Felszólalás adatai

DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter, megbízott földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hát, nem volt ez egy rövid vita, nagyon sok tartalmas észrevételt lehetett hallani. Úgy tűnik, és ez örömömre szolgál, hogy a területfejlesztés ügye, és ezzel a vidékfejlesztés ügye is a társadalom szélesebb rétegeinek ügyévé vált. A pártok, frakciók érdemi észrevételeket tettek, még akkor is, ha nem minden esetben tudunk ezekkel az észrevételekkel egyetérteni.

Hát először is nézzük meg, hogy a start hol volt, amikor ez a kormány átvette ezt az ügyet. Ott volt valahol, hogy lényegében az európai uniós csatlakozási folyamatban az akkori magyar kormány kötelezettségeket vállalt, az unió pedig egy kicsit nyomta ezt az ügyet, hogy na, kezdődjön valami. '95-ben először erre már pénzügyi forrásokat adtak a magyar kormánynak, '96-ban emelték, '97-ben az emeltet duplázták, majdnem triplázták.

(22.20)

'96-ban megszületett a területfejlesztési törvény első verziója, tehát valami kis mozgás beindult, de aztán megállt a szerelvény. Nem ment előre az intézményfejlesztés, és igazándiból a források, bár valami előremenetel volt, de nem olyan nagyon bőven csörgedeztek ezen a területen.

A '98-as váltásnál a vidékfejlesztés ügyében újabb célok kerültek megfogalmazásra. A területfejlesztési törvénynek bekövetkezett az a változtatása, ami létrehozta a régiókat, egyébként elég gyors ütemben. Akkor is, emlékszem, ugyanilyen érvek hangzottak el, hogy hú, nem lesz ez gyorsan, meg így, meg úgy. Mindig az volt, hogy nem túl gyors-e, ami egyébként az élet által ki van kényszerítve. De azért elindultunk. A számok elég impresszívek. Nem akarok senkit untatni, de itt van egy okmány a Pénzügyminisztériumtól, ami a '99-es bázison a 2001-2002-es költségvetési törvényjavaslat terület- és vidékfejlesztéssel, területi kiegyenlítéssel, területi gazdasági és infrastruktúra-fejlesztéssel közvetlenül, illetve közvetve összefüggő előirányzatait tartalmazza. Mindegyik soron jóval nagyobb a növekmény az inflációnál.

Tehát a források szépen nőnek a költségvetésből is, és hasonlóképpen a nemzetközi források is ezen a területen most már érzékelhető módon elindultak. Tehát a pénz, a forrás több, emiatt nem kéne annyira aggodalmaskodni.

Néha persze, ez is igaz, a többletforrás is gondokat tud okozni. Nemcsak a kevés pénzből van baj, hanem néha a többől is lehet bizonyos baj meg probléma, mint ahogy én mint hajdani bankos, azt mondom, a mérleg passzív oldalán néha jobb üzleteket lehetett kötni, mint az aktívon, de ez már csak nézőpont kérdése.

Fölmerült egy központi kérdés, hogy mi a decentralizálás. Nagyon eltérők a fogalomrendszerek. Az én fogalomrendszerem szerint a decentralizálás azt jelenti, hova jut a forrás. Hova? Az ellenzéki képviselőtársaim szerint a decentralizálásnak csak egyetlen értelme van, hogy ki az, aki oszt. Ez már nézőpont kérdése. A hova jut a forrás tekintetében, merjük vállalni a dolgot. A ki az, aki oszt tekintetében meg nem tudjuk, miről van szó, mert egy aktuális kormányzat aktuális költségvetési politikája allokálja a forrásokat.

Szóvá teszik, hogy ezek a testületek, amik decentralizált helyeken vannak, a megyeiek talán még so-so, működgetnek, de a regionálisok nem. Nekem erről más a meggyőződésem, meg kell mondjam, annak tükrében is, hogy körülbelül 10-15 napja találkoztam minden egyes régiótanács vezetőjével és minden egyes munkaszervezettel. Nem az volt az általános benyomásom, hogy sehol sem tartanak, hanem az volt a benyomásom, hogy még egy kis intézményi megerősítésre szükség lesz. Az elmúlt egy-másfél évben ezek a szervezetek létrejöttek, ezekben tudatosodott a feladat, ezek tavaly nyár közepén elkészítették a PNDP-okmányt, az előzetes nemzeti tervet. Ezt össze tudtuk foglalni, Brüsszellel el tudtuk fogadtatni. Ezért a három keleti régió brüsszeli támogatásban részesült. A kormány csatlakozott ehhez az ötlethez, és azt mondta, hogy a négy másik részére is forrásokat biztosít. És ez bent van a költségvetésben.

Most arról beszélünk, hogy ezt a pénzt, ha lehet, azokra a programokra, amik fogantattak... Való igaz, hogy nem egyenletes minőségben, most nem akarom egyiket vagy a másikat kiemelni, előtérbe helyezni, de fogantattak tervek, sőt prioritásokat képeztek. Hogy most azokkal akkor foglalkozzunk-e avagy nem, vagy megint holmi osztogatásról-fosztogatásról leend itt szó.

Szóvá tették ellenzéki képviselőtársaim - a név- és címmegjelölést most mellőzném -, hogy bizony, a kormány bedelegál ezekbe a fejlesztési tanácsokba embereket. Hát persze, hogy bedelegál, hogyne delegálna be, amikor ezek a területfejlesztési ügyek a nagy szektorokat érintő fejlesztési ügyekkel rendkívül szoros kapcsolatban vannak, és ilyen szektorális ügyek mind a kormány, mind az Európai Unió támogatásával, finanszírozásával egyre növekvő számban jelennek meg.

Sokszor és sokat bírálják önök az autópálya-fejlesztést, különösen addig volt ez nagy kritika tárgya, amíg el nem indult, amíg esetleg nem lesz szerződés, így, úgy, amúgy. Amióta megy, azóta kevesebb a kritika. De azért az valahol rendet vág az ottani régiók fejlesztési elképzeléseibe, azokban az up date-ekbe, azokba a följavításokba, amelyek ennek a hiányában nem lettek volna lehetségesek. Akkor már könnyen fölmerül az elérhetőség, ezért jelenik meg új szempontként; ha odébb megy 50 kilométerrel az autópálya, akkor egy halom községet hogy érint ez, hogy érnek be a városba, mibe kerül ez benzinben, energiában, elérhetőségben, availabilityben. Ez egy új szempont, alkalmazni kell.

Vagy: az Európai Unió támogatási programjában, az ISPA-ban arról szoktunk beszélni, mert a tárgyévet csak az érintette, hogy 88 millió euró támogatás érkezett, fele-fele arányban környezetvédelemre és közlekedésre. De elárulok egy titkot, ami nyílt titok természetesen: nem ennyiről van szó. Sikerült az Európai Uniót 6-7 éves programokra, de 3-4 éves programokra nagy számban elkötelezni pénzügyileg, és ehhez a magyar kormány is hozzátette a pénzügyi kötelezettségét. Ezeknek a programoknak a volumene több száz millió euró, és itt tulajdonképpen a projektek tenderkészek. De ez mindjárt befolyásol ám regionális ügyeket, sőt kistérségieket. Mert ha Debrecen környékén elkezdik csinálni, mint ahogy remélem, a tender után erre sor kerül, a kommunális hulladékgyűjtőt, akkor ott már mindjárt egészen más lesz a foglalkoztatási helyzet. Ezek egy csomó ügyben rendet vágnak.

Más: a GDP. Rozgonyi képviselőtársammal együtt tudunk morogni, nem vagyok boldog ettől a nagy GDP-zéstől. Nem azt mondom, hogy ennek a mutatónak nincs abszolút jelentősége - van. Ez a mutató azt jelzi a külföldnek, hogy milyen jó valahol befektetni. Kell egy ilyen orientációt adni, de amiről mi beszélünk, ahhoz inkább az tartozna, hogy helyben, a helyiek jövedelme hogy alakul. És itt nagy füllentések vannak sajnos még, hiszen például Budapestre rákenik, hogy nagyon gazdag. Persze, valamivel gazdagabb, mint a vidék, ezzel kapcsolatban nincs kétség, de nem annyival. Mert a budapesti nettó jövedelemtranszferek, a pozitív jövedelemtranszferek a szaldó együttesében többet veszít, mint mit tudom én, valamely kisebb, tápiósági kerület.

Tehát nem vagyunk igazándiból a saját adataink birtokában. Miért nem vagyunk? Azért, mert az előző korszakban, az előző négy évben ez nem volt olyan központi téma. Igazándiból snassz lett volna kimutatni, és a mai napig nincs kimutatva, hogy '90-től a GDP és a GNI hogyan alakult, mert a GDP-növekedés éveiben a GNI-ban még valószínűleg süllyedés volt; meg vagyok győződve, pedig nagyon hasznos lenne, ha tudnánk.

Írországban, akár Izraelben is - nem uniós ország - hetente, havonta a Pénzügyminisztériumnak ilyen kimutatásai vannak, lehet nézegetni őket, nagyon hasznosak.

Pénzhatékonyság: Baráth képviselőtársam említette, hogy egy csarnok, annyi pénzből mi jut... Ebből is lehet látni, hogy a vidéki pénzbefektetés hatékonysága sokkal jobb, mint a fővárosi, hellyel-közzel. Bizony! Tehát egy-egy kis projekt, egy 100-200 milliós projekt adott esetben 3-4-5 ezer embert boldoggá tud tenni.

Késésben vagyunk-e? Folyamatosan. Folyamatosan késésben vagyunk. Néha persze helyben gyorsan futunk. Önök is ezt tették egyébként. Hogy cammogunk, futunk? De mindig késésben vagyunk, mert az idő hajt bennünket, és saját céljaink hajtanak bennünket, hogy erről az európai expresszről le ne késsünk, ha lehet, a forrásokat időben igénybe vegyük.

(22.30)

Szinergiák: ez az év az első, amikor rengeteg különböző típusú program egymással ölelkezik is, egymást segítgetik. Még mindig nem kellő mértékben, mert helyesen jegyzik meg, hogy például egy csatornaberuházásnál, különösen, ha két megye határán van, milyen gubancok adódnak. Nehéz összehozni - a polgármester, aki fölvállalja a gesztorságot, vagy megőszül, vagy lemond, vagy a guta üti meg, szóval valami történik -, de haladtunk előre.

A Széchenyi-terv fönt van az interneten. Így van, bizony! Sőt, föltettük az agrártámogatási rendszert is, mert annak a fejlesztési célkitűzései és majdan a SAPARD, ami jön, összekombinálva az európai uniós, a regionális, a megyei fejlesztési forrásokkal egy ügyes pénzügyi tervezőt arra sarkall, hogy egy klassz forráskoordinációt csináljon. Ehhez az oktatást is kiépítettük, 700 embert képeztünk ki a tavalyi évben, idén pedig körülbelül 1000-1200-at akarunk, kistérségi mélységgel, azokból a térségi menedzserekből, akik már ott dolgoznak, azokból a falugazdászokból és önkormányzati emberekből, akik hajlandók. Higgyék el - az első ilyen tanfolyamon túl vagyunk -, túljegyzik ezeket a tanfolyamokat. Van igény a tudásra, van pénz, fel lehet használni.

Javult az összehangoltság. Az Európai Unióval mindig nagy gond volt, hogy ők több évre terveznek, mi meg egyéves költségvetéssel megyünk. Ez a sokat bírált kétéves költségvetés ez ügyben hatalmas előrelépés. Mikor tudtam volna én két évvel ezelőtt azt a kormányon átverni, hogy a hétéves programokhoz is a teljes kormányzati társfinanszírozási kötelezettségvállalás átmenjen? Soha. Most meg meg lehetett ezt oldani. Szóval, erről van szó, inkább egy kicsit a bőség zavarában vagyunk, az időnek meg a hiányában vagyunk.

Én azt mondom, és erre késztetem, kérem képviselőtársaimat, hogy minden hibája ellenére - mert nem akarom agyondicsérni az előterjesztést, nem tisztem - tegyenek módosító javaslatokat. Nem véltem senkinek a felszólalásában gátló szándékot felfedezni, és úgy gondolom, hogy kellően alapos, részletes vita után a módosítókkal együtt ebből egy használható törvény lehet, ellenkező esetben pedig úgy járunk, mint annak idején a Phare-pénzekkel.

Köszönöm szépen, és ehhez kérem a tisztelt Ház támogatását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)