Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak nagyon röviden: a Jobbik természetesen támogatja ezt a javaslatot, ahogy az ezt megelőző törvényt vagy megalapozó törvényjavaslatot is. Egyetlenegy dolgot szeretnék tényleg építő jellegű kritikával megfogalmazni, és egyáltalán nincs semmiféle szurkálódási szándékom. Ha visszagondolunk, és elsősorban azok a képviselők, akik legalább 2010-től tagjai voltak az Országgyűlésnek, az egész egyházügyi, addig is kaotikus és nem jó törvényhez 2011-ben nyúltunk először emlékeim szerint, és tényleg a szándékot értve és a célokat elfogadva, maga a módszer és az eszköz, ahogy azt próbáltuk hosszú éveken keresztül vagy próbálták önök hosszú éveken keresztül megvalósítani, az katasztrofális volt. Lényegében, ha belegondolunk, 2011-től számos verzió látott napvilágot, számos általános vitát, részletes vitát, szavazásokat folytattunk le, és ha nem is túlzok, 8 év kellett ahhoz, hogy egy olyan javaslatot fogalmazzunk meg egy ilyen ügyben, ami tényleg a lelkiismereti és vallásszabadsáról szól, 8 év kellett ahhoz, hogy lényegében szinte azt az egy-két tartózkodást nem számítva nagy többséggel elfogadja az Országgyűlés egy olyan ügyben, ami valóban pártállástól független, kortól, nemtől, sőt vallástól független, de mégis egy nagyon fontos dolog.

Én azt szeretném kérni és naivul tanácsolni a jövőben, hogy az ilyen jellegű kérdéseknél, amelyek tényleg messze vannak a pártpolitikától, és nagyon nehéz még hajánál előrángatva is belevinni olyan vitákat, ami nem méltó hozzá, ebben szerintem nyugodtan lehet a konszenzus érdekében és a mielőbbi siker és jobbító szándék érdekében közös nevezőre jutni, és nem szégyen sem elfogadni, sem meghallgatni az ellenzéki javaslatokat, hiszen számos módon megfogalmaztuk az előző javaslatnál is, az azt megelőző javaslatoknál meg pláne, hogy mennyire méltatlan az például egy vallási közösség vagy egyház esetében, hogy országgyűlési képviselők szavazzanak egyáltalán a létükről és a sorsukról. Akkor nem hallgatták meg, később természetesen sok okozat vezetett oda, hogy ez mégis kikerült, és hála istennek most már eljutottunk oda, hogy ilyenről nem beszélhetünk, és végre van egy olyan javaslat, ami azt gondolom, hogy mondjuk úgy, a körülményekhez képest megfelelő módon szabályozza ezt a kérdést, noha nem könnyű, és biztos, hogy évekkel később újra hozzá kell majd nyúlni, és nem azért, mert ez rossz, hanem egyszerűen majd az élet meg a gyakorlat felülírja a jelenlegi szabályozásokat.

Természetesen fogjuk támogatni ezt a javaslatot, de én tényleg azt kérem, hogy a jövőben az ilyen jellegű kérdéseknél sokkal inkább hallgassuk meg egymást, és nem kell 8 év egy jó törvény elfogadásához, hanem néhány hónap is elég. Köszönöm szépen. (Z. Kárpát Dániel tapsol.)