Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az előttem szólók beszéltek már arról, hogy miért fontos összevonni az önkormányzati és az európai parlamenti választásokat, milyen adminisztratív, bürokráciacsökkentő lépés ez, és mennyi pénzt tudunk megspórolni. Az is látszik, hogy 2022-ben már bevált, hogy az országgyűlési választásokat a népszavazással együtt tartották, így mind a kettő részvételi hajlandóságát megemelte, és alapvetően többen vettek részt, mint máskor szoktak, ezáltal a mostani kormány, a mostani parlamenti többség legitimációja is erősödött.

Az idei országgyűlési választás és országos népszavazás közös eljárásban történő lebonyolítása több mint 10 milliárd forintos költségmegtakarítást eredményezett, így az országgyűlési választáson 70,21 százalék volt a részvétel, míg a népszavazáson a négy kérdésre adott nem válaszok aránya 92-95 százalék között mozgott, azaz 3,6-3,7 millióan értettek egyet a kormány által feltett kérdésekkel. Ezenkívül 158-300 ezren szavaztak kérdésenként igennel. Mindez azt jelenti, hogy a népszavazáson, mivel az országgyűlési választásokkal egy időben zajlott, kiemelkedően magas számban járultak az urnához a választópolgárok. Ez a magas részvétel valódi érdemi legitimációt ad a népszavazási kérdések eredményének, szavaztak akár igennel, akár nemmel a magyar emberek. Ez egyben rekordnak is tekinthető, ugyanis a magyar demokrácia történetében még soha nem értettek egyet 3,6-3,7 millióan pártok feletti egységben a kormány álláspontjával egy népszavazáson, beleértve a NATO- és az EU-csatlakozásról szóló népszavazásokat is.

Az önkormányzati választások és az európai parlamenti választások rendre 50 százalék alatti részvétellel szoktak zajlani. Az önkormányzati választáson országos szinten 2014-ben 44,30 százalék volt a részvétel, míg 2019-ben 48,58 százalék. Az európai parlamenti választáson 2014-ben 28,97 százalék volt a részvétel, míg 2019-ben 43,48 százalék. Az egy napon tartandó önkormányzati és európai parlamenti választás megteremti annak a lehetőségét, hogy 2024-ben egy évben a választópolgároknak csupán egy alkalommal kelljen a szavazóurnákhoz járulniuk, és ezáltal a részvételi szándék is magasabb lehet. A két országos szavazás egy napon tartásának további előnye, hogy 2024-ben nem kell fél év különbséggel két választási kampányt is lebonyolítani, mely egyaránt anyagi, erőforrásbeli és adminisztrációs könnyebbség is mind a jelölő szervezeteknek, az aktivistáknak, a Választási Irodának, az államigazgatásnak és még a költségvetésnek is. A választópolgárok számára ezenfelül szintén előnyös, hogy nem kell egy évben két időszakban is például a DK választási plakátjait és hirdetéseit látni, és nem lesz az az érzésük, hogy egy permanens választási kampányban élnek. (Arató Gergely: A plakátjainkat amúgy is letépitek!  Kósa Lajos: Igen, és személyesen szoktuk letépni.)

Az Alaptörvény tizenegyedik módosításának másik része a kommunisták rombolásából fakadó történelmi elégtételt igyekszik helyreállítani. A magyar közigazgatás alapvető területi egységei az államalapítástól kezdődően egészen 1949-ig a vármegyék voltak. Arató Gergely szóba hozta, hogy többször módosítottuk már az Alaptörvényt, és ő a stabilitást szereti. Hát, valószínűleg ezért nem nyúltak hozzá a kommunista alaptörvényhez, az 1949. évi alkotmányhoz Arató Gergelyék egyszer sem, ő ezt a stabilitást szereti, a hosszú távon megmaradó alaptörvényeket és alkotmányokat.

(14.30)

A vármegye szó használatát a korábbi magyar alkotmányos és államigazgatási rendszerrel teljesen szakítani kívánó, diktatórikus kommunista rendszer szüntette meg. A vármegye szó használatának visszaállítása a mai magyar jogrendbe biztosítja, hogy az ezeréves magyar államiság alkotmányos hagyományai e formában is tovább éljenek.

A Szent István által megalapított keresztény magyar állam közigazgatásának és védelmi rendszerének gerincét a vármegyék alkották több mint 900 éven keresztül. A szerencsésebb történelmi helyzetben lévő országokban, ahol nem volt kommunizmus, egyébként a mai napig érvényben vannak történelmi elnevezések a köztisztségek és a területi közigazgatás vonatkozásában, például az Egyesült Királyságban az igazságügy-minisztert a mai napig úgy hívják, hogy Lord High Chancellor of Great Britain.

Úgyhogy azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogyha megnézzük, Lengyelországban vajdaságok vannak, amiket vajdák vezetnek, vagy éppen zsupánságok, amikről már beszélt képviselőtársam, vagy épp prefektúrák Románia területéről, vagy éppen az ír nyelvben grófságoknak hívják azokat a megyéket, a hagyományos ír nyelvben, amik a közigazgatás mostani egységei.

Ha megnézik, tisztelt képviselőtársaim, akkor az 1990-es rendszerváltás környékén is nagy vita volt abból, hogy a polgármester és a jegyző is egy olyan új, szintén visszahozott tisztség volt, ami korábban, a kommunisták alatt nem volt, és akkor ebből az akkori baloldal  már az önök elődei vagy éppen önök  ugyanilyen balhét csináltak, hogy… Önök a megyei tanácselnöki rendszert szeretik, na, hát valljuk be! Tehát igazából ez az önök problémája, hogy polgármesterek vannak, jegyzők vannak, vármegyék vannak, főispánok vannak, és nem a megyeitanács-elnökök az élet-halál urai a területi közigazgatás vonatkozásában.

Én inkább fordulnék Deák Ferenchez, a haza bölcséhez, aki így fogalmazott a vármegyékről a reformkorban, 1835-ben: „Ezen municípiumok állnak őrt dönthetetlen morális erővel alkotmányunkért, innen forrásoznak, és oda térnek vissza gyakorlatilag a nemzetnek minden jussai.”

Magyarországon tehát kilenc és fél évszázad után a kommunisták a szovjet mintára megalkotott 1949. évi XX. törvénnyel, a sztálinista alkotmánnyal, az önkormányzatiság elvetésével a központi kormányzat végrehajtójaként tekintettek a megyékre, élükre egy tanácsot állítottak, amelynek valós hatalommal felruházott szervei a végrehajtó bizottságok lettek, élükön az elnökökkel.

A kommunisták által a szintén az 1949. évi sztálinista alkotmánnyal eltörölt, és aztán Legfelsőbb Bíróságnak nevezett Kúria 2012-től visszakaphatta régi történeti elnevezését. Láttunk számos ilyen jó példát, hiszen napjainkban, több mint harminc éve természetes már, hogy a települések választott vezetőit polgármestereknek hívjuk, azonban ez is egy hagyományos történelmi elnevezés.

Mindezek alapján legfőbb ideje, hogy történelmi hagyományainkat tisztelve, az elmúlt három évtized régi adósságát törlesztve most a vármegye megnevezést is visszaállítsuk, mely néhány év, egy évtized múlva ugyanolyan természetes lesz ismét, mint a polgármester vagy a kúria szavak. A visszanevezés tehát történelmi adósság törlesztése, a magyar történeti hagyományok tiszteletének a jele, és egyben a magyar közigazgatás története előtti tisztelgés, ezért is fogjuk támogatni azt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)