Felszólalás adatai

Tisztelt Államtitkár Úr! Kormányuknak két évre és több ezer, többek között a magyar adófizetők pénzén kiképzett egészségügyi dolgozónak az elvesztésére, az egyes szakterületek aktív orvosi és szakdolgozói állományának és utánpótlásának megtizedelődésére volt szüksége ahhoz, hogy belássa: a romokban heverő egészségügy - az önök szóhasználatával élve - megmentése nem történhet meg az egészségügyben dolgozók egzisztenciális helyzetének javítása, az egészségügy bérviszonyainak rendezése nélkül.

Nem alábecsülve a bérnövelés érdekében kissé remegő lábbal tett első lépéseiket, nem fitymálva annak mértékét, nem téve újra szemrehányást az orvosok és szakdolgozók egy részének a bérrendezésből való kihagyása miatt, nem megkérdőjelezve a bérrendezés megnevezett forrásait, nem kritizálva az érdekképviseletekkel folytatott egyeztetések módszertanát, csupán csak a következőket kívánom megkérdezni öntől. Mikor kívánják az egészségügyi pályához kötött feladatok valamennyi ellátójának munkáját úgy beárazni, hogy reálisan tükrözze a képzettségük megszerzésére tett erőfeszítéseiket, a munkájuk iránti keresletet, a munkájukkal járó felelősséget, a fizikai és pszichikai megterhelést, és végül, de nem utolsósorban úgy, hogy fedezze munkaerejük újratermelésének költségeit?

Ennek jegyében mikor és milyen körre kiterjedően tervezik megtenni a bérrendezés következő lépéseit? Egy előre tervezhetőséget biztosító életpályamodellben gondolkodnak netán? Vagy csak az önök bölcs belátásán múló eseti akciókkal kívánják meglepni az érdekelteket?

Tisztelt Államtitkár Úr! Mivel csak 4 perc az ön rendelkezésére álló idő, kérem, ha lehet, úgy használja azt ki, hogy konkrét, érdemi választ tudjon adni a kérdéseimre. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)