Felszólalás adatai

TÓTH IMRE (FKGP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Konok kitartással próbáltam vitára bocsáttatni, kérve képviselőtársaim hozzájárulását, ezt a témát, azért, mert a természet is konok és kitartó volt, aszály szempontjából feltétlenül, az elmúlt évben. Miért tettem képviselőtársammal egyetemben ezt?

Azért is tettem és tehettem, mert négy parlamenti bizottság ritkán tapasztalható egységes igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy ezzel a problémával foglalkozni kellene. Ha a parlamenti patkó ellenzéki oldalára gondolok, akkor Nagy Sándor MSZP-s képviselő úr azt mondta egy, a Fidesszel folytatott vitában, hogy a mezőgazdaság valós problémáival kell foglalkozni. Én azt állítom, ez valós, tehát foglalkozzunk vele.

Dr. Orbán Viktor miniszterelnök úr pedig évértékelő beszédében kitért az elmúlt évet érintő nagyon komoly csapásokra; ő a tiszai árvizet, a belvizet, illetve az aszálykárt említette. Január 8-án az Aktuális című műsorban pedig külön kiemelte az aszályproblémát, és megnevesítette, hogy tételesen az Alföldön, Csongrád megyében, Szeged környékén és Békés megyében különösen súlyos volt ez a probléma. Tehát azt tükrözte mindez, hogy a miniszterelnök úr egyrészt ismeri, másrészt elismeri a problémát. Mi a probléma?

A probléma az elmúlt évi aszály, ami, nyugodtan mondható tehát, az évszázad aszálya, és én azt mondom, hogy nem maradhat kárenyhítés nélkül. Az Alföld bizonyos, jelentősebb részein több mint 250 milliméterrel maradt el az ilyenkor szokásos csapadékmennyiségtől a lehullott csapadék mennyisége.

Aszályról klasszikus szakmai megfogalmazás szerint akkor beszélhetünk, ha egy féléves periódusban legalább 30 százalékkal, éves szinten pedig 20 százalékkal kevesebb a csapadék az országos átlagnál. Az elmúlt évben ezt sajnos bőven meghaladtuk, a talaj vízhiányát fokozta a tartós hőség miatt a levegő páratartalmának a hiánya, az ismert és itt csak vázlatosan említett meteorológiai adatok százéves rekordokat döntöttek. Ezért nincs abban semmi túlzás, ha az évszázad aszályáról beszélünk, amely áttételesen, hatásaival szinte felmérhetetlen kárt okozott és okoz a teljes agrárium és a nemzetgazdaság számára.

Az FVM becslései alapján a főbb szántóföldi növényeknél az 50-100 százalékos aszálykárral sújtott megyékben a közvetlen aszálykár értéke a kukoricánál, a cukorrépánál, a napraforgónál, a takarmánynövényeknél megközelítette az 55-60 milliárd forintot. Ehhez szorosan kapcsolódik a talajmunkák megnövekedett költsége; a gazdák részére kárenyhítést kellene biztosítani költségvetési forrásból, melynek nagysága a bekövetkezett kárnak mintegy 30 százaléka kellene hogy legyen. Ezért van az indítványban az a bizonyos képzett 15-18 milliárd forint.

A helyzet a Dél-Alföldön az országosnál is kritikusabb, itt még kevesebb volt a csapadék, és magasabb volt a hőmérséklet. Gondoljunk arra, hogy az az európai klímakonferencia, amely a globális felmelegedéssel foglalkozott, bemutatta azt az általános problémasort, ami az egyik országban nagy havazást, nagy esőzést, itt nálunk, az érintett évben pedig óriási aszályt okozott.

Az aszályt elemi kárnak kell tekinteni, hiszen az embertől független tényezők hatására keletkezik. Az elemi kár mint lehetséges valóság szerepel a más részeiben már hatályon kívül helyezett 1991. évi LXXIX. törvényben. A biztosítók az elemi károk egy részére kötnek kockázati biztosítást, de az aszály sajnos nem tartozik ezek közé. Így a tűz martalékává vált szántóföldi kultúránál számíthat a termelő támogatásra, illetve kártérítésre, de ha mindez a nap által kiégett, a nap tüzében elégett növényre vonatkozik, akkor nem számolhat ilyen támogatással.

Nem vitatható, és mindannyian tudjuk, hogy az FVM saját lehetőségein belül iparkodott megoldási lehetőséget keresni a kárenyhítésre - az öntözővíz-támogatás, a földalapú növénytermesztési támogatás feltételrendszerének módosítása sorolható ide -, de a kormány is igyekezett segíteni, mert a központi költségvetés általános tartalékából tavaly szeptember-október hónapban mintegy másfél milliárd forint volt az elkülönített, átcsoportosított összeg az őszi talajművelés költségeinek csökkentésére. Ez egyébként a mintegy 300 hektár alatti gazdálkodók számára 2500 forint/hektár lehetőséget biztosított. Mindenképp azt állíthatjuk, hogy az elmúlt évi aszály mértékét ez az összegnagyságrend meg sem közelítette, ha azt veszem alapul, hogy egy szomszédos országban, Szlovákiában forintra átszámítva az ottani aszálykár okozta károk ellensúlyozására mintegy 35 milliárd forintot fordítottak.

Két dologra kell még a figyelmet felhívni. Az egyik, hogy a mezőgazdaság a 20 százalékos részarányával az ország egyik legjelentősebb gázolajfogyasztó ágazata, és amíg a fuvarozók a szakmai érdekképviseleteik hathatós közreműködésével kaptak részbeni kompenzációt és egyfajta állami garanciavállalást, addig a mezőgazdasági termelők sem az aszályra, sem a gázolajár drasztikus emelkedésére nem kaptak értékelhető ellentételezést.

(22.40)

Hogy jön ez az adott kérdéshez? Nyilván tudjuk - különösen kötött talajú területeken élők és gazdálkodók - azt, hogy mennyi többletráfordítást jelentett energiában, gázolaj-ráfordításban ez az aszályos időszak az elmúlt esztendőben.

A másik megközelítés, hogy a társadalom általános helyzetét tükröző adatsorokban - népességváltozás, infrastruktúra, beruházások, gazdasági társaságok száma, s a többi - az alföldi megyék mindenütt a rangsor végén állnak. Ezekben a megyékben a mezőgazdaságnak sokkal meghatározóbb szerepe van, mint az iparosodottabb, idegenforgalomban és szolgáltatásokban erősebb térségekben. Ezért itt a kormányzati és az agrárirányítási szándéktól függetlenül a szélsőséges időjárás következtében teljesen ellehetetlenült a mezőgazdaság, és ez a térség összlakossága számára nagyobb feszültséget és terhet jelent, így az előbbiekben említett társadalmi méretű elmaradás a csökkenés helyett tovább nőtt.

Az aszályt az idei évben, illetve az elmúlt évben elemi kárnak kell tekinteni, és az eddigi szerény támogatáson felül igen jelentős mértékű kárenyhítésre van szükség. A termelők közül rendkívül sokan ellehetetlenültek, és arra sem maradt pénzük, hogy az ez évi termést elindítsák.

Körültekintően meg kellene talán azt vizsgálni, hogy melyek azok a felhasználásra nem került állami tartalékforrások, amelyekből az érintett gazdálkodók részbeni kártalanítása megvalósítható. Valószínű, hogy nem az FVM kizárólagos és egyedüli forrásaira kell gondolni, hanem például a GM, az FVM, a KVM, a PM bevonása ebbe a feladatkörbe egyáltalán nem túlzás, hiszen ha például a Külügyminisztériumot emelem ki, fontos szerepe van a szomszédos országokkal történő szakmai együttműködés kereteinek a továbbfejlesztésében, például az erdőgazdálkodás területén, mert a Kárpátok erdőgazdálkodása befolyásolja a csapadék lefolyásának természeti viszonyait és az Alföld vízgazdálkodását. Magyarország pediglen - az alföldi rész ezen belül feltétlenül - alvízi ország. Így tehát kiszolgáltatottak vagyunk.

A javaslat egyébként hosszú távra is gondol, amikor a rendkívüli természeti károk esetére szóló, az Európai Közösség gyakorlatához hasonló kárenyhítési gyakorlat megvalósíthatóságának vizsgálatára hívja fel az érintett miniszterek figyelmét. A súlyos aszálykárok az agráriumban ágazatokat, termelői köröket, földrajzi térségeket tehetnek tönkre, s nézetem szerint megtörhetik az integráció folyamatát, és társadalmi feszültségekhez vezethetnek.

Az előző napirendben vidék- és területfejlesztésről beszéltünk. Amiről most szólok, hogy mi a vidék- és területfejlesztés, amely a megtartó képességet célozza, ha nem ez: egy törzsfejlődésben nőtt-növekedett kultúrának a megtartása, és az ott élők, ott születettek lehetőség szerinti ott tartása?

Ezen problémák kapcsán gyakorlatilag az indítvány két pillérre épít. Az egyik pillér egy epizódikus problémakezelés, amely egy országosan 60 milliárdra tehető és valójában mérhető kárnak a minimum 30 százalékos ellensúlyozását célozza egy 10-18 milliárd közötti nagyságrendű összeggel.

A másik megközelítés pediglen egy hiányzó jogi szabályozást próbál életre hívni, amely azt célozza, hogy az agráriumot érintő vagy érinthető olyan elemi kárra, mely ellen nincs abszolút védelem, legyen jogi szabályozásunk, amely a gyors, mindenkori reakciót lehetővé teszi, hiszen most ennek híján is vagyunk, és ez a parlament arra tett ígéretet önmagának, hogy a jogharmonizációs kérdésekben nagyon figyel az ilyen jogszabályi hiányosságokra, és az Európai Unióhoz közelít.

Fölmerült a vitában többek között az, hogy mérhetőek-e ezek a problémák, és tavalyról idénre áthúzódtak-e. Igen. Egzakt módon megközelíthető a probléma. Mérvadó agrometeorológiai jelentések településekre, megyékre különösképpen, országrészekre precíz adatokat adnak. A talajviszonyok, amelyekkel kellene hogy érintkezzen ez a csapadék, és nem teszi vagy nem tette az aszályos időszakban, tudjuk, hogy milyen különbségekkel bírnak, és vannak mért adataink is az elmúlt évre vonatkozóan.

Fölmerült az is, hogy ha elfogadott kétéves költségvetésünk van, és ezt grammra rácéloztuk valamilyen feladatra, akkor most reálisan elvárható-e, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Én egy rossz hasonlatot mondanék, ha valaki jónak találná, akkor annak tudnék örülni. Nevezetesen: fontolgattuk-e a tiszai árvíz problémája kapcsán, hogy amikor a part fölött egy méterrel tetőzik a folyó, beavatkozzunk-e, forrásokat koordináljunk-e, netán úgy, ahogy mondtam, több minisztérium forrásából? Nagyon helyesen nem fontolgattuk, holott ugyanarról van szó: elemi kárról. Az egyik esetében - ahol kiöntött a Tisza - több víz van ott, ahol nem kellene, a másik ennek a reciproka: nincs annyi víz ott, ahol kellene.

Most, jelen pillanatban az Alföld érintett részein próbafúrásokat végeztettünk. A talaj felső 20-25 centije nedves, majd egy másfél-két méteres száraz, repedezett réteg található, és azt követően van némi talajnedvesség. Látható az elmúlt évi vetéseken - különösen a kötött talajok esetén -, hogy az a klasszikus csíkos vetés mutatja magát, és érzékelhető, hogy mit jelenthet ez a jövő évi, illetve az idei termésátlagok várható összegét vagy lehetőségét illetően.

Tehát én azt gondolom, hogy ez vidékfejlesztés, ez területfejlesztés. Azt gondolom, hogy jogszabályi hiányosságunk van, és a jogharmonizáció mentén pótolnunk kellene bizonyos hiányosságokat; a kár tételes és elemi, a miniszterelnök úr ismeri és elismeri, az ellenzék támogatja a kérdést, négy bizottság pedig egybehangzó javaslatot tett a kérdés kezelésére vonatkozóan. Most már csak az a kérdés, hogy akarjuk-e kezelni, és az a kérdés, hogy mikor akarjuk kezelni. Ezt tulajdonképpen az elmúlt őszön kellett volna, de valamely furcsa körülmények kapcsán ez nem sikerült. Most már a minimálképlet úgy kell hogy szóljon, hogy legalább a tavaszi munkánkra, hiszen ezen megyékben az őszi munkák egy igen jelentős részét nem tudták elvégezni a gazdák, a gazdálkodók.

S még egy fontos kérdés: a felhők nem ismernek határokat sem birtoknagyságrendre - hogy 300 hektár alatt vagy fölött van -, sem megyére, sem választókörzetre nézvést. Tehát általánosan egyetemes a probléma mindenféle tekintetben.

Én ezért nagy tisztelettel szeretném kérni a kormányzatot képviselő dr. Boros Imre miniszter urat, hogy a témát segítse megvitathatóvá, még inkább orvosolhatóvá tenni. A parlament egészének pediglen a szíves támogatását kérném.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)