Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A családok védelme valóban nemzeti ügy. Ebben a kérdésben is le kell vetnünk a pártpolitikai gúnyát, és meg kell próbálni egységes választ adni erre a kérdésre, lehetőleg azt a választ, amit a magyar emberek is adni fognak.Ha megnézzük a magyar családpolitika történetét, akkor azt kell látnunk, hogy ez egy százéves történet, 1912-ben kezdődött. Először olyan események voltak, amik gyakorlatilag foglalkoztatáspolitikai, otthonteremtési és ehhez hasonló közegészségügyi kérdésekkel segítették a családok helyzetét, de a háború után is a gyed és a gyes bevezetése egy pozitív lendületet adó intézkedés volt. Volt azonban egy nagy megtorpanás, ez pedig a Bokros-csomag, amikor szegénypolitikává tették a családpolitikát. ’98-ban helyreállt a rendszer, de újból történt egy megtorpanás 2005-ben, amikor az adókedvezményt gyakorlatilag leépítették. Miért fontos ez? Azért, mert az a szakma véleménye, hogy a folytonosság, a biztonság megteremtése, a kiszámíthatóság a legfontosabb a családpolitikában. És ha ezt meg tudjuk adni, akkor megvan a konkrét eredménye, mint ahogy már bontakozik is.

Néhány konkrét intézkedést hadd említsek 2010-től, amik fontosak voltak a családpolitikai intézkedések újraépítéséhez! Tudjuk azt, hogy 2000 milliárd forint fog jutni jövőre már családtámogatásra, ez a duplájára nőtt. Egymillió család kap az adókedvezményből támogatást. Én nagyon fontosnak tartom a gyed extra bevezetését és a nagyvonalú otthonteremtési programot. Egy konkrét eredményt is kell hogy mondjak, ami már a demográfiai helyzetet jelenti: 1,25 termékenységi mutató után 1,5-re nőtt ez a szám, tehát ezeknek az intézkedéseknek megvolt a hatása. Azonban itt fel kell tennünk magunknak egy kérdést, hogy ez miért nem látszik egyértelműen a népességcsökkenés megállításában.

(14.00)

Ha megnézzük a korfát, akkor világossá válik, hiszen minden évben több, a számítások szerint utoljára 25 ezer szülőképes nő ment ki a rendszerből, érthető, hogy ezt nem tudta még a teljes termékenységi arányszám növekedése pótolni. Ezért kell mindent megtennünk annak érdekében, hogy olyan családtámogatási elemeket vezessünk be, amelyek ezt a számot tovább javítják, egészen odáig, hogy a társadalom képes legyen reprodukálni önmagát.

Ha megnézzük azt a kérdést, ami indokolja a mai felszólalásomat, a nemzeti konzultáció kérdését, akkor azt kell látnunk, hogy két területen az igények kielégítése érdekében lépések, pontosabban kérdések történnek, amelyekre a magyar emberek majd megadják a választ. Az egyik a családalapítás kezdetén lévő fiatalok támogatása. Mindnyájan tudjuk, hogy nem elég a kibocsátó családnak a támogatása és az eddigi családtámogatási elemek, hanem itt erősíteni kell, mint ahogy a kettős terhet viselő, gyermeket nevelő nőknek a foglalkoztatása is olyan kérdés, amit fel kell tennünk.

Még annyit engedjenek meg, hogy számunkra, és remélem, mindnyájunk számára a család önmagában is érték, ez az érték egy szóval vagy egy mondattal úgy foglalható össze, amit a nagycsaládosok fogalmaztak meg: családban élni jó. Amikor egy fiatal férfi és nő egymásra talál, a fenntartás nélküli önátadás és a feltétel nélküli elfogadás élményét megérzi, akkor fogadhatják az új élet csodáját, amit nemcsak a magzati fejlődésben, hanem a megszületésben is átélnek, és a gyermeknevelés örömét, ami nagyobb, mint az áldozat, ezt is megtalálhatják. Én azt kívánom a magyar fiataloknak (Az elnök csenget.), hogy érezzék meg ezt az élményt, a nemzetnek pedig a gyarapodást. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)