Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Amint az közismert, az Európai Tanács Ursula von der Leyent, Németország jelenlegi védelmi miniszterét javasolta az Európai Bizottság új elnökének. Ennek kapcsán bennünk, magyarokban jogosan merül fel a kérdés, hogy miért támogatott Orbán Viktor egy olyan jelöltet, sőt lobbizott az érdekében, aki a nemzetállamok felszámolására törekszik és migrációpárti. Talán nem is kell hangsúlyoznom, hogy az Európai Unió jövője szempontjából milyen fontos, hogy a leendő bizottsági elnök milyen nézeteket vall a legfontosabb kérdésekben. Orbán Viktor egyértelművé tette, külügyminisztere és a kormány illetékes szóvivője megerősítette, hogy csak olyan jelöltet fog támogatni, aki fellép a migrációval szemben, és tiszteletben tartja a tagállamokat.

Nos, Ursula von der Leyen migrációellenesnek semmiképpen nem nevezhető. Annak idején élesen támadta Magyarországot, amikor Magyarország a migránsáradattal szemben megvédte a saját határait s egyben a schengeni határokat, családjával pedig menekülteket fogadott be a házába. Ez utóbbi cselekedet természetesen személyesen humánus, emberbaráti cselekedetnek ítélhető, ugyanakkor azonban német miniszterként ez nem más, mint az állami Willkommenskultur kifejezése: biztatás a bevándorolni szándékozók számára.

Egyébként az is közismert róla, hogy az európai egyesült államok kiépítésének a híve. Egyébként Soros Györggyel együtt tag a Müncheni Biztonsági Konferencia tanácsadó testületében. Tehát ha a Fidesz szokásos megbélyegző kategorizálását használnám, akkor azt kellene mondanom, hogy Soros György embere, migránspárti, és a nemzetállamok felszámolására törekszik. Akkor tegyük fel a kérdést: vajon miért támogatott miniszterelnökünk egy olyan jelöltet, aki semmiképpen nem felel meg az általa támasztott követelményeknek?

A válasz nem elvi, nem az ideológiai dimenzióban kell keresnünk, hanem a személyesben. Ursula von der Leyen támogatásával tudta sikerre vinni személyes harcát Manfred Weberrel szemben, megakadályozva így, hogy az Európai Néppárt csúcsjelöltje bizottsági elnökké válhasson.

Ennek érdekében fogtak össze a visegrádi négyek azzal az Emmanuel Macronnal, aki számára a magyar miniszterelnök testesíti meg mindazt, ami ellen küzdeni akar. Ezt így fogalmazta meg: „Válasszátok az én Európámat, ne Orbánét!” Ez lenne tehát a visegrádi négyek nagy diplomáciai sikere? Hétfőn a kormánypárti felszólalóktól sorra erről hallottunk. Mi a siker? Manfred Weber helyett Ursula von der Leyen? Csöbörből vödörbe.

Orbán Viktornak érezhetően egyre nagyobb a személyes ambíciója, hogy Európa meghatározó kormányfőjeként tekintsenek rá, ezt azonban személyi ügyekben, machiavellisztikus akciókkal, még ha sikeresek is, nem lehet elérni. Ehhez itthon kellene visszaállítani a jogállamot, véget vetni a hűbéri láncolatra épülő hatalomgyakorlásnak, az egzisztenciális félelemben tartásnak, a gyűlöletkeltésnek, a nemzetközi befektetők olcsó és jogaitól megfosztott munkaerővel való kiszolgálásának. A forrásokat az oktatásba, képzésbe kellene invesztálni, vállalva az uniós források felhasználásának Európai Ügyészség általi ellenőrzését, folyamatosan támogatva a jelentős hozzáadott értéket teremtő, minőségi munkaerőt alkalmazó kis- és közepes vállalkozásokat, szolidáris társadalompolitikával csökkenteni a szétszakadást, elérve ezzel a fiatalok itthon tartását, megteremtve mindenki számára egy gyarapodó ország valódi reményét.

Egy ilyen eredményeket felmutató Magyarország miniszterelnökének lenne komoly tekintélye és megbecsülése az Európai Unió színterén. Sajnos a felsoroltak teljesítése Orbán Viktorról nem képzelhető el. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)