Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Rendhagyó vitákat folytatunk mi minden évben, és azt kell mondjam, ha csak a szűken vett számvevőszéki tevékenységről vitáznánk, akkor is lenne közöttünk azért termékeny polémia. Még a sokszor idézett Nyikos László képviselősége övezte korszakban rengeteget beszéltünk n-2 szabályról, pontosabban annak a hiányáról. Rengeteget beszéltünk arról, hogy a közpénzügyi ellenőrzés során ki kerül be a körbe, és ki marad ki a körből, de a mai felszólalásomat majd sokkal inkább talán az alternatív tevékenységek közé tartozó megnyilatkozások köré szeretném felfűzni.

Igen, széles körben azért furcsa érzéseket vált ki, amikor azt halljuk az ÁSZ-tól, hogy a nemzeti vagyon védelme érdekében volt indokolt a felsőoktatási intézmények modellváltása, miközben itt egy olyan modellel találjuk magunkat szembe, ahol nincsenek empirikus tapasztalataink az ellenőrizhetőségről, de vélelmezhetjük azt, hogy sokkal nehezebben férünk hozzá az igényelt információtömeghez, mint eddig a klasszikus modell szerint. Tehát sok mindent lehet a modellváltásról mondani, bele lehet képzelni azt is, hogy hatékonyságnöveléshez vezet, bár én meglehetősen visszafogott vagyok ebben a kérdésben, de azt egészen biztosan nem mondanám, hogy az ellenőrzés mikéntje könnyebb lesz, mint eddig.

Ugyanakkor az önkormányzatok pénzügyi egyensúlya kapcsán is az eladósodás rendszerszintű kockázata még a vizsgált időszakban önök szerint nem állt fenn  vélelmezem, hogy erről azért majd kicsit mást mondana az ÁSZ , és az államadósság-csökkentés fenntarthatóságának kérdésköre is ilyen. Ez egy régi vita közöttünk. Én 2010 óta vagyok itt, és ér az a megtiszteltetés, hogy szót kaphatok a nemzet templomában, és már akkor sokat rágtuk az önök fülét azt illetően, hogy ezermilliárdos nagyságrend csak az államadósság kamattörlesztési terhe. És nyugtatgattak minket nagyon sokáig, hogy á, semmi gond, majd kinövi a magyar gazdaság, nézzük meg a GDP-adatokat, nézzük meg a GDP-arányos államadósságot, és szépen lassan letornásszuk. Csak hát, az a gond, hogy a világgazdaság már csak olyan, hogy tízévente jön egy ciklikus válság, és ha minden esetben megtesszük azt, hogy a 80 százalékról 70 felé nagy nehezen aprólékosan leküzdött GDP-arányos államadósságot utána visszatornásszuk fél év, egy év alatt 80-ra, nem tudom, melyikük gondolja azt, hogy nem jön majd a következő válság öt vagy tíz év múlva.

Tehát egészen biztos, hogy az államadósság-menedzsmentről folytatnunk kell vitákat. Javasolhatunk mi, ellenzékiek egészen más modelleket. Sok mindennek nevezhetjük az államadósság-menedzsmentet, de fenntarthatónak semmiképpen sem.

(13.20)

A helyzet az, hogy ez ugyanis tényszámok alapján derül ki. És ha most valaki megnézi a költségvetési tervezetet, nagyjából egy hasonló, ezermilliárdot azért meghaladó törlesztési kötelezettséggel fog találkozni. Gondoljanak bele, kedves képviselőtársaim, kedves elnök úr, mi lenne, ha ennek az összegnek csak a felét minden évben nemzetstratégiai célokra fordíthatnánk. Évente másfél országos bérlakásprogram kijönne belőle, hogy csak egy példát mondjak.

Azt is látjuk, ha csak az áfa- és az szja-bevételi várakozások vizsgálatát nézzük „A költségvetési politika Covid-19-járvány alatti alakulása” című dolgozatban, hogy itt bizony egyetértésre is találunk; én a következtetéseket hiányolom egy kicsit. Most egy olyan időszakban vagyunk, amikor az 5100 milliárdos áfabevételi várakozás rövid idő alatt felmegy 7000 milliárdra, tehát 30 százalékkal valamilyen okból sikerült megnövelni a várakozásokat. Ezzel kapcsolatban következtetéseket kellene levonni. Én feltételezem, és rettegek tőle, de remélem, hogy nincs így: ugye, nem akar áfát emelni Magyarország Kormánya? Mert ha a 27 százalékos áfát nem akarja megemelni (Dr. Kovács Zoltán: Rémhírterjesztés!), akkor azért meg kellene magyarázni azt, hogy egy 30 százalékos bevételi növekményt ugyan mitől vár. A fogyasztás persze, természetesen az elmúlt időszakban is a választás előtti osztogatások hatására azért érezhető módon felpörgött, és önmagában is nőjön a fogyasztás, nincs ezzel semmi gond, itt az ellendrukkerség az, ami elítélendő szerintem. De önmagában ilyen fogyasztási többletet kimutatni mi nem tudunk. Ha elköltünk minden, április előtt kiosztott pénzt  ez egyébként nagyjából már realizálódott a piacon, talán ebben meg tudunk egyezni , akkor sem látjuk azt, hogy az áfabevételi várakozások ilyen szinten tarthatók lennének. Ugyanezt gondolom az inflációs várakozásokról is.

De ahol itt komolyabb viták alakulhatnak ki közöttünk, ez a politikai szcénát illető megszólalások. Tehát az, hogy az ÁSZ még a sérült gyerekekkel foglalkozó civilek szervezeteit is beleteszi egy nagy kalapba, ami a közélet befolyásolására alkalmas civil szervezetekről szól, még akkor is kiveri a biztosítékot, ha amúgy ártalmatlan dolog lenne, adott esetben egy implementált nemzetközi szabályrendszer szerint vizsgálni minden civil szervezetet. Tehát arra kérem önöket, hogy ügyeljünk minden finom szóra, és a kommunikáció során is oszlassák el a kételyeinket. Tehát most álljunk itt meg nyitottan, kérdezzük meg azt, hogy mondjuk, a CÖF, amely a közéletet demonstratív módon és brutálisan befolyásolja  nem mindig a saját pénzéből teszi ezt , miért nem szerepel vajon ebben a kalapban. Elképzelhető, hogy van rá szakmai válasz, de akkor a mai beszámoló vitájában sokat segítenének rajtunk, ha ezt megosztanák velünk. Ugyanígy az állatmentő, hajléktalanokat segítő, hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozó szervezetek kapcsán szintén felmerül ez a kérdés, hogyan lehet szakmai protokollok alapján megmagyarázni azt, amit egyébként széles körben vegzatúraként éltek meg. Tehát itt van azért ennek egy szubjektív része is, hogyan éli meg az adott szervezet, hogy bekerül ebbe a körbe, bekerül ebbe a kalapba, amikor a Civil Összefogás Fórummal ugyanez nem fordul elő.

Az utóbbi időben a pedagógusokat illető, a tanárok meglehetősen alacsony fizetése körül kibontakozó vita során is azért sikerült komoly tüzeket, komoly lángokat gyújtani, ugyanis az Állami Számvevőszék egy pénzügyi kultúrájukról szóló jelentést tett közzé, ahol szerintük a megkérdezettek 86 százaléka azt válaszolta, hogy rendelkezik valamilyen nagyságrendű megtakarítással. Ne vitassuk azt, hogy valóban 86 százalék ezt válaszolta, hiszen akkor mi értelme lenne a közöttünk lévő vitának, ha nem hinnénk el azt, amit a másik mond. A helyzet az, hogy arról már nem volt szó, hogy milyen nagyságrendű, milyen mértékű megtakarítással rendelkeznek az érintettek, idesorolhatóe például egy lakáscélú előtakarékosság, aminek az állami támogatását éppen a mostani kormány szüntette meg. Tehát lehet, hogy valaki kötött egy jó, államilag támogatott ltp-szerződést, de az is lehet, hogy ehhez már nem járt semmiféle támogatás. Megtakarításként egy statisztikai sorban el lehet adni, ugyanakkor nem biztos, hogy az érintett állampolgár ezzel jóval előrébb tud jutni. Azt is látjuk, hogy itt olyan honfitársainkról beszélünk, akik adott esetben nettó 170 ezer forintot visznek haza. Tehát az ő esetükben az átlagos megtakarítási hajlandóságnál nagyobbat vizionálni és valamifajta jólétüket feltételezni, ez több mint sértő az érintettekre nézve; ez megint csak egy olyan megszólalás, ami talán nem tartozik a Számvevőszék alapportfóliójába, tehát feltételezzük, hogy nem ez volt a cél, viszont rettenetesen rosszul sikerült a kivitelezés.

Hasonló a véleményem a Számvevőszék „nem kellenek mindenáron az uniós források” című megszólalásáról is, hiszen én a patrióta gazdaságpolitika nagy híveként, igen, üdvözölve fogadnék egy olyan állapotot, amikor a magyar nemzetgazdaság önerőből, ez furcsa lesz tőlem, de a saját hajánál fogva kihúzza magát a bajból, erősödik, gyarapodik, és képes arra, hogy önerejénél fogva a szülőföldön boldogulást is biztosítsa, nem lenne innen elvándorlás, nem mennének el több százezren kényszerből, a bérek tisztességes módon növekednének.

(A jegyzői székben dr. Tiba Istvánt Földi László váltja fel.)

Én nagyon szeretnék egy ilyen víziót megélni még az életem során, de azt látom, hogy a vizsgált alany, tehát a jelentés által vizsgált alany, Magyarország Kormánya homlokegyenest az ellenkező irányba indul el. Tehát feltételezem, hogy van neki egy dealje a német autógyártókkal, ami arról szól, hogy igen, a politikai szférában mondunk néha nagyobbakat, erősebbeket, mint amit egyébként elfogadna az Európai Unió, de azért a ti multi cégeitek számára lényegében mindent megengedünk Magyarországon. És azt látjuk az utóbbi évtizedben, hogy ezen multi cégek kiszolgálása mesterfokon zajlik, vissza nem térítendő állami támogatásokkal, egy nagyon kedvező klímával és azzal, hogy a tudatosan gyengített forint szintén ezeknek a multiknak a malmára hajtja a vizet, és amikor a közteherviselés felé mozdulnánk, mint a tegnapi napon a globális minimumadó tervével a Gazdasági bizottságban, akkor egy óra alatt lesöprik az ezt illető terveket, nehogy már a 9 százalékos társaságiadó-kulcshoz képest egy igazságosabb terhelés érje a multikat. Azt látjuk, hogy ezzel a politikával évente több ezer milliárdot engednek ki egyébként elért nyereséget az országból adózatlanul, és a társasági adót illető visszásságok miatt még több száz milliárd forintnyi társaságiadó-bevétel nem jelenik meg az országban. És azt látjuk, ha megvizsgáljuk az önök áfabevételeit, hogy mennyit szednek be, illetve megvizsgáljuk a társaságiadó-bevételt, óriási szakadékot látunk a kettő között, pedig ezeknek sokkal-sokkal közelebb kellene állniuk egymáshoz.

Azt látjuk, és elnök úr személyes véleményére leszek kíváncsi a következőkről, voltak önöknek nagyon nagy ívű közzétett tanulmányaik, elképzeléseik, amelyek a demográfiai területet érintették; és a bizottsági ülésen alelnök asszony volt olyan szíves, reagált ezekre, egyébként korrekt módon, és elmondta, hogy itt alapvetően nem számvevőszéki belső anyagokról vagy egy belső agytrösztről van szó, hanem közzétesz nagyon sok olyan tanulmányt, elemzést, elképzelést a Számvevőszék is, amellyel, gondolom, azért valamilyen fokon tud azonosulni. Tehát biztos, hogy nem az általa Soros-szervezetnek titulált civilek tanulmányait teszik közzé; feltételezem, hogy valami olyat, ami azért a saját világképbe, dimenzióba belefér.

A bizottsági ülésre való felkészülés során én 2011-es tanulmányokat, publikációkat is láttam, találkoztam persze elnök úr azon nyilatkozatával és a munkatársak azon nyilatkozataival, amelyek szerint látszanak a magyar családpolitika eredményei. És itt álljunk meg egy szóra azért, én nagyon-nagyon örültem, amikor a termékenységi mutató felment 1,55-re, 1,57-re, tehát azt láttuk, hogy a 2010-es, kétségkívül tragikus demográfiai helyzethez képest valami megmozdult, egy 25 százalékos növekedés a termékenységi arányszámban. Na de, a Fidesz jellemzően ott követi el a hibát, hogy a mi országunk határáig folytatja a vizsgálatot, és nem nézi meg azt, hogy mi történt a környező országokban. Van ugyanis egy demográfusszakma, amely visszapótlódásnak nevezi azt a folyamatot, hogy a volt szocialista országok mindegyikében elbarmolt  nem tudom szebben mondani  gazdaságpolitikai elképzelések következtében bezuhant a születésszám, lényegében az összes posztszocialista országban. Nálunk a Bokros-csomag átkozott és soha eléggé nem szidható hatásai elnyújtották ezt a demográfiai katasztrófát, és nagyon sokáig egy egész huszon-valamennyi volt a termékenységi arányszámunk, miközben a környező országoknál ez már helyreállt és az 1,5 környéki szintig felment, visszapótlódott, így hívják. Egy ország volt, ahol ez nem következett be időben, Magyarországnak hívják. És ekkor jött a 2010-es kormányváltás, és szerencsére ez a szakma által visszapótlódásként ismert és még egyszer mondom, minden környező országban bekövetkező folyamat nálunk is bekövetkezett. Örüljünk neki! Ma már elmondtam, hogy aki ebben ellendrukker, az szerintem hazaáruló, és ezt tartani fogom.

De amikor olyan megállapítást tesz az ÁSZ, hogy a magyar családpolitika pozitív hatást gyakorol a demográfiai folyamatokra, vitatkozzunk róla! Biztos, hogy van pozitív hatás, ne vitassuk el, de önmagában ezt a visszapótlódást beállítani kizárólagosan a kormány eredményének, miközben a gyermeknevelési cikkek áfatartalma uniós rekorder, miközben a családi pótlék és a családi adókedvezmény összege is a hatalmas infláció folytán felerészben elpárolgott 2010 óta, legalábbis túlzás. A lakhatási program hiányáról már ne is beszéljünk.

(13.30)

Volt ugyanakkor az önök egyik tanulmányában egy nagyon-nagyon érdekes kezdeményezés. Az egyikben az volt, hogy évente 110 ezer élveszületés kellene pár éven belül, és akkor megállítható lenne a népességcsökkenés. Hát, szeretném jelezni, hogy ha itt minden sikerül és mindent jól csinálunk, harmincéves folyamat lesz megállítani, nullára hozni ezt a dolgot. Az évente 110 ezres élveszületési számnak a matematikai esélyét sem látják a szakmában. Én nem tudom, hogy az Állami Számvevőszéknél ezt ki hogyan, milyen alapon látta. Szép cél, beszéljünk róla, de megvalósíthatatlan sajnos Magyarországon, és bárcsak ne lenne igazam!

Ugyanakkor azt el kell mondanunk, hogy a „Gyermekfedezetű juttatás a nyugdíjrendszerben” című tanulmány, elképzeléscsomag általam nagyon-nagyon támogatható. Nagyon örülnék, hogyha az ÁSZ egyébként egy tíz éve megjelent ötletet felkarolna, és végiggondolná azt, hogy hogyan lehet a nyugdíjrendszeren keresztül dotálni azt, hogy ha valakinek sok gyermeke van, ők a szülőföldön boldogulnak, itt válnak adófizetővé; de mi, jobbikosok szintén nagysárendileg tíz éve beszélünk a szülőtámogatási járadék nevű intézményről, melynek az a lényege, hogy a munkaerőpiacon dolgozó gyermek, ha már úgyis befizette az adóját, ennek egy részéről dönthessen úgy, hogy azt utalják át a szüleinek, és pótolják ki a szülők nyugdíját ebből, vagy az életben maradt szülőét, ha egy szülőről beszélünk, de mindenképpen támogathassa a szüleit egy egyszerű adójóváírás-szerű formulával.

Itt ez a felmerült ötlet lényegében azt célozza, hogy a már dolgozó gyermek járulékaiból egy meghatározott összeg, egy elkülönített gyermekfedezeti számlára kerüljön, és egy havi fix összegben lényegében átalányként ismernék el az anya befektetett erőfeszítéseit. Itt egy gyermek után a számítások szerint  tíz évvel ezelőtti számításokról van szó  akár 12 ezer forintnyi juttatás is elképzelhető lenne. Ez egy nagyon jó javaslat.

Én elvárnám az ÁSZ-tól, hogy ha egyszer felkarolta, akkor legyen erről most is véleménye, mondja el, hogy hogyan tudná keresztülvinni ezt a mostani rendszeren, hogyan tartaná elképzelhetőnek, hogy a parlament keresztülvigye, és támogatom önöket abban, hogy ha már demográfiai célokról beszélünk, ezt a kiváló ötletet karolják fel, vegyék újra elő, és folytassunk róla termékeny vitát.

Összességében nem árulok el titkot azzal, hogy a jelentést nem áll módunkban elfogadni, de egyes ilyen részegységek mentén nagyon-nagyon fontos lenne termékeny vitákat folytatnunk egymással. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)