Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés előtt fekvő javaslat, Magyarország Alaptörvénye tizenegyedik módosításának a lényege az, hogy a magyar államiság, önállóság, nemzeti szabadság történetéhez fűződő értékeket a régi elnevezések felélesztésével is visszaemelje a közéletbe és a jogrendszerünkbe.

A vármegye és a főispán szavak használatának visszaállítása azt a célt szolgálja, hogy az ezeréves magyar államiság e formában is kifejeződjön és tovább éljen, mert mindkét szavunk és a hozzájuk fűződő jelentések egyidősek országunk létével.

Természetesen több száz év alatt a vármegye és a főispán szavak tartalma számos változáson ment át. Volt királyi vármegye, nemesi vármegye és az 1848. évi áprilisi törvényektől polgári vármegye.

A vármegye mint a magyar közigazgatás alapvető területi egysége egészen 1949-ig létezett. A „múltat végképp eltörölni” akaró kommunista diktatúra e kifejezés eltörlésével deklarálta, hogy nem érdekli a nemzet múltja, a hozzákapcsolódó kultúra és identitás, a magyar önállóság, és elutasítja ezer év minden értékét. 1990-ben az első demokratikusan megválasztott, nemzeti és polgári értékrendet valló jobboldali kormány kísérletet tett a vármegye elnevezés visszaállítására, de a posztkommunista erők és a globális érdekeket kiszolgáló SZDSZ ezt meghiúsította. Az SZDSZ nemcsak a régi elnevezéssel szemben lépett fel, hanem magát a megyét is meg akarta szüntetni.

A magyar történelem arról tanúskodik, hogy a vármegyék léte gyakran bántotta az idegen hatalmak szemét. A vármegyékkel szembeni fellépést a Habsburgok kezdték, a szovjeteket kiszolgáló moszkoviták folytatták, majd a Nyugatnak hajbókoló neomarxista baloldal is programjává tette.

A „múltat végképp eltörölni” eszméjéből mára az eltörlés kultúrája lett, ezért a nemzeti múlt értékeinek, tartalmainak erősítése, szóhasználatának, nyelvi kifejezőeszközeinek használata vagy az erre irányuló kezdeményezések heves ellenkezést és zsigeri elutasítást váltanak ki a baloldalon.

Tény, hogy a vármegye Szent István uralkodásától eredeztethető, ezeréves múltra tekint vissza, a szuverenitás, az alkotmányos berendezkedés, a nemzeti szabadság szimbóluma, a reformkortól pedig a polgári nemzeti kultúra bölcsője volt. A kiegyezés után nemcsak a nemzetépítés egyik fontos sarokköve lett, hanem a helyi identitás, összetartozás előmozdítója és formálója is. Politikai téren a vármegyék gyakran a magyar érdekeket figyelmen kívül hagyó külföldi birodalmi törekvések fő ellenállási központjai voltak, és így fontos szerepük lett a történeti alkotmányunk megtartásában. II. József például 1790-ben a vármegyék ellenállása miatt vonta vissza rendeleteit. Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc leverését követően az abszolutizmus különböző formáival szemben a vármegyék keretei között folytatódott a magyar ellenállás. Deák Ferenc, a haza bölcse 1835. június 16-án az Alsótáblán elmondott beszédében úgy fogalmazott, hogy a vármegye olyan kincs, amellyel „Európa legszabadabb nemzetei sem dicsekedhetnek. … Ezen municípiumok állnak őrt dönthetetlen morális erővel alkotmányunkért, innen forrásoznak a nemzet jogai.” A kiegyezési tárgyalások idején, 1866 márciusában Magyarország alkotmánya egyik legszebb gyöngyének nevezte a vármegyét. Széchenyi István szerint hazánk üdvös intézménye a vármegye. Az 1848. évi 16. törvénycikk a vármegyei szervezetet az alkotmányosság védőbástyájának tekintette, de azt népképviseleti, azaz polgári alapra helyezte.

Azzal, hogy a módosító javaslat szerint a megye elnevezést felváltja a vármegye, a kormánymegbízotti tisztségből pedig főispán lesz, a jogszabályokban rögzített hatáskörök nem változnak, a módosítás tehát terminológiai jellegű. Ugyanakkor az ezeréves magyar államisághoz szorosan kapcsolódó kifejezések erősíthetik a nemzeti identitást. Számos nemzetközi példa bizonyítja, hogy a hivatalos megnevezések szintjén megnyilvánuló hagyománytisztelet hozzájárul az összetartozástudat erősítéséhez, kifejezi a nemzeti önrendelkezést.

Európában több országban is találunk példát arra, hogy a modern közigazgatásban történeti kifejezéseket, megnevezéseket használnak. Angliában például 1889-ben váltották fel a történelmi megyéket az úgynevezett adminisztratív megyék, de elnevezésükben azok is megtartották a régi elnevezéseket, kifejezéseket, ahogyan olyan kisebb területi egységek is megmaradtak, amelyeket borough-nak neveznek, ami alapvetően várat és erősséget jelent, és jó néhány település nevében is visszaköszön.

Norvégiában a kalmari uniótól, a XIV. század végétől 1919-ig a területi közigazgatás egységeit német hatásra Amtnak nevezték. Ezt követően azonban egy még régebbi elnevezést hoztak vissza a norvégok, olyat, amit a viking időkben és a középkorban használtak, ez pedig nem más, mint a flyke kifejezés, és mind a mai napig ez jelenti a megyét.

A lengyelországi vajdaságok szintén középkori eredetűek, melyek élén a központi kormányzat által kinevezett vajda áll. Csehországban 2000 óta van érvényben a jelenlegi területi beosztás, és annak elnevezése, a kraj, ami ugyancsak a középkor óta létező közigazgatási egység. Szlovákia nyolc megyéjének élén zsupánok, azaz ispánok állnak. A vármegye és a főispán szavak visszaállításával lényegében követjük a V4-országok gyakorlatát és értékrendjét, és szó sincs száz évvel ezelőtti állapotok iránti nosztalgiáról, amivel a baloldal riogatott 1990-ben.

A régebbi időkben használt, igazgatással is összefüggő jelentésű szavak közül egyébként már ma is használunk jó néhányat, így például 2012-ben az egykori Kúria visszakapta eredeti elnevezését, miután 1949-től egészen addig a Legfelsőbb Bíróság nevet viselte. 2012-ben állítottuk vissza a járásokat is. De olyan, közigazgatási tisztséget jelentő, ma is használt szavunk is van, aminek alaposan megváltozott a jelentése, így például a budapesti főpolgármester eredetileg a kormány képviselője volt, a fővárosi polgárok által választott elöljárót polgármesternek nevezték. Az 1872. évi 36. törvénycikk rendelkezése szerint a főpolgármestert a király által jelölt három személy közül választhatta meg a fővárosi közgyűlés.

(13.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az Alaptörvény mostani módosítása a múltidézés szándékával készült volna, akkor konzekvensen a javaslatnak tartalmaznia kellene például azt is, hogy a budapesti főpolgármesteri tisztség a kormány képviselője, ilyen azonban nincs a szövegben, ezért senki se magyarázzon bele többet, mint ami valóban le van írva.

A mai időkben, amikor az európai nemzetállamokat, köztük hazánkat egyre több támadás éri a birodalomépítő, nemzeti kötődést feladó, az eltörlés kultúráját hirdető baloldal részéről, minden eszközt és lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy erősítsük a magyar identitást és történeti kötődést. Az Alaptörvény módosítására tett javaslat ezt a célt szolgálja. Kérem, önök is támogassák. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)