Felszólalás adatai

Jelen beszámoló a 2009-2010-es időszakról szól, ismerteti a magyarországi kutatómunka helyzetét és jövőbeli lehetőségeit, bemutatja az elindított változásokat, a Magyar Tudományos Akadémia tevékenységét, a kutatói munka hatékonyságát. Bevezetőmben ugyanakkor utalni fogok az azóta megvalósult tervekre, az azóta bekövetkezett változásokra.

A tudomány kivételes s a közjót szolgáló, megújuló erőforrás, feladatait azonban csak akkor teljesítheti, ha szemlélete értékelvű, gondolkodásmódja stratégiai, a megvalósítás pedig következetes. A Magyar Tudományos Akadémián a 2009-2010-es változó és változtató esztendőkben ebben a szellemben dolgoztunk azzal a céllal, hogy megalapozzuk a kutatás és a fejlesztés kiválóságon és versenyképességen nyugvó jövőjét.

A tudományos színtér és annak működése, eredményessége és hatása nem írható le kizárólagosan a gazdaság vagy a kereskedelem, a szociális vagy a politikai szféra mérőszámaival. A Magyar Tudományos Akadémia beszámolója ezért alapvetésében egyértelmű, folyamatában több nézőpontot integráló képet ad a magyar tudomány 2009-2010. évi hazai viszonyairól és nemzetközi helyéről. Felhívjuk ugyanakkor a figyelmet az Európai Unió és Magyarország kutatási-fejlesztési és innovációs politikájának ellentmondásosságaira is.

(10.00)

Mielőtt a beszámoló időszakának külső környezetét, a tudományos munka körülményeit, változásait és eredményeit röviden összefoglalnám, szeretném néhány elvi kérdésben az álláspontomat kifejteni.

A kutató-fejlesztő munka eredményeinek értékelésében három, mind a szereplők, mind a finanszírozási források tekintetében határozottan elkülönülő kategóriát szükséges szem előtt tartani: a felfedező kutatást - szoktuk alapkutatásnak nevezni -, a célzott kutatást - szoktuk alkalmazott kutatásnak nevezni -, és a fejlesztéseket és az erre épülő innovációt. A felfedező kutatások eredménye nyilvános hozzáférésű és felhasználású tudományos közleményekben jelenik meg. A felfedező kutatások eredményein alapul az emberiség tudományos ismeretanyaga. Eredményei általában előre nem feltétlenül látható módon hasznosulnak. A célzott kutatásokat a leendő felhasználó megrendelésére folytatják, vagy a kutatókat haszon érdekében foglalkoztató szervezetek, kutatóvállalatok végzik saját érdekükben. Az alkalmazott kutatások kockázatát a megrendelő viseli, eredményeit elsősorban a piac értékeli, és az értékelésben a szakmai értékek mellett a hasznosság döntő tényező. A haszon a megrendelőnél keletkezik.

A kutatómunka tervezett eredménye a gyakorlatban igényelt hasznos tudás. A fejlesztő tevékenységben és az innovációban kizárólag a piac értékítélete, valamint a megrendelő kockázata, felelőssége és szempontjai érvényesülnek. Ennek eredménye a bevételben jelenik meg. A ténylegesen új termék és szolgáltatás létrehozására irányuló fejlesztés vagy innováció a gazdasági tevékenység részeként magas kockázatú vállalkozás. Az e téren felkészületlen vállalkozásokra meggondolatlanság közösségi, állami pénzt fordítani. A kutató-fejlesztő munka ezen csoportjába kizárólag azok a tevékenységek tartoznak, amelyek eredményeként új, a piacon még nem létező terméket vagy szolgáltatást fejlesztenek ki. A fejlesztőmunka eredményeinek értékelése szempontjából nem számít tehát fejlesztésnek például a piacon beszerezhető gépek vásárlása, noha egy vállalat számára a szó köznyelvi értelmében ez fejlesztés.

A tudomány és ezen keresztül a fejlesztés és az innováció jövőjét jelentő felfedező kutatások finanszírozása elsősorban az állam feladata. Az ezek mértékéről történő döntést a gazdasági lehetőségek és az határozza meg, hogy a kormányok mennyire ismerik fel ennek a gazdaságra és a közjóra - hangsúlyozom: a közjóra - való hatását. A felfedező kutatások a kreatív munkaerő kiképzése és a tudományos kultúra megteremtése révén járulnak hozzá a fejlődéshez, ami majd a célzott kutatásokban, a technológiai és szervezeti innovációban hasznosul. A felfedező kutatások eredményessége eredetiségük, tudományos visszhangjuk és a tudományos fejlődésére gyakorolt hatásuk alapján ítélhetők meg. Világszínvonalú felfedező kutatások nélkül nem alakulhatna ki a fejlesztés és az innováció tudományos környezete és kultúrája. A jövőbeli innováció megvalósítói a felfedező kutatásokban szerzik meg a szükséges előismereteiket és gyakorlatukat. Megfordítva: a másodrendű kutatásokban kiképzett szakemberek legfeljebb követő fejlesztésekre lesznek képesek.

S most a kutatás és a fejlesztés külső környezetéről. A 2009-2010-es beszámolási időszakot a globális válság és a kormányzati irányváltás egyaránt jellemezték. Mindezen változások hatással voltak a tudomány, a kutatás és a fejlesztés működésének feltételrendszerére, eredményeire, sőt diszciplináris tendenciáira is. A beszámolóban bemutatott részletes adatok alapján a magyar tudományos élet a nemzetközi mezőnyben elfogadható, bizonyos területeken kimagaslóan elismert teljesítményt mutat, azonban EU-országként Magyarország nem elég céltudatosan és nem elég hatékonyan használja fel a kutatásra, fejlesztésre és innovációra fordítható megnövekedett forrásokat.

A vállalati kutatások az elmúlt években a statisztikák szerint megnőttek. Ez azonban részben egy sajátos paradoxon következménye. A vállalati kutatások növekedésének csupán a látszatát kelti ugyanis az a gyakorlat, amely az állami fejlesztési és innovációs forrásokat csak a vállalatok számára nyitja meg, miközben megengedi, hogy kutatási szervezetek, felsőoktatási intézmények saját vállalkozásokat hozzanak létre, forrásokat nyerjenek el, amelyet tulajdonképpen a létrehozó kutatási szervezet használ fel.

2009-ben és 2010-ben a hazai tudomány problémái súlyosbodtak. A kutatás intézményi strukturális feltételrendszerének vizsgálata és a hatékonysági mutatók elemzése egyaránt a megújulás halaszthatatlanságára hívták fel a figyelmet. Aggasztó az alap- és alkalmazott kutatásokat végző állami költségvetési intézmények egyre zsugorodó aránya. Számos, nemzetközi szinten kiemelkedő kutatócsoport működése bizonytalanná vált, olykor ellehetetlenült. A legtehetségesebb fiatalok egy része nem látott perspektívát Magyarországon. Az egyre romló kutatási feltételek, az alapkutatások finanszírozásának folyamatos csökkenése és a rendelkezésre álló források gazdaságtalan elosztási mechanizmusa következtében hazánk lassan már a régióban is lemaradóban van.

A kiemelkedő eredmények elérése érdekében különös figyelmet kell fordítani a tudományos műhelyekre és iskolákra, az őket vezető szakemberek megbecsülésére, a gyorsan változó feltételrendszerhez igazodni képes, a köz érdekeinek szolgálatára kész, szilárd erkölcsi alapon álló szakemberek kinevelésére. Az így kialakuló intézményrendszer és szellemiség ösztönözheti kiváló szakembereinket, hogy külföldi tanulmányaik, továbbképzésük után hazai intézményekben dolgozzanak, vagy a már sikeres kutatómunkájukat itthon folytassák.

A kutatóhelyek vezetőinek feladata a kutatói utánpótlás és a kutatói kiválóság biztosítása, azaz a gondos és felelős válogatás, és a teljesítménykövetelmények folyamatos érvényesítése. A fenti meggondolásokból indultak el 2009-ben a Magyar Tudományos Akadémián azok a kezdeményezések, amelyek hozzájárultak a legtehetségesebb kutatók hazai kutatási környezetének és perspektíváinak javításához, egyúttal Magyarország egyetlen főhivatású kutatóintézet-hálózatának szerves megújításához.

A külső, OECD- vagy európai uniós értékelések azt mutatják - a releváns adatokat megtalálják a beszámolóban -, hogy Magyarország ezen értékelések alapján mérsékelten innovatív ország, ami azt jelenti, hogy nagyjából a harmadik ligában futballozunk a vezető országok és a követők után, a mérsékelten innovatív országok között. Ehhez néhány példát hadd mondjak! Az Európai Unió 7. keretprogramjában nyújtott teljesítményünk - 917 támogatott pályázó és 21 százalékos nyerési arány - átlagosnak mondható. A megpályázott és elnyert összegek aránya azonban csak 14 százalék. A nyertes pályázatok számának aránya szerint a 14., pénzügyi eredményesség tekintetében pedig a 17. helyen állunk; itt 33 országot kell tekinteni, a 27 EU-országot és a keretprogramhoz csatlakozó 6 országot, például Svájcot és Norvégiát. Az egy nyertes pályázóra jutató támogatás Magyarországon az uniós átlag fele. Ez a magyarországi bérekkel van szoros összefüggésben, hiszen nem lehet beállítani magasabb összeget, mint a magyarországi bérek. Megállapíthatjuk, hogy a 7. keretprogramban a szerződési összegeket tekintve a támogatási összegek 86,5 százaléka a 15 legfejlettebb országnak, 9 százaléka az EU-n kívüli országoknak jut, és a Magyarországot is magába foglaló többi 12 EU-tagország a program forrásainak mindössze 4,5 százalékát kapta.

A magyar pályázati eredményességet bemutató kép lényegesen kedvezőbb az Európai Kutatási Tanács - Research Council vagy ERC - kutatási pályázataiban. Az újonnan csatlakozott tagországok közül Magyarország érte el a legjobb eredményt, amellyel az EU 12 országcsoportban az első helyen állunk, és az EU 15-ből is megelőzünk négy országot. 2009-2010-ben Magyarországról 6 fiatal kutató és 5 úgynevezett tapasztalt kutató nyert el több mint 16 millió eurós forrást ötéves futamidőre; e 11 kutató közül 5 a Magyar Tudományos Akadémia intézményrendszerében dolgozik.

Európában az üzleti szférában dolgozó kutatók aránya a kutatói létszám egészéhez viszonyítva 46 százalék, miközben az USA-ban 80 százalék. Az alkalmazott kutatási eredményeket és az innovációt tehát ott nem költségvetési vagy pályázati forrásból fenntartott intézmények, hanem a vállalatok produkálják állami támogatás nélkül. Európában néha mintha fordítva ülnénk a lovon.

(10.10)

Számos esetben úgy tűnik, mintha az Európai Bizottság a tudományt kizárólag az innovációs verseny eszközeként látná és láttatná. Kevesebb figyelem irányul azon nézőpontokra, amelyek a tudomány helyét és szerepét nem a kizárólagos gazdasági verseny eszközében, hanem elsősorban az emberiség szolgálatában látják, és évek óta egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a globális fenntarthatóságra. Ez a nézőpont azonban olykor elsikkad az Európai Unió innovációs szükségállapotot hirdető kijelentései mellett.

A pénzügyi feltételekről: a KSH adatai szerint a kutatásra-fejlesztésre fordított GDP-arányos ráfordítás 2009-re 1,15 százalék, 2010-re 1,14 százalék volt, nem nőtt, picit csökkent. 2011-ben - már ismerjük az adatot - 1,19 százalékra emelkedett, azonban, hogy elérjük a kormányprogramban kitűzött célt, jelentős fejlesztésekre van szükség. A vállalkozási szektor aktivitása erősödött. A vállalati kutatóhelyeknél több mint kétszeresére emelkedett az állami költségvetésből származó bevétel. Ezek azok a bevételek, amelyeknek az odaítélésénél és a pályázatok elbírálásánál különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a pénzek valóban kutatásra és fejlesztésre fordítódjanak.

A TÁMOP-források a felzárkóztatás jegyében rendkívül magas támogatást jelentettek a felsőoktatási intézmények számára. Az egy kutatóra jutó forrás azonban három olyan felsőoktatási intézményben a legnagyobb, amelynek kutatási teljesítménye gyakorlatilag nem mérhető, mondhatnám zéró. 2010 során az Innovációs Alap program- és pályázatmenedzselése szempontjából több nehézség adódott. 2010. április 1-jétől a kormány elrendelte a döntéshozatal felfüggesztését, ennek értelmében ezt követően nem született támogatási döntés. Ez azóta megindult, 2012-ben a pályázatok újraindultak.

A különböző kutatási és fejlesztési szektorok támogatásának aránytalanságára jellemző, hogy a felfedező kutatások egyedüli pályázati forrása, az országos tudományos alapprogramok költségvetése 2002 és 2010 között csökkenő tendenciát mutatott. Ez a tendencia 2012-ben megfordult, az OTKA támogatása ebben az évben 40 százalékkal emelkedett. Ilyen mértékű emelkedésre az OTKA történetében eddig még nem volt példa.

A kutatás és a fejlesztés eredményességét többféleképpen mérhetjük. A felfedező kutatásokban elért eredményeket szakfolyóiratokban teszik közzé. A 2010-ben megjelent szakcikkek száma a KSH szerint meghaladta a 29 ezret. Az idegen nyelvű közlemények számának örvendetes növekedése arra utal, hogy a nemzetközi megmérettetés kerül előtérbe, a nemzetközi publikációk száma azonban másutt erőteljesebben növekszik. Ez jó-e vagy rossz, erről hosszan lehetne vitázni, azonban a szokásos mérőszámok szerint itt Magyarország lemaradásban van. Kedvező ugyanakkor, hogy a magyar szerzőségű cikkek idézettsége, azaz visszhangja, hogy mit adtak hozzá a világ tudományához, ez a világátlaghoz képest növekvő tendenciát mutat, az idézettség 2009-ben 30 százalékkal haladta meg a világátlagot. A nemzetközi tudományos publikációk és idézettség túlnyomó részét Magyarországon a Magyar Tudományos Akadémia intézethálózata és hat egyetem állítja elő. Az országos átlag fölött az MTA, az ELTE, a Szegedi Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem és a SOTE teljesít.

A kiemelkedő eredmények közül néhányat fölsoroltunk a beszámolóban. 2009-2010-ben az idézettségük alapján szakterületük legidézettebb cikkei közé 17 magyar publikációt soroltak. Itt a legidézettebb cikkek közé sorolás - most sporthasonlattal szeretnék élni - nagyjából az olimpiai éremnek felel meg. Ezek közül hat az MTA kutatóintézeteiben dolgozók munkája, három az ELTE, egy a Debreceni Egyetem, a Szegedi Egyetem, a CEU és öt kutatókórház kutatóinak eredménye. Amint mondtam, a függelékben ezeket az eredményeket ismertetjük, és ezek az eredmények megjelennek az Akadémia honlapján is.

A Magyar Tudományos Akadémia munkájáról, hiszen eddig főként a tudomány általános helyzetéről beszéltem, az Akadémia szerepe kettős: egyrészt egy köztestület, másrészt fönntart egy kutatóhálózatot. Az Országgyűlés 2009. március 30-án módosította az akadémiai törvényt, az MTA 2009. májusi közgyűlése pedig jóváhagyta a módosított törvénnyel összhangba hozott alapszabályt és ügyrendet. A törvénymódosítás megteremtette a teljes intézményrendszer megújításának kereteit. A törvénymódosítással, megőrizve az intézmény autonómiáját, önkormányzati jogait és belső demokráciáját, a megváltozott társadalmi, gazdasági környezethez igazodva korszerűsödött az irányítási rend, egyértelművé váltak a felelősségi viszonyok, és hatékonyabb, szervezettebb lett a működés. A fejezetért felelős irányítói tapasztalatok és számos értékelő tanulmány nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy az akadémiai kutatóintézet-hálózat 2009-es szerkezetében a jövő versenyképességi követelményeinek nem tud megfelelni, dinamikus változtatásokra és céltudatos megújításra volt szükség a kiválóság, a fenntarthatóság és a versenyképesség elvének érvényesítésével, hogy a hazai kutatási hagyományokra épülve a nemzetközi kutatási térben is számottevő, méretében és szolgáltatásaiban is versenyképes, eredményes alap- és alkalmazott kutatással foglalkozó intézethálózat alakuljon ki a személyi, infrastrukturális és pénzügyi erőforrások hatékony felhasználásával és a szétaprózottság felszámolásával.

Az MTA kutatóhálózata a beszámolási időszakot követően a 2011. évi májusi közgyűlési döntéssel alapvetően átalakult, a 40 kutatóintézet helyett 5 intézet és 10 kutatóközpont kezdte meg a munkáját. A változások eredményeképpen az MTA megújított szervezeti működése révén hatékonyabban látja el a tudomány képviseletét és az akadémiai kutatóhálózat irányítását.

A tudományos tevékenységgel szemben alapvető igény, hogy választ keressen a társadalom egészét érintő, az ország jövőjét meghatározó kérdésekre is, hogy segítse a döntéshozókat a különböző alternatívák közötti választásban. A Magyar Tudományos Akadémia stratégiaalkotó tevékenysége során igazodni kíván a nemzetközi tendenciákhoz, de azok sematikus követése helyett a gyorsan változó világban Magyarország érdekeit helyezi előtérbe, és a hazai prioritások felállítására törekszik. Az Akadémia 2010. évi közgyűlése elfogadta a tudóstársadalom által követendő erkölcsi és etikai alapelveket megfogalmazó tudományetikai kódexet, amely nemzetközi mintaként is szolgál.

Az Akadémia költségvetési támogatása 2009-ben 37,6 milliárd forint volt, 2010-ben 5,5 százalékkal kevesebb, 35,5 milliárd. Az Akadémia támogatásának a központi költségvetés főösszegéhez viszonyított aránya tehát ezekben az években csökkent. Ez a tendencia csak 2012-ben fordult meg, az akadémiai fejezet támogatása 2012-ben 20 százalékkal nőtt. A hazai intézményekben 2002 és 2011 között egyedül az akadémiai kutatóhálózatban nem volt lehetőség a kutatási infrastruktúra fejlesztésére. Az akadémiai kutatás eszközparkja és épületállománya erősen leromlott állapotú. 2003 óta a gépek és berendezések használhatósági foka szinte folyamatosan csökken, 2010-re ez tudományterülettől függően 15-25 százalékra esett. 2012-ben itt is jelentős változás történt, az Akadémia fejezet 2 milliárd forintot tudott kutatási berendezésekre fordítani.

A Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatának publikációs teljesítménye 2009-ről 2010-re nőtt, annak ellenére, hogy az akadémiai kutatói létszám összes ráfordításban való részesedése országos viszonylatban egyre csökken. A magyar kutatóhálózatban az MTA adja a hazai tudományos teljesítmény közel egyharmadát. A Nature és a Science című folyóirat e két évben a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatában dolgozó kutatóktól összesen 15 cikket jelentetett meg. Az MTA kutatóhálózatának néhány konkrét eredménye, mint mondottam, a függelékben szerepel. A 2010. október 4-i vörösiszap-katasztrófa idején a Katasztrófavédelmi Főigazgatóság kérésére az Akadémia néhány órán belül vegyészekből, ökológusokból, biológusokból és környezetvédelmi szakemberekből álló szakértő csoportot küldött a helyszínre, hogy szakmailag reális képet adjon, segítse a védekezést, a kárfelmérést, hiteles méréseket végezzen és közreműködjön a károk elhárításában.

(10.20)

Az Akadémia további kezdeményezései közül szeretnék kiemelni néhányat. Annak érdekében, hogy a fiatal kutatónemzedék kiemelkedő képességű és nemzetközi szinten is jelentős sikereket elérő képviselői számára lehetőséget biztosítson új kutatási témák indítására és új kutatócsoportok megalapítására, a Magyar Tudományos Akadémia 2009-ben elindította a Lendület-programot. A program keretében 2009-ben öt, 2010-ben hét kiváló fiatal kutató alakított kutatócsoportot akadémiai kutatóhelyen. A Lendület-program a kutatóhálózat megújításának első és kiszélesítésének köszönhetően egyik legfontosabb eszköze lett. E példát más országok is követik. 2011-ben és 2012-ben a Lendület-program 1,8 milliárd forintos többlettámogatást kapott az állami költségvetésből.

Az Akadémia kezdeményezései között meg kell említenem röviden a Természettudományi Kutatóközpontot, amely a Műegyetem területén épül fel, azokat a köztestületi stratégiai programokat, amelyek a vízgazdálkodástól az élelmiszer-biztonságon keresztül az energiastratégiát foglalják magukba, tudományos művek tárát, amellyel Magyarországon átlátható módon, mindenki számára világosan bemutatjuk az eredményeket, a Tudomány Világfórumát vagy a Mindentudás Egyetemét. A tudomány kiemelkedő eredményei az Agy-díj, az Abel-díj, a Kyoto-díj. A Lendület-kutatócsoportok világraszóló eredményei nemcsak nemzeti büszkeségünk megújuló erőforrásai, hanem jelentősen hozzájárulnak a hazánkról kialakult országkép formálásához. A tudomány irányítóinak és az ország döntéshozóinak felelőssége, hogy száz év múlva is büszkén ünnepelhessék mindazokat, akik a tudomány zászlaját magasra tartották.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)