Felszólalás adatai

BALOGH GYULA (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudok gratulálni a kormánynak ahhoz az eredményéhez, amelyet a miniszterelnök úr úgy összegzett, hogy jóléti államban élünk ma Magyarországon, mert ez egy felháborító csúsztatás. Milyen árat fog ezért a lakosság fizetni? Tudja-e a kormány, hogy mit csinál?

Bertold Brecht egyik írása jut az eszembe, amikor azt írja: “A kormány, mely nyomorba döntötte a népet, gondosan ügyel arra, hogy a nyomorral kapcsolatosan senkinek se jusson eszébe a kormány, ám sokat beszélnek a körülményekről.ö

Most sem történik ez másképpen. A kormány számos olyan intézkedést hozott, amelyet a lakosság nagy része már nem tud elviselni. Úgy 20-30 évvel korábban a megye lakosságának mintegy 65 százaléka a mezőgazdaságból élt, és közel 20 százaléka ingázó ipari munkás lett. Ez utóbbi rétegnek szűnt meg először a megélhetési lehetősége még aktív korában, de mára mindkettő nyugdíjas lett.

A beregi térségben a lakosság nagy része ehhez a réteghez tartozik, a rendszerváltás áldozatához, és élnek 30-32 ezer forintos nyugdíjból, ettől kevesebb özvegyi nyugdíjból, avagy 14 ezer forintos szociális segélyből. Napi ezer forintból vagy attól kevesebb összegből kell gyógyszert, élelmiszert, ruházatot vásárolni, viselni a közterheket és fizetni az energiaárakat.

Ismert az a tény, hogy sok gyerek csak az iskolában tud élelmiszerhez jutni, de nem ismert az a tény, hogy az idős emberek rendkívül alultápláltak. Csakúgy nem ismert az, hogy bár a falvakban bevezettük a gázt, de arról is beszélni kell, hogy a fűtőtestek ettől még hidegek maradnak. Tudják önök, milyen életet lehet élni a hátsó udvarokban, a nyári konyhákban meghúzódva, tengeriszárral tüzelve? El kell menni a Beregbe, ott megláthatjuk, de gondolom, hasonló a helyzet Békésben, Csongrádban, Borsodban, Hajdúban és az ország más területein. Az már művészet, ahogy az emberek ebből a pénzből tengetik az életüket.

(18.10)

Ez a helyzet azért is szégyenletes, mert nem alamizsnára van szükségük, hisz egy ledolgozott élet áll mögöttük. Az energia, az élelmiszer, a gyógyszerárak emelésével lehetetlen helyzetbe taszították ezeket az embereket. A kormány felelőssége, hogy olyan döntéseket hozzon, amit a lakosság el tud viselni. Nem fogadható el a kormány azon cinikus hozzáállása, hogy a fejlődés velejárója egyes rétegek leszakadása - a probléma marad, mert önmagát gerjeszti.

Nagyszerű, hogy a kormány megtalálta a megoldást arra, hogy mivel tudja kompenzálni az SZDSZ által beígért adócsökkentést, de tudjuk, hogy ennek nagyon nagy árát fogja a lakosság megfizetni. De vajon bírja-e még a terheket? Mindent elkövet a kormány, hogy a nyomorral kapcsolatosan senkinek ne jusson eszébe sorozatos intézkedése, de a választókat nem lehet megtéveszteni. Szeretném azt gondolni, hogy a kormány tudja, mit csinál, de felhívom a figyelmét, hogy a magyar vidéki lakosság terhei tovább nem növelhetők, a falun mezőgazdaságból élő aktív és nyugdíjas lakosság teherbíró képessége a végsőkig jutott el. Ilyen hitelességre a magyar választóknak nincs szüksége.

Megoldást arra kell találni, hogyan lehet napi 800-1000 forintból 160 forintba kerülő kenyeret megvásárolni. A kormány a teljes esélyegyenlőséget teremtette meg, miközben nap mint nap cinikusan azt halljuk - és ez már nevetséges -, hogy esélyegyenlőséget akar megteremteni. Egyik oldalon óriási méretekben nőnek a magánvagyonok, a jövedelmek, míg a másik oldalon elviselhetetlenné vált a megélhetés, éheznek és fáznak az emberek. Annak az embernek a magatartása jut az eszembe, aki ül egy másik ember hátán, szorongatja, és arra kényszeríti, hogy vigye, de közben magának és másoknak is azt bizonygatja, hogy sajnálja szegényt, s mindent megtesz sorsa enyhítésére, kivéve egyet: azt, hogy leszálljon a hátáról.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány sem akar leszállni a választók hátáról, szorongatja, és egyre elviselhetetlenebb helyzetbe hozza. Felhívom viszont a figyelmet arra, hogy ezt a kényszerű együttest az is megelégelheti, aki a hátán cipeli a terhet: ledobhatja a terhet, mert már elviselhetetlen. A vidék lakossága nagyon közel került ehhez a döntéshez, és a kormánynak ezt komolyan kell gondolnia.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)