Felszólalás adatai

DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Az elmúlt napokban elég furcsa vita alakult ki az Európai Unióhoz való csatlakozásról, és ez a vita sok minden vélt vagy valós problémát hozott fel, sok minden vélt vagy valós indok, probléma hangzott el az elmúlt napokban, és döntően arra keresték a megszólalók a választ, hogy milyen világ lesz azt követően, hogy az Európai Unióhoz csatlakozik Magyarország.

Fontos és kockázatos témáról van szó, hiszen Magyarország sorsa nem lesz mindegy, hogy hogyan alakul az elkövetkezendő napokban, mondhatjuk, hogy nem babra megy a játék. Valami azonban, úgy tűnik, akár a politikai, vagy akár a közgondolkodásban bizonyos mértékig elsikkadni látszik, és nem kerül reflektorfénybe. A helyzet ugyanis az, tisztelt képviselőtársaim, hogy ma már nem arról kell döntenünk, hogy mit akarunk csinálni, a válasz erre meglehetősen világos és egyszerű: a magyar polgárok Európa polgárai szeretnének lenni, európai országban szeretnének élni, olyan országban, ahol megfelelő európai életminőséget biztosít számukra az állam, és megteremtődik ennek a körülménye. A kérdés sokkal inkább talán az, hogy hogyan lehet ezt megoldani, hogyan lehet elérni azt, hogy a nemzeti értékeink megtartása mellett Hódmezővásárhely példának okáért vagy az ország más pontjai csatlakozzanak Európához, és az elmaradott vidékek is felzárkózhassanak nemcsak Magyarország fejlett régióihoz, hanem Európa különböző fejlett térségeihez.

Tudom, elég sok idő telt el azóta, hogy szóba került először a csatlakozási szándék, hiszen én akkor még gimnazista voltam, mégis azt mondhatjuk, hogy most, 2003-2004-ben zárulnak le a csatlakozási tárgyalások, most kell húsbavágó döntéseket hozni Magyarországon és Európa országaiban, és most kell talán leginkább tájékoztatni az ország és a kisrégiók polgárait, hogy mi vár rájuk, mi az, ami következmény lesz, mi az, ami előny lesz, és kik lesznek azok, akik hátrányban részesülnek.

Az a választókörzet, amelyet én próbálok képviselni, Hódmezővásárhely, az elmúlt időszakban elég sokat tett azért, hogy a polgárainak európai életminőséget biztosítson, mégis azt kell mondanom, hogy az ország nyugati részeihez képest jóval elmaradottabbak vagyunk; ha csak a hazai bruttó nemzeti terméket nézzük, akkor óriásiak a különbségek. Ezek a dél-alföldi régiók a statisztikai adatok szerint egyre inkább leszakadnak, nem sikerül nemhogy Magyarország nyugati részéhez, hanem Európa keleti részéhez sem igazából csatlakozniuk, pedig, ne felejtsük el, óriási a tét, hiszen Európa új határvidéke lesz Magyarország keleti régiója, és várhatóan sok lehetőség nyílik számunkra. Az a kérdés, vajon a magyar polgárok, akár a hódmezővásárhelyi polgárok, ki tudják-e ezeket a lehetőségeket aknázni, vajon hogyan tudnak ezekkel a lehetőségekkel élni. És ezekhez a lehetőségekhez a kormány segítségére van szükség, a forrásokhoz való hozzájutás lehetőségében, a felvilágosításban, a tájékoztatásban, egy egységes vidékfejlesztési stratégia kidolgozásában, amely komoly figyelmet szentel a dél-alföldi régióban, a kormánynak nagy felelőssége van.

Hódmezővásárhely és térsége, Szeged, Hódmezővásárhely számára a Szeged-Algyő és Hódmezővásárhely közötti 47-es út négysávosítása nemcsak infrastrukturális, hanem gazdasági okok miatt is nagyon lényeges, hiszen ezzel az úttal csatlakozhatunk az M5-ös autópályához, ami reményeink szerint mihamarabb elér Szegedhez, és végre ez a régió is rákerül Európa térképére, egy beruházó, egy befektető, egy munkaadó számára feltűnik Európa térképén, és elérhető közelségbe kerül. De másrészről a kormánynak azt is tudnia kell, hogy az útépítés önmagában nem elegendő, hiszen azokon az utakon valakinek járni is kell, és az elmúlt időszakban az infrastrukturális fejlesztéseken túl felértékelődött a lehetősége és a fontossága az életminőséget javító beruházásoknak, a gyógyturizmusnak, az egészségügyi fejlesztéseknek. Mi, vásárhelyiek, azt szeretnénk, ha pártpolitikán átívelő módon minden kormány felismerné ennek a dél-alföldi régiónak a jelentőségét, és támogatná az életminőség-javító és az infrastrukturális körülményeket javító fejlesztéseket, beruházásokat.

Ha megengedi, államtitkár úr, akkor talán azzal fejezném be, hogy semmilyen szél sem kedvező annak, és semmilyen széllel nem lehet révbe jutni annak, aki nem tudja, hogy hová tart. Mi, vásárhelyiek, mártélyiak, mindszentiek, székkutasiak, akik a térségben élünk, tudjuk, hogy hová szeretnénk eljutni; azt szeretnénk, ha a kormány a vitorláinkhoz szelet biztosítana, és nem kifogná a szelet a vitorlából. Mi partnerek szeretnénk lenni a következő évek és évtizedek átfogó vidékfejlesztési stratégiájában, azt szeretnénk, ha lenne ilyen fejlesztés, a megkezdett beruházások folytatódnának, és a délvidéki, dél-alföldi polgárok is hasonló támogatásban és hasonló odafigyelésben részesülnének, mint az ország más, fejlettebb régiói, azért, hogy nem is olyan soká, mi mindannyian, magyarok, vásárhelyiek, térségbeliek, vidékiek az európai életminőséghez hasonlót tudjunk magunknak és családjainknak teremteni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)