Felszólalás adatai

DR. BARTHA LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Bármennyire is sajnálom, az egészségügyi témájú törvénymódosítási javaslatok ügyében csatlakoznom kell az előttem felszólaló képviselőtársamhoz, azaz már előzetesen el tudom mondani, hogy nem feltétlenül az uniós jogharmonizációs kérdések miatt, hanem inkább azon kérdések miatt, amelyek a hazai egészségügyi ellátórendszert módosítják, nem fogjuk tudni támogatni e törvénymódosító javaslatot.

És hogy felhívjam a visszásságra a figyelmet, éppen a jelenlegi tárcavezetők többször hangoztatták az elmúlt két évben különböző egészségügyi témájú törvényjavaslatok vitája során, amikor mi kértünk számon európai jogharmonizációs kérdéseket a törvényjavaslatokon, hogy az európai jogrendben általában az egészségügy területe olyan terület, amelyet nemzeti hatáskörben tartanak, tehát a jogharmonizáció kérdése nem annyira fontos eszköz. Ezt én is így látom egyébként, és akkor mi ezekben a kérdésekben meg is egyeztünk, úgy látszik, ahogy haladunk előre, illetve más módosítások igénylik, változik a felfogás a minisztériumban.

Melyek is ezek a konkrét kérdések, amelyeknek egyébként megítélésünk szerint semmilyen kapcsolata nincs az európai uniós jogharmonizációval kapcsolatos kérdésekkel, és ez a 89 szakaszból álló salátatörvény mégis hozzányúl e kérdésekhez? Máris a legelején a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályaival foglalkozó rendelkezésekre térnék rá. Itt a személyi jog kiadásával kapcsolatban a tervezetben azt olvashatjuk, hogy abban az esetben, ha egyébként az európai uniós tagállamok közül egy bizonyíthatóan megfelelő tudással és gyakorlattal rendelkező Magyarországon szeretne gyógyszertárat létesíteni, akkor annak lehetőségét megadjuk. Azt gondolom, ez elfogadható, az európai uniós jogban is így van, akkor, ha egyébként nem új közforgalmú gyógyszertárról van szó.

Azt azonban nem tudjuk támogatni, és nem is értjük, hogy miért került bele a törvény tervezetébe, hogy az Európai Unión kívüli gyakorlatot is figyelembe kívánja venni a tárca. Azt gondoljuk, hogy a magyar gyógyszerész-társadalom mindenféleképpen megérdemli azt a védelmet, hogy legalább az Európai Unión kívüli eseteket mindenféleképp próbáljuk meg távol tartani, illetve ne számoljuk bele ebbe a gyakorlati időszakba.

Egy másik, azt gondoljuk, szintén fontos pontja a gyógyszertárak létesítésének az a tervezet, amely azt mondja ki, hogy abban az esetben, ha egyébként a külföldről érkező gyógyszerész, vagy valaki más, aki egyébként ezekkel a jogosítványokkal rendelkezik, gyógyszertárat kíván vásárolni, tehát már működő közforgalmú gyógyszertárat, akkor ezt megteheti abban az esetben, ha ez a gyógyszertár három évnél régebb óta működik.

(15.00)

Azt gondoljuk, hogy abban az időszakban, amikor mi, magyarok ismét az európai jogállamok rendszerébe lépünk és ismételten egyenjogúak leszünk velük, akkor mindenféleképp védelemre szorulnak a magyar gyógyszerészek, és lényegesen hosszabb időt kell hagyni arra, hogy föl tudjanak készülni anyagilag és megerősödni erre a típusú harmonizációra. De ezek egyébként nem követelményei, ilyen szigorúan semmiféleképpen nem az Európai Uniónak.

Haladjunk tovább, és beszéljünk az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről szóló szakaszokról! Itt teljesen meglepő módon, hiszen megint csak száz százalékig biztos, hogy ez nem uniós követelmény, szerepel az adatkezelő fogalmának kibővítésében az irányított betegellátás szervezőjének a megjelölése; ezek szakmai kérdések, arra kértek képviselőtársaink, hogy szakmai kérdésekről vitatkozzunk. Az adatkezelő fogalma, azt gondolom, mindenki számára tiszta: az az illető, az az egység, az a szervezet, amely hozzáfér több tíz-, százezer beteg adataihoz, szinte teljeskörűen hozzáfér ezekhez az adatokhoz. A megítélésünk szerint az, hogy egy irányított betegellátás szervezője, akinek egyébként nem muszáj egészségügyi intézménynek lenni, hanem sok más minden lehet, és tudjuk azt, hogy jelen pillanatban egészségügyi vállalkozások, háttéripart képező vállalkozások is bejelentkeznek szervezőnek, azt gondoljuk, mindenféleképp megfontolandó az, hogy egészségügyi iparban szereplő cégek, azoknak a vezetői sok-sok százezer beteg adataihoz hozzáférjenek. Az ÁNTSZ megemlítésével azonban maximálisan egyetértünk, tehát hogy olyanról is tudjak szólni, amit tudunk támogatni.

Ha továbbhaladunk a vitatott kérdésekben, akkor a kötelező egészségbiztosítási ellátásokról szóló módosításokban is vannak olyan pontok, amelyek kétségesek számunkra. Itt alapvetően arra gondolok, hogy abban az esetben, ha egy magyar állampolgár nem uniós tagállamban sérül, ennek az állampolgárnak az életéről vagy súlyos egészségromlásáról van szó, hogy ezt megakadályozzuk, a magyar biztosító nem fizeti ki csak azt a forrást, amibe egyébként Magyarországon kerülne az illető kezelése, a különbözetet valaki másnak, nyilván majd a magyar állampolgárnak kell fizetni. Mi úgy gondoljuk, hogy a magyar egészségbiztosítási pénztárnak, a magyar államnak lennie kell annyi fedezetének, és azoknak az embereknek, akik egyébként hosszú éveken keresztül biztosítási járulékot fizetnek, lennie kell annyi hitelüknek, hogy megfizesse számukra ezt a pénzt a magyar állam, és ne a saját zsebükből kelljen fizetni, főleg akkor, amikor mi ugyanezt a lehetőséget megadjuk más, hozzánk érkező állampolgároknak.

Továbbhaladva a sorban, az elmúlt időszak egyik nagy-nagy vitája volt a magyar belpolitikában az egészségügyi életen belül a hálapénz kérdése. Egy passzus - ez nyilván megint nem az európai jogharmonizációhoz tartozó kérdéskör - próbál rendelkezni, illetve próbálja ezt valamilyen módon kezelni: itt a számlaadás kérdésére szeretnék utalni, ami kicsit farizeus megállapítás, mert számlát adjunk, ha kérik. Azt gondolom, hogy ha tisztázni és rendezni akarunk kérdéseket, akkor egyértelműen kell ezekhez a kérdésekhez hozzányúlni, nem pedig egy ilyen tessék-lássék javaslattal megpróbálni elfedni a problémát.

Sorban haladok tovább, és még mindig nem európai uniós jogharmonizációról van szó. Az a törvényi bekezdés, amely bár utal az uniós trendekre - volt is talán szó a transzparenciaelv megemlítéséről -, ami azt szeretné kezelni, hogy egységes elvek alapján próbálják meg különböző gyógyszereknek, segédeszközöknek, egyéb ilyen tárgyaknak a támogatását valamilyen módon kezelni, ez önmagában, a gondolatiság szempontjából jó, de ha már az Európai Unió felé tartunk, akkor talán át kellene venni, és nem majd később módosítani programokat, törvényi pontokat, akkor a transzparenciaelvet használjuk, de ne a gyógyszerekre és különböző ilyen készítményekre, hanem az egészségügyi technológiákat próbáljuk meg egyébként prioritásba állítani. Azaz azt nézzük meg, hogy bizonyosfajta betegség kezelésére milyen típusú módok vannak, és abból a leghatékonyabbat és a legjobbat próbáljuk meg kiválasztani.

Folytathatnám a sort, de az idő sajnos szűkössé vált, és egy utolsó pontra, a vegyes és záró rendelkezések utolsó pontjára szeretnék rátérni. Megtanultuk már, hogy az ördög általában a részletekben van elrejtve, szocialista szokás szerint a záró rendelkezésekben szokott ez megbújni. Itt a 8. pontban azt látjuk, hogy az ÁPV Rt.-t a parlament fölhatalmazza arra, hogy nagyértékű egészségügyi ingatlanokat adjon el. Ha valamelyik kormánypárti képviselőtársam vagy a tárca képviselője esetleg meg tudja nekem mondani, hogy az európai jogharmonizációban mely direktíva kapcsán került ez be a törvénytervezetbe, azt nagyon hálásan megköszönnénk, azt gondolom, mindannyian. Itt a cél teljesen egyértelmű: azt a hiányt, amit a Medgyessy-kormány az elmúlt másfél-két évben felhalmozott, akár az egészségügyi infrastruktúra feláldozásával is próbálja meg pótolni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)