Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DÓCS DÁVID (Mi Hazánk): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Jobban örültem volna, ha Egressy Béni eme remekműve kapcsán egy irodalmi témához szólok hozzá, de sajnos átvitt értelemben adtam ezt a címet a felszólalásomnak.

Tisztelt Belügyminiszter Úr! Egy régebbi, pontosabban 12 éves ígéretében azt állította, hogy a bűnözést két hét alatt felszámolja. Nemhogy a bűnözést, hanem a rendvédelmet sikerült jóformán felszámolni; nem is csoda, hiszen egy kezdő járőr nettó fizetése 160 ezer forint. Egy olyan állásról beszélünk, ahol a testi épségüket viszik a vásárra a munkavállalók az állampolgárok védelmében. Ez az állam szemében a fizetési rangsor 412. helyére volt elég, éppenhogy csak becsúsztak a rendőrök a karbantartók elé. Nincs anyagi elismerés, nincs szakmai megbecsülés, nincs szakmai siker, hiszen ha még be is gyűjtik a bűnözőket a rend őrei, azokat sokszor előbb hazaengedik, mint ahogy a jegyzőkönyvet befejezné az eljáró hatóság munkatársa.

A rendőrség esetében nem életpályamodellről, hanem elrettentő modellről lehet sajnos beszélni, ami mindannyiunk biztonságára, a közbiztonságra nyomja rá a bélyegét. Jól mutatja a jelenlegi rendszer megfelelőtlenségét, hogy a rendőrségi szakközépiskolákban válogatás nélkül sem éri el messzemenőkig az utánpótlás száma az elvártat és a szükségeset. A fals és hamis statisztikák senki életét vagy vagyoni biztonságát nem fogják megmenteni, megőrizni, a bűnelkövetést sem fogják megakadályozni a szabálysértési összeghatár emelésével sem, mint ahogy a bűnüldözést sem fogja hatékonyabbá tenni a folyamatos szélmalomharc.

A Mi Hazánk Mozgalom szerint rend az alapja mindennek, így nem tűr több halasztást a magyar rendőrség helyzete, nem kér több kitartást a rendőri állomány, hanem azonnali beavatkozást igényel mind törvényi szinten, mind az állomány megelégedésének a szintjén, amit megfelelő életpályamodellel, megbecsüléssel, szakmaisággal és köztisztelettel lehet elérni.

Felmerül a kérdés, hogy ugyanez a sors váre a többi, Belügyminisztérium alá kerülő és a jövőben általa irányított intézményre is, mint például az egészségügyre vagy az oktatásra. Mi is mutatná jobban ezt, mint az egészségügyi dolgozók 2021-es távozása, akik közel 17 ezren hagyták ott a munkahelyüket a Covid-intézkedések, a megváltozott jogviszonyuk és a fizetésük, a semmibe nézésük miatt. Az, hogy a kormány egy vírus okozta válság alatt képes volt elüldözni az ápolókat, pontosan felvázolja az egészségügy jövőjét. Azok az egészségügyi és szociális dolgozók, akik szeretnének a pályájukon maradni, vagy külföldre mennek, vagy a magánszektorban vállalnak munkát, a magyar társadalom pedig az egyik legbetegebb nemzetté züllött egy nemzeti kormány 12 éves regnálása alatt. Nemhogy prevencióról, de még betegellátásról sem igazán beszélhetünk, és ezt csak az tudja igazán, aki kénytelen volt mostanában átlépni egy kórház küszöbét. Egy kiüresedő egészségügyre, egy beteg nemzetre márpedig nem lehet a jövő társadalmát és Magyarország jövőjét építeni.

Na, de mi a helyzet az oktatással? Az oktatásról azt hinné az ember, hogy egy nemzeti kormány alatt kiemelt szerepet kap, hiszen a magyarság megmaradása, országunk jövője ezen múlik, a gyerekek, a következő generációk fogják alkotni a jövő Magyarországának a társadalmát. Jelen állás szerint én hazánknak nem ilyen jövőt szánok. Hogy várhatjuk el, hogy a nevelést, az oktatást úgy végezze el egy tanár, hogy 30 éves korig átlagosan bruttó 275 ezer forint körül keresnek? Ennyi pénzért várják el, hogy napi nyolc órát legyenek a gyerekekkel, mutassanak nekik példát, és olyan jövőképet tárjanak eléjük, amely azt mutatja, hogy ha felnőnek, igenis boldogulni fognak ebben az országban  persze nem rendőrként, nem egészségügyi dolgozóként és nem tanárként.

Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a fiatalság a jövőnk záloga, és hogy nem hagyhatjuk, hogy a felelőtlen és kevéssé előrelátó politika miatt kivándoroljanak a fiataljaink. Az oktatásügy évtizedekkel el van maradva, a szellemi színvonal zuhan, a pedagógusok fizetése szint alatti, európai viszonylatban is a legrosszabbak közé tartozik, a diákoknak leadott tananyag pedig XX. századi. Javasoljuk, hogy ezt újra kéne gondolni, inkább az életre felkészítő órák bevezetését tudnánk elfogadni, a nyelv- és az informatikaoktatás XXI. századivá tételét, a tanárok fizetésének pedig a jelentős emelését.

(15.30)

Ezek nélkül nem európai, hanem lassan afrikai viszonylatban is csak a sor végén fogunk kullogni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

A Mi Hazánk szerint már most is óriási a baj, de ennek eszkalálódását elkerülvén kérjük az illetékes, mindenhez is értő minisztériumot és a kormányt (Az elnök ismét csenget.), hogy haladéktalanul hozzon mindenki számára megnyugtató intézkedéseket, hogy ne omló bástyák, hanem megingathatatlan pillérek…

ELNÖK: Köszönöm szépen.

DÓCS DÁVID (Mi Hazánk): …és ne hulló, hanem tündöklő csillagok legyenek az égen. Köszönöm szépen a figyelmet és a türelmet. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)