, biztosítéknyújtáson alapuló ügyleteket a hatályos jog már ismer - például a tőkepiaci törvény értékpapír-kölcsönzési intézménye -, a jogalkotó feladata e körben az, hogy egyértelműen kimondja, ezen ügyletek tartalmuknak megfelelő érvényességét minden körülmények között biztosítani kell, azaz a bíróságok nem minősíthetik át más tartalmú biztosítékká, például zálogjoggá.

A fenti cél érdekében a Ptk. óvadéki szabályai jelentősen módosultak. A tárgyi hatály továbbra is korlátozott, készpénz - amely alatt bankszámla-követelést is érteni kell - és pénzügyi eszköz, némileg leegyszerűsítve: az értékpapírok. A takarékbetétkönyv külön nevesítésére az óvadék tárgyaként nincs szükség, tekintettel arra, hogy takarékbetétkönyv a hatályos szabályozás szerint csak névre szólóan állítható ki, maga a takarékbetétkönyv nem ruházható át, és ebből következően biztosítékul sem szolgálhat.

A módosítás azt is egyértelművé teszi, hogy az óvadék speciális zálogjog, és nem egy különálló szerződést biztosító mellékkötelem. Az óvadék leglényegesebb specialitása a közvetlen kielégítési lehetőség. A pénz, a bankszámla-követelés nyilvánosan jegyzett piaci árral vagy egyébként a felektől függetlenül meghatározható árral rendelkező értékpapír és egyéb pénzügyi eszköz vonatkozásában továbbra is fennmarad, míg az ilyen egyértelmű és könnyen meghatározható értékkel nem rendelkező értékpapírok és pénzügyi eszközök körében a módosítás feltételként írja elő a felek erre vonatkozó külön megállapodását.

A fizetésképtelenségi eljárásokról szóló rendelet célja, hogy egyértelmű és hatékony szabályozását adja azoknak a felszámolási eljárásoknak, amelyek olyan adós ellen folynak, amelynek több tagállamban is van vagyona, például telephely formájában.

Bár a rendelet közvetlenül alkalmazandó, és külön átültetést nem igényel a magyar jogszabályrendszerbe, mindazonáltal problémamentes alkalmazhatósága érdekében szükséges a csődtörvény és néhány további jogszabály módosítása. A csődtörvény módosításának keretében rendelkezni kell arról az esetről, hogy az Európai Unió más tagállamában megindult eljárás felszámolójának kérésére az őt kinevező, eljárásindító határozatot milyen formában és hogyan tegyük közzé Magyarországon annak érdekében, hogy a hazai hitelezők megfelelően értesülni tudjanak erről.

A magyarországi hitelezők tájékoztatása érdekében szükséges az is, ha az Unió más tagállamában székhellyel rendelkező cégnek Magyarországon ingatlanvagyona van, és ellene külföldön felszámolás indul, akkor a megindult eljárást a magyarországi ingatlan-nyilvántartásba és más közhitelű nyilvántartásba bejegyezzék.

Szintén a felszámolás alá került cégek hitelezőinek védelmét szolgálja a javaslatnak az a rendelkezése, amely lehetőséget biztosít a hitelező számára arra, hogy már a felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését kérje a bíróságtól. Ez lehetővé tenné a felszámolási vagyon biztosítási intézkedéssel történő védelmét, amelyre az EK-rendelet is nagy hangsúlyt fektet.

Tisztelt Országgyűlés! Az említett módosításokon túlmenően a törvényjavaslat tartalmazza a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2000. évi LXXVI. törvény módosítását, melynek révén az kiegészül a gazdálkodók és a költségvetés számára egyaránt biztonságos vámfizetési és vámbiztosíték-nyújtási lehetőséggel, a vámszámlával.

A jövedéki adótörvényt illetően egy kisebb, technikai módosítás mellett a törvényjavaslat az egyéb borok jövedéki adójának a korábbi adómértékre, a literenkénti 80 forintos adóra való visszaállítását javasolja az Országgyűlésnek a szőlőbor piacának védelme érdekében, összhangban a kormány és a mezőgazdasági termelők közötti megállapodással. A másik módosítás az uniós relációban érvényesülő jövedéki biztosíték rendszerén javasol egy szigorítást jelentő kiigazítást annak érdekében, hogy az esetleges visszaéléseknek elejét vegye.

Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és kérem, hogy a benyújtott javaslatot támogassák szavazatukkal. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)