Felszólalás adatai

KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az öt perc túl rövid ahhoz, hogy az elmúlt hat hónap külpolitikai eredményeit számba vegyük, ezért csupán a legutolsóról, az amerikai látogatásról szeretnék szólni.

Azért érdemes erről külön beszélni, mert a látogatást megelőzően a szemközti oldalról egy ideig azt hallottuk, hogy nem lesz látogatás, hiszen Medgyessy Péterrel nem állnak szóba az Egyesült Államok vezetői. Azután, ahogy közeledett a látogatás időpontja, és egyre nyilvánvalóbb volt, hogy lesz látogatás, akkor azt hallottuk, hogy valami lesz, de nem az igazi. Ilyen tessék-lássék módon lesz valami kicsi program, de igazán figyelmet ez a látogatás nem fog kapni. S végül, mikor az is kiderült, hogy a program minden korábbi magyar miniszterelnöki látogatáshoz képest összehasonlíthatatlanabbul gazdagabb és tartalmasabb lesz (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mit adtunk cserébe?), akkor elővették azt az állítást, amit most is megismételnek, hogy mit adtunk cserébe; mert úgy látszik, hogy a jobboldal egyes politikusai el sem tudják képzelni, hogy nem adásvétel kérdése, hanem, mondjuk, elvek kérdése, értékrend kérdése, hogy ezek hasonlósága vagy egybeesése lehet az az alap, ami egy látogatás sikerét garantálja.

Nos, Medgyessy Pétert fogadták az Egyesült Államokban, az amerikai választás után három nappal, ahogy megígérték. A legjobb időpontban fogadták, hiszen azon a héten aratta jelentős győzelmét a republikánus vezetés, Bush elnök személy szerint is részt vállalt ebben. Éppen a találkozó előtt néhány órával fogadta el a Biztonsági Tanács az amerikai határozati javaslatot, a várakozásnál is nagyobb arányban, egységesen, ellenszavazat, sőt tartózkodás nélkül, ami az amerikai külpolitika egy igen jelentős győzelme. Ez volt a látogatás környezete.

A látogatás eredményét abban lehet összefoglalni, hogy az öt legfontosabb amerikai vezetővel... - és hadd mondjam, ennek is van gesztus értéke, mert általában nem szokás elnökkel és alelnökkel is hivatalos tárgyalást folytatni. Arra már volt példa, hogy egy magyar miniszterelnököt az alelnök fogadott, és az elnök benézett közben egypár percre, de arra, hogy az elnökkel, az alelnökkel, a külügyminiszterrel, a védelmi miniszterrel és az igazságügy-miniszterrel is teljes értékű tárgyalásra került volna sor, ilyenre nem volt példa magyar kormányfőnél egyetlen esetben sem. Ezeken a tárgyalásokon elértük azt, amit el akartuk érni.

Elértük azt, hogy az Egyesült Államok meggyőződhetett arról, hogy Magyarország megbízható szövetségese, hogy a terrorizmus elleni harcban fenntartások nélkül az Egyesült Államok oldalán áll, hogy a NATO-ban kész teljesíteni a szövetségesi kötelezettségeket, hogy a térségben nem destabilizáló, hanem stabilizáló szerepet kíván játszani, a szomszédságkapcsolatokat ennek megfelelően alakítja, erősíti. Megerősítettük azt is, hogy ez a kormány nem fogja eltűrni sem a parlamentben, sem a parlamenten kívül a szélsőséges, kirekesztő nézeteket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) Ez a kormány válaszolni fog ezekre.

Fontos eleme volt a látogatásnak az is, hogy eloszlattunk mindenféle kétséget Magyarország közelgő európai uniós csatlakozásának a magyar-amerikai kapcsolatokra esetleg gyakorolt káros hatásáról; megerősítettük, hogy a több Európa nem jelent kevesebb Amerikát, hogy számunkra az euroatlanti kapcsolatrendszernek mind a két pillére fontos, Nyugat-Európa éppúgy, mint az Atlanti-óceán másik partja, az Egyesült Államok és Kanada, hogy számunkra a transzatlanti kapcsolatrendszer egyaránt fontos, annak minden elemében.

Ez a látogatás, tisztelt Ház, tisztelt ellenzéki oldal, jól szolgálta Magyarország érdekeit, jól szolgálta a magyar nemzet érdekeit. Sajnálom, ha erre a látogatásra csak irigységgel és nem közös örömmel tudnak tekinteni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti, moraj az ellenzéki képviselők padsoraiban.)