Felszólalás adatai

Felszólalások:   71-80   81-110   111-136      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, tisztelt képviselő úr. Köszönöm az előterjesztőknek, köszönöm képviselőtársaimnak a napirenden való aktív közreműködést. A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/10312. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Nagy István agrárminiszter úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Miniszter úr, parancsoljon!

DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő, a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről szóló T/10312. számú törvényjavaslat legfőbb célja a tiszta, átlátható földtulajdoni struktúra kialakítása és az ennek egyik legnagyobb akadályát képező osztatlan közös földtulajdon hatékony felszámolása. A törvényjavaslat elkészülte egy 2010 óta tartó folyamat újabb fontos állomása. A kormány 2010-től következetesen alapvető nemzetstratégiai fontosságú kérdésként tekint a hazai földügyi szabályozásra. Ennek jegyében került felállításra 2010. szeptember 1-jével az önálló Nemzeti Földalapkezelő Szervezet, amely azóta bővülő feladatkörei révén ma már Nemzeti Földügyi Központként szolgálja a magyar gazdatársadalom érdekeit.

(13.10)

A nemzeti földvagyonnal történő tudatos és eredményes gazdálkodás révén földművesek ezrei jutottak állami földhöz tulajdonosként vagy bérlőként. A fentiekkel párhuzamosan 2013-ban megalkotásra kerültek a földforgalmat alapjaiban újraszabályozó törvények, amelyek számos garanciális eszköz beiktatásával segítik elő a ténylegesen gazdálkodni kész és képes személyek, szervezetek földszerzését, a földnek elsősorban a helyben lakó földművelő gazdák tulajdonába és használatába kerülését, a bel- és külföldi spekulánsok kiszűrését.

Jelenleg is fennáll azonban még néhány olyan, a birtokpolitikát érintő akadály, amelyek a mezőgazdaság versenyképességének gátját jelentik, és több évtizede megoldatlan problémaként tornyosulnak az agrárkormányzat előtt. Ez a kijelentés a gazdák szempontjából azt jelenti, hogy egyes földterületek használata teljességgel ellehetetlenült. Sajnos, nem egy olyan példával tudok szolgálni, ahol jelenleg viszonylag kis alapterületű ingatlanon akár a több száz, szélsőséges esetben akár az ezer főt is meghaladhatja a tulajdonosok száma. Azok, akik a földből élnek, tudják, hogy ilyen, a rendszerváltás óta meglévő és megörökölt tulajdonosi struktúrával szinte lehetetlen a föld használatával vagy tulajdonával kapcsolatos rendelkezés. Meggyőződésem, hogy szakmapolitikai egység segíti azon elképzelésünket, hogy felszámoljuk ezt a mindenki számára hátrányos jelenséget. A tiszta, átlátható földtulajdoni struktúra kialakítása tekintetében tehát nagy jelentőséggel bír a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon mint kényszerközösség megszüntetésére irányuló hatékony megoldás kidolgozása, amely a jelen törvényjavaslat tárgyát képezi.

Ahogy arra korábban utaltam, a 2019. év végi adatok szerint hazánkban mintegy 1 millió 60 ezer földrészlet áll osztatlan közös tulajdonban. A tulajdonostársaknak e tulajdoni formából való szabadulási szándékát jól tükrözi, hogy a részarányföld-kiadás során keletkezett osztatlan közös tulajdon megszüntetését célzó projekt  közismert nevén az úgynevezett OKTM-projekt  keretében 2012. június 1-jéig nagyságrendileg 250 ezer darab, osztatlan közös tulajdon megszüntetése iránti kérelmet nyújtottak be az ingatlanügyi hatóságokhoz, amelyek 53 500 földrészletet érintettek. Ezek közül mintegy 43 ezer földrészlet kapcsán indultak el eddig a megosztási eljárások, ebből 35 ezer eljárás már le is zárult, amelyek eredményeként mintegy 170 ezer tulajdonos részére került kiadásra az önálló tulajdonú földrészlet. A projekt a 2012. június 1-jéig benyújtott kérelmek alapján, előre meghatározott ütemezés szerint zajlik, és a szükséges költségvetési forrás rendelkezésre állása esetén 2023. év végéig zárulhat le. Az OKTM-projekt önmagában hiánypótló eljárásrendként működik a mai napig, hiszen a rendszerváltás óta, bár köztudomású volt a probléma, de a magyar állam adós maradt ennek a rendezésével.

Fontos kiemelni, hogy a jelenleg is zajló OKTM-projekt az osztatlan közös tulajdonú ingatlanoknak kizárólag egy meghatározott körét, mégpedig a részaránykiadás útján keletkezett osztatlan közös tulajdonok felszámolását célozta meg, nem terjed ki tehát más jogcímeken keletkezett osztatlan közös tulajdonnal érintett ingatlanokra, azonban az itt szerzett tapasztalatok biztos támaszként szolgálnak a jelenleg tárgyalt törvény szakmai előkészítéséhez.

A jelenlegi OKTM-projekt nem foglalja magában az erdő művelési ágú területeket, ezért az erdők esetében az osztatlan közös tulajdon felszámolásának igénye még határozottabban jelent meg. A jelenlegi OKTM-projekt teljes egészében hatósági eljárás, amelyben érdekeltté tettük a gazdákat abban, hogy a végleges tulajdoni szerkezetet inkább egyezséggel alakítsák ki a néha további konfliktusokat okozó sorsolás helyett.

Összességében tehát elmondható, hogy a jelenlegi OKTM-projekt sok tekintetben elősegítette a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolását. Ezen eljárás hátránya ugyanakkor, hogy meglehetősen hosszadalmasnak bizonyul, és csak részben oldja meg az osztatlan közös földtulajdon problematikáját, hiszen a megosztás lehetősége nem terjed ki az összes osztatlan közös tulajdonú földre, valamint a maradványingatlanok tekintetében továbbra is fennmarad a kényszerközösség, miközben egy zárt rendszer a kérelmezők szempontjából, hiszen új kérelmet a törvényi határidő lejártát követően már nem lehet benyújtani.

Az OKTM-projekt hatálya alá nem tartozó ingatlanok tulajdonosai, illetve a 2012. június 1-jei határidőt elmulasztó részarányföld-tulajdonosok a földjeiken fennálló osztatlan közös tulajdon megszüntetése kapcsán jelenleg kizárólag a polgári jog általános szabályai alapján rendelkezésre álló lehetőségekkel élhetnek, ez azonban, lássuk be, egy nehézkes és nagyszámú érdekelt esetén szinte lehetetlen eljárás. Eszerint a tulajdonközösség megszüntetéséhez a felek egyhangú megállapodása szükséges, ennek hiányában a közös tulajdont a bíróság szüntetheti meg. Az ingatlan természetben történő megosztására a telekalakításra vonatkozó jogszabályi előírásokat kell megfelelően alkalmazni.

A fentiekből tehát egyértelműen következik, hogy az átlátható földtulajdoni struktúra kialakítása érdekében szükséges az osztatlan közös tulajdon felszámolására irányuló intézkedések folytatása, de a folytatáshoz elengedhetetlen az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére irányuló eljárás új alapokra helyezése. Engedjék meg, hogy röviden bemutassam, milyen új elemekkel segíti a törvényjavaslat az osztatlan közös földtulajdon hatékony megszüntetését!

Általánosságban véve elmondható, hogy a törvényjavaslat célja minden esetben a felek egyezségének a támogatása, a tulajdonrészek minél nagyobb számban történő önálló ingatlanná alakítása, valamint a tényleges földhasználók további tulajdonszerzésének ösztönzése és mindezek által jól hasznosítható birtoktestek kialakítása egy, a jelenlegi jelentősen rövidebb és egyszerűbb folyamat keretében. Szakmai körökben általánosságban elfogadott álláspont, hogy a tisztázott tulajdoni viszonyok révén kialakított ingatlan önmagában is nagyobb értéket képvisel. Akár azt is mondhatnám, hogy a gazdálkodók úgy jutnak nagyobb értékű termőföldhöz, hogy azon fizikailag semmi, de jogi értelemben nagyon is sok minden megváltozik.

Külön kihangsúlyoznám, hogy az új szabályok szerint megnyitjuk a lehetőséget valamennyi földtulajdonos számára, mert a javaslatunkban szereplő megoldási lehetőségek biztosítottak lesznek nemcsak a részaránykiadás útján keletkezett, hanem minden osztatlan közös tulajdonnal érintett földterületre vonatkozóan. Jelentős előrelépés továbbá, hogy az előterjesztést és az eljárást kiterjesztjük az erdőnek minősülő ingatlanokra is.

Az osztatlan közös tulajdon megszüntetésének elsődleges formája továbbra is az ingatlan megosztása és ennek révén az egyes tulajdoni hányadok önálló ingatlanná alakítása. A megosztás alapját kizárólag a tulajdonostársak egyezsége jelenti, sorsolásra nem kerül sor. A törvényjavaslat figyelemmel van ugyanakkor arra is, hogy az ingatlan összes tulajdonosának egybehangzó megállapodását az esetek jelentős részében lehetetlenség létrehozni. Ennek oka egyrészt, hogy az ingatlan-nyilvántartásban nagy számban szerepelnek olyan tulajdonosok, akik személye vagy lakóhelye nem egyértelműen beazonosítható, vagy akik születési adataik alapján valószínűsíthetően elhaláloztak, azonban a hagyatéki eljárásra valamilyen okokból nem került sor. Jelentős továbbá a külföldi lakóhellyel rendelkező tulajdonostársaknak a száma is. Mindezeken felül számításba kell venni azokat a tulajdonostársakat is, akik nem tanúsítanak megfelelő törődést a tulajdonukat képező földekkel kapcsolatban, és ezzel a hozzáállással akadályozzák az egyhangú megállapodást. A vonatkozó hatályos jogszabályok ugyanakkor jelenleg is számos esetben teszik lehetővé a tulajdonjogot érintő vagy az egymást korlátozó többségi döntéshozatalt különféle tulajdonosi közösségek számára, például társasházak vagy jogi személyek tagjai esetében.

Ahogy említettem, megoldást kellett találnunk arra, hogy a nagyszámú és elérhetetlen tulajdonosi struktúra megléte ne akadályozza a termőföldnek a használatát.

(13.20)

A törvényjavaslat ezért úgy rendelkezik, hogy az egyezség létrejöttéhez elegendő a tulajdonostársak tulajdoni hányad szerint számított egyszerű többsége, azaz 50 százalék plusz egy fő. E rendelkezés mellé ugyanakkor a kisebbségbe kerülő tulajdonostársak érdekeinek védelmére is számos fontos előírás beépítésre kerül.

A megosztással kapcsolatos folyamat megkezdéséről minden tulajdonostársat igazoltan értesíteni kell, továbbá a kormányzati portálra is felkerülnek az érintett ingatlanok adatai. A megosztás során kizárólag rendeltetésszerű, mező-, illetve erdőgazdasági művelésre alkalmas ingatlanok alakíthatók ki. Egyes tulajdonostársak, például házastársak kifejezetten erre irányuló akarata esetén lehetséges a megosztás során közös tulajdonú ingatlan létrehozása is, azonban akarata ellenére senki nem kerülhet közös tulajdonú ingatlanba.

A megosztási folyamat zavartalan lefolytatását szolgálja, hogy a törvényjavaslat 90 napos változtatási tilalmat vezet be, amely időtartam alatt az ingatlan tulajdoni lapján  a kisajátítást kivéve  semmilyen változtatás nem vezethető át, sem az ingatlan adataiban, sem az ingatlant érintő jogokban és tényekben. Ez az időtartam a tulajdonostársak kezdeményezésére a folyamatban lévő megosztás tényének ingatlan-nyilvántartási feljegyzésével indul.

Amennyiben a 90 napos időtartam eredménytelenül telik el, azt követően 30 napon belül újabb változtatási tilalom nem kezdeményezhető az esetleges visszaélések kizárása érdekében.

A jogi megoldás megújítása mellett egy XXI. századi választ adtunk a felmerült informatikai kérdésekre. A tulajdonostársak egy kifejezetten erre a célra kifejlesztendő informatikai program, egy úgynevezett osztóprogram segítségével  az általuk szabadon választott ügyvéd közreműködésével  maguk készítik el azt a térképvázlatot, amely a megállapodás szerinti megosztás térképi megjelenítését szolgálja. Ez az osztóprogram hozzáféréssel rendelkezik majd az ingatlan-nyilvántartás aktuális térképi és tulajdoni lapi adataihoz. A megosztás ingatlan-nyilvántartási átvezetéséhez tehát nincs szükség földmérő által készített és a hatóság által záradékolt változási vázrajzra, mert erre az osztóprogram segítségével készített térképvázlat önmagában is alkalmas lesz. Nagyon fontos állomás ez a megoldási mód, ugyanis ezzel az új technikai megoldással összességében több milliárd forintot spórolunk és takarítunk meg a magyar állam javára.

A birtokelaprózódás megakadályozása kiemelt célja az agrárkormányzatnak, ezért továbbra is elengedhetetlen az új ingatlanok tekintetében a területi minimum megállapítása. Ugyanilyen fontos cél, hogy a most taglalt új eljárásrend ne vezessen további kis méretű, használhatatlan birtokok kialakulásához. A jelenleg folyamatban lévő OKTM-eljárásokkal ellentétben így a törvényjavaslat alapján a területi minimumot el nem érő, azaz az önálló ingatlanná nem alakítható tulajdoni hányadok nem maradnak közös tulajdonban; azokat valamelyik tulajdonostárs köteles lesz magához váltani, és értük legalább az ingatlan értékbecslés szerinti értékének megfelelő ellenértéket kifizetni. A területi minimumot el nem érő tulajdoni hányadok jogosultjai így tehát valós kompenzációban részesülnek ahelyett, hogy életképtelen méretű vagy tulajdonosi szerkezetű területek kialakítására kerülhetne sor.

A törvényjavaslat érdemi birtokrendezésre is lehetőséget biztosít, egyrészt azáltal, hogy az egyezségben az eredeti tulajdoni hányadoktól eltérő megosztásban is meg lehet állapodni. Így a gyakorlatban a tulajdonostársak között földszerzésre is sor kerülhet. Emellett ugyanazon tulajdonostársak több, azonos, vagy egymással szomszédos település közigazgatási területéhez tartozó ingatlan megosztása során megállapodhatnak abban is, hogy az egyes tulajdonostársak több ingatlanban fennálló tulajdoni hányadai egy ingatlanban kerüljenek kijelölésre.

A törvényjavaslat az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére a megosztáson túl kínál egy második megoldási lehetőséget is. Erre azért van szükség, mert vannak olyan ingatlanok, amelyek esetében a megosztás szóba sem jöhet, mivel a földrészlet már önmagában sem éri el a törvényjavaslat szerinti területi minimumot. Ezen ingatlanok vonatkozásában az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére az egyetlen lehetőség az, ha az ingatlan teljes egészében az egyik tulajdonos tulajdonába kerül, legalább az ingatlan értékbecslés szerinti értékének megfelelő ellenértékért.

Amint látható, a törvényjavaslat több pontban is lehetőséget biztosít a tulajdonostársak közötti földtulajdonszerzésre az osztatlan közös tulajdon minél hatékonyabb felszámolása érdekében. A tulajdonszerzéshez ezekben az esetekben nem lesz szükség földműves minőségre. A visszaélések elkerülését szolgálja ugyanakkor az a rendelkezés, mely szerint tulajdonszerzési joga csak annak a tulajdonostársnak lesz, aki az adott ingatlanban legalább három éve rendelkezik tulajdonrésszel, vagy aki a tulajdonrészét öröklés útján szerezte. Elővásárlási jogosultság e tulajdonszerzés során nem áll fenn, tehát harmadik személyek, akik az eredeti osztatlan közös tulajdonú földrészletben nem tulajdonostársak, a jogügyletbe nem léphetnek be.

A törvényjavaslat tartalmaz továbbá egy harmadik megoldási lehetőséget is az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére olyan ingatlanok esetében, amelyek térmértékük alapján ugyan alkalmasak lennének a megosztásra, de elsősorban a tulajdonosok nagy számára tekintettel még az egyszerű tulajdonosi többség kialakítása sem kivitelezhető. Ahol tehát sem a tulajdonosi egyezség, sem a tulajdonostárs általi pénzbeli megváltás nem lehetséges, az osztatlan közös tulajdon megszüntetésének legvégső megoldása az lehet, ha ezek az ingatlanok a megosztás sikertelensége esetén valamely tulajdonostárs kezdeményezésére a magyar állam tulajdonába kerülnek. A tulajdonostársak tulajdonrészükért megfelelő pénzbeli ellentételezést kapnak, a magyar állam pedig gondoskodni tud az immáron kizárólagos állami tulajdonban lévő ingatlan megfelelő hasznosításáról.

A fentiek érdekében szükséges, hogy a magyar állam nevében eljáró Nemzeti Földügyi Központ „optimális birtokszerkezet kialakítása” közérdekű célból meghatározott esetekben kisajátítási joggal élhessen.

Sokan szembesültek már azzal a helyzettel, hogy a tulajdoni lapon szereplő tulajdonostársak közül többen elérhetetlenek vagy gyaníthatóan már nem is élnek, és hagyatéki eljárásban sem rendezték az ingatlan jogi sorsát. Ez a bizonytalan tulajdonosi helyzet nemcsak az osztatlan közös tulajdon megszüntetése, hanem az ingatlanok megfelelő hasznosítása során is bizony komoly nehézséget jelent. Mindezek okán a törvényjavaslat egy új eljárás bevezetésével kísérletet tesz a termőföldnek minősülő ingatlanok tekintetében tulajdonosként az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett azon személyek beazonosítására, akiknek az ingatlan-nyilvántartásban szereplő adatai hiányosak. Az eljárás keretében a törvényjavaslat az ingatlanügyi hatóság számára hivatalból történő kötelező adatfeltárást, adategyeztetést és annak sikeressége esetén adatkiigazítást ír elő. Ha a tulajdonost az adatfeltárási eljárások alapján sem lehet beazonosítani, abban az esetben az ingatlanügyi hatóság hivatalból megállapítja, hogy az ingatlan tulajdoni helyzete rendezetlen.

Fentiekhez hasonlóan kötelező adatfeltárást és adategyeztetést szükséges végezni abban az esetben is, ha az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként bejegyzett személy születési évétől 120 évnél több telt el, és e személy halálának időpontjára vonatkozóan hiteles adat nem áll rendelkezésre. Ha az adatfeltárás eredményeképpen a tulajdonosként bejegyzett személy haláláról az ingatlanügyi hatóság hivatalos tudomást szerez, értesíti a jegyzőt a hagyatéki eljárás vagy a póthagyatéki eljárás megindítása céljából. Ha a bejegyzett személy halálának ténye semmilyen módon nem vált ismertté, abban az esetben az ingatlanügyi hatóság hivatalból megállapítja, hogy az ingatlan tulajdoni helyzete rendezetlen.

A rendezetlen tulajdoni helyzetű ingatlanok mindkét esetben a törvény erejénél fogva az állam tulajdonába kerülnek. Ezzel az eljárással a törvényjavaslat megteremti a lehetőségét a földek hasznosítását akadályozó és az ingatlan-nyilvántartás teljességének elvét gyengítő bizonytalan tulajdonosi helyzetek rendezésére.

(13.30)

Mindezek alapján, kedves képviselőtársaim, úgy gondolom, hogy a törvényjavaslatban foglaltak megteremtik annak a lehetőségét, hogy az osztatlan közös tulajdonnal érintett mintegy 2,4 millió hektár föld jogi sorsát egységes elvek mentén, a jelenleginél sokkal olcsóbb és gyorsabb eljárások keretében, az állam minimális szerepvállalása mellett lehessen rendezni. Ugyanilyen fontos, hogy az osztatlan közös földtulajdonnal érintett mintegy három és fél millió honfitársunk számára is megnyugtató, méltányos és gyors megoldásokat kínáljunk az önálló földtulajdonok kialakítására.

Kérem tehát a tisztelt Országgyűlést, hogy az elmondott indokok alapján a törvényjavaslatot tárgyalja meg, vitassa meg, majd azt követően fogadja el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának, a Mezőgazdasági bizottság elnökének. Parancsoljon!

FONT SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Abban bizonyára mindenki egyetért a jelenlévők közül, hogy egy nagy adósságot szeretne a kormány, az Agrárminisztérium megoldani, pótolni, amikor az osztatlan közös tulajdonok szétírására tesz javaslatot. 1993 vége felé, ’94 elején még az Antall-Boross-kormány alatt, törvény felhatalmazása alapján indulhatott ez a folyamat, gyorsítva az akkori privatizáció lezajlását, majd ripsz-ropsz a Horn-kormány gyorsította és az elvártnál nagyobb területen hajtotta végre az osztatlan közösök rendszerének megalkotását. Az alaphelyzetet még fokozta persze a hagyatékolás, elhalálozás következtében az örökösöknek juttatott osztatlan közösök rendszere is. Így került sor arra ma már ismerten, hogy mindösszesen 2,4 millió hektár és 3,5 millió tulajdonos valamilyen oknál fogva érintett az osztatlan közös földtulajdonok rendszerében.

A törvény mindvégig lehetőséget adott arra, hogy az érintettek kezdeményezzék az osztatlan közös megszüntetését, de ez egy rendkívül bürokratikus akadályt is jelentett egyben a számukra, és különösen akkor volt nehéz, ha az osztatlan közös egyik tulajdonosa ellenállt az elképzelésnek, ráadásul kihasználta az adott időszak törvényi lehetőségeit fellebbezésre, alá nem írásra, fel nem lelhetőségre, okirat át nem vételére és minden egyéb olyan magatartásformára, amely ellehetetlenítette a szétírás szándékát erősítő tagok részéről ezt az akaratot.

A kormány megindította már 2010-11-ben, hogy kezdjük el, legalább mintaprogramok keretében egy-egy megye egy-egy járásában az osztatlan közös tulajdon megszüntetését. Röviden: ez az úgynevezett OKTM-program, amelyet miniszter úr is részletesen taglalt. Nagyon lényeges ennek az állapota, hiszen ez egy hatósági eljárás keretében zajlik. Itt minden létező jogszabály, amely a tulajdonhoz köthető elemeket használhatja, fellebbezés és minden egyéb, valamint egyáltalán a hatóság mozgástere, a helyszín beazonosítása, a tulajdonosok egyetértése, egyet nem értése, kiszorítása és a közös egyezség, és ha ez nincs, végső soron a sorsolás, mindez nagy nehézségeket jelentett. De ennek ellenére látszik, hogy olyan nagy a szándék az osztatlan közös szétírására, hogy még így is, ezen nehézkes körülmények között, amiben az OKTM működni kényszerült, több mint 170 ezer tulajdonos most már az napjainkig, akik valamilyen formában, de végigvitték ezt a nagyon nehézkes folyamatot, és tulajdonukhoz kimért, most már jegyzett, sarokkal rendelkező tulajdonukhoz jutottak.

Igen, ez az OKTM-program nem terjed ki az erdőre. Ez nagyon nagy vita is volt házon belül általában, hogy az erdők művelése, amit egy egységes szerkezetben szeretünk látni, okoze sérülést az erdők művelésében, ha az erdőkre vonatkoztatva is az osztatlan közös szétírása, tulajdonba juttatása megtörténhet. Az egyértelmű álláspont e törvény alapján is, hogy nem, az egységes erdőtörvény és minden egyéb törvény garantálja, hogy azzal, hogy a tulajdonos most már tudja, melyik rész az övé, azzal az erdők művelése, a természetvédelem nem károsulhat.

Említettem természetesen, hogy ennek az OKTM-programnak a sarkalatos hátránya, hogy hosszadalmas volt. Az aktuális törvények ilyenek, nagyon bonyolulttá teszik a szándék végrehajtását. Nem terjedt ki az összes ingatlanra, mint ahogy említettem, az erdőkre, nem rendezte tisztán, hogy a maradék ingatlanokkal mi történjen az osztatlan közösön belül. Most erre is javaslatot tesz az előterjesztés. Ezen túl kényszerközösségek is jöttek létre az OKTM-program keretében végül is.

Ezek a szétírás ellen ható tényezők ugyancsak hátráltatták az eddig működő programot, hiszen a program, a mostani benyújtott törvénytervezet is külön foglalkozik vele, hogy sok esetben a személy és lakcím nem beazonosítható egy tulajdoni lap esetében. Sok esetben a hagyatéki eljárás nincs befejezve, sok esetben külföldi a tulajdonos, sok esetben elhalálozott a bejegyzett tulajdonos, és vannak élő tulajdonosok, akik a részarányuk, a tulajdoni részük kicsinysége miatt egyszerűen hanyagul állnak hozzá, nem érdekli őket, hogy a többség mit szeretne tenni, nem vesz részt a folyamatokban. Ezzel a hanyag magatartásformával gátolta a többség, a gazdálkodásban érdekelt társakat, hogy a tulajdont írják szét, és mindenkinek egyértelmű legyen, hogy melyik az a földterület, amelyiken ő gazdálkodhat.

Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a magyar mezőgazdaság fejlődésének egyik gátja most már, ez egészen bizonyos, ez a nagyarányú, az előbb már általam említett, 2,4 millió hektárban érintett osztatlan közösök rendszere. Gondoljuk el, hogy ilyen területre ki merne hosszabb távon beruházni, hitelt felvenni, és még sorolhatnám azokat a gazdaságfejlesztő lépéseket, amelyektől eltántorítja a tulajdonost maga az osztatlan közös tulajdoni rendszere.

Itt jön az a javaslat, amely azt mondja, hogy legyen elégséges az 50 százalék plusz 1 tulajdoni arány az osztatlan közös szétírásának elindításához; értesítsük ki az összes érintett tulajdonost. Legyen kényszerítő, inspiráló erő, hogy jó lesz részt venni ebben az egyezségben, egyezkedésben, mert az 50 százalék plusz 1 eldöntheti a folyamat teljes egészét és talán azt is, hogy melyik földrész kié lesz és hova kerülnek kijelölésre a maradék földrészek azoknak, akik nem vesznek részt a folyamatban, és majd esetleg nem a kedve szerinti földrészlet az, amelyet ő végül meg fog kapni.

Tehát inspiráló hatású a törvény arra, hogy akik eddig ódzkodtak ettől, hanyag magatartást tanúsítottak, azok legyenek szívesek, vegyenek részt, mert rosszabbul járhatnak, ha nem vesznek részt. Ez egyértelmű, hiszen a folyamat azt mondja, hogy lesz egy úgynevezett osztóprogram, amely a jelzett ingatlan teljes egészét megmutatja és gyakorlatilag a kezdeményező tulajdonostársak ügyvédi segédlettel, felügyelettel elkezdhetik a fizikai megosztását ennek a területnek. Itt jön életbe a 90 napos változásbejelentési tiltás és minden egyéb védő intézkedések természetesen. De a folyamat innentől kezdve az 50 százalék plusz 1 tulajdonosi birtoklók kezébe kerül, és nyilvánvaló, hogy e folyamatban érdemes a következőkben részt venni.

A törvénytervezet természetesen kitér arra is, hogy mi van azokkal, akiket ez továbbra sem érdekel, meg olyan kicsi a területük, hogy már nem szabadna azon mezőgazdasági művelést folytatni: szőlő-gyümölcs esetében a 3 ezer négyzetméter alatti szántóföld, rét-legelőnél az 1 hektár alatti területek. Ilyen esetben inspirálja őket a törvényjavaslat arra, hogy az osztandó területen belül a tulajdonosok egymás között éljenek az adásvételi, birtokátadási lehetőséggel, és esetleg így szabaduljon meg a nagyon kis tulajdoni résszel rendelkező ettől a területtől.

(13.40)

S ha ebben nincs egyezség, akkor jön az az elképzelés, hogy a tulajdonosok többsége, akik igenis művelni szeretnék a területet, és valószínűleg kezdeményezték a szétírást, magához válthatja a kisebb területeket, és nyilvánvaló, hogy egy értékbecslés útján megállapított áron ezt ki kell fizetni az érintett kis földdel rendelkező tulajdonosnak.

És természetesen létezhetnek olyan extrém esetek, amikor semmilyen módon nem jutnak egyezségre, nemcsak azért, mert olyan eleve elaprózott területről van szó, amit nem szabadna már továbbosztani  ekkor talán jó lenne, ha egy tulajdonoshoz kerülne a terület , de bizony létezhet olyan, hogy sem a tulajdonosi egyezség, sem pedig a tulajdonostárs általi pénzbeli megváltás nem jutott dűlőre, nem jutottak dűlőre ezzel a technikával sem. Itt nincs mese, akkor az állam tulajdonába kell hogy kerüljön ez a terület az előbb említett megváltással, és majd az állam rendezi annak a sorsát. Nyilvánvaló, hogy fel fogja ajánlani a település környezetében élő gazdálkodóknak, hiszen a legfőbb cél, hogy ne maradjon megműveletlen terület. Ne maradjon olyan bizonytalan terület, amelyről tudjuk, hogy a tulajdonosa nem igényel földalapú támogatást, de azért valakik használják, mert tudják arról a területről, hogy az a tulajdonos egyébként ezzel a területtel nem foglalkozik, tehát akkor én ezt is használhatom, és rendezetlen és nem feltárt használói viszonyok alakulnak ki ilyen területen. Ez nem lehet célja senkinek sem. Nyilvánvaló, hogy ezt is rendezni fogja ez a törvénytervezet.

(A jegyzői székben Gelencsér Attilát dr. Vinnai Győző váltja fel.)

Izgalmas terület, hogy az osztandó földterületen belül megengedie a törvénytervezet, hogy egymással megegyezve, az addigi tulajdoni arányokat módosítsák. Azaz valaki elad, más meg vesz tőle; ez házon belül, az osztandó területen belül történik. De itt jönnek azok a korlátozó intézkedések, amire miniszter úr is utalt, hogy ilyen házon belüli tulajdonrész-módosulás csak akkor történhet meg, ha már legalább három éve ott tulajdonnal rendelkezik a tulajdoni többséget szerezni szándékozó.

És itt van egy felmentés, hogy nem kell földművesnek lennie annak, aki esetleg úgy dönt, hogy öröklés vagy bármi útján ő szerzett tulajdont, de elindul a nagyobb tulajdon szerzése felé. Nem kérdéses, hogy ezzel a felmentéssel az osztatlan közös megszüntetését segítő akaratot szándékozik bevezetni a törvény előterjesztője.

Azt gondolom, hogy az eddigi osztatlan közös földtulajdonok szétírására tett kísérletek közül a jelen tudásunk szerint ez az egyik leghatékonyabb módszer, amely a sok-sok tulajdonost érintő törvény figyelembevételével egyáltalán felvetésre, bevezetésre kerülhet. Bízom benne, hogy ennek az esetleges módosításokkal csiszolt változata, majd életbe lépése után beigazolódik a sok-sok jelentkezőn keresztül, hogy igen, ezt a programot érdemes volt megindítani és ez a félelmetesen nagy szám  3,5 millió érintett tulajdonos, 2,4 millió hektár  rohamtempóban, nagy számban csökkenni fog.

„…királyok Királya és uraknak Ura…” Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Magyar Zoltán képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!

MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Talán nem árulok el nagy titkot, hogy nem volt egyszerű végül is ezt a jogszabályt olyan formában feldolgozni, hogy ez a lehető legtöbb érintett számára megfelelő legyen a végkimenetelt figyelembe véve. De ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen valóban egy roppant összetett problémakörről van szó, amelynek megoldása valóban már roppant időszerű lenne. Végigbogarásztam csak egy gyorskereséssel: 2010 óta, mióta a Jobbik az Országgyűlésben követeli ennek a problémakörnek a felszámolását, mintegy 70 felszólalás, indítvány hangzott el vagy itt a parlamentben, vagy a Mezőgazdasági bizottság ülésén, amit mi kezdeményeztünk annak irányában, hogy ez a helyzet oldódjon.

De elolvasva a jogszabályt, azért azt meg kell jegyeznem, hogy erre a törvényre ennyit várni kár volt, azért itt jó néhány olyan paragrafus szerepel, amely szerintünk nem a legtisztább megoldást szorgalmazza. Sőt, sok tekintetben inkább a ’67-es tagosítási törvényre hasonlít, amikor a téeszbe bekényszerített állampolgároknak aztán önként le kellett mondaniuk a tulajdonjogukról. Azt írtam fel ide elsőre magamnak, hogy ez így az ellentmondásoknak a törvénye, és ezt azért is mondom, mert mindjárt az első sor úgy kezdődik, hogy az Országgyűlés elkötelezett a magyar földművesek agrárpiaci versenyképességének javítása érdekében, s a többi, s a többi, és számtalanszor halljuk ezt a mondatot itt a magyar parlamentben. Majd kivételt tesznek ezen jogszabállyal a földforgalmi törvény alól, és a földművesekre nem vonatkozik, legalábbis a földművessé válás nem feltétel itt a tulajdonszerzés tekintetében. Úgyhogy nem értem, miért hagyták bent mindjárt az első sorban ezt a remek megfogalmazást.

És aztán optimális méretű birtokméret kialakításáról beszélnek mint célról. Ebben is jó lenne már őszintén beszélnünk. Jó néhány agrártörvénynél felmerül ez a megfogalmazás  mégis, önöknek mi jár a fejében, amikor erre gondolnak? Mert ha azt nevezik optimálisnak, hogy 300 hektár birtokmaximummal rendelkezhet Magyarországon egy természetes személy, akkor például miért teszünk most megint csak kivételt ezen törvénnyel? És nem számít bele az így szerzett, az osztatlan közös tulajdon megszüntetése során szerzett földtulajdon nem számít bele ebbe a birtokmaximumba, ami szerintem elfogadhatatlan, és bőven lehetett volna időt adni arra, hogy ha fennáll az az adott helyzet, hogy az osztatlan közös megszüntetése során valaki ezen 300 hektár fölé emeli a földtulajdonát, akkor egy bizonyos türelmi időszakon belül  mondjuk, a következő évig  meg tudjon szabadulni akkora földterülettől, hogy az ismét beleférjen a 300 hektárba.

Ez, azt hiszem, komoly visszaélésekre adhat okot, de hát erről sajnos már más törvények kapcsán is beszélhetünk, hiszen az ezt megalapozó vagy ennek egy részágát kezelni próbáló termelőszövetkezeti földterületeket felszámoló törvény kapcsán is hasonló dilemmákkal találkoztunk, és ott sem kaptam arra érdemi választ, hogy erre miért is van szükség.

Más tekintetben viszont a jogszabály egyáltalán nem volt elég bátor. Mondjuk, az örökléshez nem mertek hozzányúlni, pedig már a polgári törvénykönyv nagy módosítása kapcsán is itt egy  akkor számomra úgy tűnt  érdemi és őszinte vita alakult ki azzal kapcsolatban, hogy a birtokaprózódás végső soron akkor akadályozható meg fenntartható módon, ha az öröklés szabályaiba is valamilyen módon belenyúlunk.

Szintén aggasztó a jogorvoslat hiánya, miközben végső esetben, amikor a magyar állam kénytelen beavatkozni és tulajdonba veszi a területet, abban ez esetben világosan leírják, hogy a felek a kártalanítással összefüggő jogvitájuk esetén bírósághoz fordulhatnak. Viszont amíg a magyar állam nem lép be ebbe a történetbe, addig ez a lehetőség nincs meg. Mindezt úgy is lehet értelmezni, hogy ha a magyar állammal szemben pereskednek, az nem baj, hiszen majd a magyar adófizetők úgyis finanszírozzák, ha esetleg a magyar állam elveszíti ezt a pert. Ellenben ha az önök kedveltjei, kinézettjei, egyértelműen ezen jogszabályok alapján a meglévő nagygazdák érdeke sérülne vagy az ő érdekeik kerülnének veszélybe egy-egy bírósági döntés kapcsán, ezt megakadályozandó erre nem is lesz mód a többi tulajdonosnak, tehát itt a jogorvoslat iránya nagyon szembetűnő.

Olvastam valahol ezt a példát, de ide akarom hozni, mert szerintem jól szemlélteti, hogy azok számára is világos legyen, akik esetleg nem ezen a területen mozognak, hogy mire gondolok.

(13.50)

Ha, teszem azt, azt mondja majd a kormány valamelyik nap, hogy teljesen tarthatatlan, hogy a magyar emberek mondjuk, Budapesten bérházakban, 15-20 négyzetméteres, egy szoba-konyhás lakásokban élnek, és ez a mai világban már nem elfogadható, ezért őket kilakoltatják, de persze a szomszédos luxusapartman majd kártalanítja őket, hiszen neki pont jó lesz bővíteni az ingatlanát egy pluszhelyiséggel; és ezt majd valamiféle pozitív köntösben próbálnák itt eladni. Tehát szerintem ez ezt az érzetet kelti sokakban, akik találkoznak majd a gyakorlatban a törvény végrehajtásával, mert tény, hogy elborzasztó szám, hogy három és fél millió tulajdonosról beszélhetünk, akit érint ez a több mint egymillió hektár, de azért azt ne állítsuk, hogy itt mindenki ezek közül meg akart szabadulni ettől a helyzettől.

És tudom, hogy jogosak azok a példák, amelyek itt rendre felmerülnek, hogy a föld használhatatlanságát súrolja sok esetben az a rengeteg és elérhetetlen tulajdonos, aki fennáll egy-egy terület kapcsán, de azért nem ez a nagy általánosság. Tehát jó néhány esetben, sőt az esetek többségében ez egy jól kialakult, meglévő művelési rendben normálisan zajló folyamat, ahol a tulajdonosok elégedettek voltak azzal a helyzettel, ami jelenleg van, tehát hogy évről évre megkapták a nekik járó bérleti díjat, és ezzel számolhattak minden évben, és köszönik szépen, ők nem feltétlenül akarnak ebben a folyamatban részt venni. (Dr. Nagy István közbeszólására:) Akkor kötelező lesz számukra; ha úgy dönt az adott földterület, az 50 plusz 1 százalék, hogy igenis kötelező olyanoknak is belevágni ebbe, vagy olyanokat is belevonni ebbe, akik ezt nem szerették volna.

A végrehajtási rendelet hiánya is aggasztó már. Javítson ki, miniszter úr, ha tévedek, de nem jellemző, hogy időre megérkeznének ezek a végrehajtási rendeletek, néha hónapokat vagy akár évet is csúsznak. Ez az agrártárcához tartozó jogszabályok esetében is előfordult a közelmúltban. Ezt azért is hozom ide, mert a kisördög majd a részletekben bújik meg. Tehát így szárazon ez a törvény nagyon-nagyon sok nyitott kérdést tartalmaz, amelynek egy részére most az előterjesztésben utalt, és pontot is tett rá, tehát ennek örülök, de még mindig rengeteg nyitott kérdés van.

Úgyhogy remélem, hogy a végrehajtási rendelet időben megérkezik, és tisztába teszi ezeket az ügyeket. Például, hogy mást ne említsek, a földár-meghatározás. Jó lenne, ha legalább házon belül megegyeznének valamiben. Az elmúlt kettő évben talán ez a harmadik vagy negyedik földár-meghatározási metódus, amivel találkozhatunk. Volt itt már a helyben megszokott földárhoz való viszonyítás; volt az hektárra, aranykoronára vetítve; aztán volt itt a húsz év haszontermelési mértéke a földnek, ugye, azt tekintették földárnak, hogy ez a szám mekkora, ami már önmagában egy kicsit abszurd, vicces és tényleg Nobel-díjat érdemelne az a közgazdász, aki ezt képes húsz évre előre megmondani, hogy mit fognak azon a földön termelni, milyen piaci viszonyok mellett, milyen támogatás mellett, milyen adópolitika mellett, milyen időjárás mellett, hogy mást ne mondjak. Tehát az sem volt nyilván egy fenntartható dolog. Hogy aztán abból a gyakorlatban meg mi lett, az már a bíróságokra tartozó törvény vitájában lesz majd érdekes. De most eljutottunk oda, hogy majd a szakértők fogják ezt megállapítani. Kíváncsian várom, hogy ilyen határidők mellett és ekkora földmennyiségnél hol lesznek azok a szakértők. Remélem, hogy nem lesz igazunk, és ez gördülékenyen fog menni, de tartok tőle, hogy nem így van.

Ahogy a földhivatalok terheltsége is értelemszerűen azért növekedni fog. Jelenleg is már komoly problémák vannak, és nem állnak szerintem úgy jelenleg ezek az intézmények, hogy ezt mindenféle állami segítség nélkül, gond nélkül megoldanák, még ha az osztóprogramot mint segítséget említeni is tetszett.

Néhány gyakorlati dolgot gyorsan még hadd említsek meg! A 4. §-nál, „A bejelentést vissza kell utasítani, ha” résznél felsorolják azokat, amelyek egyébként teljes joggal alkalmatlanná teszik azt, hogy az osztatlan közös földtulajdon megszüntetését véghez lessen vinni, de azért nagyon életszerű helyzet az, amikor valaki egy osztatlan közös 30 hektárban a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkezik, de mondjuk, van 80 tulajdonos, és közülük egyetlenegy darab tulajdonos néhány száz négyzetméternyi tulajdoni hányaddal csupán csak, de köztartozást halmozott fel, és ezáltal végrehajtási jog került erre a földterületre, és ezzel a néhány száz négyzetméterre meghiúsítja a sok tisztességes tulajdonos jogának a gyakorlását. Tehát itt is azért valamiféle arányosságot szerintem merhettek volna belevinni a jogszabályba, mert ez így évekre vagy akár örökre ellehetetleníti azt, hogy ezen földterület megfelelően kiméretésre kerülhessen.

Láthatjuk, hogy az osztatlan közös tulajdon megszüntetését 15 ezer forint igazgatási szolgáltatási díj ellenében lehet elindítani. Ezt sem értem, hiszen korábban voltak itt olyan ígéretek, hogy ez egy teljesen ingyenes folyamat lehet, pláne, ha az állam már középtávon is jól járhat ezzel a történettel.

Kicsit furcsa, de ezt csak úgy zárójelben jegyzem meg, hogy egyezségnek hívják azt, amikor 51 százalék valamit akar, 49 meg nem. Szerintem  a magyar nyelvet ismerve  találhattak volna egy kevésbé félrevezető fogalmat is.

Amit még mindenképpen meg akartam említeni, az a fiatal gazdák támogatása ezen jogszabály kapcsán, mert igenis lehetőség lett volna rá. Itt egyetlenegy esetben emlékeznek meg róluk, amikor az osztatlan közös tulajdon megszüntetésénél az ingatlan teljes területe nem éri el a minimumot. Ugye, ez művelési ág függvénye, de most csak beszéljünk mondjuk, az egy hektárról. Én úgy gondolom, hogy ezt az apró csontot odadobni nagyon sovány, miközben nemcsak Magyarországon, hanem az egész Európai Unióban arról beszélünk, hogy az agrár-generációváltás az egyik legnagyobb kihívása az ágazatnak  és ezzel teljes mértékben egyetértek , és hogy sokkal nagyobb segítséget kellene juttatnunk a fiatal gazdáknak akár támogatás, akár birtokpolitika tekintetében. Tehát én arra bátorítanám magunkat, hogy ne csak ezen nagyon kivételes és nagyon keveset érő helyzetben biztosítsunk számukra lehetőséget, hanem akár a normál rendezés során is kapjanak a fiatal gazdálkodók lehetőséget arra, hogy előnyhöz jussanak az osztatlanközös-kimérések során.

Az állami szerepvállalásnál: én azt gondolom, hogy az 51 százalék tulajdoni hányad helyett lehettek volna picit a kicsikkel szemben megengedőbbek is, és mondjuk, egy kétharmados arányt fel lehetett volna állítani. Értem én, hogy az növelte volna azon esetek számát, amikor nem születik végső soron egymás között megegyezés, és a magyar államnak be kell avatkoznia, de erre bőven lett volna forrás, hiszen ha más nem, akkor azt a 270 milliárd forintos összeget hadd említsem meg, amely befolyt az állami földek privatizációja során, meg amely be fog folyni ezen jogszabály végrehajtását követően is a magyar államnak. Tehát lett volna szerintem arra lehetőség és forrás, hogy az állam ilyen végső esetben beavatkozzon, előbb beavatkozzon, és aztán tényleg tisztességes birtokpolitikai irányelvek mentén, a régi fideszes ígéreteknek megfelelően akár a helyben élő családi gazdálkodók megsegítésére, akár a pályakezdő fiatal gazdálkodók elindítására tudott volna ezekből a területekből programokat elindítani.

Tehát azt tudom mondani, hogy módosító indítványaink lesznek, ami ezt a jogszabályt igyekszik finomítani. Őszintén mondom, hogy nagyon-nagyon örülnék annak, ha a teljes parlament, de legalább a Jobbik-frakció is tudná támogatni ezt a jogszabályt, de ennek még vannak feltételei. A feltételek egy részét már elmondtam, más részét majd Steinmetz Ádám képviselőtársam fogja említeni, illetve gondolom, az ellenzék többi hozzászólója is fog még olyan részleteket kiemelni, amelyek ezen jogszabályt elfogadhatóbbá és szélesebb körben támogatandóvá tudnák tenni. Remélem, hogy az egy-két konkrétumra pedig érdemi választ is tudok kapni. Köszönöm a lehetőséget. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

(14.00)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Földi László képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

FÖLDI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A földtulajdonlás területén sok olyan speciális eset, kivételt erősítő szabály, egyedi gyakorlat és formabontó megoldás létezik, hogy jogszabályalkotó legyen a talpán, aki mindegyiket az azonos érték és érdek védőernyője alá tudja terelni.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Hiszem, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat az 1 millió 60 ezer osztatlan közös tulajdonú földrészlet sorsának rendezésével képes megfelelni ennek a kihívásnak, és történelmi igazságtételt hajt végre. A törvényjavaslat elfogadásával, bevezetésével meggyőződésem, hogy még inkább versenyképesebb lesz a magyar agrárgazdaság. Ahhoz, hogy a versenyképességet még inkább tudjuk növelni, alapvető feltétel a tiszta, átlátható földtulajdoni struktúra kialakítása valamennyi állami és magántulajdonú föld tekintetében. Azt nagyon jól tudjuk, hogy most az osztatlan közös tulajdonban álló földek egyik hatalmas gátját adják a versenyképesség fejlesztésének.

Erre tekintettel fontos, hogy a jogalkotó minden olyan osztatlan közös földtulajdon megszüntetésére lehetőséget kínáljon, amelynek létrejöttében az állam, a szabályozás szerepet játszott. Meggyőződésem, hogy a kormány és az Agrárminisztérium elkötelezett a magyar földművesek agrárpiaci versenyképességének javítása, gazdasági pozícióinak megerősítése mellett, és támogatja az optimális méretű, stabil, átlátható tulajdoni viszonyokkal rendelkező birtokszerkezeten alapuló hazai agrárium kialakulását.

Mint ahogy miniszter úr is expozéjában említette, több mint egymillió darab ingatlant terhel az osztatlan közös tulajdon, majdnem két és fél millió hektárról beszélünk, és mintegy három és fél millió tulajdonosról beszélünk. A törvényjavaslat az osztatlan közös tulajdonban álló mezőgazdasági és erdőgazdasági célú földek elmúlt évtizedekben kialakult tulajdonviszonyainak olyan rendezését teszi lehetővé, amely által gazdaságosan művelhető, adminisztratív terhek nélkül használatba vagy tulajdonba vehető birtoktestek alakulhatnak ki.

Az ingatlan-nyilvántartásban nagy számban szerepelnek olyan tulajdonosok, akiknek személye nem egyértelmű, nem beazonosítható, vagy akik már sajnos nincsenek az élők sorában. Ez a bizonytalan tulajdonosi helyzet földek esetében nemcsak az osztatlan közös tulajdon megszüntetése, hanem az ingatlanok megfelelő hasznosítása során is nehézségeket jelent.

Mindezek okán a törvényjavaslat egy új eljárást vezet be a bizonytalan személyek beazonosítása érdekében, végső soron pedig a rendezetlen tulajdoni helyzetű ingatlanok állami tulajdonba kerülésével hárítja el a bizonytalan tulajdonosi helyzetből eredő problémákat. A most előttünk lévő törvényjavaslat alapján tehát az osztatlan közös tulajdonnal érintett földek jogi sorsát egységes elvek mentén, a jelenleginél sokkal olcsóbb és gyorsabb eljárások keretében, az állam minimális szerepvállalása mellett lehet majd rendezni. Az indítvány létező igényt elégít ki, hiszen miniszter úr is említette, hogy már a ’12. júniusi határidőig nem kevesebb mint 250 ezren nyújtottak be kérelmet a gazdák.

A törvényjavaslat kiemelkedően fontos értékének tartom, hogy az elaprózott, jogilag is, műveléstechnológiai szempontból is kezelhetetlen birtokszerkezet rendezése az új törvény elfogadása után főszabályként az esetek többségében már nem a hivatalok malmainak őrölési sebességén, hanem a kérelmezők megegyezésének gyorsaságán, rosszabb és kisebb számú esetben pedig a sorsolásban testet öltő szerencsén múlik majd.

Fontos, hogy a javaslat a tényleges földhasználók további tulajdonszerzését is ösztönzi. Az indítvány értékrendű erénye az is, hogy racionális, sok osztatlan közös földtulajdon esetében ugyanis a lehetetlenséggel határos vagy éppen azon túlnyúló feladat lenne megtalálni a felkutathatatlan, urambocsá!, hagyatéki eljárás nélkül elhalálozott tulajdonosokat.

Ugyanakkor több fontos előírás életbe léptetésével gondoskodik a kisebbségbe kerülő tulajdonostársak érdekeinek védelméről is. Azt is szeretném megemlíteni és kiemelni, hogy a törvényjavaslat jogi hatálya az eddigi úgynevezett OKTM-projekt komoly hiányosságát orvosolva az erdő művelési ágú területeket is magában foglalja. Éppen itt volt az ideje, hogy ezek sorsát is megnyugtatóan tudjuk rendezni. Mindezek mellett tisztelettel javasolom a tisztelt Háznak a törvénytervezet megvitatását és annak elfogadását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka, Varga László képviselő úr következik. Parancsoljon, öné a szó.

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Számtalanszor elhangzik agrárpolitikával kapcsolatos, illetve a magyar föld jövőjével kapcsolatos előterjesztések kapcsán, hogy mennyire szakpolitikai kérdéseket tárgyalunk. Nyilván nagyon sokszor ezek szűken vett szakpolitikai kérdések, amelyekről ilyenkor beszélünk. Ebben nyilván éri kritika az ellenzéki pártokat a kormánypárti képviselők részéről. Azt gondolom, hogy nem egy ilyen előterjesztést tárgyalunk most, ami kizárólag szakpolitikai kérdés.Elhangzottak a számok: 2,4 millió hektár, 3,5 millió érintett. Azt gondolom, hogy amikor egy ilyen előterjesztést tárgyalunk, nemcsak szorosan vett agrárgazdálkodók kapcsán megfogalmazott versenyképességi szempontokat kell megbeszélnünk, nemcsak arról kell beszélnünk, hogy a földművesek számára egy-egy ilyen előterjesztés mit jelent. Nagyon fontos kérdés ez is. Nyilván minden olyan előterjesztést, amely a magyar agrárium versenyképességét támogatja, meg fogunk szavazni, ha nincs egyébként olyan salátatörvényekbe beágyazva, ami ezt lehetetlenné teszi számunkra.

Egy szó, mint száz, szakpolitikai ügyekben, a magyar föld versenyképességének érdekében, az agrárium versenyképességének érdekében, a magyar vidék megtartóképességének erősítése érdekében lehet közös gondolkodás, azonban akkor, amikor egy ilyen volumenű előterjesztést tárgyalunk, az érintettek számának figyelembevétele is mutatja, hogy ez nemcsak egy kizárólag agrár-szakpolitikai kérdés. Ebből kifolyólag nem is lehet kizárólag így megközelíteni.

Azt látom én is, hogy rendkívül összetett a javaslat, és ahhoz képest, hogy tíz éve kormányoznak, és tíz éve nagyon sokszor nagyon sokféle kérdésre válaszolva elmondták, hogy jön majd nemsokára az osztatlan közös kapcsán javaslat, nagyon sokan várták ezt, szakértők, érintettek, tulajdonosok, ahhoz képest az első benyomás, amit nyilván szakértőktől kap az ember, akikkel tudott konzultálni, és szűk körű érintettek egyelőre, azért valóban, mondjuk úgy, hogy csalódást keltő. Magyar Zoltán egyébként erősen fogalmazott akkor, amikor azt mondta, hogy kellette erre akkor így, ebben a formában tíz évet várni. Én ezt még így nem tudom, talán nyitott annyira miniszter úr, hogy meg fogja fontolni a módosító indítványokat, és tudunk ezen még alakítani. De első körben mindenképpen nagyon komoly és egyébként alkotmányossági kérdéseket is felvető aggályok azok, amelyeket szakértők megfogalmaznak. Ennek kapcsán pedig, hogy ez a sok millió ember adott esetben milyen egyéb csalódásának fog hangot adni akkor, amikor egy ilyen rendszer a gyakorlatban fog működni, az meg egy másik kérdés. Erre nyilván hónapok, évek múlva is fogunk válaszokat kapni.

(Dr. Lukács László Györgyöt a jegyzői székben Tordai Bence váltja fel.)

A magyar Alaptörvény, amelyet az önök többsége, kétharmada fogadott el 2010 után, nagyon világosan fogalmaz: mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdonhoz való jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jogok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Azt állítom, és szakértők véleménye is ez az első körös megvizsgálása során a törvénynek, hogy ez a sajátos hibrid rendszer, amit a tervezet bevezetni javasol, tulajdonképpen részben a kisajátítás, részben a privatizálás elemeit is magába ötvözve egy olyan rendszert hoz létre, amely ezeknek a jogintézményeknek a garanciáit viszont nem tartalmazza.

(14.10)

Ez egy nagyon komoly probléma, és azt meg kell vizsgálni, hogy a társadalmi igény önmagában indokoljae egyébként ezt a fajta megoldást és ezt a fajta alkotmányjogilag is kérdéses megoldást.

Utaltak itt az előttem szólók erre az egyszerű többségre. A tervezet szerint tehát a tulajdonostársaknak a tulajdoni hányad szerinti egyszerű többsége is elegendő ahhoz, hogy ebben a hibrid, új rendszerben elinduljon az osztatlan közösnek a kiírása, megosztása. Nyilván az, hogy egyhangú döntés kell ehhez, láttuk, hogy mit eredményezett, tehát próbálok ebben igazságos lenni, nyilván nem azt gondolom, hogy feltétlen az a megoldás. Elképzelhető, hogy itt eset és eset között is van különbség. Miniszter úr beszélt arról, hogy van olyan helyzet, hogy százas nagyságrendű tulajdonos van. Nyilván ezekben az esetekben, mondjuk, egy nagyobb számhoz igazítva  80 százalékhoz, 90 százalékhoz  nagyobb kihívás megoldani a problémát, de azért nagyon sok olyan eset van, amikor jóval kisebb számú tulajdonosról beszélünk, ebben az esetben szerintem megvizsgálandó az, hogy mondjuk, növeljük ezt az egyszerű többséges döntési arányt, illetve a kezdeményezésnél ezt az arányt.

Azért egy társasház működésének arányához képest  most fura hasonlat, de mondjuk, legalább az ahhoz hasonló törvényi minimumokat próbáljuk már megkövetelni egy ennyire alapvető tulajdonviszonyokat újraosztó, újraszabályozó kérdésben. Tehát én azt gondolom, hogy ez az egyszerű többség rengeteg vitás helyzetet fog eredményezni, és a kisebbségben maradóknak az alapvető jogait nem látjuk biztosítottnak a tervezetben, nem látjuk biztosítottnak az ő védelmüket érdemben ebben a szituációban.

Erről az előttem szóló képviselőtársak is beszéltek már, csakúgy, mint arról  és ez is összefügg az eddig elmondottakkal , hogy hátrányosan különbözteti meg az előterjesztés azokat a tulajdonostársakat, akik egyébként változatlanul fenn kívánják tartani ezt a közös tulajdont, mert mondjuk, adott esetben a bérleti díjjal elégedettek voltak, vagy egyéb okból, és itt a 90 napot is szóba hozta több képviselőtársam. Gyakorlatilag, ha folyamatosan kezdeményezi, mondjuk, esetleg egy potenciálisan kisebbségben maradó tulajdonostárs, hogy ezt az osztatlan közöst szüntessék meg, akkor ezáltal 90 napokra folyamatosan ellehetetleníti adott esetben a tulajdonjog gyakorlását bizonyos tekintetben a többi tulajdonostárs szempontjából. Tehát ha közös tulajdonban kívánják használni, és adott esetben még többségben is vannak, hogy őket milyen módon védi ez a tervezet, ez szintén egy kérdés számomra.

Az igazgatási szolgáltatási díjról szó volt. Itt szerintem azért azt meg kell nézni, hogy pontosan kinek, miért, mi után kell fizetni, és pontosításra is szorulhatnak bizonyos pontok, csakúgy, mint az, hogy föld ingatlanértékét mi alapján kell meghatározni. Azt én is osztom, hogy ahány törvény, lassan annyiféle metodika van erre, és itt újra egy szakértői értékbecslésről van szó. Nehezen látom be, hogy ez a gyakorlathoz miért áll közelebb. Nyilván lehetnek most olyan dömpingszerű eljárások is mennyiségre, amik nagyon nehézzé teszik majd ezeknek az elkészültét.

Ki kell térjek arra, hogy azért adminisztratív terheket is jelent jócskán sok minden ebben az előterjesztésben. Fontos volna, hogy a nyilvántartó hatóság hivatalból vezesse át a közös tulajdon megszüntetése folytán bekövetkezett összes adatváltozást, ezt én fontosnak tartom az asztalra tenni. Nyilván erre ki lehet térni majd az ellenzéki képviselők által megfogalmazott módosító indítványokban.

Itt az osztóprogramról is szó volt. Értem, hogy ez egy modern, innovatív dolog akar lenni, meg azt is, hogy megtakarítást jelenthet, de az, hogy kizárólag az ebben a tevékenységben részt vevő, tehát ezt az eljárást indító tulajdonostársak vesznek részt, mondjuk, ennek a használatában, ez sok gyakorlati problémát okozhat; mondok például egyet: a földhasználók azért mégiscsak ismerik a föld kapcsán meglévő, a természetben meglévő gyakorlati kérdéseket, problémákat, tehát érdemes volna őket is bevonni adott esetben ebbe az eljárásba valamilyen módon, én úgy gondolom.

Van olyan kérdés, amit nem rendez vagy nem úgy rendez a javaslat, ahogy azt lehetne. Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége nagyon fontos érték kellene hogy legyen. Az ebbe vetett bizalom nem töretlen néhány gyakorlati probléma miatt, mondjuk, a valóság és az ingatlan-nyilvántartás eltérése okán nem töretlen ez a hiedelem, illetve ez a közbizalom. Ennek kapcsán a közhitelességet megkérdőjelező állapotok megszüntetése fontos lenne az eljárás során. Ezt kifejezetten tiltja, nehezíti az előterjesztés, illetve a tervezet maga. A későbbi viták elkerülése érdekében nyilván ez is fontos lehetne. Szerintem ezt mindenképpen vegyék figyelembe.

A rendeletek megalkotására térnék még egy kicsit ki a végén, amivel két probléma van. Az egyik, hogy nagyon sok esetben nem születnek meg időben, vagy nem születnek meg. Ez a gyakorlat, amit látunk a végrehajtási rendeletek kapcsán. Most ezt nem kifejezetten ennek a tárcának mondom, hanem úgy általában.

Ez mindig egy kérőjel, illetve az is kérdőjel egy ellenzéki képviselő számára, ha túl széles ez a rendeletalkotási jogkör, és olyan részletszabályokat is meghatározhatnak ezekben a végrehajtási rendeletekben, ami egyébként jó lenne, ha ismertek lennének akkor, amikor magát a törvényjavaslatot tárgyaljuk, mert adott esetben ez az ellenzéki frakciók szavazási magatartását is meghatározhatja. A fennálló osztatlan közös tulajdonnak az ingatlan megosztásával és egyetlen tulajdonostárs általi megváltása útján történő megszüntetésének részletes szabályait tartalmazza majd tulajdonképpen ez a végrehajtási rendelet. Így nagyon nehéz érdemi döntést hozni az előterjesztésről, hogy ez ma nem ismert. Tehát arra szeretnék utalni ezáltal, hogy jó volna, ha ennek az előterjesztésnek a Ház előtti tárgyalási menetében ezeket megismerhetnénk.

Nem szaporítom a szót, nagyon sok megállapítást tehettem volna még, amit egyébként megtettek előttem más képviselőtársaim. Szeretnék abban a helyzetben lenni, hogy azt javasoljam a frakciómnak, hogy támogassuk ezt az előterjesztést, de van vele alkotmányossági probléma, én ezt látom, illetve sok gyakorlati probléma is lehet az előterjesztéssel.

Ha lehet ezt módosító indítványokkal olyanná formálni, akkor nyilván ez a vélemény alakulhat, de jómagam azt tudom mondani, hogy az elvvel egyetértek, ezt a problémát meg kell oldani, meg kellett volna már régen oldani, ez a magyar vidék versenyképessége szempontjából is fontos, több millió tulajdonos szempontjából fontos, a földhasználók szempontjából is fontos.

Hozzák abba a helyzetbe az ellenzéket  ezt kérem miniszter úrtól , hogy egy olyan előterjesztésnek legyünk majd a végszavazásán néhány hét múlva itt a Házban, amely mindenki szempontjából támogatható. Azt szeretném mondani, hogy ez a normaszöveg, ami ma előttünk van, ez még így nem ilyen. Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Ház! A DK képviselőcsoportjának vezérszónoka Vadai Ágnes képviselő asszony. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó.

DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem nagyon sokan várták az osztatlan közös földtulajdonnal kapcsolatos törvényjavaslatot, mert valóban, a rendszerváltás utáni időszak egyik torzszülöttjével állunk itt szemben, ami sok tekintetben okoz versenyképességi problémát, okoz személyes konfliktusokat is, tegyük hozzá, tehát emberi viszonyok romlottak meg az osztatlan közös tulajdon miatt, és lássuk be, hogy nekünk is immár, nem is tudom, hány éves problémát okoz, hiszen mindig próbálkozott vele az Országgyűlés, hogy valamiféle formátumot találjon ennek a megoldására. Elöljáróban, amikor elolvastam a törvényjavaslat…  és előrebocsátom mindazoknak, akiknek 1-essel kezdődik a személyi száma, és jobban értenek az agrárgazdasághoz, hogy majd két törvény múlva jön a hibrid hadviselés, amihez én jobban értek, mint ehhez. De valamennyi azért rám is ragadt, nyilván olyan vidékről érkezem  ez az Alföld, a karcagi rész , ahol az osztatlan közös tulajdon problémát okozott és sokak számára okoz ma is.

(14.20)

Én, ahogy elolvastam, alapvetően találtam ebben a törvényjavaslatban izgalmas javaslatokat, új megközelítéseket. Szerintem vannak benne nagyon előremutató elképzelések, egy nagyon jó vitaindító alap, de tudjuk, hogy a részletek a fontosak. Itt több képviselőtársam is említette már, hogy a végrehajtási rendeletek  és erre majd később szeretnék kitérni  különösen lényegesek, hiszen az utóbbi időben azt találtuk az agráriummal kapcsolatos törvényjavaslatok esetében, hogy igazából a lényeg mindig ezekben a végrehajtási rendeletekben lett meghatározva, egy picikét később, és úgy szavaztunk magáról a törvényjavaslatról  ami, majdnem azt mondanám, hogy szinte természetes , hogy még csak halvány elképzelés sem volt arról, hogy mi lesz a végrehajtási rendeletben. A jogalkotás szempontjából persze logikus, hogy először van törvény, aztán a különböző végrehajtási rendelet, ebben nincs is vita közöttünk, csak én azt gondolom, hogy miután ez sok esetben a törvénynek az általunk gondolt elképzelését megváltoztatja, ezért jó lenne, ha legközelebb a tárca előzetesen pár mondatot mondana arról, hogy miként képzeli a végrehajtási rendeletet, és milyen ütemezésben.

Az idő tekintetében a legjobb példa, mondjuk, az öntözéses törvény. Ebben az ügyben már több írásbeli kérdést is benyújtottam, hogy az öntözéses törvényt elfogadta az Országgyűlés, de a végrehajtási rendeletek, ugye, az volt a mondás, hogy valamikor tavasszal érkeznek. Már most így nagyon tavasznak érzem, jó idő is van kint, de március is tavasz, meg április is tavasz, most meg május is tavasz, és lehet, hogy a végén, mire odaérünk, június lesz.

Nekem van sok apró problémám, amit írásbeli kérdésben fogok benyújtani, mert szerintem ez a kommunikációnak egy nagyon jó módja az agrártárcával. Ilyen  csak felsorolásszerűen  a tulajdonosi kör beazonosítása az osztatlan közös tulajdon esetén, a tulajdonosi kör kiértesítése, az osztóprogram használata, a jogok tulajdoni lapon történő átvezetése, az új tulajdonon kialakítandó út, a bírósági letétben elhelyezett vételár, a kisajátítással kapcsolatos méret- és tulajdonosi korlát, vagy éppen az ingatlanügyi hatóság adatbázisának más állami adatbázissal való kapcsolata. Ezek az ilyen kisebb dolgok, amikről szerintem érdemes beszélgetni.

Azt szeretném előrebocsátani, hogy a legnagyobb jóindulattal sem fogok beadni módosító javaslatot, mert a legutóbb roppant nagyot csalódtam. Volt egy ügy, amiben tulajdonképpen az látszódott, hogy megállapodás van közöttünk a kiemelt jelentőségű agrárgazdaságok tekintetében, amelyek nyilván például veszélyhelyzet esetén akár védetté nyilvánítandók lehetnének, ahova, mondjuk, a honvédség vagy bármelyik más állami szerv képviselői kimehetnének segíteni, hogy biztosítsák a folyamatos működést, és legnagyobb sajnálatomra a Mezőgazdasági bizottság ülésén az általam benyújtott módosító indítványt leszavazták, és ebben a tárca is támogatta a bizottságot.

Én azt elfogadom, ha a tárca álláspontja szerint nem jól fogalmaztam meg a felvetést, de hogy aztán nem volt arra igény… (Font Sándor: A tárca nem támogatta ezt a javaslatot!  Az elnök csenget.) Igen, a tárca nem támogatta ezt a javaslatot. Ez azért esett rosszul, mert a miniszter úr viszont pozitívan nyilatkozott erről a javaslatomról, és azt gondolom, hogy fontos lett volna, mert akár a Mezőgazdasági bizottság  amelynek én nem vagyok a tagja, és azért nem vagyok a tagja, mert nem jutott a Demokratikus Koalíciónak hely, ezt azért mondom, mert minden egyes alkalommal a fejemre olvassák ezt , másrészt az agrártárca arra illetékes szakapparátusa, nyilván egy közös párbeszéddel, értve a mi itteni politikai vagy szakmai párbeszédünket, kialakíthatta volna az álláspontját. Úgyhogy én hiszek abban, hogy a miniszterben van e tekintetben jó szándék, de láthatóan az apparátusában nem volt, úgyhogy szerintem módosító javaslat beadása egy nagyon szép gesztus, csak nem vezet sehová, merthogy az elmúlt időszakban nem tapasztaltuk azt, hogy még azokban az ügyekben is előrejutottunk volna, ahol egyezség van közöttünk.

Engedjék meg, hogy pár paragrafust külön kiemeljek a törvényjavaslatból. Az első a 12. §, ez lényegében a bekebelezés dolgáról szól. Azt mondja, hogy a területi minimumot el nem érő és önálló ingatlanná nem alakítható tulajdoni hányadoknak a többi tulajdonostárs általi megváltására van lehetőség, és a megváltásra kerülő ingatlanrészért ellentételezésül a szerző tulajdonostárs köteles legalább az ingatlan-értékbecslés útján megállapított értékének megfelelő ellenértéket fizetni. Itt van az első biankó kérése a tárcának az értékbecslési szakvéleményről szóló rendelet kapcsán, merthogy azt nem láttuk, nem tudjuk, az mit tartalmaz, és ahogy említettem, az öntözéses gazdálkodási törvény esetében is ugyanez volt a példa.

Azt például érdemes lenne már itt szóban tisztázni, hogy az értékbecslési szakvéleményben megállapított értéknek megfelelő összeg a maximumérték vagy a minimumérték, vagy az milyen érték, köztes érték, hogy ez mit jelent; vagy hogy pontosan ki fogja kiállítani ezt a szakvéleményt, a 26. § (2) bekezdésében meghatározott személyek vagy gazdálkodási szervezetek. Azt fontos lenne tudni, hogy mikor kerülnek kialakításra ezek a rendeletek, hiszen anélkül a törvény béna kacsa, merthogy nem lehet továbblépni az osztatlan közös földtulajdon felosztása tekintetében. Ezt az értékbecslést, amit elkészítenek, minden tulajdonostársnak el kell majd küldeni, és bárki adhate rá ajánlatot? És ami nagyon fontos: megtámadhatóe az értékbecslési szakvélemény?

Az is fontos kérdés, hogy ki tehet majd ajánlatot ezekre a bekebelezendő területekre. Bárki, akinek tulajdona lesz a kialakított földterületen, mérettől függetlenül, vagy a bekebelezendő terület melletti tulajdonostársak, vagy csak eleve méretkorlát feletti tulajdonnal rendelkező tulajdonosok? Tehát hogy ki lesz az, akinek ebben lehetősége lesz?

A 13. § a földbérleti szerződéssel foglalkozik, ami azt mondja ki, hogy a megosztás nem szünteti meg a közös tulajdonban álló földeken fennálló földhasználati szerződésen alapuló földhasználatot. Ez egyébként egy nagyon jó gondolat, azt mondanám, csak azért fölvet egypár kérdést. Hogy mi van akkor, ha a bérlő akarja, de az új tulajdonos nem akarja? Mi van akkor, ha senki nem akarja? Tehát akkor erre mi a megoldás? Én nem találtam meg a törvényben, hogy hogyan oldható fel és meg ez a probléma. Ráadásul szeretném mondani, hogy ehhez és az értékbecsléshez is szorosan kapcsolódik, amit a többi képviselőtársam már említett, hogy itt a magántulajdon mint kiemelten védendő érték azért sok tekintetben, nyilván azért, mert egy speciális tulajdonjogi helyzetről van szó, érdeksérelmet fog szenvedni egy-egy magyar állampolgárnál.

Éppen ezért szerintem nagyon óvatosnak kell lenni akkor, amikor azokat a szabályokat alkotja meg a tárca, amelyek egy ilyen súlyú magántulajdoni sérelem mellett akár az értékbecslést, a földhasználati szerződésen alapuló földhasználatot, vagy éppen a következő paragrafus tekintetében  ugye, ez a 16. §  a tulajdonba vétel kérdését rendezik. Ez a 16. § azt mutatja meg, hogy ha több tulajdonostárs is igényt formál a földrészletre, akkor milyen sorrend alapján lehet megszerezni a tulajdont. Első helyre a földet legnagyobb mértékben használó tulajdonostársat helyezi, figyelemmel arra az általános, önök által támogatott földbirtok-politikai célkitűzésre, hogy a föld elsősorban az azt használó személy tulajdonába kerüljön. Ha ez nincsen, akkor a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkezők közül kell kiválasztani, egyenlőség esetén pedig a fiatalok tulajdonszerzését teszi lehetővé.

Én el tudok képzelni minden ilyenfajta sorrendet. Hozzáteszem, szerintem ebből lehet diszkriminációs probléma, mert akkor, hogy mi a fiatal…  még nincs beírva, hogy férfi; remélem, nem is fogják beírni (Dr. Fazekas Sándor: Nagyon vicces!), tehát lehetséges legyen, hogy bármilyen fiatal gazda szerezzen , de ez egy nagyon súlyos tulajdonkorlátozó intézkedés. Ugyanis nem dönthetek saját magam, hogy kinek akarom eladni, hiszen a törvény megmondja, hogy kinek kell és milyen sorrendben.

Szeretném felvetni azt az egy kérdést  ez szerintem egy fontos dolog , hogy mi van akkor, ha valaki ezeknél sokkal jobb ajánlatot tesz a földre. Mi van akkor? Vane nekem jogom akkor azt választani, vagy mindenképpen ezt kell folytatnom, tehát ezen sorrend alapján kell mennem, és akkor ki kompenzálja a veszteségemet? Ezek azért fontos kérdések, mert ahogy miniszter úr az expozéjában és egyébként, azt hiszem, a kormany.hu-n megjelent cikkben is elmondta, itt azért nagyon sok embert érint ez a dolog, és óhatatlan, egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy nem lehet mindenkinek az igényét e tekintetben, az osztatlan közös földtulajdon megosztása tekintetében kielégíteni, de azért törekedni kellene rá, hogy minél többen nyertesek legyenek.

(14.30)

A tulajdonszerzés közös szabályai kapcsán szeretném azt fölvetni és érdeklődni, azt hiszem, talán volt már olyan képviselőtársam, aki ezt említette, ez a földszerzési maximum kérdése. Én őszintén szólva, tényleg…  tehát igen gyakran beszélgetünk most már itt így viszonylag szűk körben agrártémában, nagyjából szerintem mindenki be tudja lőni, hogy amikor agrártéma van, akkor ki fog beszélni az adott frakcióból. Szerintem a földszerzési maximum ügye minden egyes törvényjavaslatnál előkerült, és azért került elő minden egyes törvényjavaslatnál, amit az agrártárca benyújtott, mert mindig egy újabb kivétel volt. Szerintem ezekben a kérdésekben kell valami egységes álláspontot kialakítani, mert most már lassan több lesz a kivétel ezekben az ügyekben, mint az általános elfogadott szabály.

Én azt szeretném végül fölvetni, amikor volt a „Földet a gazdagoknak!”, bocsánat, a „Földet a gazdáknak!” program, akkor az MFB-nek volt egy földvásárlási hitelprogramja az 1765/2015-ös kormányhatározat alapján. Ez nagyjából egy 250 milliárd forintos hitelprogram volt, amit sokan igénybe vettek annak érdekében, hogy földet tudjanak szerezni. Érdeklődni szeretnék, és ez nyilván nem a törvényhez tartozik, de vane arra terv, hogy hasonló hitelprogram készüljön. (Dr. Nagy István: Igen.) Már csak azért, mert szerintem a kisebbeknek, ha jól értik a képviselő hölgyek és urak, a kevésbé tehetőseknek pont egy ilyen hitelprogram tudna lehetőséget adni annak érdekében, hogy mondjuk, egyszer győzedelmesen jöjjenek ki egy-egy ilyen tranzakcióból, mert mégiscsak ez lenne a cél.

Én azt szeretném javasolni a tárcának, hogy fontolja meg azokat a felvetéseket, amelyeket ellenzéki képviselőtársaim és jómagam itt most tettünk  szakértők segítségével dolgoztuk ki ezeket a felvetéseket , mert ezeknek a megfogadása vagy legalább részbeni elfogadása, beintegrálása a törvényjavaslatba szerintem nagyban segítené azt, hogy ezt a mindannyiunk számára fontos és megoldandó kérdést ennek a törvényjavaslatnak ebben a változtatott formájában, tehát azokkal a javaslatokkal kiegészítve, amiket mi tettünk, meg tudjuk szavazni.

Egyébiránt, hogyha ez marad a törvényjavaslat szövege, akkor a legnagyobb sajnálatomra ezt a törvényjavaslatot támogatni nem fogjuk tudni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoka Schmuck Erzsébet képviselő asszony. Parancsoljon, öné a szó.

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Szeretném a felszólalásom legelején tisztázni, hogy az osztatlan közös tulajdont a termőföldek és az erdők esetében az LMP nem tartja fenntartható tulajdoni formának, éppen ezért üdvözöljük a kormány kezdeményezését ennek a tulajdonformának a felszámolására.Továbbra is az a meggyőződésünk, hogy a magyar termőföldnek magyar kis- és középbirtokosok tulajdonában kell lenni. A képzett, a család megélhetését a termőföldre alapozó családi gazdaságok azok, melyek a termőföldet fenntarthatóan kezelik. Őket nem kell arról majd meggyőzni, hogy a talajainkat védeni, gyarapítani szükséges, hogy olyan állapotban kell a tájat, a termőtalajt, az ökológiát tartani, alakítani, ami biztosítani tudja, hogy hosszú távon is eredményesen lehessen a termőföldön gazdálkodni.

Egy családi gazdaság abban érdekelt, hogy az örökösök, a gazdálkodás folytatói is legalább olyan jó körülmények között biztosíthassák a megélhetésüket a földből, mint ahogyan az jelenleg lehetséges. A jövő generációk szempontjait figyelembe vevő gazdálkodó a tájat, a talajt lehetősége és tudása szerint gazdagítani és építeni fogja. Ezt szerettem volna ilyen felvezetésképpen elmondani.

Ezek a fenntarthatósági szempontok, mi is tudjuk, látjuk, hogy az osztatlan közös tulajdonú termőföldek esetében nem biztosíthatóak, sőt félő, hogy egyesek a rendezetlen helyzetet kihasználva a termőföldet inkább rövid távú érdekeik szerint kizsarolják vagy lerontják. Tehát ebben a kérdésben az LMP-nek, Magyarország zöldpártjának a célja egybeesik a kormány céljával: az osztatlan közös tulajdont a termőföldek és erdők esetében a családon belüli osztatlan közös tulajdon kivételével fel kell számolni.

A jelenlegi általános vita során már szeretnénk felvázolni azokat a jobbító szándékú javaslatokat, melyek véleményünk szerint a törvénytervezetet erre a célra valóban alkalmasabbá tehetik. A törvénytervezethez mi fogunk módosító javaslatokat benyújtani, mi örök optimisták vagyunk e tekintetben, és ezt tesszük annak érdekében, hogy egy ilyen jelentőségű nemzeti ügy a lehető legjobban kerüljön végrehajtásra, és a fenntarthatóság és igazságosság a lehető legteljesebb mértékben érvényesüljön.

Kérem, engedjék meg, hogy ha nem is paragrafusonként, de legalább témánként végigvegyem, hogy hol tartjuk szükségesnek a törvénytervezetben a módosításokat. Legelsősorban azt kell kiemelnem, hogy a feladatban a földhivataloknak rendkívül fontos szerepe van. A földhivatali apparátust fel kell arra készíteni, hogy ezt a rendkívül jelentős, rengeteg adminisztrációval járó feladatot képesek legyenek jól és gördülékenyen lebonyolítani. A földhivatalok szerepét ráadásul tovább kell erősíteni a folyamatban, mert bizonyos esetekben véleményünk szerint csak az államapparátus aktív közreműködése biztosíthatja, hogy minden folyamat gördülékenyen és igazságosan folyjon le.

Ezért kérjük a kormányt, hogy már az idei költségvetésben kezdjen többletforrást rendelni a földhivatalok szakapparátusának a fejlesztésére, hogy ha a törvény hatályba lép, akkor már felkészülten várhassák a felmerülő bejelentéseket. Fontos, hogy amennyiben a költségvetés állapota miatt ez még idén nem lehetséges, és csak a jövő évi költségvetésben lesz erre mód, akkor mi azt gondoljuk, hogy érdemesebb lenne inkább a törvénytervezet hatálybalépését egy kicsit kitolni, legalább egy fél évvel.

Már ez többször elhangzott, a mi számunkra sem világos, hogy ez a 90 napos határidő a megosztás átvezetése iránti kérelem benyújtására elegendő-e. Adott esetben a folyamat nagyon sok tulajdonost, köztük a magyar államot képviselő Nemzeti Földügyi Központot, illetve bizonytalan, beazonosíthatatlan tulajdonosokat is érinthet. A folyamat bonyolultsága miatt úgy véljük, hogy legalább kétszer ennyi időnek, 180 napnak rendelkezésre kellene állnia ehhez a folyamathoz.

Mivel úgy véljük, és ebben a kormánnyal valószínűleg egyetértünk, hogy az osztatlan közös tulajdon megszüntetése tulajdonképpen közérdek, ezért javasoljuk azt is, hogy az amúgy is jelképes 15 ezer forintos igazgatási szolgáltatási díj helyett az eljárás legyen ingyenes, amennyiben lehetőség van rá, tehát gyakorlatilag a költségvetés teljes mértékben biztosítsa az ehhez szükséges forrásokat. Ez talán egy apró könnyítés lenne a folyamat sikeréhez.

Sokkal fajsúlyosabb kérdés, hogy kinek a feladata a tulajdonostársak értesítése. A törvénytervezet szerint ezt a kezdeményező tulajdonostársnak kellene megtennie, ugyanakkor az ismeretlen vagy bizonytalan kilétű tulajdonostársak felderítése a földhivatalok feladata lenne.

A földhivatal rendelkezik a szükséges adatokkal a tulajdonostársak felderítéséhez, lehetősége van rá gyakorlatilag, hogy a lakcímnyilvántartó, esetleg a cégjegyzék adatai alapján felderítse vagy pontosítsa a tulajdonosok kilétét. Ezért mi úgy véljük, hogy az értesítést az eljárás megindításáról a többi ügyfél részére egységesen a földhivataloknak kellene megtenniük. Ez biztosíthatja azt is, hogy minden érintett megfelelő és kielégítő tájékoztatást kapjon az egész eljárásról.

A tervezet szerint nemcsak akkor kell kézbesítettnek tekinteni az értesítést, ha azt a címzett nem kereste, hanem akkor is, ha az „elköltözött” jelzéssel érkezik vissza. Ezt mi nem tartjuk elfogadhatónak. Igazságtalan eljárás az olyanokkal szemben, akiknek a címe amúgy a lakcímnyilvántartásból felderíthető lenne. Éppen ezért ilyen esetekben a rendelkezésre álló egyéb adatok alapján a földhivatalnak meg kellene kísérelnie felderíteni a tulajdonostárs lakcímét.

A megfelelő garanciák biztosítása miatt törvényben kellene előírni, hogy ilyen esetben a földhivatal a lakcímnyilvántartó adatai alapján meg kell hogy ismételje a kézbesítést az ismert új lakcímre. Tehát arról beszélek, amikor valaki egy új helyre költözött. Ezt fontosnak tartanánk.

(14.40)

Egy másik kérdés: a törvénytervezet elfogadásával az ország szókincse is, hisszük, hogy alakulni fog, mégpedig ennek a bekebelezésnek törvényi jelentést, tartalmat adunk. Kérjük azt, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ehhez a szóhoz ne az igazságtalan eltulajdonítás, kisemmizés jelentéstartalom társuljon. Az osztatlan közös tulajdoni részesedési arányok többek között örökléssel is tovább aprózódtak a tulajdonszerzés óta, rengeteg esetben valószínűsíthető, hogy az eredetileg tulajdonhoz jutóknak mára elhunyt gyermekei, esetleg unokái közösen örökölték a tulajdoni részesedést, és az rendkívül elaprózódott. Az elaprózódott tulajdoni részesedés mértéke egyénenként sok esetben nem éri el a minimálisan kialakítható területméretet, így azok bekebelezésre kerülhetnek.

A törvénytervezet nem veszi figyelembe a családi kötelékeket, kizárólag a legmagasabb ajánlattevő számára ad lehetőséget a bekebelezésre. Véleményünk szerint ez igazságtalan azokkal szemben, akik családon belül nem feltétlenül a legmagasabb áron szeretnék az elaprózott részesedéseket egyben tartani és önálló területet kialakítani. Úgy gondoljuk, meg kell találni a módját, hogy a tulajdonrészek családon belül maradhassanak akkor is, ha a családtagok, közeli hozzátartozók, közös egyenes ági rokonnal rendelkező örökösök között egyezség alakul ki, de a családon belül nem a legmagasabb kínálati ár alapján döntenek, hogy ki kebelezze be a többiek tulajdonrészét. Az egyetlen tulajdonostárs tulajdonba vétele esetén is szerepet kell adni a családon belüli kötelékeknek.

Fontos pontosítás, hogy erre akkor kell hogy sor kerüljön, ha az ingatlan mérete nem éri el a területi minimum kétszeresét, hiszen ahhoz, hogy két önálló földrészlet kialakítható legyen, az eredeti ingatlannak legalább kétszer akkorának kell lennie, mint a területi minimum. A 16. § szerint a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostárs kebelezheti be a többi tulajdonrészt. Ez a szabály igazságtalan azokkal a családokkal szemben, ahol örökléssel vagy egyéb jogcímen elaprózott tulajdoni részesedések alakultak ki, de összességében a család lenne a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező. Ezért fontosnak tartanánk azt, hogy a családok védelme érdekében ennek az esetnek legyen törvényi szabályozása is.

Az osztatlan közös tulajdon kisajátítás útján történő megszüntetésének a lehetőségét pontosabban szükséges törvénybe foglalni. A tervezetben leírt esetek kezelik azt a helyzetet, amikor a tulajdonostársak magas száma vagy egyéb okok miatt ütközik rendkívüli nehézségbe ez a folyamat. Azonban fontosnak tartjuk, hogy a leírt esetek között ne és, hanem vagylagos kapcsolat legyen, tehát ha már legalább három alkalommal kezdeményezték a megosztást, de valamiért nem járt sikerrel, vagy már eltelt két év a törvény hatálybalépése során, és a tulajdonostársak magas száma ezt indokolja.

Még néhány dolog. Fontos, hogy az állami kisajátítás lehetőségét további környezet- és természetvédelmi célok megvalósítása céljából is kezdeményezni lehessen. A kisajátításokkal kapcsolatban nagyon fontos, hogy a NFK-knak ne legyen mérlegelési joga. Amennyiben más módon az osztatlan közös tulajdon nem szüntethető meg, vagy azt természet- vagy környezetvédelmi érdek megalapozza, akkor a kisajátítást a központi költségvetés osztatlan közös földtulajdonok kisajátítás útján történő megszüntetését szolgáló előirányzatának terhére a kezdeményezéstől számított 90. napon meg kell kezdeni. Véleményünk szerint ne mérlegeljen a Nemzeti Földügyi Központ.

Végül még beszélnem kell a nem beazonosítható tulajdonok állami tulajdonba kerüléséről. Az LMP több szempontból is rendkívül elhibázottnak tartja a tervezetben leírt módszert. Nem vitatjuk, hogy valamit kezdeni kell a beazonosítatlan tulajdonostársak tulajdoni hányadával, azonban az állami tulajdonba vétel elhibázott megoldás lenne. Sokkal célszerűbbnek tartjuk, ha a beazonosíthatatlan tulajdonos, tulajdonosok tulajdonrészét a földhivatal a leírtak szerint feljegyezné a tulajdoni lapra. Ezeket a tulajdonrészeket az egyezség során olyannak kéne tekinteni, mint akik elfogadják az egyezséget, ezzel beszámítanak a minimum 50 százalékos arányba.

A kialakult egyezség szerint ezeket a tulajdonrészeket a legmagasabb összeget kínáló tulajdonostárs kebelezheti be. A bekebelezés ellenértékét a bekebelező bíróság letétbe helyezné. Amennyiben az osztatlan közös tulajdon megszüntetésének bejegyzését követő ötödik év végéig sem sikerül a korábbi tulajdonost beazonosítani, akkor a bírósági letétbe helyezett összeg az állam tulajdonába kerül, és termőföldvédelmi célokat valósítana meg.

Ez a módszer segítené az egyezségek létrejöttét. Az állam aktív szerepvállalása nélkül lebonyolítható lenne az egyezség kialakítása ezekben az esetekben. Azt gondolom, egyetértünk azzal, hogy ez mindenki számára nagy könnyebbséget jelentene. Az igazságosság értelmében, ha öt éven belül mégis fény derül a jogos tulajdonos kilétére, akkor hozzájuthatna a bírósági letétbe helyezett összeghez. Ha mégsem kerül elő a jogos tulajdonos, akkor sem következik be jogalap nélküli gazdagodás. Az ellenérték az állami költségvetés részeként termőföldvédelmi célokat szolgálna. Ez a szabályozás esetleg későbbi pereket is megelőzhetne.

Miniszter úr, nagyon bízom benne, hogy az elmondottakkal ön is egyetért, ugyanis a javaslataink a célszerűséget, az igazságosságot, a fenntarthatóságot szolgálják. Mint ahogy említettem, fogunk javaslatokat benyújtani a törvényhez, és még az a rossz hírem van, hogy még lesznek további javaslataink a törvényhez. Azt rendes felszólalás keretében fogom elmondani. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP és a DK soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Ugyan lett volna még a képviselő asszonynak egy egész perce, de bizonyára annál többet szeretne majd elmondani.Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most van lehetőség az elsőként szólásra jelentkező független képviselő felszólalására. Megadom a szót Apáti István képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Mi Hazánk Mozgalom álláspontja szerint az osztatlan közös tulajdoni forma a magyar mezőgazdaság koronavírusa, rendkívül súlyos károkat okoz már régóta a magyar agráriumnak. Indokolt és szükséges az ezen tulajdoni formával szembeni határozott fellépés, amely persze nem jelent mindenekfeletti és korlátok nélküli intézkedési jogkört. Először is Font Sándor bizottsági elnök úr szavaihoz csatlakoznék vagy rá reagálnék. A jelenlegi osztatlan közös táblákon belüli adásvételek vagy táblák közötti cserék esetében is lehetne jelentősen könnyíteni a tulajdonosok helyzetén. Állítom azt, tisztelt miniszter úr, hogy önök nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy már ennek a törvénynek, amiről mi itt most vitázunk, a hatálybalépése előtt elősegítsék, serkentsék ennek a borzasztóan átkos tulajdoni formának a megszüntetését, amely túlzás nélkül nevezhető a régi idők átkának, és bizony nem túl szeretettel emlékezünk azokra, akik ezt kitalálták annak idején, és ránk szabadították.

Gondolok itt arra  amit korábban is elmondtam már, és kénytelen vagyok most is megismételni a Mi Hazánk Mozgalom álláspontjaként , hogy ha hajlandóak lennének megfontolni, hogy a földtörvényben végigvezetünk olyan módosításokat, amelyek lényegileg azt kellene hogy tartalmazzák, hogy ha osztatlan közös tulajdonú területeken belül tulajdonostársak egymás közötti adásvételügyletére kerül sor, vagy adott településen belül vagy települések között  mint ami megfogalmazás ebben a törvényben is szerepel  cserére kerül sor, akkor se kifüggeszteni, se jóváhagyni ne kelljen ezeket az ügyleteket.

Most az a helyzet, tisztelt miniszter úr, hogy csak és kizárólag akkor nem kell az ilyen szerződést kifüggeszteni és jóváhagyni, ha az adott ügylet az osztatlan közös tulajdont megszünteti, magyarul: valaki egyben felvásárol egy táblát  ez a tipikus spekulációgyanús vagy spekulánsgyanús magatartás , vagy valaki a sokadik tranzakció vagy több tranzakció végére érve az utolsó ilyen tranzakciót alkalmazza, és ennek révén szűnik meg. Tehát egy folyamat részeként szűnik meg az osztatlan közös, tehát egy nagy szerződéssel, vagy sok kicsi szerződés közül az utolsó esetén nem kell kifüggeszteni, most ide nem értve a közeli hozzátartozók egymás közötti jogügyleteit.

(14.50)

Éppen ezért nagy tisztelettel azt javasoljuk a Mi Hazánk Mozgalom nevében, hogy fontolják meg ezen törvény hatályba léptetése előtt  ami jelen pillanatban 2021. január 1-je  ezeknek a módosításoknak az átnevezését. Nevezhetjük ezeket szükséges előzetes intézkedéseknek is, hiszen ezáltal serkentenénk a természetes kiválasztódás folyamatát, serkentenénk azt a folyamatot, hogy vita nélkül, időcsúszások és időhúzások nélkül egymás között szerződjenek az emberek. Ezáltal rengeteg konfliktust megelőzünk. Ugyanis amiről itt beszélünk  talán nem hangzott még el így a vita során, valószínűleg majd még időt kell kérni, mert nem fogok beleférni a 15 percbe , tisztelt képviselőtársak, ezek nagyon súlyos érzelmi kérdések is. Akinek van termőföldtulajdona, erdőtulajdona, az jól tudja, ha műveli különösen, de ha csak úgy gondol rá vissza, hogy a dédszüleitől, a nagyszüleitől, a szüleitől örökölt akár egy kisebb térmértéket is, és bizonyos előszereteti érték  ami piaci áron nem feltétlenül jeleníthető meg  kötődik hozzá, érzelmek fűződnek hozzá és akarata ellenére kerül ki a tulajdonából vagy használatából, az bizony nagyon súlyos érzelmi probléma, és nagyon súlyos egyéb kérdéseket is fölvet.

Tehát én javaslom ezeknek az előzetes intézkedéseknek a meghozatalát. De egyébként sem értem  több földhivatali vezetővel is beszéltem , tisztelt kollégák, milyen logika van abban, hogy amikor valaki egyszerre megvásárol  mert akkor van esély arra, hogy a magyar föld „illetéktelenek” vagy spekulánsok kezébe kerül, ha valaki egyszerre vesz sokat , akkor nem kell kifüggeszteni, nem kell jóváhagyni. Amikor pedig, mondjuk, egy 13 hektáros táblából valaki fél hektárt vesz úgy, hogy már régen benne van tulajdonostársként, akkor meg ki kell függeszteni.

Nem akarom a gyorsírók idegrendszerét tönkretenni vagy próbára tenni, de még egyszer fölvázolom önöknek, hogy milyen stációkat kell bejárni ahhoz, hogy Magyarországon akár egy táblán belüli tulajdonostárs, aki garantáltan nem spekuláns…  ha más nem, a helyi földbizottságok is ellenőrizhetik, vagy ha úgy tetszik biztosíthatják afelől a többieket, hogy nem valamifajta spekuláns bevásárlás vagy felvásárlás van folyamatban. A következő módon játszódik le az esetek nagy többségében az osztatlan közös tulajdonokon belül egy ilyen ügylet: ügyvédi iroda, polgármesteri hivatal hirdetőtáblája, a 60 napos kifüggesztés után megyei földhivatal, megyei agrárkamara, helyi földbizottság, megyei agrárkamara, megyei földhivatal, ismét az ügyvédi iroda, a föld fekvése szerinti körzeti földhivatal. Ez egy őrület, ez egy őrület, tisztelt hölgyeim, uraim! Ember és ügyvéd legyen a talpán, aki ezt így, ilyenformán le tudja követni!

Azt is felvetném, felvetettem már bizottsági üléseken is, tekintettel arra, hogy a hirdetmények elektronikusan is elérhetők a hirdetmeny.magyarország.hu oldalon, indokolt lenne megfontolni a 60 napnak 30 napra történő csökkentését. Ugyanis amint az előbb elmondtam, a 60 napos kifüggesztéssel együtt átlagban a legjobb esetben hat hónapos procedúrát jelent, de ez akár a nyolc-tíz hónapba is belefuthat, a hírek szerint Pest megyében időnként akár az egy-másfél évbe is, amíg valakinek a tulajdonjogát bejegyzik. Vonatkozik ez azokra az esetekre is, amikor osztatlan közös tulajdonokon belül kerül sor ilyen ügyletekre.

Na de, hogy gyorsan rátérjek szorosabb értelemben az előttünk fekvő törvényjavaslatra is, valóban fölvet gyakorlati kérdéseket. Én próbálok most gyakorlati problémákra rávilágítani. Rögtön kezdjük is a 4. § (2) bekezdésével! Elvileg nem lehet akkor az osztatlan közös tulajdon megszüntetését megkezdeni, el kell utasítani az ilyen jellegű kérelmet, ha adásvételi szerződés van folyamatban az adott területen belül. Honnan fogják ezt feltétlenül tudni a tulajdonostársak, és honnan fogja tudni ezt az illetékes földhivatal? Ugyanis jelen pillanatban, ha kötünk egy adásvételi szerződést földtulajdon vonatkozásában, akár tulajdonostársak adott táblán belül, ami most borzasztóan megnehezített, akkor a földhivatalnak nem kötelessége hivatalból bejegyezni, hogy itt adásvétel van folyamatban, csak akkor, ha a vevő  mert általában az ő érdeke  ezt kifejezetten a szerződés szövegében egy külön szerződéses pontban kiköti, és kifizeti a 6600 forintos eljárási illetéket. Akkor körülbelül a hirdetőtáblára való kifüggesztést követő két héten, 15 napon belül bejegyzik, erről születik egy végzés, és akkor valóban az őrült procedúra végéig ott szerepel, hogy adásvételi szerződés van folyamatban az adott tulajdoni hányad vonatkozásában. Ezt csak az esetek elenyésző hányadában alkalmazzák a szerződő felek.

Egyébként sok szempontból így van, mert a végrehajtási jog kivételével semmit nem lehet bejegyezni. Magyarán mondva, a vevőt nem tudja kijátszani az esetlegesen csalárd eladó. Nagyon-nagyon minimális mértékben, szerintem 1 százalékos mértékben alkalmazzák ezt. Itt egy gyakorlati problémával már találkozunk. Magyarán mondva, megkezdődhet az osztatlan közös tulajdon megszüntetése, hogy adásvételi szerződés vagy esetleg csereügylet van folyamatban, nincs feljegyezve a tulajdoni lapra, ilyen módon főleg nagyszámú tulajdonosok esetén nem lehet tudni, a legnagyobb körültekintés és a legnagyobb jó szándék mellett sem fogják tudni, hogy amit megkezdtek, az rögtön egy törvényi kizáró okba ütközik.

Egyetlen megoldást tartok kivitelezhetőnek. Valószínűleg most az összes földhivatali dolgozó haragját ki fogom vívni és mindenkit magamra fogok haragítani, aki ilyen területen dolgozik, de egy megoldás van, tisztelt képviselőtársak, hogy valamennyi adásvételi ügyletnél kötelező legyen bejegyezni az adásvétel folyamatban létének a tényét. Ezt azonban megfontolandónak tartom abból a szempontból, hogy ha valami, akkor ez őrült terhet fog a földhivatali munkatársakra zúdítani. Nem könnyű kérdés, de ha ezt benne hagyják, akkor más megoldást én nem nagyon látok, mert honnan tudják, hogy adásvétel van folyamatban, holott tényleg meg kellene szüntetni az osztatlan közös tulajdont is.

Aztán itt van az eltérő művelési ág problémája. A 8. § (2) bekezdésére gondolok. Erről önmagában többször 15 percet lehetne beszélni. Miről van szó? Nagyon gyakori, hogy a földhivatali ingatlan-nyilvántartásban szereplő művelési ághoz képest a valóság már merőben más. Magyarán mondva, legelő művelési ágban szerepel az adott terület a földhivatalnál, de azt részben vagy egészen már szántóként használják, vagy szántóként szerepel, de gyakorlatilag már legelővé „silányított” a terület, mert felhagytak egészben vagy részben a művelésével. Szinte az összes többi művelési ág vonatkozásában elképzelhető ez, tehát lehet, hogy mondjuk, éppen erdősült. De a személyes tapasztalataim szerint a leggyakoribb a legelő és szántó kombinációban a valóságtól való eltérés. Jelen állás szerint itt nemcsak az akadályozza a most hatályos törvények szerint az osztatlan közös megszüntetését, hogy egybehangzó akarat kell és ez nagyszámú tulajdonosnál ritkán van meg, hanem azért is, mert inkább elsunnyogják  elnézést a kifejezésért  a tulajdonostársak, mert félnek attól a földvédelmi bírságtól, amely az aranykorona-érték kétezerszeresét is kiteheti. Ez önmagában elég riasztó ahhoz, hogy akkor inkább ne szüntessék meg az osztatlan közöst.

És van egy másik fontos körülmény: az eltérő művelési ág miatt, ha mondjuk legelőként van nyilvántartva, de a valóságban már szántó, aki úgy gondolja a helyben kialakult szokás szerint, ami sehol nincs leírva, csak legfeljebb egy egymás közti szóbeli alku eredménye, a szántós gazda attól fél, hogy ha így fogják megszüntetni az osztatlan közös tulajdont, akkor az ő területe lecsökken. Láttam olyan gyakorlati példát, ahol egy 50 hektáros táblában, amely teljes egészében legelőként volt nyilvántartva, a legelő 3-as osztályú tulajdonosok az eszmei hányadú 9 hektárjukhoz képest több mint 11 hektárt kaptak volna, míg azok, akiknek 8 hektár legelőtulajdonuk volt papíron, de valójában már szántóterületük volt, lecsökkent volna 5 vagy 5,5 hektárra. Ilyen belső arányokban senki nem fogja bevállalni, és nem is vállalja be jelenleg az osztatlan közös megszüntetését.

Én értem a jó szándékot és merem feltételezni, hogy a kockázatvállalás vagy a kockázatviselés nem arra vonatkozik, hogy majd miután az eszmei vagy az elvi megosztás megtörténik a törvény alapján, akkor a végén csak megbírságolják az aranykorona-érték kétezerszeresére a gazdát, és nem is kell tartani a területcsökkenés kockázatától. Ha ez a helyes szövegértelmezés, akkor én annak nagyon örülök, de nagyon nagy tisztelettel és végtelen jó szándékkal ajánlom a figyelmükbe, hogy egyértelműsítsük ezt a szabályt. Ugyanis ha ezeket a feszültségeket, ellentmondásokat és félelmeket vagy ha úgy tetszik, gátakat, gátlásokat nem oldjuk fel, akkor borítékolom, hogy nagyon sok helyen hozzá sem fognak kezdeni az osztatlan közös tulajdon megszüntetéséhez, mert úgy vannak vele, hogy inkább menjen így minden tovább, mint hogy a művelésiág-változás miatti bírságot bevállalják.

A szövegben egyértelműnek tűnik, az én értelmezésem szerint legalábbis, de jó lenne ezt kibogozni, hogy mindenki az eredeti eszmei hányadából indulhat ki. Tehát a területcsökkenés kockázatát nem érzem túl nagynak ezek alapján. De az nagyon nem egyértelmű, hogy az elvi megosztás és mondjuk, a tényleges földmérési művelet elvégzése, magyarul, a karók leverése között vagy után nem kaphate egy horrorisztikus mértékű bírságot a gazda.

(15.00)

E tekintetben a Mi Hazánk Mozgalom azt javasolja, hogy egyfajta moratóriumot lenne érdemes meghirdetni, magyarul egy bizonyos határidőn belül megtörtént osztatlanközöstulajdon-megszüntetések esetén mentesüljön a földvédelmi bírság megfizetése alól a gazdaközösség. Ez egyébként önmagában is serkentőleg fog hatni a közös gondolkodásra, hiszen a tulajdonosközösség egyetemlegesen viseli a bírságnak a kockázatát is, és hogyha a bírságot kiszabják, ami sok esetben csak szerencse kérdése, hogy az adott földhivatal ezen területen dolgozó ügyintézője az ellenőrzési tervbe mikor teszi be az adott települést, ez ilyen értelemben egy orosz rulett, és azért az aranykorona-érték kétezerszerese bizony finoman szólva is rendkívül fájdalmas tud lenni.

Szerintem amelyik területen ilyen bírságot kiszabnak, ott garantáltan elfelejthetjük az osztatlan közös tulajdon megszüntetését, nem beszélve a művelésiág-változás költségeiről, hiszen az az én szerény számításaim szerint, ha most fognánk hozzá egy ilyen akcióhoz, akkor az körülbelül a földmérési költségnek megfelelő, tehát egy dupla földmérési költséget fizet ki a gyakorlatban az, akinek még a művelésiág-változás átvezetését is ki kell fizetnie.

Valóban elhangzott itt az a mondat, hogy az ördög a részletekben lakozik. Az értékbecslés határideje. Ha valamin, akkor a pénzen jól össze tudnak veszni az emberek, jól össze tudnak veszni a gazdák, az értékbecslésnek a határidejét, határnapját sem látjuk egyelőre. Azt tudnám javasolni nagy tisztelettel, hogy a 90 napos, valóban részben talán szűknek tűnő határidőt egy kicsit tegyük rugalmasabbá, tehát kialakíthatnánk akár egy 60+60 napos vagy 90+90 napos szabályt. Magyarán mondva, a 90 napos, a jelenlegi 90 napos határidő egy alkalommal hosszabbítható legyen bizonyos időtartammal, hogy egyfajta úgymond hőtágulást biztosítsunk ebben a rendszerben.

És nem kezdek bele a következő mondatomba, mert az végképp messzire vezetne, úgyhogy én most itt leviszem a hangsúlyt, és megköszönöm a felszólalás lehetőségét, de biztos, hogy fogok még gombot nyomni, mert bőven van még mondanivalóm. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most van lehetőség kétperces felszólalásra. Kérdezem, kíváne valaki két percben felszólalni. (Senki nem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Akkor a rendes felszólalásokra térünk át. Elsőnek Steinmetz Ádám képviselő úrnak a Jobbik-képviselőcsoportból adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Általam igen tisztelt Miniszter Úr! Köszönjük szépen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek, hogy benyújtotta ezt a törvényjavaslatot, amely az osztatlan közös földtulajdon felszámolására, csökkentésére irányul. Nagyon régóta vártuk már ezt a javaslatot, és nagyon köszönöm az agrártárcának, a miniszter úrnak és az itt ülő kollégáknak, akik elég sokat dolgoztak ezzel. Szokták mondani, hogy a jó munkához idő kell, de a biztos az, hogy a miniszter úr a két évvel ezelőtti miniszterjelölti meghallgatásán már azt ígérte, hogy ez még ebben a ciklusban a tisztelt Ház elé kerül, és örülök, hogy ön az olyan politikusok közé tartozik, akik be is tartják az ígéretüket. És köszönöm a többi képviselőtársamnak is, akik egy ilyen horderejű ügyben a mai napon felszólaltak, hiszen tudjuk, hogy ez több millió hektár földterületet és lényegében minden harmadik honfitársunkat érinti Magyarországon, úgyhogy kellő körültekintéssel és kellő szakmaisággal kell a kérdéshez közelíteni, én magam is megpróbálok itt most a tőlem telhető legjobb módon észrevételeket, javaslatokat, kritikát megfogalmazni, illetőleg kérdéseket feltenni. Mindjárt bemelegítő kérdésként szeretném tudni  és ezt nem egy költői kérdésnek szánom , hogy miért Semjén Zsolt nyújtja be jellemzően az agrártémájú törvényjavaslatokat (Dr. Nagy István: Mindet ő nyújtja be!), amikor azokat benyújthatná akár a miniszter úr is, vagy más olyan, aki az agráriumnak vagy a bizottságnak, a Mezőgazdasági bizottságnak tagja.

Magyar Zoltán képviselőtársam ugyan ma nem mondta el, de jellemzően azzal szokta kezdeni, hogy mi az, ami kimarad egy ilyen törvényjavaslatból  most én is ezt szeretném megkérdezni. Az öröklésijog-szabályozást, a Ptk. módosítását nem látom ebben a törvénycsomagban, holott tudjuk, hogy az osztatlan közös földtulajdon keletkezése sok esetben az örökhagyó elhunytával az örökösök, több örökös hagyatékából származik, és így, ilyen módon aprózódnak is ezek a földterületek. Számos nyugat-európai példával alátámasztva várjuk tehát, hogy esetleg az agrártárca erre is nyújtson be javaslatokat a jövőre vonatkozóan.

Akkor belemenve a törvényjavaslatba, mindjárt a 6. § (5) bekezdéséhez szeretnék egy kérdést fűzni, amely úgy szól: „Az egyezség eredményeként kialakítandó új ingatlanoknak a rendeltetésszerű mező- és erdőgazdasági művelésre alkalmasnak kell lenniük.” Tisztelettel kérdezem, hogy mitől lesz alkalmas egy földterület a rendeltetésszerű gazdálkodásra.

Vane erről kormányrendelet, vagy lesz-e? Mi ennek a definíciója? Fontos lenne ezt tudni. Egyetértek azzal, hogy alkalmassá kell tenni, hiszen gondoljunk csak arra, hogy egy legelőnél, mondjuk, egy 10 méter széles, 1 kilométer hosszú csíkon legeltetést megvalósítani igen nehéz. A kérdésem az, hogy majd az osztóprogram erre is figyelemmel lesze, fel vane készülve a technikai háttérrel, a megfelelő informatikai felkészültséggel ennek a szoftvernek a kidolgozója, figyelemmel leszneke erre.

Ami egy fontos kérdés  és tényleg nem akarom ismételni képviselőtársaimat, mert nagyon sok minden észrevételt, amit én magam is szóvá tettem volna, most nem fogok megtenni, viszont az megkérdőjelezendő , hogy miért egy hektár az a legkisebb területméret, amelyet ez a törvény szabályoz, illetve amelyet kiosztásra alkalmassá tesz. Miért nem kevesebb ez? Hiszen korábban, ha jól emlékszem, 0,3 hektár volt az, amit ki lehetett méretni, ehhez az állam még pénzbeli hozzájárulást is adott, tehát ingyenesen lehetett kiméretni, illetőleg a területalapú támogatások beadásánál ezt a területméretet már az Európai Unió is támogatja, tehát várom a magyarázatot. Én meggyőzhető vagyok természetesen az egy hektárról is, csak nem értem, hogy miért megyünk szembe a korábbi elveinkkel, illetőleg az európai uniós elvekkel e tekintetben.

Továbbmegyek: a „bekebelezés” mint megfogalmazás vagy mint terminus technicus ebben a jogszabályban egyrészt elég idegenül hangzik és egyben visszataszítóan is. Amikor én ezt olvastam, akkor  biztos emlékeznek képviselőtársaim  a kisgömböc jutott eszembe a magyar népmesékből, aki megy előre, és egyszerűen mindent bekebelez, ami az útjába kerül. A magyar vidéken több ilyen kisgömböcszerű földtulajdonos él, és a helyieket azért ez igencsak aggasztja. Úgyhogy érdemesnek találnám a „bekebelezés” helyett esetleg a „hozzácsatolás” szót használni.

De igazából ez nem csupán játék a szavakkal, és ami itt a lényeget érinti, az a gyakorlat: ez a bekebelezés a törvény szerint az én olvasatomban a kisajátításnak az egyik fajtája. Amikor én még jogot tanultam az egyetemen, akkor a kisajátítást teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehetett megtenni, ami most is fenn fog állni, ezzel tisztában vagyok, ezt látom, de a kisajátítás feltétele még a kivételesség és a közérdek is. Kivételességről nem beszélhetünk, hiszen ez mostantól, illetőleg január 1-jétől, ha életbe lép ez a jogszabály, gyakorlat lesz. Ott van a közérdek kérdése is. Engem könnyű meggyőzni arról, hogy közérdek fűződik ehhez, hogy a mezőgazdaság, az agrárium versenyképessége fűződik ehhez az osztatlanközös-felszámoláshoz, de azért nem biztos, hogy három és fél millió ember így gondolja, különösen azok, akik mondjuk, a családi örökség, a birtok vagy egy élet munkájának, egy téeszben ledolgozott élet munkájának eredményeképp birtokolják, tulajdonolják ezeket a területeket. Ők már eladták volna egyébként évtizedekkel ezelőtt is, vagy akár az elmúlt években, hogyha ezt szerették volna. Nem biztos, hogy célszerű, hogy most tulajdonostársak, magánszemélyek olyan helyzetbe hozzák őket, hogy kénytelenek lesznek eladni majd nekik, amikor eddig ezt nem tették.

Úgyhogy summa summarum, igazából én azt javasolnám megfontolásra, érdemesebb lenne, hogy azt az egy hektárt, vagy amiben közösen megegyezünk, azt a minimális területméretet nem elérő tulajdoni hányadnak a megvásárlását az állam tegye meg, az állam azt vásárolja meg, tisztelt képviselőtársaim, abból a pénzből egyébként, ami most az állami földek eladásából származik.

(15.10)

Nem államadósságra kellene költeni, hanem többek között ezeknek az apró töredékbirtokoknak a megvásárlására. Ez könnyebben átmenne Mari néni meg Laci bácsi torkán is, nem lenne ebből viszály helyben. És én azt gondolom, hogy az itteni, az előttünk fekvő törvényben lefektetett alapelvek alapján utána az állam pedig az osztatlan közösben lévő tulajdonostársaknak, helyi gazdáknak, földhasználóknak továbbadhatná ezeket a területeket.

Magyar Zoltán képviselőtársam említette, úgyhogy csak röviden hozom szóba én is a földszerzési és a birtokméret-korlátozás feloldását. Ez a törvény most egy újabb kiskaput teremt meg a 300 hektáros, egyébként teljesen objektív, jól körülhatárolható tulajdonmaximum megváltoztatásában, illetőleg az 1200, illetve az 1800 hektáros birtokmaximumtól is el lehet majd ezzel térni. Ne tegyük, én azt kérem.

Ez egy jó szabályozás, egy jól nyomon követhető szabályozás. Nem látom értelmét folyamatosan felhígítani, és folyamatosan erodálni ezt az egyébként korábban jól működő rendszert. De tisztelettel kérdezem miniszter urat, és múltkor is feltettem a kérdést, csak nem kaptam választ: önöknek van olyan rendszerük, ami egy gombnyomásra meg tudja állapítani, hogy mondjuk, a 330 hektárból mennyi került az adott tulajdonoshoz ajándékozással, örökléssel, adásvétellel, és mennyi az osztatlan közös megszüntetéséből? Mert ha ez így van, akkor én azt gondolom, hogy meg lehet lépni ezt. Egy kicsit kaotikussá teszi a rendszert. Továbbra sem értek vele egyet, de nyugtasson meg arról, hogy ezt nyomon lehet követni majd a jövőben.

Még egy fontos gondolat: érdemes lenne megfontolni azt is, hogy az örökléssel szerzett azon területek, amelyek nem érik el az 1 hektárt, mert mondjuk, egy életszerű példával élve, az örökhagyó három gyermekére száll át a földtulajdon, de összességében ez meghaladja az 1 hektárt, érdemes lenne ebben az esetben egy észszerű határidőt szabva nyilatkoztatni az örökösöket, hogy rendezzék egymás között a tulajdonviszonyt, akár ajándékozással, akár adásvétellel, és ily módon kialakulhat az a korábbi helyzet, hogy a több mint 1 hektár terület megmaradjon a család birtokában, a család tulajdonában, és ne kelljen, mondjuk, bekebelezéssel ezt a három darabot más osztatlan közösben lévő tulajdonostársnak átadni. Úgyhogy én nagyon kérem, hogy ezt is fontoljuk meg, mert ugyan van itt hatálybalépésre határidő, de sokan nem fogják tudni ennek a törvénynek a részleteit. Tehát úgy gondolom, lehet, hogy hivatalból kellene felhívni erre a figyelmet.

És ha már a hivatalnál tartunk, javaslom az eljárások gyorsítását, ingyenessé tételét. Korábban is az állami földkimérés ingyenes volt. Erre, úgy tudom, van is keret a költségvetésben, illetőleg lesz is a földeladásokból.

Kérem azt, hogy a kormányhivatal földhivatalai vigyenek aktívabb szerepet, vállaljanak aktívabb szerepet az eljárás során. Mire gondolok? A kiértesítésre, a tulajdonosok felkutatására, hiszen ők rendelkeznek olyan adatokkal, illetőleg olyan kapcsolatban vannak a Belügyminisztérium lakcímnyilvántartójával, hogy már le tudják egyszerűsíteni a kiértesítés folyamatát is. Én megértem, hogy a földhivatalos kollégáknak van elég gondjuk-bajuk, de ha már csinálunk valamit, képviselőtársaim, akkor azt csináljuk jól, és ez mégiscsak könnyítené az osztatlan közös földtulajdonnak a megosztását és az 1/1-gyé válását.

Úgyhogy én nagy tisztelettel kérem miniszter urat, hogy a felmerült kérdésekre válaszoljon. Nagyon örülök annak, hogy legutóbb Magyar Zoltán képviselőtársam két beadott módosító javaslatát a Mezőgazdasági bizottságban mind a kormány, mind a fideszes többség támogatta. Két éve vagyok képviselő, ez korábban még nem fordult elő. Úgyhogy bízom benne, hogy ez nem egy egyszeri és megismételhetetlen pillanat volt az életemben. Be fogunk adni módosító javaslatokat, ezt teljesen szakmai alapon és jó szándékkal tesszük, és nagyon kérem, hogy ezt vitassák meg, és fogadjunk el egy olyan törvényt, ami, ha már tényleg három és fél millió embert érint, egy megfelelő társadalmi-szakmai alátámasztottsággal rendelkezzen, tehát be lehessen csatornázni azokat a kérdéseket, javaslatokat, amik ma is elhangzottak.

Úgyhogy én ehhez kérem a partnerségüket. Zárszóként pedig nagyon köszönöm, hogy végre idekerült ez a törvény, és nagyon bízom benne, hogy ez megoldja a régóta fennálló osztatlan közös tulajdon problémáját. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki, szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Fidesz képviselőcsoportjából Fazekas Sándor képviselő úr, volt miniszterünk. Parancsoljon!

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Tisztelt Miniszter Úr! Kifejezetten hasznosnak és időszerűnek tartom azt, hogy ez a törvényjavaslat most a tisztelt Ház előtt van. Nagy feladat előtt állunk, és én látom azt, hogy mind a kormánypárti, mind az ellenzéki hozzászólók ezzel tisztában vannak. Emberek millióit, a magyar földet érinti ez a kérdés, a termőföldet, annak jövőjét, annak állapotát érinti az osztatlan közös sorsa.Tisztelt Országgyűlés! Régi gond ez, és az Európai Unióban tulajdonképpen egy egyedülálló probléma, a rendszerváltáshoz kapcsolódik. Pár nappal ezelőtt ünnepeltük a 30 éves évfordulót, az akkori Országgyűlés megalakulását. Az a rendszerváltó Országgyűlés, az akkori kormány kereste a megoldást arra, hogy miképpen lehet igazságot szolgáltatni az embereknek, kárpótolni őket, kárpótolni a 40 évért, tulajdonaik elvesztéséért, a tsz-be kényszerítésért, illetve elismerni azt, hogy az ott végzett munkát miképpen lehet honorálni, miközben más kárpótlási, kártalanítási folyamatok is beindultak. Így alakították ki a részaránytulajdon esetében ezt az osztatlan közös megoldást, és nyilván jó szándékú volt ez a kezdeményezés, de senki se gondolta azt, hogy ez évtizedekre komoly gondot jelent majd a mezőgazdaság számára. Tulajdoni szempontból sem egyszerű helyzeteket eredményez, a föld művelése szempontjából, a földek állagának a megóvása szempontjából pedig igen komplikált helyzeteket köszönhetünk ennek az intézménynek.

Azért azt hozzá kell tenni, hogy a magyar gazdatársadalom, a magyar mezőgazdaság annyira, amennyire tudott, alkalmazkodott ehhez a helyzethez, hiszen ha kimegyünk a határba, látjuk, hogy művelik a földeket, nem látszik az, hogy mondjuk, egy osztatlan közös elhanyagoltabb lenne, mint a mellette lévő saját tulajdonú tábla. Tehát mind a használatnál, a haszonbérletnél, mind az agrártámogatásoknál sikerült áthidaló megoldásokat találni, de ezek nem végleges megoldások természetesen.

Tehát a gond megmaradt, és 2010 után a nemzeti ügyek kormánya megkezdte ennek az osztatlan közös tulajdonnak a megszüntetését. Az akkori megoldás, ami most is hatályban van tulajdonképpen, egy hosszabb távon működőképes modell, de talán eljött az idő arra, és a gazdatársadalom is van olyan anyagi helyzetben, hogy most egy gyorsabb megoldás legyen.

Vannak arra eltérő, elrettentő példák, hogy milyen helyzetekkel állunk szemben: 300 tulajdonos van, mondjuk, 100 hektáron, 3 tulajdonos van 1 hektáron, vagy 303 tulajdonos van 10 hektáron. Tehát van a Balaton mellett olyan domboldal, amire annak idején különböző tulajdonosjelöltek rámentek. Most van 300 tulajdonos, és nem is tudják művelni, semmiben sem tudnak megállapodni; kimérni sem lehet, hasznosítani sem lehet. A terület egy dzsungellé változott. Tehát vannak sajnos ilyenek is.

Sok tulajdonos időközben eltűnt, meghalt, elköltözött. Ez komoly gond azok számára, akik a földjükön szeretnének gazdálkodni. Ezért is időszerű ez a javaslat. Most a tulajdonosok jelentős része vagy az ő közvetlen leszármazottaik még élnek, és így személyes kapcsolatteremtés lehetséges azok között, akik gazdálkodni akarnak, és azok között a tulajdonosok között, akik esetleg megválnak már, eladják az ingatlanrészüket vagy az aranykoronájukat.

(15.20)

Ezt azért is tartottam fontosnak elmondani, mert Varga László képviselő úr, aki egyébként nagyon figyelemre méltó gondolatokat fogalmazott meg  és szerintem ez mindenkire érvényes, akik hozzászóltak , mondta, hogy tíz évet kellett várni ebben az esetben. Én azt mondom, hogy a tíz év nem telt el munka nélkül, hiszen most is zajlik az osztatlan közös tulajdonok megszüntetésére egy országos program. Csak zárójelben jegyzem meg: annak idején az MSZP nem foglalkozott ezzel a gonddal, más korábbi kormányoknak is meghaladta a teherbíró képességét.

Itt talán érdemes egy nagyon rövid történeti áttekintésbe bocsátkoznunk, hiszen ez a program tulajdonképpen a 2010 utáni, tehát a kormányváltás utáni időszak egyik legfontosabb beavatkozása volt Magyarországon a földtulajdonviszonyokba. Tudjuk, hogy volt a „Földet a gazdáknak!” program haszonbérleti része, volt földértékesítés, de ezzel párhuzamosan zajlik ma is ez a földszétmérési eljárás. A részarány a földkiadás során létrejött osztatlan közösre terjed ki, tehát kisebb körre. Itt európai uniós egyezkedések és egyeztetések is voltak egyébként. Az volt a filozófiája ennek a programnak 2012-ig  tehát elég régen kellett beadni hozzá az igényeket , hogy ahol kérték ebben a kategóriában, ott az állam kiméri a földet. Nagyon tanulságos lesz, hogy a körülbelüli kétmillió hektárból, amit érint ez a mostani folyamatban lévő program, mindössze egymillió hektárra kérték az érintettek a kimérést. Tehát van egy olyan rész, aki vagy érdektelen, vagy jó neki a mostani állapot. Nem kérte. Holott az állam a kimérési költségeket és magát az egész eljárást is magára vállalta.

Most ennél az egymillió hektárnál is  a számok nagyságrendiek  mintegy 30 százaléknál a Nemzeti Földalap adta be kimérésre az igényt, mert az volt a feladatszabás, hogy ahol az államnak bármilyen kis része van, ott segítsük, hogy az osztatlan közös megszűnjön, és ezáltal a földvárományosok, tulajdonosok tényleges kimért területhez jussanak. Sokan még vissza is léptek, hiszen zárójelben azért tegyük oda, hogy van, akinek jó az osztatlan közös. Jó annak, akinek így is megfelelő a haszonbérleti díj, jó annak, aki műveli a más földjét, mondjuk, olyanokét, akikről nincs tudomása, eltűnt, nem fellelhető, elhunyt. Üdvös az, hogy 120 évnél most lesz egy határ arra, hogy vélelmezni, majd valószínűsíteni lehet, hogy az a honfitársunk már nincs az élők sorában. Most már nagyon sok olyan elhunyt tulajdonostárs van, akinek úgymond gazdátlan a területe, mások művelik, vagy esetleg nem művelik.

Itt már elhangzott, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mintegy 35 ezer eljárás már lezárult ennél a mintegy egymillió hektárnál, és 170 ezer tulajdonos részére kiadásra került a föld. Ez egy rendkívül nagy szám, és hozzátartozik, hogy ezeknek a tulajdonosoknak ez nagyon jelentős, hiszen ténylegesen földműveléssel foglalkozik, azért is szorgalmazta, hogy legyen meg az ő saját területe, hogy azon most már önállóan tudjon gazdálkodni, és ne kelljen alkalmazkodni a többiekhez. Ez akkor is egy komoly eredmény, ha  ahogy említettem  jó pár helyen a tulajdonosok visszaléptek.

Mindenképpen fontos az, hogy továbbra is a jogszabálytervezet garantálja, hogy aki szeretné megszüntetni a tulajdonát, annak legyen meg ez a lehetősége. Ez nem egy kényszer, hanem lehetőség.

Az, hogy mennyire részletes ez a jogszabály… Sajnos Vadai Ágnes képviselőtársunk nincs jelen, aki nagyon fontos és hasznos kérdéseket tett fel. Szerintem ezek a szabályozást érintik lényegében, és megválaszolhatók a tárca részéről. De azért azzal tisztában kell lennünk, hogy egy jogszabály, egy törvény nem lehet túlságosan részletes. A végrehajtási rendeletek nem véletlenül vannak.

Van egy parlamenti szabályozási szint és alatta van egy rendeleti szabályozási szint, ahol a részletkérdésekre ki kell térni. Az egyik a kormány feladata, a rendeletalkotás a minisztériumok feladata, de a törvényről, a fő vonalakról kell nekünk dönteni. Ráadásul, mivel nagyon bonyolult élethelyzetekről, nagyon bonyolult tulajdoni viszonyokról van szó, nem lepődnék meg azon, ha menet közben majd még változtatni kellene a gyakorlati tapasztalatokra figyelemmel. Szerintem ez egyébként minden ilyen bonyolult esetben így hasznos.

Jó néhány felvetés volt talán olyan, amire szeretnék reagálni, és a 2010-2018 közötti időszakot érinti, például hogy a földforgalmi törvény bonyolult, nehéz eljárás, s a többi. Én azért nem mondanám, hogy őrültség, tisztelt Apáti István képviselő úr! (Dr. Apáti István: Nem ezt mondtam!) Pontosan ki van ott számolva abban a földforgalmi törvényben minden egyes eljárás. Egy évig tartott a társadalmi vitája, és én is itt voltam a teremben, amikor a Jobbik kifogásolta, hogy nem védik meg a magyar spekulánsoktól a földet kellő eréllyel a földforgalmi törvény és a kapcsolódó jogszabályok. Tisztelt képviselő úr, ezek az összetett eljárásrendek pontosan azért vannak, hogy minden egyes lépcsőfoknak megvan a maga garanciális és nyilvánosságot biztosító eleme. Nyilván nem könnyű rajta végighaladni, de azért meg lehet szüntetni az osztatlan közöst ma is, lehet földet eladni, lehet földet cserélni is.

Lehet gyorsítani az eljárásokat, és ez a javaslat abból a szempontból hasznos, hogy egy külön eljárásrendet állít most be a Ptk.-hoz és a földtörvény jelenlegi szabályrendszeréhez képest, de minden esetben néznünk kell azt, hogy miként tudjuk a spekulációnak gátját vetni. Azt sem tartom kizártnak, hogy abból, amit ön elmondott kifogásként, bizonyos elemek hasznosíthatók akár a földforgalmi törvény időszerű revideálásánál, hiszen az adott élethelyzethez képest a világ változik, a földforgalmi törvény elfogadása óta is telt el idő.

Ezeket nyilván ki lehet értékelni, és a tárca egyébként terjesztett már elő olyan javaslatokat, amelyek a földforgalmi törvényt érintik. De az biztos, hogy azok az eljárásmódok, amelyek abban a jogszabályban találhatók, ahogy említettem, nem véletlenül olyanok, nemzetközi példák, európai uniós bírósági gyakorlat, más államok tapasztalatai alapján és a magyar viszonyokra figyelemmel lettek kialakítva.

Tehát ahogy említettem, a mostani tervezet hasznos, időszerű, és remélhetőleg egyszerűsíti az eljárást, gyorsítja is. Nem hiszek abban, hogy minden esetben gyors lenne az eljárás, mert ahol három tulajdonos van, ott lehet, hogy gyorsabb lesz, sőt biztos, de ahol háromszáz tulajdonos van, és eddig sem tudtak megegyezni huszonév alatt, ott elképzelhető, hogy önmagában a törvényben megfogalmazott lehetőség és jó szándék sem fogja azt eredményezni, hogy holnapután egy csettintésre meg tudnak egyezni, és az osztatlan közös megszűnik.

Mindenesetre a legfontosabb célok elérését biztosítja a javaslat, és itt egyetértek az LMP szónokával abban, hogy a földek jó állagát meg tudjuk őrizni, a művelhetőséget, a jó környezeti állapotokat. Fontos, hogy minden földnek legyen gazdája, haszonbérlője, bérlője, használója, és az is nagyon fontos, hogy minden földnek legyen konkrét tulajdonosa. Hiszen a konkrét tulajdon, a konkrét gazda vagy a gazdák körén kívül álló tulajdonos lehet csak az, aki biztosítja, hogy a termőföld mint nemzeti kincs kellően jó állapotban megmaradjon, és annak a gondját tudja viselni a mindenkori tulajdonos, használó, haszonélvező, más, a föld vonatkozásában érintett személy. Ezáltal a magyarországi földállapotok átláthatóbbak, tisztábbak lesznek, és bízom benne, hogy az a pozitív hozzáállás, amely megfogalmazódott a jogszabály kapcsán, lehetővé teszi, hogy a lehető legnagyobb parlamenti többséggel kerüljön majd elfogadásra. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ismételt felszólalásra Schmuck Erzsébet képviselő asszony következik. Parancsoljon, képviselő asszony!

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. A vezérszónoki hozzászólásomban egyértelművé tettem, hogy az LMP egyetért a törvénytervezet céljával. Most a fenntarthatóságot szolgáló szempontokra szeretném ráirányítani a figyelmet. Elsősorban a megosztással létrejövő legkisebb területméretek, az ingatlanok kialakítása és állami kisajátítása kapcsán szeretnék új szempontokat behozni. Véleményünk szerint a termőföld és az erdők esetén nagyon eltérő megközelítést kell alkalmazni. A törvénytervezet 6. § (5) bekezdése gumiszabályt tartalmaz az önálló földrészletként kialakuló új ingatlanokkal kapcsolatban, miszerint azoknak rendeltetésszerű mező- és erdőgazdasági művelésre alkalmasnak kell lenniük. Ez nagyon fontos kitétel, aminek a tartalmát törvényi szinten is szükséges lenne megfogalmazni.

Természetesen a legkisebb méret fontos kérdés, de mellette rögzíteni szükséges, hogy az ingatlan önálló helyrajzi számon nyilvántartott útról megközelíthető kell hogy legyen. Ennek hiánya később olyan jelentős problémát okozhat, amelyet jobb még az elején elkerülni. Ezzel összefüggésben a 10. § (1) bekezdését módosítani tartjuk szükségesnek, hogy a tulajdonostársak ne rendelkezhessenek, hanem rendelkezniük kelljen az ingatlanok megközelítésével kapcsolatban. Amennyiben már meglévő útról az új földrészek valamelyike nem közelíthető meg, akkor új út kijelölésére őket kell kötelezni. Az új út kialakítása tulajdoni részesedésük szerint együttes kötelezettségük. Egyezzenek meg róla már előre, mert a későbbi viták elkerülése miatt ez fontos.

(15.30)

Törvénybe kell azt is foglalni, hogy az új utak szélességét legalább 12 méterben kell meghatározni.

Emellett ugyanígy fontos, hogy az ingatlan alakjára is megfogalmazzunk törvényi megkötéseket, legalábbis a szakértőink szerint. Elsőre extrém esetnek tűnhet, de a gyakorlat sok furcsa megoldást hozhat magával, ezért fontos meghatározni, hogy szabálytalan alakú vagy hosszú keskeny csíkok ne alakulhassanak ki. Ezért célszerű megszabni, hogy az ingatlanokat lehetőleg párhuzamos és merőleges egyenes vonalakkal kelljen megosztani, és a természetes határok figyelembevételével lehetőleg négyszög alakúak legyenek. A nadrágszíjparcellák kialakulása ellen célszerű megszabni, hogy az ingatlanok átlagos hossza legfeljebb négyszerese lehet az átlagos szélességüknek. Fontosnak tartjuk azt is leszögezni, hogy ha ez az ingatlan alakja miatt nem lehetséges, akkor az ingatlant úgy kell tekinteni, hogy az nem megosztható.

A törvénytervezet 11. §-a fogalmazza meg a megosztás utáni ingatlanok legkisebb méretével kapcsolatos szabályokat. Fontosnak tartjuk, hogy termőföld esetén ne tegyen a törvény különbséget művelési ágak szerint, vagy csak nagyon megfontolt szakmai érvek alapján. Hosszú távon nem feltétlenül biztosítható, hogy egy jelenleg kertként vagy szőlőként nyilvántartott ingatlant nem szántóként vagy gyepként fognak használni, de ennek a fordítottja is előfordulhat. Ha csak a művelési ág szerint adunk lehetőséget kisebb ingatlanméretek kialakítására, akkor az adott esetben visszaélésekhez is vezethet.

Az LMP javaslata, hogy a legkisebb kialakítható terület bármely művelési ágban 5000 négyzetméter legyen úgy, hogy a terület átlagos szélességének legalább 40 méternek kell lennie, és önálló helyrajzi számon nyilvántartott úton megközelíthető legyen. Zártkertek esetén szerintünk elfogadható lenne a 2500 négyzetméteres, útról megközelíthető ingatlanok kialakítása.

A fenntartható erdőgazdálkodás érdekében fontosnak tartjuk, hogy elaprózott erdőterületek ne jöjjenek létre. A javaslatunk az, hogy a legkisebb, megosztással kialakítható erdőterület 5 hektár legyen. Ennél kisebb erdőterület esetén az osztatlan közös tulajdont az állam kisajátítással szüntesse meg. Az osztatlan közös földtulajdon megszüntetését a fenntarthatóság érvényesítésére kell felhasználnunk. Azt javasoljuk, hogy védett természeti területen, erdő és termőföld esetén egyaránt az állami kisajátítás legyen az alkalmazott megoldás az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére. Javasoljuk továbbá, hogy a védőövezetekben, valamint a Natura 2000-es területeken, továbbá minden olyan erdőterületen, amelyben az állam tulajdonosi részesedéssel rendelkezik, és nem megosztható, szintén a kisajátítás legyen az osztatlan közös tulajdon megszüntetésének a módja. Véleményünk szerint a védett természeti területeken, védőövezetekben, Natura 2000-es területeken az állam tulajdonjogának biztosítása adhatja a legbiztosabb garanciát az előírásoknak megfelelő, természetkímélő gazdálkodásnak.

Tisztelt Miniszter Úr! Önnek mondom: bízunk abban, hogy el fogják fogadni az LMP javaslatait, és azok figyelembevételével olyan utat választanak ezen kiemelt nemzeti ügy megoldásának, amely a legmesszebbmenőkig figyelembe veszi a fenntarthatósági szempontokat. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a DK soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Ugyancsak ismételt felszólalásra jelentkezett Apáti István képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt Fazekas exminiszter úrra szeretnék reagálni, pontosítok. Ha félreérthető voltam, akkor elnézést! Nem azt mondtam, hogy komplett őrültség az egész földtörvény. Azt állítottam, hogy őrülten nehéz ennek a folyamata, borzasztóan adminisztratív, és még a hozzáértők vagy a földügyekben járatosak számára is nehezen átlátható sok esetben. De ha már itt tartunk, akkor még tovább pontosítanám, ha kell, meg is ismételném a korábban elmondottakat. Igazából a helyi földbizottságok szerepét tartom kulcsfontosságúnak, ugyanis ők azok, akik nemcsak a területet, hanem a személyeket, a földtulajdonosokat is a legjobban ismerik, jobban, mint a megyei földhivatal, a körzeti földhivatal vagy a megyei agrárkamara illetékesei, vagy jobban, mint az okiratot készítő ügyvéd. Éppen ezért ők tudnák a leghatékonyabban kiszűrni az esetleges spekulációs célú bevásárlásokat, kivásárlásokat, felvásárlásokat, éppen ezért rájuk alapozva, rájuk hagyatkozva is biztonsággal lehetne csökkenteni ezeknek az állomásoknak a számát  még egyszer nem sorolom fel, az előbb részletesen elmondtam  és az eljárási határidőket is.

Elhangzott itt több javaslat az LMP vezérszónoka részéről is. Csak a teljesség igénye nélkül: az erdőnél az 5 hektárt mint legkisebb térmértéket, ha jól értettem, egy kicsit azért erősnek érzem, elég nagy ugrás, mondjuk, ha a belső arányokat nézzük. Jelen állás szerint 3000 négyzetméter a területi minimum, ezt szántónál, rétnél, legelőnél, erdőnél 1 hektárra emelik. Jelzem, jelen állás szerint is erdőnél 1 hektár és 30 méter hosszúság a legkisebb térmérték, ami alapján az erdőfelügyelőség önálló erdőrészletszámot ad egy területnek. Az erdőnél megmarad az 1 hektár, megmarad a 30 méteres hosszúság, a szántó, rét, legelő művelési ágnál növekedne 3000 négyzetméterről 1 hektárra a területi minimum; ez, ugye, egy bő háromszoros mértéknövekedés. Ha csak ezt vesszük alapul, akkor is, mondjuk, az erdők esetében 3 hektárnál nagyobb mértékre növelni a területi minimumot vagy éppen 2 hektárnál nagyobb, nem indokolt. Az 5 hektár egy olyan mértékű feltolása a lécnek, ami alatt már sokan be fognak rekedni, és az indokoltnál jóval nagyobb érdeksérelmeket okoznánk, úgyhogy ezt ilyen módon átgondolandónak tartom, és szerintem ezen a javaslaton mérsékelni kellene.

Itt többször elhangzott a „kisajátítás” szó meg a „bekebelezés” kifejezés. Lehet ezen vitatkozni, lehet, hogy az én ízlésem szerint is, mondjuk, a „megváltás” vagy a „kötelező megváltás” kifejezések kicsit pontosabbak vagy szakszerűbbek lettek volna, de most ebben nem akarok külön vitát nyitni.

Azonban itt a kisajátítást megelőzően érdemes lenne foglalkozni egy ritkán alkalmazott jogintézménnyel, a közérdekű célú adásvétellel, amikor is az állam nem egy szolidabb erőszakkal, kényszerrel, kényszerítő erővel szerzi meg az ingatlan tulajdonjogát, hanem egy korrekt alkufolyamat eredményeként, ami nem magánszemélyek közötti, hanem magánszemélyek és állam közötti jogügyletet takar. Megfontolásra javasolja a Mi Hazánk Mozgalom önöknek azt, tisztelt miniszter úr, hogy az olyan területeknél, amelyeknek a mértéke, a teljes területe eléri a területi minimumot, de a benne lévő tulajdoni hányadok egyike sem éri el az adott művelési ágra előírt minimumot, ott eleve érdemes lenne  nyilvánvalóan nem egyszerre, egy év alatt a költségvonzatai miatt  megfontolni a közérdekű célú adásvétel megkísérlését, korrekt ajánlatot tehetne az állam ezekre a területekre. És aztán, hogy most 10 hektárnál kisebb vagy 10 hektárnál nagyobb térmértékű a teljes terület, hogy ezt speciálisan pályáztatással vagy pályáztatás mellőzésével értékesítenék ezt követően, mondjuk, egy adott tulajdonosnak, az már más kérdés, de lehet, hogy a gordiuszi csomót ezekben az esetekben könnyebben ketté lehetne vágni, vagy bizonyos számú tulajdonos és nagyon elaprózott tulajdoni hányadok esetén lehetne alkalmazni ennek a közérdekű adásvételnek a megkísérlését.

Sok esetben, jól tudjuk, hogy személyes ellentétek akadályozzák most is az osztatlan közös tulajdonok megszüntetését, fogják ezután is, sokan szívesebben adnák el az államnak, mint valamelyik haragosuknak. Aztán, ha esetleg pályáztatással vagy anélkül majd valamelyik haragos fogja megvenni az államtól, lehet, hogy akkor Laci bácsi meg Mari néni a fejét fogja csapkodni mérgében, de mégis könnyebben keresztülvihető lenne sok esetben ennek a tulajdoni formának az adott területeken való felszámolása vagy megszüntetése.

Az egyes tulajdonosoknak a területi minimumot el nem érő hányada esetében indokoltnak látjuk különbséget tenni a közeli hozzátartozók tulajdona és a nem közeli hozzátartozók tulajdona között, tehát a családi tulajdont a kötelező minimumot el nem érő hányadoknál is valóban érdemes lenne külön kezelni.

Elhangzott itt, hogy a területek megközelítése mennyire fontos. Ez valóban így van, személy szerint a szolgalmi jogot sokkal hatékonyabbnak tartjuk, mint az utak mindenáron való kialakítását. Egyrészt a tényleges művelt terület csökkenésével jár az út kialakítása, adminisztratív, és borzasztóan költséges, szolgalmi jogban megállapodni minden szempontból sokkal olcsóbb és sokkal egyszerűbb.

Az tény, hogy legalább egy jogorvoslati lehetőséget, többet nem, ezt mi is így gondoljuk, mindenképpen szükséges biztosítani nem csak a teljes megosztási folyamattal kapcsolatban. Tudom, hogy nehéz kérdés, és ehhez gyakorlatilag a polgári perrendtartást is szükséges lenne módosítani egy külön, kivételes, rövid határidejű eljárással, de csak és kizárólag így védheti ki a kormányzat azokat az alkotmányossági alapú támadásokat, amelyeket valószínűleg kapni fognak ezen javaslattal kapcsolatban.

(15.40)

És nehogy a legjobb szándék mellett is aztán az Alkotmánybíróság esetleges kedvezőtlen döntése folytán egy még bonyolultabb helyzet álljon elő a már megkezdett vagy éppen ezen törvény alapján lefolytatott megszüntetési eljárások után.

Sokan érintették itt a földműves minősítés kérdését. Ez valóban egy fogós kérdés, nehéz probléma, érdemes lenne megfontolni, hogy itt nem kell földművesnek lennie annak, aki ilyen jogcímen, tehát osztatlanmegszüntetés révén szerez tulajdont. Talán az lehetne az egyik megoldás, hogy a földművessé válás feltételeit igazítják ehhez a jogszabályhoz, mert valóban önmagában az is kizárná sok esetben ezen tulajdoni forma megszüntetését, hogy olyanok szereznének tulajdont, akik egyébként jelenleg nem szerepelnek a földműves-nyilvántartásban, és egyébként nem származik jövedelmük a mezőgazdaságból, nincs felsőfokú szakirányú végzettségük, nem szereztek „aranykalászos gazda” képesítést, ezt a közeljövőben vagy a távolabbi jövőben sem tervezik, de ezen jogcímen való szerzésre tekintettel éppen földművessé válhatnak. És akkor szerintem viszonylag szerencsésen és könnyen elfogadhatóan ezt a gordiuszi csomót is kettévágtuk.

Ugyanakkor nem hallottam arra vonatkozó érvelést, amit most szeretnék itt még a hátralévő időben feltétlenül megemlíteni, ez pedig az adó- és illetékszabályokhoz való igazítás vagy a megfelelő adó- és illetékszabályozás kérdése. Itt arra gondolok, hogy vélhetően nagyon gyakran fog ez előfordulni, hogy a kiindulási állapot szerinti tulajdoni hányadhoz képest valamelyik tulajdonos nagyobb hányadot fog az elvi megosztás során kapni, és ennek megfelelően jóval nagyobb hányadot fog kiméretni. Itt gyakorlatilag adásvétel vagy csere fog történni a jelenlegi, hagyományos jogcímeket tekintve, azonban nem az lesz majd a bejegyzés a földhivatalban a törvényszöveg szerint, hogy osztatlan közös tulajdon megszüntetésén alapuló adásvétel vagy osztatlan közös tulajdon megszüntetésén alapuló csere, hanem egyszerűen csak az, hogy osztatlan közös tulajdon megszüntetése. Még akár ez is jó lehet, de gyakorlatilag ott egy adásvételi vagy egy cserejogügylet történik, mert egyik megveszi a másiktól adott esetben, egy erősebb, jobb képességű, tőkeerősebb gazda megvesz többektől, ott gyakorlatilag nyilvánvalóan adásvételekre fog sor kerülni, nem ingyen, nem ajándékba fogják adni egymásnak, mondjuk, közeli hozzátartozókat leszámítva. Bár, ha ezt nézzük, akkor közeli hozzátartozók között az ajándékozás is része lehet egy ilyen jogügyletnek. És akkor ezt adó- és illetékszempontból kezelni kell. Ugyanis általában az eladó, ha van értékkülönbözet a szerzés meg az eladási ár között, akkor adót fizet, a tulajdonjogot szerző fél pedig visszterhes vagyonátruházási illetéket fog fizetni, elvileg. Én azt gondolom, hogy itt érdemes lenne nagyvonalúnak lenni, és ezen jogcímen való szerzés esetén adó- és illetékmentességet beiktatni, annál is inkább, mert majdnem biztos vagyok benne, hogy nem fog annyi bevételt hozni az államnak, mint amennyibe az ezzel foglalkozó munkatársak munkabére fog kerülni abban az esetben, ha ilyen nagyon bonyolult szálakat kell majd kibogozni. Főleg akkor, ha az okiratokon finoman szólva is kreatívan fogják feltüntetni az esetleges ellenértéket a plusz tulajdoni hányadokkal kapcsolatosan.

És akkor megint hadd hozzam ide az egyik, nevezzük így, becsípődésemet, ami a cserékhez kapcsolódik, hogy jelen pillanatban abszolút koherenciazavar van a földtörvény és az szja-törvény szerinti birtokösszevonási célú csere esetén. A földtörvény megengedő, énszerintem helyes irányba hat ez a szabályozás, az szja-törvény szerinti fogalom viszont indokolatlanul megszorító, és sok esetben a kétszeres mértékű illetékkel kell azoknak számolni, akik nem azért, mert kupeckednek meg kufárkodnak, hanem gazdasági szükségességből cserélnek öt éven belül. Ezt egyébként ettől a törvénytől függetlenül is rendezni kellene, tisztelt miniszter úr, mert ez most is rengeteg problémát okoz. Valaki vállalja, hogy öt éven belül nem adja el, megkapja az illetékmentességet, cserél, de az szja-törvény szerint ez nem minősül birtokösszevonási célú cserének, mert nem közvetlenül szomszédos földeket érint, hanem mondjuk, csak adott településen belülieket, nem kell jóváhagyni, de a kétszeres mértékű illetéket öt éven belül kénytelen kifizetni az, aki egy ilyen cserébe belemegy. Na most, ennél az osztatlanközöstulajdon-megszüntetésnél ez szintén nagyon gyakran elő fog állni. Tehát nemcsak egyszerűen az adó- és illetékmentességet kellene rendezni, tisztelt képviselőtársak, mert jelen pillanatban ez nem szerepel benne, hanem a kétszeres mértékű illeték átkát is le kell olvasni a gazdák fejéről, mert önmagában ez a körülmény is nagyon jelentősen hátráltatni fogja a megszüntetéseket, el fogja venni a gazdák kedvét attól, hogy ilyen ügyletekbe belemenjenek.

És akkor még nem beszéltünk az erdőkkel kapcsolatos néhány specialitásról, ami részben kapcsolódik ehhez a törvényhez, részben egyébként már az osztatlanközöstulajdon-megszüntetésektől függetlenül, akár 1/1-es adásvételeknél is óriási gyakorlati problémákat okoz. Sem a földhivatali nyilvántartásban, sem pedig sok esetben az erdőfelügyelőségek által tízévente elkészített üzemterveken nem vagy nem biztos, hogy szerepel, hogy az adott területnek az erdőgazdálkodója milyen jogcímen erdőgazdálkodó. Többlethasználati megállapodással? Megbízási szerződéssel? Erdőgazdálkodói haszonbérlettel? És úgy köttetnek adásvételi szerződések, hogy későn derül az ki, hogy erdőgazdálkodói haszonbérlettel terhelten vesznek meg vevők adott esetben értékesnek mondható erdőterületeket, hiszen az ingatlan-nyilvántartásban a földhivatalnak jelenleg nem kötelessége feltüntetni, nem is szerepel sehol, és az üzemterven is legfeljebb az szerepel, hogy erdő gazdálkodója egy kódszám és egy név alapján adott személy. De az már nem szerepel, hogy ennek pontosan mi a jogcíme. És hiába vállal aztán az eladó kellékszavatosságot meg per-, teher- és igénymentességet, utána aztán az újdonsült vevő szaladgálhat a bíróságra, az esélyei nagyjából a nullával egyenlők. Nagyon-nagyon komoly, adott esetben tízmilliós tételekkel tud ilyen módon ráfaragni valaki, úgy, hogy sokszor az eladót sem rossz szándék vezérli, mert ő maga sem tudta, hogy adott szereplőnek erdőgazdálkodói haszonbérlete van ezeken a területeken. Na, ez bekombinálva egy osztatlanközöstulajdon-megszüntetésbe, ezzel már egy nagyon bonyolult jogi helyzet állt elő. Úgyhogy próbáljuk egy füst alatt ezt is rendezni, a legnagyobb jóindulattal tudom ezt önöknek ajánlani.

Egyértelmű, hogy érdeksérelmekkel fog járni, elkerülhetetlen érdeksérelmekkel. Azt mondom én is, hogy határozottan kell ehhez a kérdéshez hozzányúlni, hiszen oly mértékben elfajult ez a probléma, annyira elaprózódtak a tulajdoni hányadok, hogy patikamérlegen meg lézeres mérővel nem lehet már kimérni a szabályozás mértékét. De azért a mostanihoz képest az itt elmondottak szerint jelentős finomításokat lehet is és kell is végrehajtani, hiszen nem szabad túl bő lére ereszteni a jogorvoslati lehetőségeket sem, ez is igaz; ott van a magántulajdon szentsége, de ott van az is, hogy 12 négyzetméteres erdőtulajdon döbbenetes, érthetetlen, fenntarthatatlan; még lakószobának is csekély, erdőtulajdonnak pedig a legnagyobb képzelőerővel sem nevezhető, és van ilyen ma Magyarországon. És ahogy bekövetkeznek az öröklések, úgy ez még rosszabb lesz, még inkább el fog aprózódni. Viszont azért minimálisan szükséges garanciális elemeket mégiscsak bele kell varázsolni ebbe a normaszövegbe, azzal együtt  szeretném azzal befejezni, amivel elkezdtem az előző felszólalásomat , hogy nagyon nagy szívességet tesznek, nagyon sokat segítenek a gazdáknak, tisztelt miniszter úr, higgye el nekem, hogyha a földtörvényben a mostani szabályozáshoz képest az osztatlan közös tulajdonokon belüli adásvételek és az osztatlan közösek közötti cserék esetén a kifüggesztés- és a jóváhagyás-mentességet garantálják. Hatalmas szívességet tesznek, nagyon komoly előzetes intézkedés és előzetes segítség lesz, jelentősen meg fogja könnyíteni a megegyezéseket, az egyezségeket, ha ez a kapu már most kinyílik, amikor ezen törvény szerint el kell kezdeni a procedúrákat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Egy felszólalási kör végére értünk. Kérdezem, hogy kettőperces felszólalásra jelentkezike valaki. (Nem érkezik jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Megnyitjuk a következő felszólalási kört. A Fidesz képviselőcsoportjából Czerván György képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

(15.50)

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Igen tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ha jól figyeltem, több mint két órája zajlik az előterjesztés általános vitája, egyébként igen tartalmas vitája, mégis engedjék meg nekem, hogy mielőtt a törvényjavaslattal kapcsolatos gondolataimat mondom el, engedjenek meg egy rövid történelmi visszatekintést a tisztánlátás, vagy ha úgy tetszik, inkább a tisztábban látás céljából.Szakmai nagyzolás nélkül nyugodtan kijelenthetjük, hogy a földtulajdon- és birtokstruktúra Európa, de akár az egész világ bármely országában a társadalmi, a politikai és a gazdasági kérdések középpontjában áll. Magyarországon a birtokpolitika történelmi okok miatt jóval bonyolultabb és szerteágazóbb, mint sok más, évszázadok folyamán végbement társadalmi és gazdasági fejlődést megélt nyugati országban.

A földek körül zajló vita hazánkban mintegy évezredes múltra tekint vissza. Ugyanakkor sajnálatos gyökeres történelmi fordulatoknak köszönhetően a magyar birtokstruktúra mindennek ellenére is számos olyan jellemzőt hordoz magában, amely a versenyképességet és a fejlődést akadályozza. A tömegek földhöz jutása Magyarországon a nyugati országokhoz képest mintegy 150-200 évvel megkésett polgárosodással, egészen pontosan a parasztoknak a földesúrtól való feudális jogi függőségét eltörlő 1848-as áprilisi törvényekkel vette kezdetét.

Ezt követően a kiegyezés hosszú időre stabilizálta az agrárfejlődés 1848-ban kialakult kereteit, majd a Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter nevéhez kötődő földreform kívánt adni újabb lendületet a változásoknak. A politikai háttéralkuk sajnálatosan nem engedték kiteljesedni az eredeti jó szándékú elképzeléseket, így csak a második világháborút követően, 1945-47-ben vehette kezdetét az agrárnépesség tömeges földhöz juttatása. Ennek nyomán a súlyos társadalmi és birtokpolarizáció csökkent, ugyanakkor az életképességi küszöb alsó értékét el nem érő és ezért gazdasági szempontból kevéssé előnyös méretű, 5 hold körüli birtokok száma növekedett. Ez utóbbi körülmény tudott alapot szolgáltatni a kommunista hatalomátvételt követő erőszakos kollektivizálási folyamatokhoz, amelyek alapvetően egy célt szolgáltak: a vidéki embereknek a földtől mint alapvető mezőgazdasági termelési eszköztől és vagyontárgytól való megfosztását.

A rendszerváltoztatást követően is megállapíthatjuk, hogy a földek tulajdoni és használati viszonyainak az alakítása az egyik legátpolitizáltabb területe azoknak a társadalmi viszonyoknak, amelyeknek a szabályozását minden politikai rendszer kiemelt súllyal kívánta kezelni. Ez egyaránt jellemezte a kárpótlási folyamatokat, valamint a szövetkezeti struktúra lebontásának törekvéseit, amelyek a kilencvenes évek agrárpolitikáját alapjaiban határozták meg. Az akkor akarva-akaratlanul elkövetett hibák az eltelt majdnem három évtized alatt mára akkora problémává duzzadtak, amelyek a mezőgazdaság versenyképességének egyik legnagyobb akadályát jelentik.

Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti ügyek kormánya 2010-től következetesen alapvető nemzetstratégiai fontosságú kérdésként tekint a földügyekre. A 2007-es megszüntetését követően 2010. szeptember 1-jével ismételten felállításra került az önálló Nemzeti Földalapkezelő Szervezet. 2011-től megindult az állam tulajdonában álló földek pályázat útján történő haszonbérbe adása a „Földet a gazdáknak!” program keretében. 2013-ban elfogadásra került a földforgalmi törvény, amely sarkalatos szabályaival hosszú távon kívánja megvédeni és hazai kézben tartani ezen nemzeti kincsünket. 2015 második felétől pedig a „Földet a gazdáknak!” program folytatásaként árverés útján az állam tulajdonában álló földek megvásárlására nyílt lehetőség, ami a korábbiakhoz képest soha nem látott létszámban és mértékben juttatott földet a gazdálkodók számára.

Fennáll még azonban számos olyan birtokpolitikát érintő akadály, amelyek az elmondottak szerint a mezőgazdaság versenyképességének gátját jelentik, és több évtizede megoldatlan problémaként tornyosulnak az agrárkormányzat előtt. Ezen problémák megoldása mára már elodázhatatlan, mert a gazdálkodók számára mindennapos problémaként, a fejlődésük akadályaként jelentkeznek. A legfontosabb ezek közül a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon mint kényszerközösség megszüntetése.

Az osztatlan közös földtulajdon vitathatatlanul a magyar agrárium fejlődésének egyik legnagyobb felszámolandó akadálya. Magyarországon az adatok szerint mintegy 2 millió 400 ezer hektáron 1 millió 60 ezer földrészlet áll osztatlan közös tulajdonban. Ezeken a területeken a valódi tulajdonosi szemlélet csak nagyon nehezen valósulhat meg. A gyakorlatban a földhasználat gátját jelenti az osztatlan közös tulajdon. További, az agrárgazdasági finanszírozásban megnyilvánuló hátránya, hogy a tulajdonosok nem tudnak beruházni, illetve csökkentett értékkel tudják banki hitelfedezetként használni a területet.

Az agráriumból érkező képviselőtársaim, de szinte bármelyik vidéki választókörzet képviselője számtalan olyan extrém esettel találkozott és találkozik fogadóóráin rendszeresen, ahol akár a földtulajdonos vagy akár a földhasználó választópolgárok kérik a segítségünket, akik keresik a kiutat jelentő megoldást, ami mögött a föld megművelésének tisztességes szándéka áll. A probléma méretét jól jellemzi, hogy a 2012-ben indult megosztási programban mintegy negyedmillió kérelem érkezett több mint 50 ezer földrészlet megosztására.

Helyesnek és fontosnak tartom, hogy az agrárkormányzat értékelte az elmúlt időszak tapasztalatait, és átfogó megoldási javaslattal állt az Országgyűlés elé. Jó irány, hogy a törvényjavaslat a keletkezési okától függetlenül kiterjed minden osztatlan közös tulajdonú földre. Szintén előnyének tartom azt a felismerést, hogy a megosztással kapcsolatos döntéseket az érintett tulajdonosokra bízza, hiszen elsősorban a tulajdonosi akarat legteljesebb érvényesülését kell tiszteletben tartani mind a megosztás megindítása, a megosztás módja és iránya vagy az utak kialakítása tekintetében.

Korrekt módszernek tartom az egyezségalapú eljárást, mert az annak hiányában jelenleg alkalmazott sorsolás a természeténél fogva semmilyen jogos tulajdonosi igénynek vagy szakmai alapú elvárásnak nem tud eleget tenni. Ügyfélbarát és a gyors folyamatot elősegítő hozzáállás az állam részéről, hogy biztosítja a megosztáshoz szükséges adatokat és a megosztás eredményét ábrázolni képes számítógépes osztóprogramot. Innentől tényleg csak az érintett tulajdonostársak szándékától függ, hogy sikeresen együttműködve hozzájussanak az önálló ingatlanként megjelenő tulajdonukhoz.

A tulajdon, különösen a földtulajdon nemcsak jogokat, hanem felelősséget is jelent. Ahogy a gazda nem hagyhatja el a jószágát, úgy a földjét sem, vagy ha mégis megteszi, akkor annak következményeit viseli. Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége eleve megköveteli, hogy az abban szereplő adatok pontosak és naprakészek legyenek. Ez igaz a tulajdonosok személyi vagy címadataira, és igaz az ingatlan adataira is.

Ha a megosztáshoz mégis úgy kezdenek hozzá, hogy hibás adatokból indulnak ki a tulajdonosok, akkor ennek következményeit nem háríthatják másokra. Annak persze semmi akadálya, hogy a munkához azzal fogjanak hozzá, hogy tisztázzák a valós adatokat, és csak ezt követően vágjanak bele a megosztási eljárásba.

A törvényjavaslat nem marad adós a kisebbségbe kerülő tulajdonosokat biztosító garanciákkal sem. Rögzíti, hogy kinek-kinek a jussát ki kell adni, azaz nem kaphat kevesebbet a tulajdoni hányadánál, csak ha ebbe kifejezetten beleegyezik. Szintén a hosszú távú működőképességet biztosítja a föld mezőgazdasági művelésre való alkalmasságának követelménye, amivel elkerülhetőek a valóban életképtelen viszonyokat teremtő nadrágszíjparcellák kialakulásának veszélyei.

A törvényjavaslat előremutató elemének tartom, hogy a birtokkonszolidáció érdekében is tartalmaz lehetőségeket a tulajdonosoknak. Ilyen a megosztással egyidejűleg végrehajtott kivásárlása a másik tulajdonostársnak vagy a megosztással egybekötött csere lehetősége. Fontos ugyanis, hogy a tulajdonosoknak lehetősége legyen akár a már meglevő másik földjével egy birtoktagként használni az osztatlan megszüntetésével kialakított földrészletet.

Végül az állami szerepvállalás végső esetekre tartott formáját, azaz a kisajátítás lehetőségét is érdemes megemlíteni. Az olyan földek vonatkozásában ugyanis, ahol százas nagyságrendű tulajdonosi kör található, semmilyen józan lehetőség nem mutatkozik az előrelépésre.

(16.00)

Az ilyen földek gyakorlatilag foglyul ejtik a tulajdonosaikat, amely helyzetre csak az állam aktív szerepvállalása tud olyan megoldást adni, hogy egyszerre jussanak megfelelő értékhez a tulajdonostársak, és legyen biztosítható a föld megfelelő megművelése.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat másik nagy eleméről, a „holt lelkek” kérdéséről is szeretnék pár mondatot szólni. Szintén nagy terhet tudunk levenni a gazdálkodók válláról ennek a problémának a megoldásával. Az elérhetetlen tulajdonosok és az elmulasztott hagyatéki eljárások miatt eddig súlyos adminisztratív feladatokat kellett elvégezni a termelőknek, ami a gazdálkodástól vonta el a figyelmüket és az idejüket. A javaslat hatékony módon tudja visszavezetni ezeket az ingatlanokat a földpiacra. Javaslom az eredmények figyelemmel kísérését és a tapasztalatok alapján a földnek nem minősülő további ingatlanokra való kiterjeszthetőség vizsgálatát.

Tisztelt Országgyűlés! Véleményem szerint túlzások nélkül kijelenthetjük, hogy a tárgyalt törvényjavaslat évtizedes távlatokban nézve történelmi jelentőségű. Meggyőződésem, hogy érzékelhető módon fogja javítani a mezőgazdaságunk versenyképességét, ezért kérem önöket, hogy támogassák annak elfogadását.

Ugyanakkor tisztelettel kérem a kormányt, miniszter urat, hogy ne tekintsük befejezettnek a feladatot, mert a most megkezdett intézkedésekhez és azok sikeréhez szorosan kapcsolódik a földkonszolidációt biztosító tagosítás kérdése, valamint a generációváltás és az agráröröklés szabályozásának a problémaköre. Ezek elmulasztása ugyanis néhány évtized leforgása alatt újra birtokpolitikai problémákkal állítja szembe a hazai agráriumot.

A most kitűzött irány jó, haladjunk tovább céljaink érdekében. Várjuk a módosító javaslatokat, meg fogjuk beszélni, és remélem, kedvező döntést fogunk hozni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ismételt felszólalásra jelentkezett a Jobbik képviselőcsoportjából Magyar Zoltán képviselő úr. Parancsoljon!

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Lassan, talán így a vita végéhez közeledve azt elmondhatom, hogy minden egyes hozzászóló, függetlenül attól, hogy melyik frakcióban ül, elmondta, hogy tudja támogatni a törvény céljait, és messzemenőkig egyetért azzal, hogy ezt a problémakört valahogy kezelni kell. A kérdés az, hogy az előttünk fekvő javaslat erre mennyire alkalmas, illetve milyen áron akarja ezt megvalósítani. Erről jutott eszembe, hogy kaptunk egy levelet  miniszter úr is megkapta , amely összegzi azokat a problémákat, amelyek együtt járnak ezen jogszabály elfogadásával, és nem állítom, hogy ezek közül mindegyik elkerülhető akkor, ha szeretnénk megoldani az osztatlan közös földterületek problémáját mindenkorra Magyarországon, de arra mindenképpen felhívja a figyelmet és arra alkalmas, hogy elgondolkodjunk azon, hogy mely pontok esetében lehetséges olyan fokú módosítás, olyan módú módosítás, ami talán csökkenti a sérelmeket.

A tervezet Alaptörvénybe ütközik  ezzel legalábbis az ellenzéki felszólalók egyetértettek. Bízunk benne, hogy meg lehetne oldani ezt a gondot úgy is, hogy ezt az Alaptörvénybe ütközést megoldjuk, és nem követjük el.

A tervezet semmilyen védelmet nem nyújt a döntés során kisebbségben maradók számára  erről is már sok szó esett a vitában.

A tervezet hátrányosan megkülönbözteti azokat a tulajdonostársakat, akik a földet továbbra is közös tulajdonban kívánják tartani.

A tervezet újabb zavarokat idézhet elő a földpiacon azzal, hogy a föld vételárának egy újabb „törvényes” meghatározását adja.

A tervezet ellentétes az igazgatási szolgáltatási díjról szóló törvénnyel; mondjuk, ez még kezelhető.

A tervezet rontja a földhasználó piaci szereplők helyzetét az újabb adminisztratív kötelezettségek megállapításával. Valószínűleg ez is nehezen lehetne elkerülhető, de mindenképpen finomítható.

A tervezet törvényesíti az ingatlan-nyilvántartás közhitelességének a lerombolását. Ezzel kapcsolatban is remélem, ha más nem, a végrehajtási rendeletben lesznek megnyugtató konkrétumok, változtatások.

Épp ezért gondolja azt a levélíró és részben én is, hogy a tervezet döntéshozatalra nem alkalmas, mert a benne jelzett rendeletek nélkülözhetetlenek a tervezet szerinti törvény alkalmazásához, de e rendeleteket nem ismerhetjük. Ez általában az előttünk fekvő jogszabályokra úgy összességében igaz, de e tekintetben fontosnak tartottam ezen törvénynél még inkább hangsúlyozni ezt, mert valóban majd a részletekben fog megbújni az, hogy ezen törvény milyen arányban fogja sérteni az érintettek érdekét, és mekkora lesz az a nyereség, ami mindenképpen várható az agrárium szereplői számára.

Tehát hogy az arányt meg tudjuk ítélni, és ehhez jó döntést tudjunk hozni, főleg nekünk, ellenzéki képviselőknek mindenképpen szükségünk lenne néhány válaszra az elmúlt órákból. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíváne még valaki a vitában felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom. Megkérdezem miniszter urat, hogy kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Parancsoljon, miniszter úr, öné a szó.

DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a vitát, a hozzászólásaikat, a hozzáállásukat ehhez a súlyos társadalmi-gazdasági problémához. Azt kell mondjam önöknek, egy szó érlelődött bennem végig, amíg hallgattam a vitát: megérte. Megérte a nagyon sok egyeztetés, megérte az emberfeletti munka, megérte a sok vita, amelyet a minisztériumon belül is, a társadalmi szervezetekkel, a szakmai szervezetekkel együtt folytattunk azért, hogy kikristályosodjon egy olyan megoldási javaslat, amely kiállja az alkotmányossági próbát, és mégiscsak megoldja azt a helyzetet, hogy a közös osztatlan tulajdonformát kivezessük a magyar földforgalomból. Hiszen mindnyájan tudjuk és érezzük  és köszönöm, hogy megerősítették bennünk ezt , hogy igen, a probléma valós, és a problémát meg kell tudni oldani.

(Folytatás a 125/2-ben!)

2018-2022. országgyűlési ciklus Budapest, 2020. május 5. kedd 125/2. szám

Országgyűlési Napló

S látjuk, attól függ, hogy melyik oldalán állunk a problémának, hiszen képviselőtársam itt a végén idézte a MOSZ-tól kapott levelet  velük is többször egyeztettünk ebben a kérdésben , de nem mindenki akarja, hogy megszűnjön ez a kérdés és ez a tulajdonforma, hiszen vannak előnyei bizonyos társadalmi csoportoknak, bizonyos gazdálkodóknak. Ezt is figyelembe kell venni, hogy ők a legkisebb sérelemmel ki tudjanak jönni ebből a dologból, mert az mégsem lehet, hogy jogosulatlanul jussanak előnyhöz úgy, hogy mások ne tudjanak élni azzal a lehetőséggel, ami egyébként rendelkezésükre áll, és ezt valaki ki tudja használni. És itt a válasz önnek, a második fölszólalásának a kérdésére.

Tehát ezért is kell megtalálnunk azt a szűk utat, amin megtaláljuk a megoldást úgy, hogy az alkotmányosság próbáját kiállja, hiszen mégiscsak 2,4 millió hektár termőföld kérdéséről és 3,5 millió emberi érintettségről beszélünk. Tehát teljesen egyetértek Varga László képviselőtársammal, amikor azt mondta, hogy több mint szakmapolitikai kérdés, ez nagyon komoly társadalmi kérdés is. Így van, hiszen 3,5 millió ember érintettsége, az nagyon sok.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Amikor Magyar Zoltán képviselőtársam kezdte a fölszólalását, azt mondta, hogy roppant összetett probléma és annak a megoldása ez; valóban így van, rendkívül sokrétű, és egy folyamatot kell magunk elé képzelni, hiszen néhány héttel ezelőtt itt volt a birtokpolitikai csomag, már elkezdődött ennek a megoldása, most itt van a közös osztatlan kivezetésének a lehetősége, és amit hiányoltak többen is, és fölvetették képviselőtársaim, majd jön az agráröröklésnek is a kérdésköre, és jön a generációváltást elősegítő kérdéskörök megoldása is. Tehát mind-mind egymásra épülő folyamat, amelynek a vége az, hogy lesz egy versenyképes magyar mezőgazdaság tiszta tulajdonviszonyokkal, leszámolva a múlt terhes örökségével, mert a történelmünket nem tudjuk ellehetetleníteni, nem tudjuk meg nem történtté tenni, kezelni kell az adott és kialakult helyzetet.

Azt mondta Magyar Zoltán képviselőtársam, hogy az ellentmondások törvénye ez, nem feltétel a földműves megléte, amikor ezt vesszük; igen, nem számít bele, mert 170 ezer földműves van Magyarországon, és ez a kérdéskör 3,5 millió embert érint. Olyan súlyú eltérés van a kettő között, olyan mértékű kizárása volna a megoldásnak, hogy nem lehetne jó megoldást hozni, tehát föl kell oldani azt az anomáliát, és azt alapul venni, hogy itt szerzett jog van, szerzett joga van valakinek, mégpedig az a szerzett joga, hogy neki ez a tulajdona rendelkezésre áll, csak eddig nem tudott hozzáférni, mert azt sem tudta, hogy a táblán belül hol van. Ezért oldottuk föl ezt a kérdést.

(16.10)

Majd nem számít bele a birtokmaximumba, kérdezi, és veti újra a szemünkre mindezt a kérdést. Azt kell mondjam, hogy olyan súlyú a probléma, hogy sokkal kisebb problémát okoz egy hektárral, öt hektárral vagy három hektárral túllépni a birtokmaximumot esetleg, ha ez a kérdéskör fölmerül, mint hogy ne oldjuk meg vele ezt a problémát. Mert mégiscsak a mezőgazdaság versenyképessége és a tiszta tulajdonviszonyok vannak elsősorban. Gyakorlatilag azt kell mondanom, hogy a birtokmaximum is csak az osztatlan közös megszüntetése erejéig léphető túl. Nem tovább, csak az osztatlan közös megszüntetése erejéig, és ehhez természetesen nagyobb érdek fűződik, hogy ez így legyen. Ráadásul három éve már tulajdonosnak kell lennie annak, aki a megosztást kezdeményezi, így nem lehet visszaélés, tehát nem lehet az, hogy úgy akarja növelni a 300 hektáros birtokmaximumot, hogy akkor ő oda bevásárolta magát egytized hektárral körülbelül.

Szeretném megnyugtatni minden ellenzéki képviselőtársamat, aki fölvetette a végrehajtási rendelet szükségességét, ez természetes. Jelzem, hogy időben megérkezik. Azt vállaljuk, hogy január 1-jéig meg kell legyen, és életbe is kell lépjen, hiszen 2021. január 1-jétől ennek a mechanizmusnak, ennek a folyamatnak működnie kell.

Többen fölvetették a földár-meghatározási mechanizmus kérdését is. Bevallom, azért döntöttünk emellett, mert az NFA földértékesítése e procedúra mentén zajlik, s mivel zömmel erre a hivatalra lesz rátestálva ennek az egész folyamatnak a végrehajtása, ezért is az ő mechanizmusuk szerint hajtjuk végre ennek az értékesítésnek a lebonyolítását.

A földhivatali terhek csökkenni fognak, hiszen nem kell földmérőt alkalmazni e rendszerben, hiszen a program maga eleve megrajzolja, kijelöli, a jelen lévő felfogadott ügyvéd pedig tudja hitelesíteni és a bejegyzést kezdeményezni. Tehát az egész folyamat adminisztrációja is a végtelenségig le tud egyszerűsödni.

A fiatal gazdák támogatásánál én azt szeretném fölvetni önnek, hogy tudja nagyon jól, hogy mennyire fontos az agráriumban a fiatal gazdák kérdése. A generációváltással ezért külön is kívánunk foglalkozni majd egy törvényben. De azt is vegyük már segítségül, hogy végre az a fiatalember (Dr. Vadai Ágnes: Asszony?), akinek az a kicsi öröklött területe ott van abban a területben, de jelenleg azt se tudja, hogy hol van, hadd tudja elkezdeni a gazdálkodását. Tehát már az eleve segítség, ha megtudja, hogy hol van, ha megállhat a földje végében, ha átöleli a kedvesét vagy a gyerekét, és azt mondja (Dr. Vadai Ágnes: Vagy átöleli a férjét!), hogy igen, innen indítjuk az életünket, ez az alapja, akkor az egy olyan erő, egy olyan lelki töltés, amellyel szerintem kell élni, és egy olyan fontos dolog, amellyel… (Dr. Vadai Ágnes közbeszól.) Vagy a hölgy átöleli a férjét, ez a legtermészetesebb, hiszen a klasszikus családmodell mégiscsak ez, és ez egy nagyon fontos történet.

Varga László képviselőtársammal teljesen egyetértek abban, hogy sokkal több, mint szakpolitikai kérdés. Nem vitatom, hogy alkotmányos kérdéseket is fölvet, de azt állítom, hogy abban a mederben haladunk, amely kiállja az alkotmányosság próbáját.

Nagyon sokat egyeztettünk róla, hiszen a tulajdon szentségéről beszélünk, hogy hol van az a mezsgye, amin végig tudunk menni úgy, hogy ne sértsünk alkotmányos jogokat. Minden, sőt fogalmazhatok úgy, hogy a legjobb tudásunk szerint állítom azt, hogy azon az úton vagyunk, amely ki tudja állni az alkotmányos kérdéseket, máskülönben nem találunk rá megoldást, tehát nem fogjuk tudni kivezetni.

Az egyszerű többség problémája, a kisebbség védelme kérdések számunkra is nagyon fontosak, de az az igazság, hogy olyan hatékony módszert kellett találni, azt az arányt kellett megtalálnunk  és a görögök óta mégiscsak az 50 plusz 1 az, ami egy döntő kérdés ezekben a kérdésekben , amellyel hatékonyan és gyorsan tudunk előre haladni.

A földárkérdésről itt is beszéltünk.

Hadd mondjak önöknek néhány elrettentő példát, hogy végül is mivel állunk szemben, mert nem hangzott el a Házban, és mégiscsak élő példát hadd mondjak önöknek. Szárföld, szántóföld: 8,5 hektár, 1643 tulajdonossal. Gondolják el, így gazdálkodni! Vitnyéd, ez egy rét: 9 hektár, 1209 tulajdonossal. Halásziban egy szántó: 52 hektár, 852 tulajdonossal. Kóny, egy szántó és legelő egyben: 10 hektár, 955 tulajdonossal. Most akkor képzeljük el ezt a birtokszerkezetet! Tehát azt hiszem, van olyan komoly társadalmi igény, amit muszáj megoldanunk. Most akkor értik a probléma súlyát, amin mennünk kell, és azt a nehézséget, amin nekünk haladni kell.

Vadai Ágnes képviselőtársamnak mondom, hogy igen, nagyon jól látja azt, hogy sok személyes konfliktus is van, mert mire ezt feloldjuk, mire ennek az 1643 tulajdonosnak a 8,5 hektáron megtaláljuk a helyét, mire ott valaki meg tud állni a föld szélén, és egyáltalán élni tud a jogaival, hogy vagy a pénzt kapja, vagy a területet, szóval, nem egy egyszerű dolog. És az, hogy hányszor próbáltak már kezdeményezni birtokba jutást, hányszor lett ellenállás, mert nem találták meg az elhalt nagymamának az Új-Zélandon élő rokonát, hogy nyilatkozzék valaki. Tehát rendkívül bonyolult és rendkívül nehéz szabályozások után végre találtunk egy olyan módszert, amivel talán meg tudjuk oldani.

És köszönöm szépen azt a mondatát, hogy vannak benne előremutató és vitaindító elemek. Egy ellenzéki képviselőtől egy ilyen nyilatkozat teljesen, nagyon nagy köszönet. Az írásbeli kérdéseket várom, ez nálunk egy bevett módszer, és ígérem is, hogy szakmai válaszokat fogunk adni, mint ahogy ezt legjobb tudomásom szerint és tudásunk szerint ezt eddig is megtettük.

Az értékbecslés kérdésénél, amit fölvetett, legalább annyit kell érte fizetni, tehát a minimum van megállapítva, és attól csak többet fizethet valaki. És igen, a Fejlesztési Bank újra tervez olyan hitelfelvételi lehetőséget, ami a földvásárlást tudja segíteni, hiszen minden célunk az, hogy minél könnyebben hozzá tudjanak jutni a tulajdonukhoz az érintett felek, és hogy minél inkább ki tudjanak alakulni azok a birtokok, amelyekkel a gazdák élni tudnak, hiszen változatlanul látjuk, a föld a legjobb helyen és a legnagyobb biztonságban a gazdák kezében van.

Schmuck Erzsébet képviselő asszonynak tisztelettel köszönöm, hogy támogatja ennek a tulajdonformának a felszámolását, és hogy az LMP ebben minden segítséget megad. Ahhoz a felvetéséhez, hogy ingyenes legyen az eljárás, azt kell mondjam, hogy az ingyenesség uniós jogi szempontból állami támogatás, ezért ez egy tiltott állami támogatásnak felelne meg, ezért ez nem engedhető. Tehát ezért kellett kitaláljuk azt a minimális összeget, amellyel nem terheljük a gazdatársadalmat, nem visszatartó erő, mégiscsak segítség ahhoz, hogy az apparátus pedig tudja tenni a dolgát. Azt hiszem, ki tudtuk mérni úgy azt a mércét, ami mindenki számára megfelelő.

Többen fölvetették a bekebelezés kérdéskörét és a rossz asszociációt, ami hozzátartozik. Szeretném jelezni, hogy az 1908. évi XXXIX. törvénycikkben is így fogalmaztak. Ez egy régi jogi kifejezés. Abszolút nem ragaszkodunk hozzá. Ha van egy konszenzus, amit használhatunk, ami mentén továbbmegyünk, erre nyitottak vagyunk, szívesen fogadjuk, és használjuk utána tovább. A jogászaink és a szakértőink ezt a kifejezést találták ideillőnek, ezért szerepel jelen pillanatban itt.

Apáti képviselőtársamnak mondom, hogy igaza van, rendkívüli károkat okozott ez a tulajdonforma, és az a javaslata, hogy a földtörvényt módosítsuk, mintegy előkészítéseként ennek a törvénynek, azt tudom mondani, hogy gyakorlatilag 2021-től módja lesz így tenni, tehát 2021-től, amit javasolt, az pontosan így tud létrejönni, egyezség alapján kifüggesztés és minden nélkül.

(16.20)

Steinmetz képviselőtársamnak mondom, hogy jó munkához idő kell. Azért kezdtem úgy, hogy igen, megérte, mert valóban hosszú időn keresztül kellett egyeztetni. Készültek koncepciók, több is. El kellett vetni koncepciókat. Új metodika szerint dolgoztunk, új eljárásokat dolgoztunk ki ahhoz, hogy ez működjön.

Ki nyújtja be a törvényt? Jelzem, hogy a kormány nevében mindig Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr nyújtja be, miniszterként pedig én vagyok az előterjesztője a törvénynek. Ez egy sima technikai kérdés, tehát semmi hátsó szándék nincs, és hátsó tartalma nincs ennek. Ez az eljárás menete.

Az öröklést szeretném itt is jelezni. Mindazt a kérdést, amit fölvetett ő is, az agráröröklésben fogjuk tudni segíteni, hiszen akár a generációváltást elősegítő törvényben, amit majd 2021-ben hozunk, lesz meg azokra a kérdésekre a felelet, amelyek itt többüknél fölmerültek.

Rendeltetésre alkalmas  kérdezték többen, hogy mit is jelent az a szó. Azt, hogy a nadrágparcellát, nadrágszíjparcellát tudjuk elkerülni, és valóban olyan birtokalakokat és -méreteket tudjunk meghatározni, amelyek művelésre alkalmasak tudnak lenni.

Miért 1 hektár is? Miért van a 0,5 és 0,3 benne a törvényben? Fogalmazhatnék így, hogy a különböző egyeztetések után így döntöttünk. Nyitottak vagyunk arra a javaslatra, hogy ha jó indokolással meg lehet indokolni, hogy miért más a szám, akkor megfontoljuk, hogy miért legyen más. De a szakmai szervezetekkel való egyeztetés után ez a kompromisszumos javaslat, fogalmazhatnék így, így döntöttünk, hogy szántóföld esetében 1 hektár legyen az, mert azért legyünk őszinték, nem biztos, hogy 0,3 hektáron képzeljük el a jövő mezőgazdaságát. Tehát törekedni kell arra, hogy minél kisebb legyen az aprózódottság, hogy valamilyen szinten mégiscsak bevételhez tudjanak jutni.

Határozottan állítom, hogy van olyan rendszerünk, amely megmondja biztosan, hogy kinek hány hektár földje van, tehát a nyilvántartási rendszerünk lehetővé teszi, hogy ezt egészen pontosan meg tudjuk mondani, hogy ez így legyen.

A családon belüli földmozgás kérdése szintén az agrárörökség kérdésénél lesz, és úgy, ahogy Schmuck Erzsébet képviselőtársam előhozta, én azt teljességgel támogatom. Tehát az, hogy a családon belüli területcseréket, -összevonásokat, -egyesítéseket támogassuk, szerintem alapnorma. Tehát nem lehet, az családellenes volna, teljes zsigereimből tiltakozom az ellen, hogy az ne így legyen. Tehát az a felvetés teljesen jogos és jogszerű, hogy testvérek egymás között méreten aluli területekben tudjanak megegyezni, tudják egymás számára átadni, hogy a családi örökség miatt is, érzelmi töltéssel is, egyszerűen az identitásképzés erejében is és nyilván a gazdasági erő miatt is a család meg tudja őrizni azt az apai, nagyapai örökséget, ami évtizedek vagy évszázadok alatt a családhoz került.

Hogy útkapcsolatok biztosítása legyen, ez természetes. Azt szeretném jelezni, hogy ez a program, amit kollégáim kidolgoztak, és rendelkezésre bocsátjuk, kezeli ezt a kérdést, automatikusan már levon mindenki területéből, ha utat kell kiosztani. Tehát nem kell azon dühödni, vitatkozni, hogy akkor ki mennyit ad át meg hogyan, hanem eleve a kiosztást úgy fogja szervezni, hogy mindenkitől automatikusan arányosan lecsípi azt a területet, amivel az utat ki tudjuk jelölni. Tehát az nyilván kell, hogy az út biztosítva legyen.

Én nem félek attól, hogy magánszemélyekhez vagy gazdákhoz adjuk, és azt segítsük elő, hiszen változatlanul állítom, hogy a gazdák kezében van legjobb helyen a föld, de védett területen, megfelelő, szigorú állami ellenőrzéssel, mert, legyünk őszinték, visszaveheti az állam, magánál tarthatja, de mégiscsak ki fogja adni gazdának művelésre. És ahogy az előző törvénycsomagunkban is látszott már az, hogy a védett területeken való gazdálkodásnál van, aki felelősen gazdálkodik, attól nem érdemes visszavenni, és nem érdemes nemzeti parki tulajdonba tenni, mert nagyon jól tudja művelni, és a 20 év kellő garancia volt arra, hogy jól működjön. Aki pedig nem, attól tényleg vissza kell vásárolni, el kell venni, mert az nem megfelelően működik, mert a fenntarthatóságnak, azon szempont figyelembevételének valóban elsődlegesnek kell lenni, mert olyan korlátos jószág a föld, amelyből soha nem lesz több, az értékének megőrzése, a termőképességének fenntartása pedig a jövő generációk iránti tiszteletünk és felelősségvállalásunk is egyben.

Végezetül szeretném mindnyájuknak megköszönni azt, hogy segítettek észrevételeikkel, javaslataikkal, módosító indítványukkal, írásbeli kérdéseikkel majd kitisztázni ennek a törvénynek a még jobb voltát. Azzal, hogy ezt meg tudjuk tenni, és föl tudjuk számolni ezt a társadalmi-gazdasági problémát, amely 3,5 millió embert, 2,4 millió hektár érintett területet jelent, és ki tudjuk vezetni a magyar jogrendből a közös osztatlan tulajdon formát, ez egy olyan történelmi pillanatban, amiben jó együtt osztozni önökkel. Köszönöm szépen a munkájukat. Köszönöm. (Taps.)

Felszólalások:   71-80   81-110   111-136      Ülésnap adatai